Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

1985. június 26. A NÉPÚJSÁG Az operaművészet élvonalában Tokody Ilona pályájáról Megpróbálom elképzelni az egykori sorsdöntő beszélge­tést. Az egyik Szeged-kör­nyéki iskolában, Petőfi-tele- pen, az énekkari próba után a tanárnő magához inti a tizenhárom éves, vékonyka kislányt, aki az előbb a szó­lót énekelte, s azt mondja neki: — Ica, szólj édesapádnak, hogy beszélni szeretnék ve­le. A papa jön, maga is peda­gógus, s a tanárnői Hofszung Józsefné elmondja, hogy Icá­nak feltétlenül képeztetni kellene a hangját: a kislány tisztán, szépen intonál min­den fekvésben, kitűnő a hal­lása, figyelemre méltó ma­gasságai vannak, és ami a legfőbb, láthatóan határtalan öröm tölti el, ha énekelhet... Talán ilyesféleképp, talán másképp hangzott a beszélge­tés, annyi bizonyos, hogy To- kody Ilona számára ekkor kezdődött el az a csaknem minden szabad idejét és ere­jét igénybe vevő aktív zene­tanulás, amely végül a Ma­gyar Állami Operaház, majd jó néhány más európai ope­ra színpadára vezette őt. — Ha jól meggondolom, nem is volt igazi gyermekko­rom — jegyzi meg a fiatal művésznő —, annyira betöl­tötték akkoriban az életemet a különórák, a gyakorlás két hangszeren, s a sok egyéb tanulnivaló. Mindez különös módon mégsem tűnt fárasz­tó kötelességnek, olyan szí­vesen készültem és mentem a zeneórákra. — Két hangszert említett? — Igen, mert a nyolcadik osztály elvégzése után, ami­kor felvettek a szegedi kon­A művésznő portréja zervatórium ének tanszakára, még mutált a hangom, s azt javasolták, válasszak valami­lyen hangszert is az éneklés mellé. A fuvolát választot­tam. Elég jól is ment, mert ötévi tanulás után a fuvola­tanárom a főiskolára akart küldeni fuvola tanszakra. Addigra azonban már bizo­nyos volt, hogy az operaéne­kesi pálya vár rám. A zon­gora pedig a konzervatóri­umban kötelező tanszak volt, de azzal nem nagyon jeles­kedtem. — Ügy tudorig már otthon, a szülői házban is kitűnő ze­nei nevelésben volt része. — Édesapám a Szeged melletti Tápéréten tanított egy kis, osztatlan iskolában, ahova én is jártam hatodikos koromig. (Csak ezután köl­töztünk Petőfi-telepre.) Az iskolában apám a gyerekek­kel amolyan önképzőkör-féle színtársulatot szervezett, s kis jeleneteket, énekes játé­kokat adtak elő a házi szín­padon. Édesapám már 3—4 éves koromban felléptetett, többnyire egy-egy rövid nép­dal vagy műdal előadását bízva rám, amelyeket tanul­tam a Tiszántúlon. És taní­tott hegedülni, egy keveset német nyelvre... Ilyesféle „szellemi alapot” kaptam hát Tápéréten. Kisiskolás korom­ban kaptam egy táskarádiót, s azon eleinte mindenféle zenét hallgattam, majd szin­te egyik napról a másikra csak az opera kezdetit érde­kelni, minden egyébnél ki­kapcsoltam a készüléket. Amikor a hetedikben az énektanárnő ^felfedezett”, már egészen komoly ismere­teim voltak az operairoda­lom terén ... Azt hiszem, a szüleim nem nagyon örültek, hogy operaénekes akarok lenni, aggódtak, hogy na­gyon távol kerülök tőlük, s bizony, ez be is következett. De az a szellemi környezet, a szeretet, a fészekmeleg, ami ott körülvett, ma is min­denhova elkísér. — Az említett tanárnőn kívül kik egyengették még pályáját? — Elsősorban Berdál Valé­ria, akinél — Szél Pálné, majd Csóka Béla után — énekelni tanultam^ s aki a Sipos-féle légzéstechnikát mutatta meg nekem. Ezt ké­sőbb a főiskolán magától Si­pos Jenőtől tanultam meg, és elmondhatom, hogy ennek köszönhetem mai munkabírá­somat. A középiskolát egyéb­ként a szegedi Tömörkény István Zenei Gimnázi­umban végeztem, s úgy tu­dom, én voltam az első, aki énekből érettségizett. — Említette a munkabírá­sát, ami valóban figyelemre méltó, s vannak, akik ag­gódnak is ezért önért... — Megtanultam, hogy a to­rok számára az a legelőnyö­sebb igénybevétel, ha egy időszakban csak egyféle sze­repet énekelek. Ennek meg­felelően teszek tehát eleget a felkéréseknek. Tavaly pél­dául a londoni Covent Gar­den operában, Mimi szerepét a Bohéméletben nyolcszor énekeltem (Jose Carreras volt a partnerem), de közben semmi mással nem léptem színpadra. Az idén tíz elő­adáson alakítottam Olaszor­szágban Erzsébet szerepét a Don Carlosban; Frankfurtban ismét több Bohémélet-elő­adás vár, Barcelonában há­rom Pillangókisasszony... Ami fárasztó a hangomnak, fizikumomnak, vagy éppen nem érzem még érettnek magam a szerepre, azt nem vállalom... Tokody Ilona 1972-ben a Kodály-énekverseny, 1976- ban az Erkel-énekverseny győztese volt. A Liszt-díj, az érdemes művészi kitüntetés, az idei április 4-e óta pedig a Kossuth-díj tulajdonosa. A törékeny alkatú művésznő alig egy évtized alatt jutott a hazai és nemzetközi opera­művészet élvonalába. Szomory György Szerencsés János fotói L O I Ha halljuk, vagy kimond­juk e szót, a Loire völgyé­ben épült reneszánsz kasté­lyokra gondolunk. A Loire — amely Franciaország leg­hosszabb folyója — mintegy 300 kilométeres szakaszát a francia és a kora barakk épí­tészet műegyüttese övezi. A táj változatos szépsége, a flóra és a fauna gazdagsága, a szélsőségektől mentes ég­hajlat jogosan vonzza a tu­ristákat, a művészet iránt érdeklődő embereket. R E A Képzőművészeti Kiadó­nál most megjelent album — Szerencsés János fiatal fotó­művész felvételei alapján — a francia művészet és épí­tészettörténet e sajátos és jellegzetes fejezetének bemu­tatására vállalkozik. A több mint 100 színes fotó Blois, Tertnes, Chambord, Beaure­gard, Chenonceaux, Villand- ry, Moulin, Amboise és a többi csodálatos kastély és a hozzájuk tartozó park mel­lett képet ad a folyó mentén fekvő hangulatos kis- és nagyvárosok hétköznapjairól, mozgalmas életéről, a kör­nyék kolostorairól, erődjei­ről, fogadóiról. A felvételek során képeskönyvként tárul­nak fel a Loire-t övező lige­tek, a híres borokat termő szőlőSker’tek, a bukoliikus szépségű tájak. A kötet kü­lön erénye: Szerencsés János fényképei a növényzet, a vi­dék és az ember teremtette környezet harmóniáját mél­tóképpen reprezentálják. A fotóalbum bevezetőjében — Fábián László író kalau­zolja végig a kastélyokban az olvasót, hogy aztán 118 olda­lon gyönyörködjön Szeren­csés János felvételedben. Dunántúlt napló A számítógépek alkalma­zásának baranyai tapaszta­latait vitatta meg a megyei tsz-szövetség elnöksége. Meg­állapították, hogy az elmúlt fél évben ugrásszerűen meg­nőtt a tagszövetkezetek szá­mítógépparkja, ami az üzemi szakemberek ilyen irányú igényével és a számítógépek kedvező áralakulásával ma­gyarázható. Az árak csökke­nése az esetek többségében a gépek kapacitásának nö­vekedése mellett következett be. Legjelentősebb előrelépés a személyi számítógépek kate­góriájában történt. Baranyá­ban — az ez év áprilisi fel­mérés alapján — mikroszá­mítógéppel 2, személyi szá­mítógéppel 16 tsz rendelke­zik. Ez utóbbiak közül leg­elterjedtebb a Commodore 64, melyből jelenleg 12 dolgo­zik. Az üzemek jelzései sze­rint a közeljövőben további 20 termelőszövetkezet kíván számítógépet vásárolni, kö­zülük négy tsz a már meg­levő kapacitását szeretné bő­víteni. Vagyis a közeljövő­ben a baranyai tsz-ek fele dolgozik számítógéppel. A személyi számítógéppark felduzzadása egy sor új problémát is felvet, állapí­totta meg az elnökség. A leg­népszerűbb Commodore 64 típus elsősorban a termelés- irányítási feladatok megol­dására, illetve az üzemi in­formációs rendszer részterü­leteinek feldolgozására való, kapacitási korlátái nem te­szik lehetővé komplex szám­viteli, pénzügyi információs rendszer megvalósítását. A típuskiválasztásnál is nagyobb gond a hasznosító programok beszerzése, ame­lyek ráadásul túl drágák is. Áruk nemegyszer meghalad­ja a számítógép beszerzési árát. Ezért több tagszövet­kezet részéről felmerült an­nak igénye, hogy a TESZÖV hozzon létre egy olyan szá­mítógépes részleget, amely segít a számítástechnika üzemi alkalmazásával kap­csolatos munkában. A ja­vaslatot az elnökség elfogad­ta. Tervbe vették egy számí­tógépes klub létrehozását is. A havonta tartandó klubna­pokon, az üzemi szakembe­rek kölcsönösen kicserélhe­tik számítógéppel kapcso­latos információikat, bővít­hetik ismereteiket. Somogyi Néplap Nem egészen három hó­nappal ezelőtt nyílt meg a siófoki November 7. Tsz és a Székesfehérvári Agroker ösz- szefogásával a szövetkezet egy régi munkásszállásának a helyén az ország harma­dik agro-hobbi boltja. A boltot nemcsak a Bala­ton déli partjáról, hanem Belső-Somogyból, a megye­székhelyről, a szomszédos megyékből is egyre többen keresik föl. Érthető, hiszen a szaporítóanyagtól a kisgépig, az autógumitól a radiátorig itt mindent megtalálhatnak. A nyitást követő két hónap alatt műtrágyából tíz vagon­nal értékesítettek, hatvan te­kercs fóliát adtak el, és olyan hiánycikkeket, mint például a kasza, sikerült beszerez­niük. Csaknem két és fél millió forintos forgalmat bonyolítottak le, és joggal reménykednek abban, hogy az idei töredékévben is el­érik a tizenkét hónapra ter­vezett húszmilliót. A szövetkezet háztáji ága­zatvezetője azon van, hogy a kistermelők, a nyaralótulaj­donosok igényeit minél telje­sebb mértékben kielégítse. Ezért kötöttek megállapodást a könyvterjesztő vállalattal szakkönyvek, szépirodalmi művek forgalmazására, áru­sítják a szövetkezet saját üzemében előállított műkö­veket, a parképítő részlegük­ben nevelt díszcserjéket, díszfákat, a különböző vi­rágtartó edényeket. Rövide­sen újabb cikkekkel bővül a választék: a soproni sző­nyeggyárral kötött megálla­podás alapján rövidesen mintaboltot nyitnak, elsősor­ban padlószőnyegeket, futó­szőnyegeket, autószőnyegeket árusítanak, bevezetve az OTP helybeli ügyintézését is. Tárgyalásokat folytatnak a győri Graboplaszttal is ter­mékeinek forgalmazására. PETŐFI NEPE A fogyasztási szövetkeze­tek — számos kedvezőtlen jelenség ellenére — az áruki­vitelt tavaly az előző évhez viszonyítva 20 százalékkal növelték. Exporttermékeik 85 százalékát nyugati valu­táért értékesítették. Az or­szág áfészeinek összesen 5,5 milliárd forint értékű ex­portja jelentősen hozzájárult a népgazdasági gondok eny­hítéséhez. A megye fogyasz­tási szövetkezetei szintén túlteljesítették a tőkés orszá­gokba tervezett árukivitelt, viszont az előirányzottnál valamivel kevesebb volt a rubel elszámolású exportjuk. A kölkereskedelmi vállala­tok képviselői elmondták, hogy a világpiaci árak gyak­ran alacsonyabbak, mint a hazai felvásárlási ár. A piac egyre igényesebb, s nem en­gedhetünk meg kifogásolha­tó minőséget, csomagolást. Nemcsak a tőkés, hanem a szocialista országok is ön­ellátásra törekednek, főként zöldségből és gyümölcsből. Az egyik ltgnagyobb alma­importőrünk, az NDK az idén még nem kötött velünk szerződést. Rendkívüli lehe­tőség, hogy a moszkvai VIT- re a megyéből 700 tonna sár­gabarackot és meggyet tu­dunk szállítani. Bejelentet­ték azt is, hogy sikerült a li­bamáj értékesítését is folya­matossá tenni. Drágán termelünk — álla­pították meg a külkereske­delmi vállalatok képviselői —, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium megyei megbí­zottja ehhez hozzátette: ér­demes új piacokat felkutatni. Ilyen kezdeményezésekről már tudunk, például Távol- Keleten is keresik a magyar árukat. Szingapúrban ősszel kiállítást rendeznek a kül­kereskedelmi szervek, ame­lyen megyei termékeket is bemutatnak. A SZÖVOSZ fő­osztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a kor­szerűbb csomagoláshoz, fel­dolgozáshoz szükséges tech­nológia csak összefogással szerezhető be. Célszerű len­ne tehát a termelőknek, a felvásárlóknak, a feldolgo­zóknak és a külkereskedel­mi vállalatoknak összefogni az ilyen jellegű beruházások megvalósításában. Végezetül a kapcsolatok javításának fontosságára, a korrektebb együttműködésre hívta fel a figyelmet, és igen fontos feladatként jelöl­te meg az információáram­lás meggyorsítását. Ez utób­bi lehetővé teszi, hogy job­ban eligazodjanak a terme­lők és felvásárlók, valamint a feldolgozók a piaci igé­nyek változásainak labirin­tusában. TdMEOBCKflJI npflBfla A Szovjetunióban, így Tambov megyében is egyre jobban fejlődnek a háztáji gazdaságok. Testvérlapunk­ban, a Tambovszkaja Prav­dában cikk jelent meg a Pervomajszkiji járás háztáji gazdaságainak tejértékesíté­séről. E cikkben olvastuk a következő adatot: 1981-ben ebben a járásban a háztáji gazdaságokból 8740 mázsa — a Szovjetunióban kilóban és mázsában számolják a tejet és nem literben, mint ná­lunk — tejet értékesítettek a háztáji gazdaságokból. Az elmúlt évben a háztáji gaz­daságokból értékesített tej mennyisége elérte már majd­nem a 20 ezer mázsát. Eb­ben az időszakban az egy háztáji tehénre jutó tej ér­tékesítése 316 kilóról 756 ki­lóra nőtt. Az idén fokoznh kívánják a tejfelvásárlást a háztáji gazdaságokból. Verseny in­dult ennek érdekében a já­rásban. A versenyben töb­bek között van olyan kolhoz is, amelynek tagjai vállalták, hogy idén 1100 kiló tejet ér­tékesítenek minden egyes háztáji tehén után. Lóczy-díjasok A Magyar Földrajza Társa­ság Zalaegerszegen rendezett vándorgyűlésének második napján, kedden a társaság közgyűlése kitüntetések oda­ítéléséről döntött. Lóczy La- jos-érmet adományozott a földrajztudomány kiemelke­dő művelőinek. A kitüntetést Borsy Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanszékvezető taná­ra, Jiákucs László, a szegedi József Attila Tudományegye­tem . tanszékvezető tanára, Mérő József, az Eötvös Lo. ránd Tudományegyetem ta­nárképző főiskolái karának tanszékvezető tanára, Sárfal­vi Béla, az ELTE docense, Somogyi Sándor, a Földrajz- tudományi Kutatóintézet osz­tályvezetője és Székely And­rás, az ELTE docense kapta. A vándorgyűlésen kedden folytatódott a- Zala megyét bemutató előadássorozat. Az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat Tamási 5. Gyáregysége felvételt hirdet — NÖ1 BETANÍTOTT MUNKÁSOK, — RTV-, ELEKTROMECHANIKAI MŰSZERÉSZEK részére kettő, kisgyermekes anyukáknak egy műszakban 3500 Ft feletti kereseti lehetőséggel. Teljesítménybér, felemelt műszakpótlék. Pályakezdő szakmunkások külön támogatása. Űtiköltségtérítés, üzemi étkeztetés. (495) Tokody Ilona és Jose Carreras a Bohéméletben a londoni Covent Gardenben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents