Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. június 27. KÉPÚJSÁG 3 Változatlan lendülettel Pezsgő politikai élet a pártszervezetekben Az Utóbbi hónapok po- ■ litikai ese­ményei jelentős változást hoztak a pártszervezetek éle­tében. Szinte mindenütt len­dületesebbé, aktívabbá vált a munka, a pezsgő politizáló légkör egyre szembetűnőbb. Ezt elsősorban a kongresz- szusra való felkészülés vál­totta ki. A párt politikájá­nak, országos és helyi gya­korlatának kritikai elemzése, megmérettetései, az az igény, hogy a párttagság erről vé­leményt mondjon és az a fe­lelősség, hogy ebben állást kell foglalnia — döntő sze­repet játszott a növekvő ak­tivitásban. A párt XIII. kongresszusa a folyamatot tovább erősítet­te azzal, hogy azok a kérdé­sek, amelyekkel foglalkozott és amilyen módon ezt tette, az a párttagság, a dolgozók széles tömegeinek érdeklődé­sével esett egybe. Ezért ki­sérte a párt legmagasabb fó­rumának tanácskozásait meg­különböztetett figyelem. Meggyőződéssel állítható, hogy a kongresszuson meg­határozott célok széles körű egyetértéssel találkoztak. A párttagság és a szélesebb közvélemény megelégedéssel nyugtázta, hogy a párt vál­tozatlanul folytatni kívánja eddig követett politikájának fő irányvonalát és eltökélt szándéka annak továbbfej­lesztése a változó körülmé­nyek követelményeinek meg­felelően. Ennek szellemében keresi az új megoldásokat, kezdeményezi a változásokat ott, ahol erre a feltételek megérettek. Alig ért véget a kongresz- szus, politkai közéletünknek olyan nagy eseményére ke­rült sor, mint az országgyű­lési képviselő- és tanácstagi választások. A kongresszus politikai lendülete, szellemi muníciója százezreket hozott és tartott mozgásban, most már az új akció, a választá­si kampány sikeres lebonyo­lításában. A jelölőgyűléseken, a választási gyűléseken, a legkülönbözőbb agitációs fó­rumokon tömegesen kértek, vártak politikai kérdéseikre választ, feleletet, magyará­zatot. A pártszervezetek nem is akantak ez elől kitérni, de ha akartak volna sem tehet­ték volna meg. A körülmé­nyek kényszerítő hatása alatt a politizálásban elöl kellett járniuk. Ennek nyomán — mint ahogyan ezt a válasz­tási eredmények is tanúsít­ják — a kongresszus fő po­litikai céljai össznemzeti programmá lettek. Az elmúlt időszak nagy politikai kampányainak van néhány fontos, jövőbe muta­tó tanulsága. Bebizonyosodott — újból és ismételten —, hogy ha a politika olyan kér­déseket tűz napirendre, ame­lyek az embereket közvetle­nül érintik és úgy kezeli azo­kat!, hogy az érdekeltségüket nyilvánvalóvá teszi, akkor nem kell tartani a közönytől, az érdektelenségtől. A való­ság rácáfolt a szkeptikusok­ra, nem igazolta azoknak a véleményét, akik szerint a mai rohanó, pénzkereső vi­lágban a politika nem jut szóhoz, nincs iránta érdek­lődés. Az emberek szívesen vesznek részt és működnek közre minden olyan dolog­ban, amelynek értelmét, egyéni vagy közösségi hasz­nát látják. Most éppen azt várják ---------------—----- a pártszer­vezetektől, hogy felelősen gondolják át mindazt, amit az emberek a választási elő­készületek alatt szóvá tettek, javasoltak. Megfelelő mérle­gelés alapján döntsenek ezek sorsáról, készítsenek progra- _mot a reális felvetések gya- 'korlati megvalósítására. Sem­mi sem maradhat válasz nél­kül. Ismételten jó alkalom adódik a párbeszédre, — most már konkrét cselekvé­si program birtokában. Eb­ben a munkában a pártszer­vezetek elsősorban a megvá­lasztott országgyűlési képvi­selőkre, pótképviselőkre, ta­nácstagokra, a választások politikai előkészítésében ki­tűnt párt- és népfrontakti­vistákra támaszkodhatnak. A pezsgő politizáló légkör fenntartása szempontjából kedvező körülményként le­het számításba venni a kö­zelgő népfront-, KISZ- és szakszervezeti választásokat. Ezek az események igénylik is a pártszervezetektől a vál­tozatlanul lendületes politi­zálást. A népfront tisztség­viselőinek újjáválasztásánál minden bizonnyal újból na­pirendre kerül a település­politika, a helyi közélet de­mokratikus működésének számos kérdése. Hasonló­képpen számítani lehet arra, hogy a szakszervezeti fóru­mokon élénk eszmecserére kerül sor a munkahelyi de­mokrácia, valamint termelé­si, vállalati politika, érdek- védelmi, bér- és jövedelmi kérdésekben. A KlSZ-kong- resszusra való felkészülés so­rán nyilván az ifjúság hely­zetét érintő problémák fog­lalkoztatják majd mindenek­előtt a fiatalokat, de a szé­lesebb közvéleményt is. Társadalmi közéletünknek e jelentős eseményei nem nélkülözhetik a pártszerve­zetek politikai irányitó sze­repét, a kommunisták aktív közreműködését. Biztosítás­ok kell, hogy a viták, esz­mecserék számának növeke­dése, aktivitása demokrati­kus és konstruktív mederben folyjon* előre vigye az ügyet, segítsen eloszlatni a kételye­ket és ösztönzést adjon min­den progresszív erőnek. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párt- szervezetek a kongresszusi határozat szellemében alapo­san átgondolják az adott te­rületekkel kapcsolatos poli­tikai feladatokat. A helyi sa­játosságok számbavételénél vegyék tekintetbe, hogy vár­hatóan milyen kérdésekkel találják szembe magukat. Készüljenek fel és készítsék fel a párttagságot, az akti­vistákat az érdemi eszmecse­rére. A politikai munka bok_­---------------------- ros teendői k özött kiemelt helyen kell foglalkoznunk a termelés, a munka mindennapos folya­matával, az 1985. évi terv teljesítésével. Egyes területek jelentős lemaradása az érin­tett területek dolgozóitól ko­moly erőfeszítéseket követel. A pártszervezeteknek, a vál­lalati dolgozók fórumainak, a gazdasági vezetéssel kar­öltve nagy körültekintéssel, politikai felelősséggel kell elemezniük a lemaradások okát, megszüntetésük lehető­ségét, keresniük a jobb tel­jesítmények útját, módsze­rét. Következtetéseik tuda­tosítása, a dolgozó tömegek megnyerése a kitűzött célok­nak az elkövetkező időszak legfontosabb politikai felada­tai közé tartozik. Rákos Imre Elektronika és informatika a közlekedésben Az elektronika és az infor­matika alkalmazásáról, s az ebből adódó feladatokról szó­ló ágazati részprogramon dolgoznak — az érintett vál­lalatok bevonásával — a Közlekedési Minisztérium szakemberei. Az elektronizá­lás! kormányprogram kidol­gozásával párhuzamosan készülő részprogram a mik­roelektronikának, illetve a számítástechnikának a közle­kedés területén történő gyor­sabb elterjesztését, hatékony informatikai rendszerek megvalósítását tűzi ki célul a következő tervidőszakra. Az ágazati részprogram készítése kapcsán a szakem­berek hangsúlyozzák, hogy a közlekedési hálózatok, a jár­műállomány és a különbö­ző kiegészítő létesítmények adott műszaki állapota mel­lett az elektronizáció, a meg­felelő információellátottság sokat segíthet az eszközök gazdaságosabb kihasználásá­ban, a szállítási feladatok gyorsabb elvégzésében, va­lamint a közlekedésbizton­ság erősítésében és a kör­nyezeti ártalmak mérséklé­sében. Az egyes ágazatokban — a vasúti, a közúti és vá­rosi, a vízi és légi közleke­désben — ennek érdekében elsősorban az elektronikán alapuló korszerű méréstech- ínika, az egyre újabb terüle- 'tekre és folyamatokra kiter­jedő automatizáció és a szá­mítástechnika alkalmazása a cél. A vasúti közlekedésnél például a MÁV több száz ki­lométeres vonalon mikro­processzoros központi forga­lomellenőrző és forgalomirá­nyító berendezések telepíté­sét tervezi. Az előbbi a biz­tosító berendezések infor­mációi alapján közvetlen tá­jékoztatást ad a vonalak forgalmi állapotáról; az utóbbinál a menetirányító már a számítógépen feldol­gozott információk alapján gépi úton parancsokat is ad­hat az általa irányított vo­nalszakaszra. A közúti és városi köz­lekedésben fontos újdon­ság az elektronikus menet­regisztrálás tervezett kiépí­tése. Egy-egy közúti jármű­be telepített „fedélzeti szá­mítógép” rögzíti a fuvar ösz- szes fontos adatát: a kezdeti és a befejezési időpontot, az állásidőket, a megtett utat, az átlagsebességet, a sebes­ségtúllépéseket, az üzem­anyagfogyasztást stb. A szakemberek szerint a készü­lék a közúti közlekedés szer­vezésének, ellenőrzésének és irányításának olyan alapvető elemévé válhat, amelyre — számítógépes telephelyi irá­nyítási rendszerek kiépítésé­vel — felépíthető a fuvaro­zási vállalat teljes informati­kai rendszere, a járművek karbantartásától a gépjár­művezetők teljesítményének mérésétől, a vállalati tervek, statisztikai beszámolók elké­szítéséig. A közlekedés hatékony szervezésének, irányításának egyik legfontosabb feltétele a szükséges hírközlőrendsze­rek megléte. Éppen ezért például a MÁV szállításirá­nyítási rendszerének fej­lesztése keretében például a szakemberek a legfontosabb­nak a helyi rendszerek szá­mának bővítése mellett — azok összekapcsolását tekin­tik. A MALÉV-nál — az or­szág egyik számítástechni­kával legjobban ellátott vál­lalatánál — a meglévő rend­szerek bővítésével illetve in­tegrálásával ugyancsak egy komplex vezetési informá­ciós rendszert alakítanak ki. Napirenden van az ágazat­irányítást segítő adatrögzítő géppark és információs rend­szer korszerűsítése is. A ka­pacitástervezés, az állóesz­köz, a munkaerő- és anyag- gazdálkodás, a pénzügyi ter­vezés és elszámolás, a sta­tisztika stb. információkeze­lési feladatait végző számító- gépes, úgynevezett makro- informatikai rendszereket á közlekedési vállalatok nagy­részt már alkalmazzák. A kö­vetkező tervidőszakban e gépek teljesítményének a fo­kozása a cél. Az ágazati részprogram egyúttal a mik­ro- és személyi számítógé­pek gyorsuló ütemű elterje­désével is számol. (MTI) Mondják el véleményűket! Az olcsó árukra (boltokra) szükség van! Most éppen pénzünket osz­tom be. Ugyan, csak elmélet­ben, de minden igyekezet megvan bennem a siker ér­dekében. De elméletben nyugdíjas vagyok ... azután sokgyermekes házaspár egyik családfenntartója, majd a felnőttélet kapujában álló, pályakezdő fiatal. Bizony, be­vallom, hogy hellyel-közzel mellőz a sikerélmény. Mert vagy erre, vagy arra nem futja nyugdíjamból, kezdő fi­zetésemből ... így az olcsó áruk nyomába kényszeredem eredni. S megint a sikerem... Hogy is mondjam? Igencsak váltakozó. S különösen az a megyeszékhelyen, Szekszár- don, s nyilván a kisebb te­lepüléseken még inkább. A fővárosba, meg a nagyobb városokba mikor jutok el? S -ha el is jutok, kifogom-e ép­pen azt, amire szükségem lenne? S természetesen úgy értem a dolgot, hogy szert tudok-e tenni néhány órás budapesti tartózkodásom ide­je alatt azokra az olcsó áru­féleségekre, melyeket otthon jóval többért kapok csak meg ? Bevallom, pillanatnyi (vagy állandó) helyzetem mi­att még az sem zavar, ha a termék nem első osztályú, ha hibás, ha lejárt a szava­tossági ideje, de garantáltan alkalmas a fogyasztásra, és így tovább. A várost járva Sajnos, már hónapok óta zárva (bérbe adva) a Szé­chenyi utcai olcsó áruk bolt­ja, ahol konzerveket, szörpö­ket, meg néhány más cikket lehetett kapni. Sólyom Zoltán, a Népbolt Vállalat igazgatója: — Üzletünk-— melyet a Füszért-tel üzemeltettünk volna — ráfizetéses volt. Sőt, egyszerűen nem volt rá igény. Gyakran órákon át nem tette be egyetlen vásárló sem a lábát... Az egyeszten- dős olcsó áruk boltja ilyen „eredményt” hozott. Az em­lített üzletet csak egy esz­tendőre „adtuk el”. Ameny- nyiben sikerül megfelelő árualapot létesíteni, újból ki­nyitjuk. De erre az évre a Fűszert semmit nem tudott ígérni. Végül pedig hozzá kell tenni azt is, hogy „ke­mény” szabályozórendszerben dolgozó vállalat vagyunk, de a ráfizetéses üzlet üzemel­tetését is kibírtuk volna — ha azt a társadalmi igény nyitva tartásra „kényszeríti”. — Mi a véleménye egy ve­gyes profilú olcsó áruk üz­letéről ? Természetesen itt Szekszárdon, mely akár kö­zös fenntartású is lehetne, a vezető és az eladók pedig nyugdíjas kereskedők lenné, nek... — Mint említettem, mi tu­dunk alkalmazkodni a társa­dalmi igényekhez. Kérdése másik részére pedig azt mondom, hogy vállalatunk egyre-másra keresi fel a volt dolgozóit. Nem vállalják a munkát. Folytassuk a sétát az Arany János utcában, ahol mindig sokan vannak a köz­nyelv által kilós-boltként emlegetett üzletben. Erre végképp nem lehet azt mon­dani, hogy nincs forgalom. Sőt, az áruellátás is — a kí­vülálló számára különösen — remek. Viszont ismerve a városrendezési tervet, hama­rosan lebontják a kis ósdi házat, vagyis ez az üzlet is megszűnik. S megszűnt évek­kel ezelőtt a Garay téren le­vő textilbolt, ahol valóban olcsón lehetett hozzájutin a méteráruhoz és a konfekció- ipar termékeihez. Igaz, bizo­mányi áruház van. Szeren­csére! Viszont tejivó, tejbár az nincs. Sajnos! Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront Székszárd Városi Bizottságának titkára ki tud­ja hányszor, s ki tudja hány­féle fórumon vetette föl akár a tejivó, azaz az olcsó regge­lizőhely szükségességét,, akár az olcsó termékeket árusító üzlet létjogosultságát. Sőt, a bizottsággal egyetértésben azon igyekszik, hogy sikerül­jön megszervezni a Zöldért­nél az ősz eleji hónapokban a kedvezményes burgonya-, illetve hagymavásárt — a nyugdíjasok és a nagycsalá­dosok részére. Kezdeményez­ték, hogy a nyugdíjasok kap­hassanak 10 százalék kedvez­ményt a szolgáltatások árá­ból. írről már szó volt a KIOSZ közgyűlésén. Utópia? Folytassuk ismét az olcsó áruk boltjával... Mégpedig egy olyan üzlet lehetőségével, amelybe töhbféle árucikk ke­rülhetne. Tehát a konzerve- ken, üdítőkön kívül méter­áru, rövidáru, edényfélesé­gek, s ki tudja, hogy még mi minden nem. Oda áramoltat­hatnák a boltok azokat a „kallódó”, nem divatos hol­mikat, melyek eladása szá­mukra gondot jelent, viszont itt rátalálnának mindazok, akiknek a pénztárcájuk nem engedi meg a slágercikkek vásárlását. Sőt, azt is el lehet kép­zelni, hogy különféle akció­kat, mondjuk nyugdíjas-na­pokat szervezzenek az üzlet­ben a környék üzemei. Osz­tályos termékeik bizonyára gazdára találnának. Megkoc­káztatom még azt is, hogy ebben az üzletben talán a részletfizetést is be lehetne vezetni — természetesem a nyugdíjasok részére. A meg­felelő formát nyilván erre is megtalálnák — összefogással — az illetékesek. (Jól tudom, hogy a Skála Áruház rend­szeresen „akciózik”, s ez di­cséretes. Viszont e ténynek nem mond ellent az, hogy egy üzletben a kisnyugdíja­sok többféle terméket vásá­rolhassanak meg, ne kelljen nekik a város különböző pontjain felkutatniok az ol­csóbb termékeket.) Visszakanyarodva az üzlet személyzetéhez... Amennyi, ben meg lehetne nyerni a nyugdíjas kereskedőket az üzlet vezetésére, akkor az is elképzelhető, hogy a tanuló- képzés mintabázisát alakítsák ki ott — egyebek között a „kereskedői véna” átültetése céljából. Kovács János, a városi ta­nács elnöke: — A kereskedelmi alapte­rületet illetően az országiban rangos helyen áll Székszárd. Örömmel fogadnánk egy „ol­csó” boltot, sőt támogatnánk is annak létrejöttét, noha az a véleményem, hogy a szak­boltoknak kellene gondos- kodniak arról, hogy a kü­lönböző áruféleségek szé­les skálája várja azokban a vásárlókat — természetesen a széles skála az árakra is vonatkozzék. Keresünk üze­meltetőt egy ilyen üzletre, melynek létesítését el tudom képzelni a most épülő szol­gáltatóház földszintjén. Epilógus Az előző közcímre azt hi­szem, egyértelműen válaszol­hatjuk, hogy az üzlet, a be­vásárlóhely kialakítása nem utópia. Szükség van rá vala­milyen formában, mégpedig az olcsó áruk kínálatának bővítésére. Nem idézem a pártkongresszust, hiszen a mindent alátámasztó megál­lapodások és elvárások is­meretesek. Telhát valamilyen lehető­séget létre kell hozni. Még­pedig összefogással, össze kellene ülni a témában az illetékeseknek. Biztos, hogy egyről kettőre jutnának, sőt... S hogy hol, miikor? Arra válaszoljon Kiss Ist­vánná: — A Hazafias Népfront városi bizottsága még a nyár folyamán megszervezi a fórumot. Bízok az ered­ményben ! V. HORVÁTH MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents