Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
1985. június 29. iftÉPÜJSÁG 7 „Nem világra szóló tettekre vállalkozunk...” Együtt - tizenhárom éve „Előre hát, oh nemzetem ne állj meg Hogy állnál meg pályád közepén? Félutadon vagy, fölértél a hegyre S könnyű már annak, aki völgybe mén." Petőfi Sándor Mihálovics József, Papp József és Kolman János E sorok vezetik fel a brigádnaplót, valamint a névadónak, Petőfi Sándornak az arcképe. A keltezés pedig 1972. augusztus ... Tehát a faddi postahivatal kézbesítőiből álló kollektíva immár 13 esztendeje teszi együtt a dolgát, határozza meg a közösségre és külön-külön mind a hat tagra a feladatokat. Az egyesített kézbesítők — tehát hírlapot és postai küldeményeket egyaránt hordanak — közül négyen alapító tagjai a szocialista brigádnak. Ketten — munkahelyváltoztatás miatt — kiváltak a közösségből, helyükre természetesen új dolgozókat vettek föl. — A brigádba mindketten egy-egy év „várakozási idő” után kerültek — mondja Rá- bóczki József brigádvezető. — Így döntött a kodlektíva. Meg akartuk először ismerni őket, kicsit összeszokni velük); no és úgy vélekedtünk, előbb bizonyítsanak munkájukkal, hogy érdemesek a brigádba való felvételre. Igazán meg voltunk elégedve mindkettőjükkel, Mihálovics Jóskával és Novák Pistával egyaránt. Azóta — ugye, Pista, te ’74- ben álltái be? — nagyon jól megvagyunk így együtt. — Meg, bizony — válaszol Novák István, s emlékezve a tizenévvel ezelőtti dolgokra, így folytatja: — Nem is baj az az egy év próbaidő. Az alatt jól belejöttünk a munkába, megismertük minden csínját-bínját. A szaktársak ösztönöztek is erre bennünket, például azzal is, hogy a Petőfi brigád tagjai lehetünk mi is. — Mert már híre akkor is volt a Petőfi brigádnak. S igyekszünk, hogy ez maradjon is meg — teszi hozzá Mihálovics József. — Csak a példa miatt — említi Mácsik László —, soha nem csak az előfizetéses újságokat visszük, hanem áruspéldányokat is. Hátha valaki vásárolni akar, postás létünkre ne kelljen nemet mondani. — És takarékszolgálatot is vállalunk. Ez kizárólag szervezési munka. Ha például valakinek nagyobb összeget viszünk, mondjuk örökséget, akkor elmondjuk, milyen előnnyel jár azt takarékban tartani — így Papp József. S aztán egyre könnyedebb a beszélgetés, a munkáról is sok szó esik, de a programokról, sőt, a magánéletről is. S kiderül, hogy két nőtlen tagja van a brigádnak. Egyikük Novák István, aki „mintha titkolózna”, s a szaktársai cukkolására sokat- mondóan mosolyog ... — Majd jövőre felajánlásaink közé vesszük a fiúk megnősítését — nevet Papp József. — Mácsik Laci — aki egyébként külterületes, negyven kilométer a körzete — elbír még egy „bulit”. Amikor építkezett, felavattuk a házát. A lakodalomból sem maradhatunk el... Mindezzel a kis kitérővel érzékeltetni akartuk, hogy a brigádban bizony igen jó a hangulat, s „félszavakból is értik egymást”. Közben Kolman János előveszi a brigád takarékbetétkönyvét. Különben ő ellenőrzi a befizetéseket. Ugyanis havonta mindenki tíz forintot ad a közösbe, no és a kávéfőzésből befolyt összeg föle a brigádbukszát gyarapítja. A kávét pedig — valóban finom! — Novák István főzi, s amire még büszke: szak- szervezeti bizalmihelyettes. És ismét a brigádvezetőé a szó: — Igen nagy örömet jelentett számunkra, amikor elnyertük a Pécsi Postaigazgatóság Kiváló Szocialista Brigádja címet. Ezt az elismerést az igazgatóság tavaly alapította, s a területén levő négy megyében mindössze nyolc brigád kapta meg. Igaz, Tériké? — kérdez rá Máté Istvánnéra, a postahivatal vezetőjére. — így van, pontosan. S még tegyük hozzá azt is, hogy harmadosztályú hivatalok közül mi, helyesebben a mi brigádunk az egyetlen. Különben a felszabadulás 40. évfordulója és a XIII. párt- kongresszus tiszteletére alapították ezt az elismerést, melynek kritériuma egyebek között az is volt, hogy korábban legalább kétszer aranyminősítésű volt a brigád. Szóval a pótvállalásokat egy hosszan tartó, eredményes munka folytatásaképp lehetett megtenni. A Petőfi brigád f>edig az előző három évben egymás után lett aranykoszorús. Mivel „pénzes postásokról” van szó, hát nem csodálom, hogy ismét a pénzről esik szó. Mármint a brigádpénzről. Pontosabban, hogy mire költik. Azonkívül, hogy alkalmanként brigádvacsorát, kellemes összejövetelt tartanak — melyre a két tiszteletbeli brigádtagot, a hivatalvezetőnőt és a férjét is meghívják, nagyon sokat kirándulnak „Az ismerd meg hazádat” mozgalom keretében. (Magyarázatképp annyit, hogy Máté István volt akkor a hivatalvezető, amikor a brigád alakult, ö most a paksi postahivatalt vezeti, felesége pedig Faddon lépett örökébe.) Szóval két gépkocsival járják a brigád tagjai az országot. A kirándulást természetesen a hét végére szervezik, s mindig bejárnak egy-egy tájegységet — előre felkészülve. Idén Észak-Ma- gyarország lesz az úti céljuk. S egy szegedi kirándulásit említsünk külön is meg. Vati 'ózsef Munkácsy-díjas festőművész gyakiau dolgozik Faddon. Tisztelve a műveszt, ő pedig a brigád érdeklődését, jó ismerősök lettek. S Vati József meghívta őket egy kiállítására Szegedre. Elmentek mindannyian, s a szép emlékek sorában tartják fejben azt a napot, de a szépen vezetett napló — az is Novák István keze munkáját dicséri — is szívderítőén emlékezik róla. És még mindig a pénzről... Patronálnak egy osztályt), a most már 8. b-t, ők a rendezői a nyugdíjas-találkozóknak. A sok szép eredményt látva megkérdem, hogy a postatisztek, a hivatal hölgydolgozói nem szeretnének-e brigádtagok lenni. — Nem bírnák — hangzik majdnem egyszerre a válasz. — Sok társadalmi munkát végzünk, s ahhoz fizikai erő is kell. Csinálunk a földmunkától kezdve mindent. Mondhatnánk, hogy a nehéz táska, no és az élet megedzette a Petőfi szocialista brigád tagjait. Nem rettennek meg a munkától, sem a nehéz táskától. Noha hozzá teszik, hogy azért kár volt bevezetni a sok fémpénzt, mármint a tíz- és húszforintosokat, mert pénzkifizetési napon bizony nem könnyű cipelni. S mivel lassan indulnak ki mai körútjukra az emberek, elköszönünk, s elmondjuk, hogy a hivatal idén elnyerte a Kiváló Hivatal címet, s a búcsúszavakat pedig a brigád naplójából idézzük: „Nem világra szóló tettekre vállalkozunk, de amire ígéretet tettünk, megtesszük a hármas jelszó jegyében ... érdemes a szürke, köznapi feladatokat elvégezni becsülettel, emberséggel.” V. Horváth Mária Fotó: Bakó Jenő Építsünk szépen, olcsón Interjú Tolna megye főépítészével Patkó Sándor megyei főépítész — Építsünk okszerűen es arányos ráfordítással. Az arányos ráfordításon a szellemi és anyagi eszközök igénybevételét értem. A kitűzött célok eléréséhez szükséges feltételrendszer hiánya esetén tevékenységünk könnyen visszájára fordulhat, elképzeléseink karikatúrája köszönhet vissza — kezdi a beszélgetést Patkó Sándor, Tolna megye főépítésze. — A lakosság jelentős része abból ítél, amit lát: egy városrész, egy utca, egy ház például szolgál, vagy dicsérik, vagy elutasítják. A megye főépítésze miként vélekedik a most divatos lakás- építési módszerekről? — Igaz, elkészült, használatba vett épületet lehet igazán megítélni, de az építések általában engedélyek alapján történnek, az engedély alapja pedig az előírt tartalmú és felszereltségű tervdokumentáció. E dokumentáció tervezési folyamat eredménye, amely igen sajátos nyelven íródik: rajzos és szöveges részekből tevődik össze; tartalmát illetően az építtetői igényekre adott válasz. Megszületését párbeszéd kíséri: az alakulás, formálódás időszakában a jó partnerek megtanulják egymás nyelvét úgy, hogy a megvalósítani szándékozott épület, épületcsoport, településrész kicsinyített formában, sajátos közlési eszközökkel ellenőrizhető módon látható. A folyamat végigvitele az első és legfontosabb feltétele az eredményes építésnek. Mindenképpen mpgéri végigcsinálni, mert a dolgok nagy része papíron végiggondolható. Persze ettől a gyakorlattól még igen messze tartunk, de én nem látok más ajánlható módszert annak elkerülésére, hogy ne utólag, a fölépített házak hibái, melléfogások miatt kelljen egymásra mutogatnunk ... A lakásépítésünkről... A lakástervezés a következők miatt bonyolult: az igénybe venni szándékozó család létszámát, korösszetételét, életmódját illetően állandó változásban van. A felépített ház pedig statikus, állandó tulajdonságok által meghatározott. Anyagi oldalról közelítve a kérdéshez: az igények és a lehetőségek csak nagyon ritkán fedik egymást. És folytatnám a sort a megvalósítás számtalan ösz- szetevőjének vizsgálatával... A sok befolyásoló tényező közül csak a végére hagyva az életmódot, életformát befolyásoló gyors gazdasági és társadalmi változásokra hívom fel a figyelmet. Ezek után: a lakásépítés mindig az útkeresés állapotában volt, van és lesz. Igen, mert az élet által felvetett problémákra kell, hogy keresse a választ. A lassú, evolúciós folyamatok, korok kedveznek a minőségi megoldások létrejöttének. Zűrzavarban nem lehet harmonikus környezetet teremteni. A szakmának az a feladata, hogy a társadalom által építésre, lakásépítésre biztosított eszközöket minél hatékonyabban használja fel. Ehhez kell az a párbeszéd, amiről a bevezetőben már szóltam. Kitűzendő célként pedig az egészséges emberi környezet megteremtését kell megjelölni. Ez pedig sokfajta megközelítést igényel. Döntőnek én a természeti környezet és az épített környezet egyensúlyát tartom, amely az életmódhoz igazodik, úgy szolgálja az embert, hogy a természeti értékek, energiák a következő korosztálynak továbbadhatók lesznek. Ezek után mutassuk be Patkó Sándort. — Hol kezdte a szakmát, egyáltalán, mi a tennivalója? — Magamról: e megyéből származom, Szekszárdon kezdtem dolgozni 1965-ben, a műegyetem elvégzése után közigazgatásban kezdtem, de a két évtizedes munkaviszonyomból közel 18-at tervezéssel töltöttem Szegeden, Tolna megyében, Veszprém megyében és főleg Szekszárdon vannak a megvalósult épületeim. Ezeket a szaksajtó több esetben publikálta, no és a helyi sajtó is a szokásoknak megfelelően, a tervező neve nélkül... Fontosnak tartom, hogy az a bonyolult csapat-- játék, amivel környezetünket alakítjuk, eredményesebb legyen, mint a megelőző időszakokban volt! Szót kell érteni egymással építtető és megvalósító együttesben ... A kevesebb anyagi energiát szellemi ráfordítással kell pótolnunk. Körültekintően, megfontoltan kell elhelyezni a saját téglánkat a nagy építési folyamatban ... A megye térbeli, gazdasági adottságaihoz igazított településfejlesztést kell megvalósítanunk. Ebben van gazdag hagyományunk, ezt kell továbbvinnünk. Itt a tájjal szerves egységbe nőtt településeink értékeire gondolok, — ahol a falvaink és azok elemei harmonikusan illeszkednek. Illeszkednek a morfológiai, a gazdasági és egyéb adottságokhoz. — Ezekből kiderül, hogy meglehetősen jó ismerője Tolna megyének. Mégis, melyik várost, lakótelepet, utcát tudja különösen szívébe zárni? — Vannak szép példáink: a szekszárdi új városközpont (Jurcsik Károly, Varga Levente építészek munkája); a Bezerédj utca Szekszárdon; a Völgységben meghúzódó és az új, tömeges építéssel nem érintett falvaink; műemlékeink ... Az úgynevezett modern építészet korszakából én a finnországi gyakorlatot tartom példamutatónak és ekkor Helsinki környékére gondolok ... — Sok szép épület készült az elmúlt években. Van azonban számos olyan ház, amelyet én szívesen betakarnék egy nagy lepedővel, ön hogy van ezzel? — Az elmúlt időszak meny- nyiségi igényekre koncentrált, nagy ecsetvonásait elhelyezte falvaink, városaink terében. Esetenként fájó sebeket ütött az organizmuson. Ezeket a sebeket sajátos eszközeinkkel gyógyítani kell. Sajnos, a lepedővel való képzeletbeli letakarás nem követhető módszer. Elemző, egyeztető munkával meg kell kísérelni az értékek azonos értelmezéséig eljutni szakmán belül és társadalmi méretekben. Ez lehet a minőségi továbblépés alapja. Szerencse, hogy vannak jó épületeink is, de nem szabad megfeldkezni a létrehozók esetenkénti aránytalan áldozatvállalásáról sem. Arra kell törekedni, hogy a jó környezet ne véletlenszerűen, hanem tudatos és összehangolt cselekedeteink eredménye legyen. — E beszélgetés apropója végeredményben az lehetne, hogy a közelmúltban pályázat alapján értékelték egyes építészek munkáját. Mi a véleménye a pályázatról? — Az Év lakóháza pályázat másodízben zajlott le. Példát, jó példát szeretnénk mutatni az építtetőknek és az építésben résztvevőknek egyaránt. E pályázat része annak a mozgalomnak, amely az ÉVM és számos országos társadalmi szerv kezdeményezésére indult az építészeti kultúra fejlesztése céljából. A pályázattal elégedetlen vagyok. Kevés volt az induló, nem adott keresztmetszetet a megye lakóházépítési tevékenységéről. Igen sajnálatos, hogy az építészeti tervezés jelen állapotára sok esetben az a jellemző, hogy >a tervek átadásával a tervezői tevékenység befejeződik. Így sokan nem vállalják magukénak az elkészült épületeket ... A pályázat eredményessége céléból új módszert kell kitalálnunk és bevezetnünk. — Miként látja a jövőt? A közelmúltban néhány fontos rendelet jelent meg. Űj építési-szerelési anyagok kerültek piacra. A nyolcvanas évek második felében a csa- ládiház-építés mely irányát követhetjük majd figyelemmel? — A társadalom felismerni látszik a környezetalakítás fontosságát. Átfogó intézkedések és a napi munka minőségének javításával léphetünk előre. Az új építési anyagok és ipari lehetőségek kiaknázásán túl a helyes célkitűzések és a megvalósítás módszerében szükséges előrelépni: a településfejlesztést humanizálni kell; a meglevő értéktorzulásokat korrigálni szükséges a szakmán belül és tágabb körben visza kell állítani a megrendelő társadalom és a tervezés ősi, bizalmi kapcsolatát. A szellemi ráfordítás arányát az építési tevékenységben növelni kell; a megye tervezési feladatainak ellátására nagy áldozatokkal létrehozott tervező szervezetet a mostani sorvadó állapotából olyan műhely- lyé kell változtatni, amely képes eredményes megoldások szolgáltatásával az építtető társadalom igényeinek elébe menni a közösségi érdekeket a környezetalakításban előnyben kell részesíteni stb. És talán még valamit; mindezt közösen, közös, jól felfogott érdekünkben kell megtennünk. Remélhetőleg így elkerüljük a lakótelepépítés, az egyenkockákból alakult sematikus falurészek és az utóbbi időben létrejött kicsi telek — emeletes nagyház okozta gondokat, jogos bírálatokat. Pálkovács Jenő Rábórzki József és Novak István
