Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-05 / 130. szám

1985. június 5. "KÉPÚJSÁG 5 Wii InX/CÁn A Tolnai-Hegyháttól délre, a Kapos, ^ ■ y Y ■ a Völgység-patak, valamint a bara­nyai Hábi-patak völgye között terül el a lankás völgyektől tagolt, lö- szös dombsorokkal övezett, 429 négyzetkilométer területű Völgység. Tulajdonképpen csak a keleti része, a szorosan vett Bonyhádi-meden­ce esik Tolna megye területére. A „fővároson", Bonyhádion kívül még húsz, többségében kis település bújik meg a dombok között. A har­mincnégyezer lelket számláló tájegység lakossága vegyes, élnek itt német nemzetiségiek, felvidéki magyarok és Bukovinából ide került székelyek is. Az aktív keresők 50,1 százaléka iparban és építőiparban, 20 százaléka mezőgazdaságban, 13,8 százaléka egyéb anyagi ágaza­tokban dolgozik, 16,1 százaléka pedig nem anyagi ágazatokban dol­gozik. Magas, 49,4 százalék az aktív kereső nők aránya. A Bonyhádra bejárók 2500-an, a „fővárosból", illetve a térségből eljárók 1300-an vannak. Egymást segítő téeszek Sikabonyi Miklóssal, a mőcsényi Völgység -Népe Termelőszövetkezet elnö­kével való beszélgetésün­ket részben az keretezte, s az határozta meg, hogy mi­ként segítik egymást a völgységi termelőszövetke­zetek — szám szerint a hat ott levő és a zombai, mé­lyek a bonyhádi gazdasági miikrökörret tagjai. — Elsősorban a csács­munkák idején van szük­ség a segítségre — kezdi az elnök. — Eleve úgy szervezzük a munkát, hogy ha szükséges, be tudjunk segíteni egymásnak. De át­csoportosítjuk a gépeket is, ha kell, egymáshoz fordu­lunk először alkatrészekért, vagy műtrágyát adunk a „szomszédoknak”. A segí­tés csöppet sem elhanya­gol hlató része a folyamatos tapasztalatcsere, melynek szervezője a bonyhádi Ag­rárklub. Rendszeresen tar­tunk szakmai tanácskozá­sokat, melyeknek hasznos­sága kétségtelen. — A mőcsényi téesz ter­mékei pedig nekünk, vá­sárlóknak hasznos. A tej­re, tejfölre, túróra gondo­lok... — Mindezeket árusítják valamennyi bonyhádi élel­miszerüzletben és a Mő- csény környéki települése­ken. De kaphatók a me­gyeszékhelyen és Bátaszé- ken is, sőt a Téesztej Egye­sülés révén eljutnak ter­mékeink a fővárosba és Győr-Sopron megyébe is. — És olyan nagy a ke­reslet, hogy az egyre nö­vekvő igényelt mennyisé­get nem is tudják kielégí­teni. — Lehetetlen is lenne. Persze, ezt örömmel és érthető büszkeséggel mondom, ahogyan azt is, hogy korszerűsítjük az ál­lattenyésztési ágazatolt: 840 férőhelyes anyag- és ener­giatakarékos mintatelepet építünk, mely a jelenlegi­nél természetesen jóval gazdaságosabb lesz. — Tavalyi eredményeik ? — Egyszóval: rekord. Nyereségünk 14 és féj mil­lió forint volt. Sajnos, az idén már kalkulálnunk kell — mint kedvezőtlen adott­ságú téesznek — az álla­mi támogatás csökkenésé­vel, hiszen az új szabályo­zórendszer szerint mintegy nyolc és fél millió forint dotációtól esünk el. Ezt vi­szont igyekezünk a belső lehetőségék kihasználásá­val kompenzálni. — Vörösmarty Mihály a Széplak bevezetésében gyö­nyörűen ír a völgységi táj­ról... „Halmaidait koszonúz- za borág, koszorúzza tető­det / Százados erdőség;...” Tehát Mőcsény és a bor­ág? — A szőlőtelepítést száz hektáron 1982-ben kezdtük el, s tavaly fejeztük be. A tavaszi időjárás szerencsé­re komoly károkat nem okozott, de a szőlőn, azaz a „ibonágon” meglátszanak a zivatar nyomai. Az őszi és tavaszi kultúrák szépen fejlődnek. Korszerűsödő üzletek - javuló ellátás Palkovics Árpáddal, a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ elnök- helyettesével a városkörnyék kereskedelmi ellátásáról beszél­getünk. A kiindulási alapot a jelölőgyűlésen elhangzott észre­vételek. kritikák képezik. — Tudom, mert én is részt vettem az említett fórumon — kezdi az elnökhelyettes —, hogy jogosan kifogásolták a ke­nyér, a péksütemény minőségét, és a szállítással, vagyis a termékek időben történő kijuttatásával is gond volt. Most a bonyhádi kenyérgyár rekonstrukciójának befejezése után va­gyunk és máris lényeges javulásról beszélhetünk. — Milyen az ellátás? — Bonyháddal, a városkörnyékkel, és a megyén kívüli két településsel együtt huszonhárom érdekeltségünk van. Vegyes­bolt-hálózatunkban az alapvető élelmiszerek, a háztartási és vegyi áruk, valamint a napi cikkek megtalálhatóak. A tartós fogyasztási cikkeket egyedi megrendelés után biztosítják az üzletvezetők. Hentesárut hetenként kétszer szállítanak min­den üzletbe, tőkehús-ellátásba viszont csak Tévéit, Váralját, és a bonyhádi Fáy lakótelepi üzletet vontuk be... A válla - latokkal megállapodva — évek óta — különböző akciókkal segítjük a vásárlókat. Bevált a ruházati, valamint az évente 4—5 településen megszervezett bútorakció, ahol olcsó árfek­vésű konyhabútorokat, ülőgarnitúrákat kínálnak ... — Milyen az üzletek felszereltsége? — Az építési és karbantartási munkára keveset költöttünk, de a tervekről majd később szólok... A három évre tervezett hűtőkapacitás-bővítést tavaly már kilencven százalékban biz­tosítottuk. Mélyhűtő-ládákat, hűtőszekrényeket, palack- hűtőládákat vásároltunk 860 ezer forint értékben a kistele­pülések üzleteibe. Ezzel elértük, hogy a legkisebb egységben is megfelelő mennyiségű hűtő áll rendelkezésre. — Kifogásolták a bolthálózat állagát is. — Valóban, e téren még van kívánnivaló, de tizenhat tele­pülés harminc egységére adtunk be pályázatot. Ez 5,2 millió forint, aminek 60 százalékát az országos kölcsönös támogatási alapból származó végleges juttatás, a többit pedig az áfész fedezi. A felújítási, korszerűsítési munkákat, mivel a mi, házi­lagos brigádunk nem tudja megoldani, ezért megbízás alapján a mőcsényi, illetve a kisvejkei tsz végzi el a körzethez tartozó településeken. Az aparhanti bolt felújítása befejeződik az idén. — Ha ön kistelepülésen élne, hogyan vélekedne az ellátás­ról? — Éltem Závodon, és tudom, hogy lehetne jobb is, jó lenne, ha mindent helyben meg lehetne kapni. Arra törekszünk, hogy javuljon az ellátás. Példát is hozok í A szekszárdi Füszért-lerakattal megegyeztünk, hogy a nagy egységcsomagokat megbontják, és így — kisebb, a raktár- készletet kevésbé terhelő csomagként — kapják az árut. A korszerűsítés egyik fontos állomása volt, hogy a három sze­mélyt foglalkoztató boltokat önkiszolgálóvá alakítottuk át. Most, a feltételek javulásával joggal várjuk majd el, hogy a kereskedők is rugalmasabbak legyenek. A tanító monológja „Nem vágyók mórágyi születésű, 1958-ban kerültem a faluba. Németül sem tu­dok, de mégis én vezetem a helyi német nemzetiségi ha­gyományőrző csoportot. Mi­ért? Belső .késztetésből, mi­vel nagyon szeretem ezt a munkát, és ezért is tettem rá egész életemet. Hia az ember falun él és tanító, akikor csi­nálnia kell valamit. Azt hi­szem, ehhez egy kicsi kurá­zsi is kell. A közös munkát a páriák mórágyi szereplése indította el. Az ő műsorukat látva, megfogalmazódott bennünk, ■hogy ilyet md is tudunk. Megpróbáltuk. Először a ru­hákat és a zenészt is én fi­zettem, azután már segített a tsz, a tanács, a megye, majd a szövetség is támogatott ibennünket. A férjem Ss na­gyon mellém 'állt, a régi ma­lomban elhelyezett gyűjte­mény nagyon sok darabját ő gyűjtötte. Mi jellemzi ezt a kultúrát? A mórágyi emberek szeré­nyen éltek. Ez látszik a vise­letükön, de nincsenek kirívó szokásaik sem. A legnagyobb ünnepük a háromnapos bú­csú és a kétnapos lakodalom Receptek Kiamik Mihályné nyugdíjas szakácsnő, de a főzéssel nem szakított, ahogyan senki sem, aki háztartást vezet. Két étel re­ceptjét adja közre, melyeknek eredete valószínű váraljai, hi­szen Kiamik Mihályné ezeket szüleitől. Illetve nagyszüleitől ta­nulta. Az első takarékos étel, s úgy mondják, húsvéti kö­ret. Érthető, hiszen ügyesen felhasználják készítésekor a megmaradt főtt tojásokat. A kö­retet elsősorban főtt hús mellé adják, leggyakrabban a tyúkhús mellé, melyből előzőleg levest főztek. Szükséges hozzá kenyér, a már említett főtt tojások, né­mi zsiradék, valamint só és bors. A kenyeret és a tojást apró koc­kára vágják. A kenyérdarabokat „Amit csinálok, nem haszontalan” volt. Az utóbbinak az érde­kességét nemcsak a kikérés, de amit főztek, az is adja. Ok is jártak tollfosztóba, voltaik dolgok, amik úgy ér­vényesültek, mint másutt. A pincesoron lehetett mulatni, de oda csak a férfiak mehet­tek. Érdekes volt a játszó ... Váraljáról kevés zsiradékon megpirítják, majd hozzáadják a felvágott ke­ménytojásokat és összekeverik, sóval, borssal Ízesítik. Vagy lá­basban párolják át fedő alatt, vagy sütőben melegítik össze. Azt mondják. Igazán finom 1 A másik váraljai étel a fű­szeres lepény, melyet egy kiadós leves — bab- vagy gu­lyás — után tálalnak. Sima kelt tésztát készítenek, amit másfél centi vastagra nyújtanak, s a ki­zsírozott tepsibe terítenek. Gaz­dagon megkenik tejföllel, meg­sózzák, borsozzák és megszórják piros paprikával, végül megsü­tik. Már tudom is, hogy ml lesz nálunk az ebéd szombaton! A mórágyi emberekmék so­kat kellett dolgozniuk. Bony- hádig jártak munkát keres­ni, de a decsi szállásokra is elmentek dolgozni, magyar szót tanulni. Híresek voltak a borról és a Bécsiben is mu­zsikált zenekarukról... A szerénységükre jellemző, hogy nekiik már a nyolcvan kilós disznó is kövér volt... Mint mondtam, nincs pom­pázatos viselet, nem tud hi­valkodni, de ami van, az az egyszerűségével is szép. Egy gazdag kultúra menne itt veszendőbe, ha ezek a német dalok élvesznének. Tehát a munkánk értékmentés, ha­gyományápolás ... Emlékszem, mennyi él­mény, mennyi izgalom adó­dott a Somogy, Bács-iKiékun, Baranya megyei kőrútunkon, a Tolna megyei fellépéseken, az NSZK-beli vendégszerep­lésen. Ebben a csoportban összetartó erő van ... Mit szeretnék? Visszaadni ezeknek az embereknek az önbecsülésüket... Hiszem, amit csinálok, nem haszonta­lan, és ez erőt ad nekem.” Elmondta: Glödkner Já- nosné mórágyi tanító, igaz­gatóhelyettes. „Nem vágyok sehova se” oly szentté lett tájad előttem »» Bonyhádi látkép, ahol ,atyáinak el a völgyek—” „Bonyhád — hajdan Bony- ha — Tolna Vármegye tsi- nosabb és népesebb Mezővá­rosaihoz méltán számlálta­tok...” — írja Egyed Antal, aki 1820 táján bonyhádi plé­bános volt. De Bonyhád, azaz ez a tájék már a „Rómaiak­nál esméretes volt”. És kör­nyéke, a csodálatos táj, ahol „nyúlnák el a völgyek, fia­tal szépséggel igézők...” — ahogyan Vörösmarty ír róla. Völgységi járás néven volt ismeretes a felszabadulá­sig, utána bonyhádi járás lett, majd a közigazgatás át­szervezésével 1979. január 1- itől Bonyhád és városkörnyék névre „hallgat”. E környék összegző bemutatásában se­gítségünkre volt jó ismerő­je Krizsán István, a városi pártbizottság titkára, aki az elmúlt négy évtized tükré­ben beszélt a térségről, melynek társadalmi, gazda­sági fejlődése nem tér el az országos tapasztalatoktól, de természetesen meghatározója a sajátos arculat, egyebek között a korai iparosodás. S tegyük hozzá, hogy mindmá­ig az ipari üzemek, szövet­kezetek jelentik a térség gazdasági erejét. Gondoljunk csak a zománcárugyárra, a cipőgyárra, a BONY KS-re és a szövetkezetekre. Meg kell említem, hogy az utób­biak közül idén hárman nyerték el a rangos Kiváló Szövetkezet címet, így a Völgység Takarékszövetke­zet. Lássunk néhány sokat mondó adatot: a szocialista szektorban foglalkoztatottak 58 százaléka a munkásosz­tályhoz, 15,5 százaléka a ter­melőszövetkezeti parasztság­hoz, 25 százaléka a szellemi foglalkozásúakhoz tartozik, az 1,5 százalékba pedig a kisiparban és a kiskereske­delemben tevékenykedők foglaltatnak, valamint az úgynevezett egyéb foglalko­zásúak! Az ipari termelés nagysága a tervidőszakban meghaladta az 1,6 milliárd, a Nagymányoki Brdket'tgyár termelését is figyelembe vé­ve a 2,4 milliárd forintot. A termelés növekedését főkép­pen a termelékenység javu­lása, a termékszerkezet fo­lyamatos korszerűsítése és az eredményesebb munkaszer. ve zés biztosította. A már említett időszakban az üze­mek többségénél a piacra orientált termékszerkezet- korszerűsítés volt a jellem­ző. Az elmúlt években ked­vezően alakult a külkeres­kedelmi értékesítés reláción- kénti összetétele. Míg az elő­ző tervidőszak végén a rubel elszámolású és a „konverti­bilis” export aránya az ösz- szes exporton belül 76, illet­ve 24 százalék volt, a jelen­legi tervidőszak végére 65, il­letve 35 százalékra módo­sult. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a környék lakói életkörülményeinek vál­tozásáról. Gondok ugyan vannak, de a pozitív irányú változás jelentős. A VI. öt­éves tervben várhatóan 980 lakás épül a környéken (ed­dig 834-et adtak át), ebből 619-et Bonyhádoo, 225-öt pe­dig a városkörnyéken. Köz­ismert, de jegyezzük meg, hogy korábban a falvak­ban még csak telékildnálat, illetve -igény sem volt. „Ma” meg: például Kakasdon 1981 —83 között 32 lakóház épült, tavaly pedig 16. A falvak la­kói igénylik — és haladunk is e felé —, hogy olyan élet­körülményeket teremtsenek nekik is, mely biztosi téka a kulturált életmódnak. Le­gyen színvonalas az egész­ségügyi ellátás, legyenek biz­tosítottak az oktatási felté­telek, az ivóvízellátás (ebben nagy előrelépés történt utóbb) is hasonlóan alakul­jon. S mivel e téren lénye­ges a javulás, az utóbbi esz­tendőkben megállt a Bony­hád környéki falvak népes- ségcsökkenése. Az emberek pedig sok társadalmi munkát végeznek, közéleti aktivitá­suk egyre élénkebb. Utóbbit bizonyítják az újabb szá­mok: a városkörnyéken 167 tanácstagi jelölőgyűlést tar­tottak, melyeken 5250-en je­lentek meg. A felszólalók száma 679 volt, ebből a köz­érdekű javaslat 437, a köz­érdekű bejelentés pedig 57. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Czakó Sán­dor és Ékes László. Jakab Lőrinc: „Szeretem a tájat.. A teveli Jakab Lőrinc azok ‘közé tartozik, akik kis kerü­lővel kerültek Tolnának erre a csodálatos vidékére. A ha- dikfalvi születésű, ma már nyugdíjas 'Lőrinc bácsi elő­ször a múlt emlékeit, életé­nek agy-egy állomását vil­lantja fel: — 1926-ban kerültünk Er­délyibe, ott megnősültem, az­tán Bácska következett, ahol ■bevonultam a magyar had­seregbe. A fogság után, 1948- ban jöttem haza Tolna me­gyébe, Kisdorogra, ugyanis a feleségem itt kapott házat. Hazajövetelem után beléptem a kommunista pártba ... Az MSZMP-nek 1968—73^ig tit­kára Voltam. Tevelre 1977-ben kerül­tünk, azóta itt éllünk, most már mindketten nyugdíjban. Mivel a hetvenet felváltot­tam, van némi — 37 éves — tapasztalatom a Völgységről és az itt élőkről. Nagyon tet­szik nekem, mert ez egy olyan része a Dunántúlnak, ami akár a szárazságot, akár az esőt jól bírja. Szeretem a tájat, ezt a hegyes-dombos vidéket, mert ez a változatos­ságot jelenti. Ügy érzem, ezek a barátságos emberek befogadtak... A szeretet, a jó viszony jellemző mife­lénk ..., no és a szorgalmas munka. Ehhez elég megnézni az elmünkéit földeket és a fejlődő községeket. Egy mon­dattal úgy tudnám megfo­galmazni magának: itt va­gyok otthon, nem vágyak se­hova se.

Next

/
Thumbnails
Contents