Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

1985. június 24. 'NÉPÚJSÁG 5 A győztes bogy iszlói csapat Európa-szerte tiltakoznak az UEFA döntése ellen Az Európai Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsá­ga az elmúlt csütörtökön a brüsszeli BEK-döntőn tör­téntek miatt a Liverpoolt három évre kizárta az eu­rópai kupaküzdelmekből, s úgy határozott, hogy a Ju­ventus soron következő két kupaösszecsapását zárt ka­puk mögött kell megrendez­ni, míg Belgium 10 évig nem vállalkozhat kupadöntő ren­dezésére. A szankciókat nemcsak az olaszok és az an­golok fogadták elégedetlen­séggel, hanem számos más európai ország sajtója is ér­tetlenségét fejezte 'ki. íme né­hány a vélemények sokasá­gából : John Smith, a Liverpool képviselője: — Az UEFA Fegyelmi Bi­zottsága nem engedélyezte számunkra, hogy a (tárgyalá­son olyan bizonyítékokat mutathassunk be, amik ha részlegesen is, de csökkente­nék a felelősségünket. Na­gyon nehéz helyzetbe kerül­tünk, hiszen a hároméves el­tiltás több millió fontos vesz­teséget jelent a klubnak. Bízunk azonban abban, hogy fellebbezésünket elfogad­ják ... Giampiero Boniperti, a Juventus elnöke: — Úgy gondolom, hogy túl szigorúan járt el velünk szemben az Európai Labda­rúgó Szövetség. Arra számí­tottunk, hogy semleges pá­lyára utasítják a csapatain­kat. A mostani döntés óriási anyagi veszteséget jelent, és félő, hogy a szurkolóink nem megértő pártfogók módjára reagálnak majd ... Frederico Sordillo, az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke a belgákkal kapcsola­tos döntést kifogásolta: — Amit a brüsszeli mér­kőzés rendezői kaptak, az minden, csak nem büntetés. Ki mondta, hogy egyáltalán szándékukban áll a követke­ző 10 esztendőben kupadön­tő lebonyolítási jogát kérni. Nagyon kíváncsian várom az UEFA magyarázatát az eset­tel kapcsolatban. A Corriere Dello Sport cí­mű olasz sportláp csak egy kérdést tesz föl, az viszont több mint szemrehányó: „Ki fogja az UEFA határozatát hozó „alakokat” megbüntet­ni?” Az osztrák Die Presse „Büntetés és ajándék” cím­mel értékeli a határozatot: „Valaki is komolyan gondol­ta, hogy a belgáknak ezután a találkozó után kedvük lesz még valaha is európai ku­padöntőre jelentkezniük? A zürichi döntést követően így ők fellélegezhetnek, számuk­ra a határozat nem fájdal­mas, inkább ajándék ...” A spanyol „ABC” szerint a zürichi határozat minden európai együttesre ráijesz­tett. Ezentúl tartani kell at­tól, hogy egy klubot szurko­lói viselkedéséért — amiért az együttes valójában nem felelős — kizárnak a kupa­küzdelmekből, s akkor visel­niük kell ennek anyagi ter­heit is. Kubai Tokióban Kuba nyerte a nemzetközi röplabdatornát, miután az utolsó játéknapon 3:2 (7, 10, —11, —4, 12) arányban győzött Japán el­len. A mérkőzéssorozatot ve­retlenül záró kubaiak mögött siker Dél-Korea lett a második, amelynek válogatottja a zá- rófordulóban a Japán egye­temi válogatott ellen 3:0 (6, 1, 5) arányban diadalmasko­dott. A vendéglátó Japán csak harmadik lett. Ér«mtermés: két ezüst, egy bronz Az úttörő-olimpián láttuk, hallottuk... BÁLINT GYÖRGY Fotó: Gyertyás László TOT KupaJ85 Országos döntőben a bogyiszlói csapat A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a hagyo­mányoknak megfelelően kis­pályás labdarúgás, kézilab­da és röplabda sportágakban hirdette meg az idén is a TOT Kupa országos verse­nyét. A megye szövetkezetei­ben a kispályás labdarúgás váltotta ki a legnagyobb ér­deklődést, hiszen 25 tsz csa­pata nevezett be — legtöb­ben az egykori Szekszárdi járás területéről, szám sze­rint 10 csapat —, hogy „ki- verekedje” a szolnoki orszá­gos döntőn való részvételt. Két selejtező forduló után négy csapat jutott a megyei döntőbe: a bogyiszlói Duna- gyöngye, a bonyhádi Pannó­nia, a mözsi Üj Élet és a tengelici Petőfi Tsz csapata. Mind a négy rutinos együt­tes, az előző években már döntősek voltak. A körmér­kőzéses rendszerben lebonyo­lított megyei rendezvényen, amelyet június 22-én tartot­tak Szekszárdon, először Bonyhád és Mözs, majd Bo- gyiszló és Tengelic mérte össze erejét. Nagy küzdelem­ben Mözs 1-0-ra, Bogyiszló pedig 4-0-ra nyert. A máso­dik fordulóban a Mözs Bo- gyiszlóval, Tengelic pedig Konyháddal mérkőzött. Az előbbi két csapat összecsapá­sa döntetlenül ért véget, Bonyhád viszont legyőzte Tengelicet. Tehát az utolsó fordulóra maradt a döntés: Tengelic kivételével még el­vileg mindhárman megsze­rezhették az első helyet. Azonban a Bogyiszló—Bony­hád mérkőzés első félidejé­ben már eldőlt, hogy a két „szomszéd”, Mözs és Bo­gyiszló között dől el az első­ség. A végeredmény: azonos pontszámmal, de jobb gólkü­lönbséggel a Bogyiszlói Du­tt agyöngye Termelőszövetke­zet csapata szerezte meg az első helyet, s ők képviselik majd augusztus második fe­lében a megye téeszeit, az országos döntőn, Szolnokon. A györkönyi röplabdás lányok az úttörő-olimpia országos döntőjében is helytálltak Magas rangú vendégek a kaposvári sportcsarnok előtt. Középen Horváth István, az MSZMP KB titkára, balra Buda István államtitkár, az OTSH elnöke. Dombóvári bravúr Azzal fejeztük be legutóbbi tudósításunkat, hogy a Dom­bóvári Gárdonyi Géza Álta­lános Iskola fiúcsapatának tagjai ötödik próbájuk (600 m-es síkfutás) előtt kellemes perceket okoztak, ugyanis a harmadik helyre küzdötték fel miagukat, ami ebben a rangos mezőnyben hallatla­nul nagy eredmény. Tudtuk, hogy a futás nem tartozik erősségeik közé, így az ál­mok netovábbját jelentő bronzérem megszerzésére ke­vés a remény. Azonban az eredeti célkitűzés teljesítése (az első hat között végezni) elérhető közelségbe került. A fiúk átérezték, hogy a nagy lehetőség kapujában állnak. És megtalálták ennek kul­csát: a hattagú csapat tagjai energiatartalékaikat is moz­gósítva, óriási szívvel futot­tak. Erőfeszítéseiket siker koronázta, leszorultak a do­bogóról, az elvárást messze túlteljesítve a negyedik he­lyen végeztek. — Kik vitték a prímet eb­ben a nem sok jóval kecseg­tető számban? — Nem lehet senkit sem külön kiemelni. A CSAPA­TÉ így csupa nagybetűvel az érdem — mondták a dom­bóvári testnevelők. Azt hiszem, ezek a derék legények rászolgáltak arra, hogy név szerint is megem­lítsük őket: Hegedűs Milán, Miklós János, Riczu Attila, Füsti Molnár László, Takács Gábor, Korvicska Csaba né­véhez fűződik a szép ered­mény. A jó példa ragadós volt. Az első két szám után a 17. helyen „kullogó” szekszárdi lányok (II. Sz. Ált. Isik.) ösz- szeszedték magukat és a hátralévő számokban már megfcözelítőLeg azt nyújtot­ták, amira képesek. Fokoza­tosan jöttek fel és a befe­jező 600 m előtt az Arany úti sporttelep hirdetőtábláján ez állt: 12. Tolna megye. A futással még sikerült két hellyel előrébb rukkolni, így a lányok elmondhatták: min­den jó, ha a vége jó. A 10. hely valóban a középme­zőnyt jelenti, önmagához ké­pest különösen Keszthelyi Vanda nyújtott jó teljesít­ményt. Az egyéni összetett­ben Hegedűs Milán 20. he­lye (150 induló) érdemel még említést. Közben befutott az olimpiai központba a tájfutás vég­eredménye. Tizenhat név át­futása után, végre 17. helyen felbukkant egy Tolna megyei versenyző: Keszthelyi Éva (Szekszárd, I-es Sz. Alt. Isk.). Olimpia bajnok nélkül Bizony nem küszködtünk a bőség zavarával, amikor számba vettük megyénk út­törőinek éremtermését. A bonyhádi kosaras 'lányok ezüstérme mellett a paksi négyszemélyes túrakajak eve­zős lányai (Farkas, Baracs­kai, Wölf E., Csók) lettek még másodikak. Elnnél a má­sodik helynél bizony egy pi­cit savanyú a szőlő... A paksi Bezerédj Általános Is­kola eme négyese egy évvel korábban ebben a számban olimpiai bajnok lett. Igaz, változnak az idők. Most is tapasztalhattuk, hogy a zán- kai sikercsapatnak több sportágban nyoma veszett. Igen, elment egy nyolcadik osztály és a nyomdokaikba lépők már kevesebbre voltak képesek. A paksi lányok vi­szont egy évvel öregebbek, és ami nagyon fontos, a ka­jak-kenuban erősebbek is let­tek. A verseny után elhagy­ták az olimpiai falut, így nem tudtunk velük szót vál­tani. összehozott a paksi lá­nyok második csapata egy értékes 5. helyet, a fiúk pe­dig egy-egy 6—7. helyet. Ez utóbbi a III. Sz. Általános Iskola nevéhez fűződik. Úszásban is többet, jobbat vártunk. A dombóvári Gár­donyi Általános Iskola leány. és fiúcsapatát hátulról köny- nyebb megtalálni a listán (előbbiek 14., a fiúk a 16. helyen). Ezek után szinte felüdítő oázisként hatott Végh Márta (Szekszárd, II. Sz. Ált. Isk.) 3. helye az 50 m-es hátúszásban. Tallaslab- dázóink pedig szép csende­sen már a kezdet-kezdetén elbúcsúztak a küzdelemtől. Hiányzik egy aranyérem, egy olimpiai bajnoki cím, ami megszépítené a gyen­gébb szereplést. Persze, azt már a korábbi évek tapasz­talataiból tudtuk, hogy me­gyénk csapata számára nem hull éremeső Kaposváron sem. Irreális követelmény lenne számonkérni megyénk legjobb úttörősportolóitól azt a teljesítményt, amit a fejlettebb sportkultúrával rendelkező (lényegesen jobb személyi és tárgyi feltételek, nívósa'bb minőségi sport) megyéik piros nyalkkendős pajtásai elértek. De, volt már ennél jobb év is. Meg­győződésünk, hogy ennél több van (volt) fiainkban, lánya­inkban. De a sportban töb­bek között az is nagy kihí­vás, hogy a versenyzőinek egy adott pillanatban, perc­ben, árában kell teljesítőké­pességének csúcsán dolgoz­nia. Erre pedig az úttörő- sportban 1985. június 16— 22. között Kaposvárott volt lehetőség. Legközelebb majd egy év múlva Zalá­ban. A hajrában bizonyult jobbnak a bonyhádi csapat a Sze­ged elleni mérkőzésen Az úttörő-olimpia utolsó versenynapján az olimpiai központban szervezőkkel, rendezőkkel, kollegákkal azon tanakodtunk, hogy az atlétikai számokat miért hagyták ilyen későre, és vé­leményünk szerint úgymond regenerálódás céljából elég hosszú szüneteket tartottak az ötpróba egyes számai kö­zött. Már-már úgy tűnt, hogy a sportág képviselőd az ünnepélyes zárás időpontját is veszélyeztetik, de a ver­senybíróság átérezve a hely­zetet, felpörgette a ritmust és öt óra után már a kom­putereké lett a főszerep.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents