Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
1985. június 29. népújság s Hány óra a nyolc óra? Csupán néhány hónappal élte túl a nyugdíjaz*----------—---------------------------------------tatását. őszintén s zólva ezen senki sem lepődött meg, az a fajta ember volt, aki nem bírta a rendszertelenséget, s noha egy nyugdíjas is beoszthatja órára, percre az életét, az mégsem ugyanaz, mint mikor még dolgozik, s álmából felébredve is a munkáján morfondírozik. Precíz volt, pontos és megbízható. Eredetileg kőműves, később építésvezető, aki egy lakótelep műszaki átadásán a bizottság legnagyobb megdöbbenésére elővette a bicskáját, és lekaparta az ablaküvegről a festékmaradékot. Nem volt ebben semmi póz, egyszerűen szerette a rendet, s képtelen volt hanyag munkát kiadni a kezéből. Valahányszor arról esik szó, hogy manapság hogyan használják ki a munkahelyeken a munkaidőt, eszembe jut a néhai építésvezető tanítása: az ember, ha akar, mindig talál magának munkát. Tudjuk, hisz számtalan felmérés készült, amely kimutatja, hogy a munkahelyen töltött idő nem minden perce, és nem minden órája telik termelő munkával. Szokás anyaghiányra, szervezetlenségre, géphibára, a megrendelő késedelmes szállítására és még számos más hátráltató tényezőre, legfőképpen másokra hivatkozni. Igaz, előfordul, hogy nincs elég anyag, eltolódnak a munkafázisok, de ez annyira nem rendszeres, hogy órákig tétlenül malmozzanak a gyár, az üzem dolgozói. Mindig meglep, amikor a felelősségáthárítás valamiféle módjával találkozom, amikor nem felelőst, hanem bűnbakot keresnek, hisz azzal, hogy egyvalakin elverik a port, önmagában nem lesz folyamatosabb a termelés. Márpedig ez eléggé elterjedt gyakorlat: ahelyett, hogy ténylegesen azzal törődnének, hogy legyen mindig anyag, szervezetten folyjék a munka, a gépek üzemképesek legyenek műszakváltáskor és műszak közben is. Ha viszont mégis kénytelenek állni, akkor találjanak az emberek tennivalót. Érdemes körülnézni munkahelyi környezetünkben, van mit tenni állásidőben is. Akad nem is egy munkahely, amelynek a külső képe, környezete mintegy jelzi a bent folyó munka minőségét is, rendezetlen a gyár, az üzem udvara, a műhelyben lépni sem lehet a szanaszét hagyott alkatrészektől, szerszámoktól, hulladékoktól és forgácsoktól, pedig ezeket is el lehetne tüntetni, ha nem az lenne a kérdés, hogy ki vegye először a kezébe a seprűt. Szükség van persze arra is, hogy ügyes-bajos dolgaikat egymással megbeszéljék az emberek, hisz ettől is közösség a közösség. Csak hát mintha a kelleténél többen akadnának, akiknek bőven van idejük az ajtófélfát támasztani s kevesebbet a munkáról, annál többet a munkatársak magánéletéről beszélgetni. Ha ez az arány megfordulna, talán lényeges változás következnék be a munka tartalmában is. Nemrég mesélte az egy>k szövetkezet elnöke, hogy--------------—------------------ a háztáji tervének készítésekor a t agok mindig azt kérdezik először: mivel foglalkozik, mit termel, vagy milyen állatot gondoz a szövetkezet vezetősége. Teljesen világos: nem lehet rossz az üzlet, hisz a vezetők jól tudják, mivel érdemes foglalkozni, miben van a pénz. Ezen túl azonban lényegesebb maga a példa: ebben a szövetkezetben ugyanis egyszerűen nem tehetik meg a vezetők, hogy üresen hagyják az ólat, és nem veszik a kezükbe a kapát. Így van ez valahogy mindennel: a vezetők munkastílusának, életvitelének példája pontosan lemérhető a gazdálkodás eredényességén is, és a dolgozók életének rendezetlenségén és rendezettségén is. Erre tökéletes példa az az üzem, amely azért került a tönk szélére, mert a gazdaság két első számú vezetője többet foglalkozott a külső, mint a belső ügyekkel, napokig nem látták őket az üzem központjában, hetekig az egyes munkahelyeken, s meglehet, hogy sok volt a fontos dolguk, de a beosztottaik nem tudtak arról, hogy milyen ügyeket intéznek, s miért látják őket meglehetősen ritkán. Ha nekik szabad, akkor nekünk miért ne, mondták a dolgozók, s mert elmaradt a számonkérés, verték a blattot munkaidő alatt, itták hozzá a sört, és a nagyfröccsöt. Az üzem egyik vezetőjét most negyvenkét éves korában százalékolták le, tönkrement a mája, azt hiszem, nem kell mondanom, miért. Az újonnan kinevezett vezető nem irigylésre méltó, de akkurátus, keménykezű ember, s minden bizonnyal sikerül remélhetőleg rövid idő alatt rendet teremtenie az üzemben. Nemrég került a kezembe egy hallatlanul érdekes anyag, amiben a munkahelyi hiányzások okait, elbírálásának módját vizsgálják. Nagyon sok az igazolatlan hiányzás: a megye 11 vállalatánál az összlétszámot tekintve az elmúlt év első felében minden egyes dolgozóra egy óra igazolatlan mulasztás esett. S az okok? Első helyen az alkohol, az italozás. Különösen a bérfizetést követő napokon gyakoribb a hiányzás, s majd mindig ugyanazok maradnak távol. Jellemző ezekre az emberekre, hogy munkahelyet is gyakran változtatnak. A munkaidőalap kihasználtsága érdekében az adminisztratív intézkedésekkel párosulva, a vezérigazgatói, gyáregységvezetői utasítások mellett több helyütt technikai intézkedéseket is tettek. A munkaidő betartása miatt bevezették a jelenlét ellenőrzését szolgáló blokkolóóra, jelenléti ív, eltávozási füzet, kilépésre szolgáló nyomtatvány használatát és ellenőrzését. Tamásiban, az Orionban színes kártyákat kaptak a dolgozók, aki hétre jár, pirosat, aki nyolcra, az zöldet. Az igazolatlan késés vagy mulasztás a karton színéből megállapítható. Dombóváron a KIPSZER-nél bélyegzőkártyát használnak, a gazdaságvezetők ezt havonta ellenőrzik és aláírják. Emellett az eltávozási füzetbe is beírják, ha valaki kimegy a gyárból, s ezt alkalmanként a bélyegzőkártyával egyeztetik. A BHG-ban a munkahetet záró utolsó három, és a nyitónap első két órájára, valamint a több napos ünnepek előtti és utáni napok utolsó, illetve első 5—5 órájára a sorszámozott állandó kilépő távozásra nem használható fel. Ügy tűnik, néhány vállalat túlságosan liberális a dolgozóival, az is előfordul, hogy fegyelmi büntetés, megrovás, szigorú megrovás, kedvezménymegvonás, alapbércsökkentés vagy fegyelmi büntetés helyett az igazolatlan napra egysezrűen szabadságot írnak ki. A liberális gyakorlat nem biztos hogy jó, már csak a példa miatt is. A vállalatok többsége felismerte a munkaidő.---------------------------------------------alap kihasználtságának f okához fűződő jelentős gazdaságpolitikai, gazdasági érdekeket. Súlyos és szigorú büntetésekkel sújtják mindinkább azokat, akik nem tartják be a munkahelyi rendet, fegyelmet. Csak így lehet elérni, hogy valóban meglegyen a becsülete azoknak, akik tisztességgel elvégzik a munkájukat. D. VARGA MARTA Péter, Pál iv .. V* ' f ■' *• rarfr W iBÜtv *$.%■ "* a *■ • jy ''^ítóílvt-r . a i jl jtf^jji spH . 4*^3* t % \ > j iWfc': vítHV %flr Safe*. : I # Q#r#
