Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

1985. június 3. KÉPÚJSÁG 3 Demokrácia a pártban és a közéletben W ía a korlátolt polgári gondolkodás szerint demok- «* ráciáról szó sem lehet ott, ahol egy­pártrendszer van, addig a mi gyakorlatunk azt mutatja, hogy a szocializmusban a demokrácia serkentője, mozgató­ja, motorja éppen az az „egy” párt, a társadalmi vezető szerepét betöltő marxista—leninista párt. A történelem ta­nulsága szerint a magyar kommunisták számára sohasem lehetett kétséges, hogy a szocializimus lényegéhez szorosan hozzátartozik a demokrácia, mégpedig olyan értékteremtő, emberközpontú, alkotómunkára késztető demokrácia, amely­ben az ember önmegvalósító szabadságának nem szab kor­látokat a kizsákmányolás „szábadsága”. S ahol a jogegyen­lőség nem abban a paradoxonban áll, hogy a dúsgazdag­nak is, és a koldusnak is joga van a híd alatt aludnia (Ana- tol France), hanem áhoi a szabadságnak anyagi alapjait is biztosítják a társadalmi viszonyok. Persze, legyintve mondhatja valaki, hogy mindez csak szép ideológia. Ám, hogy mennyire nemcsak az, hogy a szocia­lista demokrácia valóságos kibontakozásának folyamatáról van szó, azt elég beszédesen mutatják jelenkori történel­münk legutóbbi két és fél, három évtizedének tényei, ame­lyeket nem szükséges unos-untig felemlegetni: köztudomá­súak. De érdemes ismétlőleg frissen odafigyelnünk mind­arra, ami e tárgyban a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán megfogalmazódott, akár elemző értéke­lésképpen, akár a tennivalók meghatározásaképpen. Talán csak a rend — a logikai rend — kedvéért hang­zott el a kongresszuson újólag összefoglalva az, ami kiinduló álláspontunk ebben az írásiban az egy-, vagy többpártrend­szer kérdéséről. Magyarországon a második világháború, a fasiszta rendszer bukása, a felszabadulás utáni évek politi­kai küzdelmeiben úgy alakultak a történelmi körülmények, hogy a szocialista társad a lomépítés útjára az egypártrend- szer keretei között tértünk rá. Nincs értelme felmelegíteni a vitát, feltenni újra a rég túlhaladott kérdést, hogy ez he­lyes volt-e, vagy sem (noha az azóta született, és felnőtt, ma már a népesség nagyobb részét alkotó fiatalabb generációk kérdéseire természetesen felelnünk kell). Számunkra azegy- pártrendszer nem elvi, hanem gyakorlati kérdés. Nem el­képzelhetetlen, hogy a jövőben a szocializmus útjára lépő országokban — más feltételek, más történelmi körülmények között — másként lesz. Elvi és gyakorlati kérdés viszont a szocialista demokrácia kibontakozása és fejlődése: hogyan lehet és kell továbblép­nünk érvényesülésének kiteljesedéséért? Mert hogy tovább lehet és kell lépnünk, azt épp a társadalmi vezető szerepét betöltő, a magyar nép sorsának alakulásáért nagy felelős­séggel dolgozó párt ösztönzi, kritikusan és önkritikusan, ko­rántsem elégedetten az elért eredményekkel. 'Köztudomású, hogy a most következő időszakban, már ebben az évben nem egészen egy hét múlva és aztán, a kö­vetkező esztendőkben a szocialista demokrácia intézményei, nek fejlesztésében két területen kívánunk és fogunk tovább­lépni. Az egyik az országgyűlési képviselők és tanácstagok június 8-i megválasztása első ízben a módosított választó- jogi törvény alapján; a másik terület pedig a munkahelyi demokrácia, ahol gazdaságirányítási reformunk továbbfej­lesztésével összefüggésben a dolgozó kollektívák az eddigi­nél lényegesen nagyobb beleszólási jogot kapnak vállalatuk sorsának meghatározásába, a helyi távlati és közelebbi ter­vek kidolgozásába, a döntésekbe, a gazdasági vezetők kivá­lasztásába és munkájuk ellenőrzésébe. Afféle vizsgaidőszaka lesz e mostani tavasz és nyár­----------------------------------------------elő az állami és társadalmi é let demokratizmusa érvényesülésének, felmérése intézmé­nyeink és közösségeink politikai érettségének, már ami a választásokat és az azokat megelőző jelölőgyűléseket illeti. Nehezen jóvátehető hiba volna holmi régi beidegződésekkel, rosszul értelmezett „szooializmusf értésből” e folyamatban fékezni az éppen csak kibontakozóban lévő demokrácia ér­vényesülését, mi több, a kommunisták egyik fő kötelessége megakadályozni az esetleges törvénysértéseket. Demokrácia és törvényesség, szabadság és fegyelem elvá­laszthatatlan fogalmak. A munkahelyi demokrácia intézmé­nyeinek továbbfejlesztése sem jelenti azt, hogy anarchiát tűrnénk el az üzemekben. Épp ellenkezőleg, a termelésben, és általában minden munkaterületen a jelenleginél is na­gyobb rendre, fegyelemre van szükség — szervezettségre, munka-, technológiai, szállítási, kooperációs, pénzügyi fe­gyelemre, — hogy a gazdaság jövedelemteremtő képessége fokozódjék, s erre alapozva érzékelhetően, s a teljesítmé­nyekkel, a munka társadalmi hasznosságával arányosan ja­vuljon a dolgozók életszínvonala. Nagyon is üdvös lehet, ha a gazdasági vezetők az eddiginél jobban függnek a mun­kahelyi kollektíváktól, az ott dolgozó közösségektől, ha a nyilvánosság ereje megfékezi a karrieristákat, gátat szab minden önkényeskedésnek, visszaélésnek. Ez a kollektív el­lenőrzés azonban nem korlátozhatja az erőskezű, rendet és fegyelmet követelő, határozott, vállalkozó szellemű, dinami­kus gazdasági vezetői gyakorlatot. A legjobb intézményes, szervezeti keret is csak annyit ér azonban, amennyira kitölti azt az eleven, valóságfor­máló gyakorlat. És a pártszervezetek épp ennek serkenté­sében, saját működésük politikai és erkölcsi ösztönzésével játszhatnak óriási szerepet. Természetes, hogy csak azok a kommunisták tudnak kellő meggyőző erővel, erkölcsi hitellel bátorítani az állampolgári, a munkavállalói, vagy — szö­vetkezetekben — a tulajdonosi jogok demokratikus gyakor­lására, akik ezt már maguk is jól begyakorolták a pártélet­ben. Más szóval: ahhoz, hogy a pártszervezetek eredményesen tölthessék be hivatásukat, hogy hatásuk legyen abban a kö­zegben — a munkahelyen, a lakóterületen —, ahol működ­nek, elengedhetetlen, hogy saját soraikban, saját szervezeti kereteiken belül eleven, magas színvonalú politikai munka folyjék. S mivel e munkastílus általánossá válása, megszilárdulása mind sürgetőbb egész állami és társadalmi életünkben, ezért a pártdemokrácia, és a közéleti demokrácia együttes fej­lesztése, a párt erre irányuló nagyon komoly eltökéltségé­nek gyakorlati bizonyítása, elválaszthatatlan egymástól. Nem túlzás azt állítanunk, hogy a párton belüli de- ————mcikrácia elevenségétől és színvonalától függ, mennyire sikerül előbbre lépnünk a szocializmus egyik fő hajtóerejét jelentő közéleti demokrácia működtetésében, az erre szolgáló intézményes keretek fejlesztésével és a kommunisták példamutatásával. Kongresszusi vitaösszefog­lalójában Kádár János így világította meg ezt az összefüg­gést: „A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesí­tése a párt munkaképességének és harckészségének alapfel­tétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Meg­valósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban továbbfejlődjék a szocialista demokrácia”. Helyzetkép Várdombról Kistelepülés Szekszárd vonzásában Péter Géza: „Csak nem jó az, ha az egészséges ember otthon ül...” Takaros házak, szépen ren­dezett porták a forgalmas út mentén, amelyet hosszan kö­vet házaival a falu, több kilo­méteren keresztül kanyarog­va, együtt a betonkígyóval. Az elnyújtózó településnek ez az egyetlen jelentős utcája, amit azonban úgy tűnik, rö­videsen „kinő”, újabb utcát is ki kell alakítani. Az 1300 lelket számláló Várdomb ugyanis a kis települések többségétől eltérően, nem szenved abban a krónikus betegségben, amit az elván­dorlás, a lakosság fogyatko­zása jelez. Bizonnyal nagy szerepet játszik ebben az, hogy Várdomb csak kőhajtás- nyira fekszik a megyeszék­helytől. Igaz, mind ez ideig nem túlságosan tudták kama­toztatni kedvező helyzetüket. Most viszont úgy tűnik, hogy a korábbinál dinamikusabb, látványosabb fejlődés követ­kezik Várdomb életében. En­nek magyarázatát Bognár Jenő, a Bátaszéki Közös Ta­nács elnöke adja meg: — Az iskolakörzetesítések idején a várdombi általános iskolához csatolták az alsó- nánaiakat is. A már akkor is elavultnak számító vályog­épület mára teljesen elhasz­nálódott, bővítésre, korszerű- rűsítésre szorul. Ez az idén és az elkövetkező időszakban tanácsunk legnagyobb beru­házása lesz, hiszen mindent összevetve, 12 millió forintos összeget tesz ki a korszerűsí­tés költsége. Ebben egy új szárny építése szerepel, négy tanteremmel, továbbá konyha és étkezde kialakítása, a kö­vetkező ütemben pedig az óvoda felújítása következik. A megyei tanács egymillió forintos támogatása mellett tehát nagyon nagy erőkon­centrációra van szükség, mi­vel a közös tanács egész éves fejlesztési alapja 7 millió forint. De számítunk a tár­sadalmi munkára. A haloga­tás jóvátehetetlen lenne, hi­szen a gyerekek, nevelők, konyhai dolgozók így is rend. kívül rossz körülmények kö­zött töltik napjuk nagy ré­szét. E szavak igazát erősíti meg a látnivaló később, amikor Salgó Sándorné, a bátaszéki- vel összevont iskola igazgató- helyettese kalauzol bennün­ket „birodalmába". Az alsó­tagozat épülete még viszony­lag jó állapotban van, a felsőben viszont siralmas a helyzet. A vályogépület egyik terme az utcafronton igen zajos, a másik rossz megvilá­gítású, sötét és mindegyik do­hos, barátságtalan. Jó, hogy az áldatlan állapot már nem tart sokáig ... — A régi termek helyén étkezde, mellette tanári szo­ba, két helyiség összevonásá­ból pedig zsibongó lesz, az új épületrészbe átjáró vezet majd. Ősztől sokkal kényel­mesebben leszünk — bizako­dik az iskola vezetője. Mindez nemcsak az iskolá­ban, hanem következő lépés­ként a szomszédos óvodában is kedvezőbb állapotot te­remt. Június közepére terve­zik ugyanis a kazánház elké­szítését, a központi fűtés be­vezetését az új iskolaszárny­ba és az óvodába is. Ezek után kerülhet sor a klubkönyvtár felújítására, ami nemcsak az épület rend­betételét, megszépítését je­lenti, hanem a tartalmi tevé­kenység, a népművelői mun­ka megújítását is. Várdomb arculatát, távoli jövőjét is meghatározó lesz az a megállapodás, amelyet Szekszárd Város Tanácsával és az OTP-vei kötött a közös tanács. Száz telek kiadását tervezik az újteleptől kiin­dulva, a főutcával párhuza­mosan, elsősorban olyan szekszárdiak részére, akik a város közelében nyugodt, szép környezetben szeretné­nek letelepedni. A lakosság gyarapodása nyilván újabb követelményeket támaszt az alapellátásban, elodázhatat­lan lesz a szolgáltatások javí­tása is. Jelenleg egyetlen kis vegyesbolt látja el a telepü­lést, úgy, hogy nem ritkán a megyeszékhelyre kell élelmi­szerért beutazni. Ezért az áfész a tanácsi kirendeltség helyén új kis ABC létesítését tervezi, s ezt a rövidesen nyi­tó újtelepi magánbüfé egé­szítheti ki, ahol ugyancsak lehet majd tejet, kenyeret kapni. A jelölőgyűléseken több helyütt is felvetődött az egészségügyi ellátás problé­mája. Ezen a területen nem a tárgyi, hanem a személyi feltételekkel elégedetlenek a várdombiak. Orvosuk gya­kori helyettesítése nem jelent megoldást hosszú távon, ki­vált, ha meggondoljuk, hogy az alsónánaiak is ebbe a kör­zetbe tartoznak. A munkavállalók közül két­százan Szekszárdra ingáznak naponta, Bátaszéken viszont jóval kevesebben dolgoznak. Érthetően, hiszen helyben is munkalehetőséget biztosít a tsz és főként nőknek a Mező. gép Vállalat kirendeltsége. Mi több, a környező falvak­ból, Decsről, Sárpilisről, Al- sónánáról is sokan járnak Várdombra dolgozni. A közel­jövőben pedig két pedagógus­lakás felépítésével igyekez­nek a nevelőket a községhez kötni, hogy mérséklődjék az utóbbi években tapasztalt fluktuáció. Várdombi sétánkat az új­telepen fejezzük be, ahol már látszik a „mozgás”, az új utca kezdetén a Mezőgép­kirendeltség munkásai készí­tik elő hídépítéshez a tere­pet. Közöttük fiatalos lendü­lettel és kedvvel hányja a földet Péter Géza bácsi. Tető alatt a régi Iskolaépület új szárnya — Ha minden jól megy, rö­videsen a 71-et töltöm be. A vasútnál dolgoztam azelőtt, ma már nyugdíjas vagyok. Vannak, persze, hogy vannak unokák, jószág is van, de csak nem jó az, ha az egészséges ember otthon ül. Így hát megyek is mindig, amikor munkára hívnak. A nehéz munkát nem mindenki vál­lalja, úgyhogy mindig akad valami. Sokakat jellemez ugyanez a tenni akarás, munkakedv Várdombon, nem is gyarapod­hatnának, léphetnének előre másként — állapítottuk meg 1985 tavaszán, amikor már valamivel több a reménynél az, hogy néhány évtized múl­va, akár falusi jellegű tele­pülésként, akár Szekszárd elővárosaként bizonnyal ked­vezőbb életfeltételekkel bírja maradásra Várdomb az ott élőket, vagy az odacsaloga­tott idegeneket. TAKACS ZSUZSA Fotó: KAPFING ER AN DR AS K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents