Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1. NÉPÚJSÁG 3 Megismerni, egységesen értelmezni A kongresszusi dokumentumok feldolgozására készülnek a Volánnál Ezekben a hetekben me- gyeszerte tanácskoznak a pártvezetőségek, alapszervezeti vezetőségek a XIII. párt- kongresszus dokumentumaidról, arról, hogy miképpen ismertessék meg azokat a párttagsággal, hogyan alakítsák ki a helyi feladatokat. Természetesen a felsőbb pártszervek már előzőleg állást foglaltak, útmutatásaik nyomán készülnek a helyi feladattervek. A szekszárdi Volán 11. sz. Vállalat pártvezetősége a héten ült össze, hogy meghatározza a tennivalókat. Az alapszervezetek a legközelebbi taggyűlésen tűzik napirendre a kongresszus anyagainak megvitatását. Ez most nem lehet teljes körű, csak a főbb megállapítások kerülnek szóba, és a figyelem felkeltése a dokumentumok tanulmányozására. Ám már ekkor is arra törekszenek, hogy a helyi problémákról, azok megoldásának lehetőségeiről, feladatairól szó essék. Előveszik a kongresszust előkészítő beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések jegyzőkönyveit, hogy az ott elhangott észrevételekre visszatérjenek. A pártoktatásban — a most záruló oktatási évben — egy alkalommal foglalkoznak a kongresszusi anyagokkal. A három tanfolyam közül egy már véget ért, ám a hallgatókkal megállapodtak, hogy júniusban még egyszer összejönnek erre a foglalkozásra. A dokumentumok részletes feldolgozására a pártoktatásban az ősszel induló oktatási évben kerül sor. Módszeresen végigmenve azokon — központi tematika alapján — nyolc foglalkozást tartanak és bevonják a káderoktatás résztvevőin kívül az összes párttagot. Korábban is gyakorlat volt a vállalatnál, hogy egy-egy pártoktatási tanfolyamon nemcsak a vezető, a kijelölt propagandista tartott előadást, vezetett vitát, hanem egy-egy fontosabb témának a megbeszélésére előadóként, vitavezetőként megbíztak egy-egy, a témát alaposan ismerő, elméletileg felkészült párttag gazdasági vagy műszaki vezetőt. A kongresszusi anyag feldolgozásánál erre a korábbinál nagyobb mértékben került sor, hiszen a helyi vezetőnek kell tudnia, hogy milyen gondok vannak munkaterületén, a kongreszszus útmutatásait hogyan kell ott alkalmazni. Ismereteinek birtokában jobban fel tudja keltené az érdeklődést és képes reagálni az észrevételekre, javaslatokra. Természetesen mind a júniusi taggyűléseken, mind a pártoktatásban nemcsak a kongresszusi dokumentumok, ról lesz szó, hanem azokról a központi bizottsági határozatokról, állásfoglalásokról is, amelyek hosszabb távra szabják meg a feladatokat. A vállalati pártvezetőség most részletesen nem foglalkozott a kongresszuson elhangzott valamennyi elemzéssel, megállapítással, a beszámolóban és az azt követő vitában a legfontosabbak közül néhányra, és a vállalatnál dolgozó kommunisták feladataira irányította a figyelmet. Felhívja az alapszervezeteket, hogy tagjaik tanulmányozzák a kongresz- szusi dokumentumokat, rendszeresen kísérjék figyelemmel a napi politikai eseményeket, keressék és magyarázzák az összefüggéseket. A vállalatnál igen fontos erősíteni a munkahelyi demokráciát és a fegyelmet. Az alapszervezetek segítsék, ellenőrizzék a gazdasági célok helyi megvalósítását, kezdeményezzék, támogassák a hatékonyság fokozását. A kongresszus határozata kimondja, hogy „A közlekedés fejlesztése tartson lépést a termelés növekedésével, a nemzetközi kapcsolatok bővítésével, a lakosság szükségleteivel. A vasúti és közúti közlekedést tegyék kulturáltabbá, emeljék a szolgáltatások színvonalát...” Növelni kell a szervezettséget az áruszállításban, javítani a gazdaságosságot, mérsékelni az energiafelhasználást. Már a novemberi—januári taggyűléseken felvetődött és most is kimondja a pártvezetőség, hogy törekedni kell a gazdaságossági számításokon alapuló feladatvállalások és teljesítések számának növelésére. Azóta e téren már történtek kezdeményezések: egy-egy nagyobb tömegű fuvar vállalásánál előzetes számításokat végeznek, milyen járművek „bevetésével lehet a legkisebb ráfordítással az adott feladatot elvégezni. Ezt kell kiterjeszteni a jövőben. Javítani kell a szociális ellátást, főként az e tekintetben elmaradt kistelepeken. Lépéseket kell tenni a szakmai képzés színvonalának emelésére, a korszerű technikai eszközök alkalmazására az oktatásban. Általános feladat, de területenként speciális tartalommal „töltendő meg” az agitációs munka javítása. Ilyen többek között a forgalom területén dolgozók munkafegyelme, a közlekedési szabályok szigorú betartása, betartatása, az udvarias magatartás az utasokkal szemben. Tapasztalható helyenként a kommunisták passzivitása e téren. Márpedig elsősorban a munkahelyi vezetőnek és az ott dolgozó párttagoknak kell megértetniük társaikkal, hogy a közlekedés veszélyes üzem, itt minden fegyelmezetlenség károkat okozhat, sőt emberéletet is veszélyeztet. A jóindulatú figyelmeztetés sokkal többet ér, mint a hallgatással kifejezésre jutó cinkosság. Szóba került a taggyűléseken — és a kongresszusi határozat is megerősíti, — hogy növelni kell a káder- és személyzeti munka demokratizmusát. Ez most kifejezésre jut a pártvezetőség feladattervében, amely szerint nemcsak szükséges, hanem lehetőség is van arra, hogy több fiatalt és nődolgozót neveljenek vezetővé. És itt nemcsak a gazdasági vonalról van szó. Már korábban felismerte a pártvezetőség, hogy helytelen, ha a tömegszervezeti vezető testületek — a szakszervezeti és a KISZ-bizottság — tagjai többségében alapszervi titkárok. Sokkal több a tehetséges, vezetőnek alkalmas dolgozó, mint amennyit korábban bevontak a vezető testületek munkájába. Célszerűbb — és demokratikusabb — ha mind többen kapnak teret közéleti tevékenységre. Az üzemi pártvezetőség megkezdte a kongresszusi dokumentumok feldolgozását és a felsorolt néhány példa csak ízelítő abból, hogyan szándékozik a helyi viszonyokra, körülményekre alkalmazni a kongresszus útmutatásait. További feladatok várnak a pártvezetőségre, az alapszervezetekre, a vállalatnál dolgozó kommunistákra annak érdekében, hogy mindenki megismerje és egységesen értelmezze azt, ami a kongresszuson elhangzott. J. J. Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki nem tud változtatni; csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője; majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e Ítélve, most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készék-e a józan ész szavára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják.” Csaknem három évtizede áll pártunk ólén Kádár Já- János. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny, .nemhogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. pártkongresz- szuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában: „A marzizmus—leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli ímeg a világ közvéleménye .a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, ákkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.” U. L. HÉTRŐL I! I =?iTTJ I!II;1;VHIRREI Kissé óvakodva mondom: lehet, hogy az év 22. hete meghozta az évszáknak megfelelő időjárást. Elég volt már az orvosmeteorológusokat is megleckéztető paoká- zásaiból az időjárásnak, így feltételezem, hogy e sorúk írójával együtt sokan téli és átmeneti ruháikat a szekrényekben — végre — helyükre tették. Bíznak a hamisítatlan strandidő végérvényes eljövetelében a strandon és uszodák környékén. A megyeszékhely strandja a tervezettnél egy héttel korábhan nyílott. Valószínűleg a többi strandtulajdonos településen is a szekszárdihoz hasonló rugalmassággal kezelték a nyitás kérdését. líz a hét sem szűkölködött fontosabb eseményekben. Megyénkben is folytatódtak a belpolitikai életünk egy hét múlva sorra kerülő nagyon jelentős eseményét, az országos választás előkészítését szolgáló gyűlések, befejeződött a BNV és holnap a döntőkkel a Budapest Sportcsarnokban véget ér az „összeurópai pofozkodás”, az ökölvívó Európa-ibajnakság. Be lehet hozni! Az oly hőn óhajtott gazdasági élénkülés kulcskérdése: mennyire tudjuk kiaknázni, hasznosítani belső tartalékainkat. Igen nagyra kell értékelnünk minden olyan eljárást, elképzelést, amely a gazdaságosságot, hatékonyságot célozza. Különösen most, amikor exportorientált ágazatunk, a mezőgazdaság nagy veszteségeket szenvelépett életbe az energiatakarékosság kapcsán január 1-i hatállyal visszamenőleg. A jelenből ítélve a kor követelményeinek megfelelően Dalmandon már ez ügyben korábban léptek: az üzemi utak építésekor figyelembe vették a geometria ama tételét, miszerint két pont között legrövidebb távolság az egyenes. A BNV ürügyén A Budapesti Nemzetközi Vásár kapcsán is folytatnám a fenti gondolatfűzést, más szempontból. A beruházási javak vásárán nemcsak a házigazda szerepében kell ott lenni, hanem oda is kell figyelni. Annál is irtkább, mert remélhetőleg egyfajta élénA Tamási Villamosipari {Szövetkezet radiátorai már az üzletekben is kaphatók détt. A szkeptikusok a balszerencsét konstatálva meg is jegyezték: „ezt már nem lehet behozni”. Mi — és szerencsére a mezőgazdászok is — más véleményen vagyunk. Roppant nehéz helyzetet teremtettek a viharok utáni napok. A döntés elodázhatatlan volt: mi legyen szinte a „klinikai hálál” állapotába taglózot't növénykultúrákkal. Sok helyütt a „kockáztat, aki nem kockáztat” — másodvetésekhez folyamodtak. Szóval be lehet hozni a veszteséget, s ennék igazolásául hadd hozakodjam elő egy újabb, követésre ajánlott dalmandi példával. Az üzemanyag-takarékossági versenyről tudósítottunk. Igen, a sok kicsi sókra megy közmondást a számolatlanul sok gépjárművel rendelkező kombinátban nagyon komolyan veszik. A gépkocsivezetők azonosulnak a gondolattal és igyekeznek elsajátítani az energiatakarékos vezetést. Sőt! Ez nemcsak dalmandi belső ügy, hanem immárom közügy! Ezt bizonyítandó, hadd adjuk közre: a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjának teljesítésére az év hátralévő részében személyre szólóan új jutalmazási rendszer A szekszárdi műszergyár termékei a BNV-n A „Kiváló Szövetkezet” címmel kitüntetett bátal téeszben is mozgósítják a belső tartalékokat külés következik be a beruházási tevékenységben. Miikor és hova fektessük be a pénzt? — csak egy a fajsúlyos kérdések közül. Érdeklődéssel hallgattam és olvastam az infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatos fejtegetéseket. Köztudottan ezeket kissé elhanyagoltuk és háttéripar nem megfelelő színvonala időnként rút arculcsapálsként éri a népgazdasági ágakat. BNV-tapasztalat az is, hogy eltűnőben vannak a beruházási javak körében is az úgynevezett monstrumok és teret hódítanak a mikroprocesszorok, elektronikus berendezések, számítógépék. Az iparilag fejlettebb országok által produkált ingergazdag környezet hatása valószínűleg „megfogott” bennünket és magyarországi viszonyokra átültetjük a látottakat és a fejlődés útjára lépünk eme fontos területen is. Ép testben... ... ép lélek. Azt hiszem, a test edzésének is nagy jelentőséget tulajdonító ókori görög, immáron szállóigének számító mondása napjiainkhan üzenetként is felfogható. Nemrég látott napvilágot a Miniszter- tanács azon határozata, mely a testnevelési és sportmozgalom időszerű feliadatait hosszú távra megjelöli. A népegészségügyi íkérdések megoldásában betölthető területet a maga teljességében fedezte föl a politika. Gondolatébresztőnek érdemes idézni a népszerű orvosbiológusnak, dr. Frenkl Róbertnék, a TF tanszékvezető egyetemi tanárának felszólalásából: „Tennünk kell valamit, mert a legriasztóbb visszajelzéseket kapjuk a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek — különösen a fiatalok — fizikai-egészségi állapotáról. Elérkezett az igazi sportemberek ideje, akik maguk is sportolnák, megküzdenek a magukhoz mért ellenfelekkel — edzettekké, egészségessé és ami fontos: munkabírókká válnak.” Különösen a fiatalok, azaz a nemzet jövőjéről van szó. Azokat kell megfogni, akik a természetes szelekció folytán kiesnek a versenysport látószögéből és a szabadidősport különböző formái még nem kebelezték be őket. Eme gondolatok jegyében csak üdvözölni tudom a tegnap kezdődött — háromnapos — rendezvényt, az országjáró diákok megyei találkozóját, amellyel egy csapásra több legyet is üthetnek a szervezők. Csupán a mozgást, a szabadban tartózkodást kedvelő középiskolás korosztály évről évre ismétlődő gyülekezete ez, ami programjai révén direkt módon kapcsolódik a hazafias neveléshez. Az ilyen és ehhez hasonló mozgalmakat •kell feltámasztani, életben tartani. BÁLINT GYÖRGY
