Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám
1985. június 26. NÉPÚJSÁG 5 If órriLr _ nnflácnU Kemény, hideg volt a mostani IVarOK pOlldbOK telünk, a termelőüzemek jelentős többletenergia-felhasználással tudták csak teljesíteni tervüket. A mezőgazdaságban főleg a gyümölcsösök, a szőlők sínylették meg a kemény telet. A termelési kieséseket az ipari üzemek, szövetkezetek behozzák, kommunista és pótműszakokat tartanak, szinte egész esztendőben. A mezőgazdaságban most pótolják a részben, vagy teljes egészében elfagyott szőlőtőkéket, gyümölcsfákat. Néhány megyénkben üzemben néztük meg, milyen károkat okozott a tél, és hogyan tudják a téli kiesést pótolni. A TOTÉV-nél tíz hónap alatt kell teljesíteni az idei tervet Volán, szekszárdi üzemigazgatósága Az év végéig pótolják A munkák torlódása miatt átprogramozták a teherautók szállítási rendjét A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál áprilisban intézkedési terv alapján kezdtek dolgozni. Az év első hónapjának eseményeit feldolgozták, s meghatározták, hogy a kéthónapos kiesést milyen módon tudják pótolni. Az első félévi teljesítmény 175 millió forint értéket ér el, az előzetes adatok szerint, ám az év végéig a 350 milliót érő tervet kell teljesíteni. Kobra József, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a harmadik negyedév végére „egyenesbe” érnek a tervvel. Gyakorlatilag 1985-ben a TOTÉV munkásainak, mérnökeinek, adminisztrációs dolgozóinak tíz hónap alatt kell a tervezett árbevételt elérni. Erre, az eddigi tapasztalatok alapján van remény. Az intézkedési terv elsősorban a fontos 'beruházások „életben tartására” adott programot mérnöknek, munkásnak egyaránt. Nagy gonddal szervezték meg az asztalosüzemben és a lakatosüzemben a munkát. Ugyanis a kiesett időt csak úgy lehet április óta egyre kisebbre zsugorítani, ha van szerelőanyag. Így az asztalosok és a lakatosok — amikor a vonatok, buszok tudták őket a szekszárdi központi műhelybe szállítani, program szerint dolgoztak. Amikor kitavaszodott, nem volt hiány semmiből. Érdemes áttekinteni, távirati stílusban, az intézkedési terv egy részét. Például áprilistól minden szombaton dolgoztak az építkezéseken; különös hangsúlyt adtak a keszőhidegkúti gabonatároló építésének, ott még a téli nagy hidegben is dolgozni kellett a lakatosoknak; az erőket főleg olyan építkezésekre irányították, amelyek átadási határideje közelgett; még most is van átcsoportosítás, hiszen pillanatnyilag is 42 jelentős, nagyobb értékű építkezésen dolgoznak a TOTÉV emberei. A pártszervezet, a szak- szervezet is támogatta a vállalat gazdasági vezetőinek kezdeményezéseit, intézkedéseit, s mozgósítottak ezek végrehajtására. Különösen a kitavaszodás idején kellett az emberek között a jó szó: ugyanis az építkezésekre utazó munkásokra a kertben, szőlőben is ráköszöntött a tavasz, sőt a maszekolás is kezdetét vehette volna. Mindenesetre úgy szervezték a szombati és a vasárnapi munkákat, hogy a vállalat érdeke, de a munkás érdeke sem szenvedett kárt. Az év végéig hátralévő tennivalók sokasága között is rendezik a sorokat. Az első félévi, illetőleg áprilistól tapasztalt munkaszervezési, termelésirányítói munkát értékelik, s ugyancsak munkásgyűlésen, mint a tél után, a kőművesekkel, asztalosokkal, gépkezelőkkel is szót értenek, hogy az intézkedési terv szerint dolgozhassanak a második félévben is. Horváth György, a Volán 11. Számú Vállalat szekszárdi üzemigazgatóságának vezetője körülvette magát kimutatásokkal, tervekké!, a a teljesítmények értékelésével és magyarázni kezdte, milyen is volt a tél. — Nem mondom, hogy jól dolgoztunk, hiszen nem is nagyon tudtunk árut szállítani. Egyszerűen arról volt szó, hogy nem tudtuk a terveink szerint a földet, a kövét és más nagy tömegű anyagot elszállítani. A bányák nem dolgoztak, a földet nem lehetett a- téglagyárakhoz hordani. És nemosakhogy a gépeket nem tudtuk fuvarozni, hanem a költség többszöröse volt, mint más normális üzemmód esetén. Felsorolni sem lehet a gondokat. A többletköltségek a műhelyek fűtésének többletfelhasználásából adódtak, a tehergépkocsikat üzemképes állapotban kellett tartani: az autóbuszokat sokkal többet kellett fűteni, mint más teleken. A fagyálló folyadékból többet használtak, mint máskor és jobban törött az alkatrész, javításra több új anyagot használtak, mint normális üzemmód esetén. összegezve a tényleges kár csak a szekszárdi üzemigazgatóságon meghaladta az 1,3 millió forintot. S még hozzá- vehetjük, hogy a TEFU- üzemág az év első négy hónapjában a tervezett 49,5 millió forintos árbevétel helyett csak 45 milliót ért el, s amíg tavaly az eredmény ebben az időszakban 10,8 millió forintot tett ki, most 4,7 millió gyűlt össze. Hiába volt a folyamatos terv, a partnerek fogadókészsége, kevesebbet fuvaroztak. Az erdősmecskei kőbányából például a Sió-zsiliphez és a csatorna középső szakaszára kellett volna hordani a követ — a tervezett felét sem Vitték a munkahelyekre. Mohácson, Bátaszéken és Pakson kellett volna sok-sok ezer tonna földet elszállítani, ez mind a tavaszra maradt. S a munkák torlódása miatt átprogramozták a tehergépkocsik szállítási rendjét. Például jó megoldás volt, hogy tizenkét Skoda és Tátra szerelvényt állítottak munkába, két műszakban. Sokan vállalkoztak a tehergépkocsikon való munkára olyanok is, akik szabad idejükkel nem tudtak mit kezdeni, például a MÁVAUT- és a tehertaxi- sofőrök. ök ültek a tehergépkocsikra, amíg pihentek a pilóták. A nehéz tehersze- rélvények folyamatos foglalkoztatására irányítottak minden szellemi és anyagi erőt. Hat vállalati gazdasági munkaközösség is alakult időközben, s ők, mintegy nyolcva- nan — alkalmanként töb- ben-kevesebben — dolgoztak nemcsak a tizenhét szerelvényen, hanem az újabbakon is, amelyeket munkára fogtak. A tehergépjárművek teljesítményén meglátszott már májusiban, hogy alaposan nyomták a pedált: az ágazat az ötödik hónapban a tervezett 12,8 millió forintos árbevételt 14 százalékkal teljesítette túl. Ezt az értéket főleg a billenős szerelvények, a fentebb már említett nehéz tehergépkocsik növelték jól szervezett szállítási program teljesítésével. A szekszárdi üzemigazgatóságon úgy tervezik, hogy az év végéig a tél okozta többlet kiadást eltüntetiik-pótol- ják, és a tervezett eredményt elérik majd 1985. december 31-re. A szekszárdi tanítóképző kollégiumát a tervezett időre tudták falegyenbe építeni, annak ellenére, hogy a télen itt is kéthónapos szünet volt Ésszerű kockázatvállalás Kiesések pótlása - pótműszakokkal Különösen nagy kárt nem Fagykárok A téli fagy miatt a fák rügye károsodott leggyakrabban. A rügyekkel teli vesszőkön és más koronarészeken megmaradó hó ugyanis a fel- melegedésre olvadásnak indult, mikor pedig az idő újra lehűlt, akkor a rügyek felületén jégréteg képződött. Ez a „jégsapka” ha huzamosabb ideig a rügyeken maradt, elzárta a levegőt, aminek következtében a rügyek elpusztultak. A rendkívüli és különösen tartós lehűlés így végsősoron terméscsökkenést okozott. Nem kevésbé veszélyesek a fák törzsén és a vastagabb ágain a téli fagy hatására keletkező sérülések. Az alacsony hőmérséklet a fák törzsén gyakran hosszirányú repedéseket idézett elő. Emel- let kéregelfagyások és fagyfoltok is bekövetkeztek. Az ónos eső által áztatott növények, fák, bokrok, szőlőtőkék felületén keletkező jégpáncél több centiméter vastagra is hízott, ami fulladásveszélyt idézett elő. mert a természetes leolvadás elhúzódott. A vaskos jégpáncél súlya alatt megroppanhattak az ágak, ami ellen gyakorlatilag képtelenség védekezni. Az egyes növények fagytűrése eltérő: az évek többségében a mandula, a füge fagykárt szenved, a szőlő és az őszibarack fagytűrése kedvezőbb, ennek a határa mínusz 18 Celsius fok. A cseresznye, a meggy, és különösképp a szilva, valamint az alma jó télállónak minősül: gallyaik mínusz 28 Celsius fokig is átvészelhetik a fokozatos lehűléseket. Tolna megyében a szántóföldi kultúrák nem szenveda földeken tek az idei fagytól, hisz a vetéseket vastag hótakaró borította. Igen súlyos viszont a fagykár a szőlőben: száz százalékos fagykárt szenvedett mintegy 200 hektár szőlő. A legsúlyosabban a Paks és Dunaföldvár térségében fekvő szőlők érezték meg a hideg telet. A tőkék egy része teljesen elfagyott, ezeket kivágják, s a helyükre oltványokat telepítenek. Ott viszont, ahol csak részleges a fagykár, a tőkenyakból kihajtó vesszőkről nevelik a törzset és a kart. Az öregebb tőkéket kivágják, a fiatalabbakat pedig ifjítják. A megye gyümölcsöskertjeiben mintegy 5 millió forint értékű a fagykár, zömmel a rügyek károsodtak. Csökken tehát idén a termés. s főleg az almameny- nyiség Madocsán, Bogyisz- lón, Pálfán és a szórványgyümölcsösökben. A téli fagy nem, de a tavaszi vihar és jégkár kiesést okozott a szántóföldi kultúrákban. A kukoricát 400 hektáron, a napraforgót 330 hektáron, az őszi árpát 430, az őszi búzát pedig 140 hektáron kellett kiszántani, és a területet újra vetni. A szabadföldi zöldségféléket 200 hektáron kellett pótolni, zömében helyrevetéssel. A májusi vihar és jég 276 hektár szőlőt károsított, a kár mértéke 15-től 100 százalékig terjedt. Az idei telet tehát igencsak megszenvedték a növénykultúrák, de nem csekély az a kár sem, amit a jég, a vihar, s ahogy mondani szokták a „sebes eső” okozott a szántóföldön, a szőlőben és a gyümölcsösben. Az idei, embert, gépet és energiát próbáló tél az építőipar kiszolgálóit sem kímélte meg kellemetlenségeitől, ami természetszerűen termelés- kieséssel, az energiaköltségek ugrásszerű emelkedésével, egyszóval előre nem tervezhető és be nem látható gondokkal járt. A Bátaszéki Vázkerámiagyár igazgatója, dr. Németh Antal a téli kiesésekről és azoknak a pótlásáról a következőket mondta el. — Az első negyedévben a téglaféleségekből (kisméretű téglaegységben számolva) a bázishoz képest 6 millió 100 ezer darabos lemaradásunk volt, ami megközelítően a gyár egyhónapi termelésének felel meg. A cserépből félmillió darab volt a lemaradásunk, ami a havi termelésünk kétharmad részét teszi ki. Ezt kellett behoznunk, április, május hónap folyamán, valamint június közepéig. Vázkerámiáből 2 millió 800 ezer darabos volt az elmaradás. Két hónap alatt több mint a felét sikerült pótolni a veszteségnek, a cserép esetében pedig már a múlt évi bázisnál többet termeltünk. A téli alacsony hőmérséklet részben az alapanyagra, részben a gépi berendezésekre és azok működésére volt áldatlan hatással. Erre a nagy hidegre csak részben voltunk felkészülve, és a jövőre nézve ebből okulva egy nagyobb beruházás kapcsán próbálunk előrelépni. A folyamatos üzemű hőenergiarendszert üzemeltetve nem engedhettük meg, hogy a kemencék kihűljenek, ami természetesen többletenergia felhasználásával járt. Nagymértékben csökkentette a veszteségeket az alapos nagyjavítás, melyet a cserép- és vázkerámia soron végeztünk el. A felújított gépek üzemeltetése március közepétől jól sikerült, csökkent a gépállások ideje, és a napi termelési csúcsaink sorra dőltek meg. A lemaradások ellenére olyan bérezési és premizálási rendszerit dolgoztunk ki, ami a művezetőkre, műszaki termelésirányítókra terjed kii, hogy 20—25 százalékát a fizetésüknek prémiumképpen tudtuk kifizetni. Áprilisban például komoly többletteljesítményért jelentős béreket fizettünk ki. A bérezési rendszer lényege, hogy a többlettermelés után járó preferenciabért már év közben fizetjük ki, ez pedig biztosíték a folyamatos, egyenletes és magasabb termelés elérésére. Jó hangulatot alakított ez ki a dolgozók között — ez is egyfajta biztosíték — a másik pedig az, hogy a felújított technikai bázis többre is képes. Az érdekeltté tétel pedig egyértelműen partnerré teszi a dolgozókat. — A hátralevő félévtől azt várom, hogy ez a termelési volumen tartóssá válik, nagyobb cserépminőség-javulást is várok, aminek a jelei már mutatkoznak. Javult a technológiai fegyelem is. Előre látható árnyékos oldal az, hogy a vevők a vázkerámiatermékeket nem fogják folyamatosan elszállítani, így komolyabb tárolási gondok jelentkeznek majd az ősszel. A tárolóterület rendezése folyik, előre tervezzük a téli felkészülést, nehogy nagyobb veszteségek érjék majd a gyárat. okozott megyénk ipari szövetkezeteiben a kemény tél. Legtöbb helyen a fűtéssel, a tüzelőanyag-beszerzéssel volt gond. Apró hiányosságok jelentkeztek, de ezek nem voltak olyan mértékűek, amit külön szervezéssel — akár pótműszakokkal — kellene behozni. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai telepén több esetben kellett szabadságra küldeni a dolgozókat, mert nem kaptak szenet, így fűteni sem tudtak. Kétszer volt áramkimaradásuk, és több esetben Szekszárdról a szállító járművek nem indultak be, így termeléskiesésük volt. A kár nem olyan jelentős, ezért a kiesések hamar pótolhatók voltak. A Bonyhádi Ruházati Szövetkezetiben egyes területeken 2—3 napos termeléskiesés volt csak. A lemaradást az év első felében kommunista műszakok beiktatásával pótolták. A Tolna Megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetinél a téli fagyszabadság miatt 1644 kiesett munkanap volt, amelyre 127 174 forint bért fizettek ki. A szövetkezetben a téli kiesett munkanapokat június 15-én kezdték ledolgozni. Pótműszakot tartanak még július 6-án, augusztus 10-ón, szeptember 7-én és október 5-én. A Bonyhádi Építőipari Szövetkezetben a korábbi évekhez viszonyítva jelentős fagyszünetet kellett tartani. A kőműves, az ács és a festő-mázoló szakmákban dolgozók közel öt hétig nem tudtak dolgozni. A szövetkezeteknek 2—2,5 millió forintos kára keletkezett. A kiesést nyújtott műszakok bevezetésével — napi négy óra — pótolják. A városközpontban épülő garzon'ház és ABC-áruház kivitelezését is meggyorsítják. Más építkezéseken túlórával —az ütemtervek szükségessége szerint — hét végi szabadszombaton végzett munkával gyorsítják meg a beruházást. A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezetben több alkalommal szétfagyott a fűtési rendszer. A kiesést éjszakai műszakkal és szombati túlmunkával pótolták. Az építőipari részlegnél — mivel belső munkáik voltak — nem kellett fagyszabadságra küldeni a dolgozókat. A Dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben a faipari üzemben 75-en három, az építőiparban pedig I30-an 10 napig nem tudtak dolgozni. A fentiek azonban pótolhatatlan termeléskiesést nem okoztak. Az oldalt összeállították: Pálkovács Jenő, Hazafi József, Szabó Sándor és D. Varga Márta. A fotókat Bakó Jenő készítette.
