Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

1985. június 29. ©^ÉPÜJSÁG Csehszlovákia Korszerűsödő élelmiszeripar Csehszlovákiában az élel­miszeripar jelenleg 13,2 szá­zalékban részesedik az össz­termelésből. Az ágazat 200 ezer dolgozót foglalkoztat, s évente több mint 11'8 milli­árd korona értékű terméket állít elő. Az utóbbi években a hús- és a baromfi-feldolgozó ipar­ban születtek jó eredmények. Prágában például két, egyen­ként 45 ezer tonna kapaci­tású húsfeldolgozó kombiná­tot építettek. Ma ez a két korszerű üzem látja el az 1,2 millió lakosú fővárost tőke­hússal és előre csomagolt hússal. A baromfifeldolgo­zó üzemekből évente 170 ezer tonna darabolt, konyhakész áru kerül az üzletekbe. Ta­valy Prága peremén új üzem kezdte meg működését, amely óránként 9 000 baromfit dol­goz fel, s évente 18 ezer ton­na baromfihúst és -húské­szítményt szállít a piacra. A növekvő tejhozam meg­teremtette a tejfeldolgozó ipar fejlődésének lehetősé­gét is. Az iparágban évente 5—6 millárd liter tejből ké­szítenek tejtermékeket. A pasztörizált tej termelése az 1950. évi 878 millióról 1338 millió literre nőtt. Ugyan­ennyi idő alatt 34 ezer ton­náról 150 ezer tonnára emel­ték a vajgyártást. A tejnek mintegy az ötödéből sajt és túró készül. A sajttermelés tavaly elérte a 123 ezer ton­nát. Ugyancsak az elmúlt évben Zamberkben új sajt- üzemet adtak át rendelteté­sének. Itt évente 5100 ton­na sajtot állítanak elő. Igen jelentős a termelés a tejpor- gyárakban is. Sokat fejlődött a malom- . és a sütőipar. A malmok évente 1,2—1,3 millió tonna búzalisztet, 300 ezer tonna kenyérnek való rozslisztet szállítanak a sütőipar részé­re. Bővült a kenyérgyári há­lózat. Prága déli részén a közelmúltban avattak fel egy nagy kenyérgyárat, amely 400 ezer lakost lát el termé­keivel. A péküzemek évente 970 ezer tonna kenyeret és 600 ezer tonna finom pékárut termelnek. Csehszlovákia 64 cukor­gyárában évente 6—8 millió tonna cukorrépát dolgoznak fel. Az üzemekben tavaly 836 ezer tonna cukrot gyártottak, amelynek egy részét expor­tálták. Az édesipar évente mintegy 38 ezer tonna cso­koládét és 54 ezer tonna cu­korkát, desszertet készít. Növekszik a konzervipari termékek mennyisége és bő­vül a választék is. A kon­zervgyárak tavaly 170 ezer tonnányi zöldséget és 93 ezer tonna gyümölcsöt dolgoztak fel. Javult az ellátás a mirelit­árukból is. A mélyhűtő üze­mekből évente mintegy 70 ezer tonna gyorsfagyasztott termák kerül az üzletek hű­tőpultjára. Tavaly egy 4000 köbméter kapacitású mély­hűtő üzemet létesítettek Pop- rádon. Csehszlovákia legjelentő­sebb élelmiszeripari export- terméke a sör. A sörgyártás mennyisége az utóbbi idők­ben elérte az évi 2,5 milli­árd litert. Ennek körülbe­lül a tizedét exportálják. A borászati üzemekben éven­te 130—140 millió liter bort állítanak elő. Javulás ta­pasztalható a bor minőségé­ben is. Üdítőkből évente 660 millió liter, ásványvízből pe­dig 240 millió liter készül. Ukrajnai nöyénynemesltők Kilenctonnás búzafajták Ukrajna földjein és állat- tenyésztő telepein tavaly több mint 300 tudományos téma feldolgozását kezdték meg. Felhasználásuk gazda­sági eredménye körülbelül egymilliárd rubelt tett ki. A tudósok kutatásainak egyik fő iránya a gabonafé­lék és a kapás növények el­vileg új, intenzív természeti technológiáinak a meghono­sítása volt a termelésben. Ezeket a technológiákat már körülbelül 4 millió hektár termőterületen alkalmazták, ami a gabona, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya és a zöldségfélék termesztésénél jelentős terméstöbbletet je­lentett. Az idei gabonater­més biztosítására az őszi bú­zát másfél millió hektáron vetették el, s művelik meg intenzív technológiával, ami 7 tonnás átlagos terméshoza­mot eredményez. Tavaly az ország különbö­ző területein több mint 6 millió hektárt foglaltak el azok a gabona- és takar­mánynövények, amelyeket a Mironovkai Búzanemesítési és Vetőmagtermesztési Tu­dományos Kutatóintézetben nemesítettek ki. A legmaga­sabb terméshozamot a Mi- ronovszkaja—40 és a Miro- novszkaja—61 őszi búzafaj­ták adták. Az utóbbit az NDK növénynemesítőivei kö­zösen nemesítették ki. Nagy téltűrésével, szilárdságával tűnik ki. — Az ukrajnai növényne- mesítők az utóbbi években 13 új fajtával gyarapították az őszi búza választékát — közölte a TASZSZ tudósító­jával Grigorij Bogdanov, a Lenin Össz-szövetségi Mező- gazdasági Akadémia Déli Részlegének vezetője. — Kö­zöttük olyan kemény szemű búzák szerepelnek, mint a Parusa, és az Ogyesszkij Ko­rall, amelyek kitűnő minő­ségű lisztet adnak. Hektá­ronkénti 9 tonnás nagy ter­méshozamú fajták ezek. A Szovjetunió 1990-ig elő­irányzott élelmiszerprogram­jának megvalósításában Uk­rajna több mint 200 tudomá­nyos intézete vesz részt. A gabona minőségével foglalkozó laboratóriumban a pers­pektivikus őszi búzafajták sütőipari tulajdonságait vizs­gálják A Mironovkai Búzanemesítési és Vetőmagtermesztési Tu­dományos Kutató Intézet laboratóriumában Dobrudzsa kenyere Aratják a búzát Szovjetunió Életszínvonal-vizsgálat „Emlékszem, kisfiú vol­tam. Evés közben odahaza kiesett a kezemből egy karéj kenyér. Berúgtam az asztal alá. Apám, aki szemben ült velem, áthajolt az asztalon és pofon vágott. Nem is emlék­szem más esetre, amikor megütött volna. — Vedd fel azonnal, és tedd az asztalra — mondta halkan. — Most pedig hajts fejet előtte! Mert a kenyér az szent!” Egy idős dobrudzsai parasztem­ber mesélte ezt. Igen, ott olyan a kenyér, mint egy istenség. Virágokkal ékesítik, amikor az ünnepi asztalra teszik. Bulgária észak-nyugati csücskét Dobrudzsának neve­zik. Az ország éléskamrájá­nak is hívják ezt a termé­keny vidéket, ahol a föld ter­mékeny, de nehezen megmű­velhető. „Nyáron — mond­ják az öregek — a föld ki­szárad és göröngyösre repe­dezik. Amikor pedig esik az eső, olyan, mint a rágógumi, kettős, hármas fogattal kell kihúzni a szekeret a falusi utak vendégmarasztaló sará­ból.” Ezen a tágas síkságon fekszik Krusari falu. Egy idő óta központja a környe­ző 430 négyzetkilométeren el­helyezkedő, mintegy húsz ap­ró falucskának, összesen 10 700 lakossal, amely egyet­len agráripari komplexum­ban egyesül. A ma már erős gazdaságnak az a célja, hogy nyereségesen lásson el ke­nyérrel tízszer ennyi embert. Mincso Krajcsev, az agrár, ipari komplexum elnöke, és munkatársai sok munkával és sok leleménnyel birkóznak a tágas földterülettel. „Ami­kor központtá nyilvánítottak bennünket — mesélik a kru­sari parasztok —, Mincso elhatározta, hogy az utakkal kezdi. Az aszfaltút lecsök­kenti a távolságokat. Jó utak nélkül itt elveszett emberek vagyunk. A másik gondunk a géppark volt: traktorok, kombájnok, kamionok, ma már annyi a gépi lóerőm, akár egy harckocsizó zász­lóaljé. Amikor itt a munka dandárja, a vetés meg az aratás, minden komolyabb géphiba kész szerencsétlen­ség. Ezért hoztuk létre a köz­ponti javítóműhelyt, ahol a szerelők minden javítási munkát elvégeznek.” Mit termel a gazdaság? Búzát 135 hektáron, napra­forgót 35 hektáron és kukori­cát 31 hektáron. A termésát­lagok magasak. Most azt tervezik, hogy csökkentik a gabonatermő területeket, és intenzívebb kultúrákat telepítenek: ba­bot, zöldséget, dohányt. A búza termőterülete csökken, de mennyisége nem, mert a hozamok — hála az innen alig 50 kilométernyire lévő gabonakutató intézet szak­emberei segítségének — év­ről évre nőnek. A kutatók szinte futószalagon állítják elő mind újabb és mind jobb fajtáikat. A föld és az állatok mellett az oktatásra fordítják itt a legtöbb gondot. Két és fél évestől 7 évesig minden gyermeket felvesznek az óvodába. A nagyobbak is elférnek a kényelmes iskolá­ban. A falu nagy gimnáziu­mába az egész körzetből jár­nak a gyerekek. Gond, hogy kevés a pedagógus: az értel­miség nehezen marad falun, ha a nagyvárosban is talál munkát. Hirdetés a köz­ségháza előtt: tanárokat, sze­relőket, agronómust, állat- tenyésztőket keresnek. A községi kulturális ta­nács feliratú irodában egy fiatalember a körzet kultu­rális tevékenységi tervét ké­szíti. Gimnáziumi tanár ké­pesítése van, ám úgy érzi, hogy számára testhezállóbb munka a népművelői tevé­kenység. Arra a kérdésre, hogy mit tart legfőbb fel­adatának, így válaszol: „Megpróbáljuk itt-tartani a fiatalokat, mert bár a körül­mények sokat jovultak, most még a városba iparkodnak. Megszervezzük, hogy városi színházak látogassanak ide. Más vonzó kikapcsolódási le­hetőség: a lovaglás, a fut­ballcsapat, no és a kulturális klubjaink, ezek is javítják a fiatalok ittmaradásának esé­lyeit.” Odakinn, nem messze az országúttól, az egyik gabona­tábla végében hárman áll­nak. Egyikük Mincso Kraj­csev. Ujjai a kalászokat mor- zsolgatják. Milyen lesz a ter­més? Van-e elég csapadék? A városi embernek a búza­szem nem mond semmit. De ők, ennek a földnek a gaz­dái, értik a búzaszemek be­szédét. Reprezentatív felmérést készítettek az életszínvonal alakulásáról a Szovjetunió Szociológiai Kutató Intézeté­nek munkatársai. A felmé­résbe az ország 28 körzeté­ből 10 500 — a legkülönbö­zőbb rétegeket képviselő — tizennyolc éven felüli állam­polgárt vontak be. Vizsgálták a családok anyagi-vagyoni helyzetét, az egyes családtagok jövedel­mét, szellemi és kulturális igényeiket, művelődési lehe­tőségeiket és társadalmi el­várásaikat. Ivan Levikin professzor, a szociológiai kutatóintézet igazgatóhelyettese a beérke­zett adatok elemzése és ér­tékelése után, összegezve az eredményeket, a következő­ket mondotta: — A társadalmi jólét egyik legfontosabb mutatója az életszínvonal. Ez még nem érte el azt a szintet, amit szeretnénk. A kutatás azon­ban azt bizonyította, hogy a vizsgált interjúalanyok éle­tében az utóbbi öt esztendő­ben alapvető változások kö­vetkeznek be. A megkérde­zettek 59 százalékának emel­kedett a munkabére, a lakás- viszonyok 52,5 százalékuknál javultak. 55 százalék véle­kedett úgy, hogy egészsége­sebben, korszerűbben táplál­kozik, 63 százalékuk pedig észrevehetően jobban öltöz­ködik. A leginkább figyelem­re méltó változások a vi­szonylag kis jövedelmű csa­ládok és a parasztság életé­ben történtek. Életszínvona­luk javítása érdekében több állami intézkedés született. A meginterjúvoltak 74 szá­zaléka kijelentette, hogy job­ban él, mint néhány évvel ezelőtt. A válaszadóknak több minit az 50 százaléka elégedett volt élete alakulá­Kétezer éves város nyomai­ra bukkantak mongol régé­szek a közép-mongóliai Ar. hangaj megye erdemandali járásában. A munkában részt vevő neves történész, N. Szer-Od- zsav professzor szerint a vá­ros a környék nomád népei­nek ősi települése volt. Az sával, s csak kevesebb mint a fele vélte úgy, hogy élet- körülményei csupán kielégí- tőek. A kutatás eredményei is bizonyítják, hogy az agrár- politikai intézkedések hatá­sára gyorsabban fejlődött az életszínvonal falun, mint vá­roson. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a falusiak életkörülményei máris egyenlőek a városiakéval. Érdemes azonban megjegyez­ni, hogy leginkább szem­betűnő a fejlődés a közép­ázsiai köztársaságokban. A vizsgálat során képet nyertek a Szovjetunió jelen­legi lakáshelyzetéről is. An­nak ellenére, hogy már há­rom évtized óta évenite 2— 2,3 millió lakást építenek, a probléma nem megoldott. A megkérdezett városi lakosok 80 százaléka és a meginter­júvolt falusiak 93 százaléka úgy nyilatkozott, hogy álla­mi, szövetkezeti, illetve kol­hozok által épített lakásban él. A többiek szüleik ottho­nában, illetve munkásszálló­kon laknak. A falusi laká­sok komfortfokozata azon­ban még elmarad a városia­kétól. Érdekesek az igényekben fellépő változások a fogyasz­tási cikkek piacán is. Nem­csak a kereslet nőtt meg, ha­nem átalakult a szerkezete is. A lakosság egyre inkább a jobb minőségű — noha drágább — termékeket igényli. Az ipar és a keres­kedelem azonban eddig nem volt képes követni a piaci konjunktúrát, illetve annyit előállítani és forgalomba hozni ezekből a termékekből, amennyi a reális kereslet. Ezt a feszültségért; rövidesen megnyugtatóan meg kell ol­dani — mondotta végül Ivan Levikin professzor. eddig feltárt leletek alapján a tudósok megállapították, hogy a várost előbb a XII— XIII. szá-adban, majd a XVI—XVIII. században át­építették. A további kutatás ad vá­laszt a város történetére és egyben a vidék nomád né­peinek életmódjára. Korszerű tehenészet Mongólia Kétezer éves város

Next

/
Thumbnails
Contents