Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-03 / 128. szám
198S. június 3. a Képújság ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Egy új lakatot, vagy annak árát kapja vissza? Zódor Dénesné bölcskei olvasónk leveléből idézünk: A közelmúltban vásároltam egy „biztonsági” lakatot kilencvenöt forintért Bölcskén az áfész-boltban. Sajnos, a drága lakatom egy hétig sem „szolgált”! kinyitáskor alkotóelemeire esett szélt és többé nem sikerült összerakni. Természetesen visszavittem a lakatot a boltba (ömlesztve, az eredeti zacskójában) — kértem cseréljék ki, vagy adják vissza az árát. Nem teljesítették egyik kérésemet sem. Egyrészt nem hitték, hogy a lakat csak úgy szétesett — bizonyára szándékosan szereltem szét, vagy pedig nem rendeltetésszerűen használtam, másrészt nem is áll módjukban figyelembe venni a reklamációt, mivel nem garanciális termékről van szó. Kijelenthetem, hogy a szóban forgó lakatot rendeltetésszerűen használtam és most nincs sem lakatom, sem pénzem. Kérdezem, ilyen esetben van-e lehetőség a vásárló kártalanítására, van-e valamilyen fórum a vásárló érdekének védelmére? A Dunaföldvár és Bölcske Egyesült Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke, Kovács Sándor küldte meg a választ: — Az egységben dolgozók pontosan a lakat árával kapcsolatban nem tudtak nyilatkozni, csak arra emlékeztek, hogy mintegy 100,— Ft értékű lehetett. A bolt vezetője elmondta, hogy valóban mintegy egyhetes használat után vitte vissza a vásárló. Telefonszimunk: 16-211 Ismeretes a bolt vezetője előtt, hogy a vásárló a lakatot munkahelyén az öltöző szekrénye lezárásához alkalmazta. A reklamációt azért utasította el, mert feltételezte — hogy tapasztalata szerint ez már más vásárlóknál is előfordult —, hogy ismeretlen tettes nem biztos, hogy jó szándékkal akarta a dolgozó távollétében annak szekrényét kinyitni és ilyen esetben természetesen előfordul, hogyha nem zárba illő kulccsal feszegetik, tönkremegy a zár szerkezete. A boltvezető nyilatkozata szerint nem volt semmi rossz szándék a reklamáció elutasításában. — Mindezek ellenére miután valóban egyhetes vásárlás után egy ilyen magas árú biztonsági lakatnak nem szabad tönkremenni, utasítottuk az egység vezetőjét, hogy a lakatot a vásárlótól vegye vissza és kívánsága szerint vagy az árát térítse vissza, vagy másik lakatot adjon. Visszakerül-e eredeti helyére a lámpa? Henczi István cikói olvasónk elmondta: A cikói vasútállomás a vasútvonal kiépítésével egy időben készült el, kb. az 1900-as évek elején. Ezzel egy időben kovácsoltvas lámpákat helyeztek el, melyből egy darab maradt meg. A kovácsoltvas lámpa dísze, ékessége volt az állomásnak, a vasutasok azt ápolták — mint egy műemléket —, többször lefestették. Ez év elején történt, hogy jött egy villanyszerelő, azt lefűrészelte és magával is Ml vitte. Igaz — mikor megérkezett — mutogatott valami papírt, hogy ki adta ki ezt az utasítást, de azt nem tudták ellenőrizni, mert a villanyszerelő a papírt gyorsan zsebre tette és máris nekiállt a [„munkájának”. Pedig az a lámpa senkinek nem volt útban, még a belátást sem zavarta. Kérdezi: mégis kinek volt ez a kovácsoltvas lámpa útjában, miért kellett onnét elvinni? A Bonyhád Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezetője, Sebestyén Lajos válaszolt: — A cikói vasútállomás épületéről leszerelt kovácsoltvas lámpa ügyében megkerestem a MÁV Pécsi Igazgatóságát, kérve, hogy a kovácsoltvas lámpát eredeti helyére helyezzék vissza. Megkeresésemre Fényes József igazgató levélben válaszolt, melyet idézek: „Köszönöm észrevételét. Köszönöm, hogy a vasút múltjával és annak látható emlékeivel ekkora figyelemmel viseltetnek. Biztosíték e törődés számunkra ahhoz, hogy a jelennel és a jövővel is ekkora figyelemmel foglalkoznak. Egyúttal közlöm, hogy április 23-án a visszahelyezés megtörtént.” Eddig a levélidézet. — Az eredetihez hasonló (de nem az eredeti) formájú és anyagú kovácsoltvas lámpa visszahelyezéséről — Henczi István jelenlétében — a helyszínen meggyőződtem. Mikor hozzák rendbe az utcát? Nagy Józsefné szekszárdi olvasónk írja, hogy érdemes lenne megörökíteni egy felvétellel — szerinte — a város legsárosabb utcáját, a Somogyi Béla utcát, ahol esős időben nap mint nap dagasztják a sarat. Kérdezte, mikor hozzák rendbe ezt a rövid és szűk utcát. Közlekedéssel kapcsolatos gondok is akadnak itt. Mivel az utca szűk, parkolásra nem alkalmas, így is alig lehet közlekedni.' El is helyeztek egy „várakozni tilos” táblát, ennek ellenére végig parkolnak a személygépkocsik az utcán. Szekszárd Város Tanácsának elnöke. Kovács János válaszolt: — A Somogyi Béla utca torkolatának rossz állapotáról már korábban is kaptunk jelzéseket. Az utca torkolatát azért nem építettük ki eddig, mert e terület rehabilitációjára tervpályázatot hirdettünk és ennek eredményétől tettük függővé az építést. A tervpályázaton elfogadott pályamű eredményeként a Somogyi Béla utcát a város-rekonstrukció egyelőre — belátható távon nem érinti, ezért az út megépítéséről intézkedtünk. Legkésőbb júniusban megépítjük betonból, a szélessége három méter lesz. — Olvasójuk levelében az utcából személygépkocsival való kihajtási gondokról is írt, hogy az ott szabálytalanul parkoló járművek ezt megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik. Álláspontunk szerint a várakozni tilos jelzés megfelelő — ha annak érvényt tudunk szerezni. Megkeresem ezért a városi rendőrkapitányságot, felkérve őket arra, hogy ezt az utcát gyakrabban ellenőrizzék. VÁLASZOLUNK A Magyar Közlöny idei 19. számában jelent meg az országgyűlés részéről ebben az évben hozott első jogszabály, az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény, amelynek feladata. hogy „segítse a személyiség, a képességek, és a készségek kibontakozását, valamint a szellemi, s a testi fejlődést és olyan állampolgárok nevelését, akik a közösség .tagjaiként részt vállalnak a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, illetőleg gyarapításában.” A törvény ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy iskolai tanulmányai befejezése után műveltségét és szaktudását mindenki fejlessze. A jogszabály megjelöli a nevelési-oktatási rendszer intézményeit, rögzíti a tanulók és hallgatók jogait és kötelességeit fegyelmi felelősségüket és anyagi felelősségüket, szól a nevelési-oktatási intézmények pedagógusairól és oktatóiról, ezek jogairól és kötelességeiről. A szülőkről szóló fejezetből indokoltnak tartjuk idézni azt a rendelkezést, amely szerint: „A szülő kötelessége, hogy: a) a gyermeket, tanulót a feladatai teljesítésére nevelje, b) cselekvőén támogassa az óvodát, az iskolát nevelési feladatai ellátásában, c) a családi neveléssel segítse a társadalmi értékek megismerését és megbecsülését.” Külön fejezetben foglalkozik a törvény az óvodai neveléssel, az iskolai nevelésoktatással, ez utóbbin belül a tankötelezettséggel, a középfokú iskolába és a felső- oktatási intézménybe történő felvétellel, a felnőttek iskolai oktatásával, a művészetoktatással, rendelkezik a diékotthonokról és kollégiumokról, magyar állampolgárok külföldi és külföldiek magyarországi tanulmányairól, a külföldön folytatott tanulmányok beszámításáról. A törvény haitályba lépéséről külön jogszabály fog rendelkezni. Az 1985. évi II. törvény a népgazdasági tervezésről szóló korábbi törvényt módosítja, ezt a módosítást itt nem részletezzük, tájékoztatásul azonban kiemeljük, hogy a népgazdasági terv „meghatározott időre megállapítja a gazdaságfejlesztés fő céljait, mértékét és arányait, alapvető társadalmi-gazdasági feladatait, és ezek megvalósításának eszközeit”. A törvény 1985. június 1. napján lépett hatályba^ az 1985. évi tervekről készítendő beszámolókra azonban még a korábbi rendelkezések alkalmazandók. Az állami pénzügyekről szóló korábbi jogszabályit módosítja az 1985. évi III. törvény, az ugyanezen körben korábban kiadott végrehajtási rendeletet pedig a Minisztertanács 24/1985. (V. 6.) számú rendelete. Jó tudni, hogy a lakosság széles körét érintő adózási kötelezettséget megállapítani, vagy adózási kötelezettséget jelentősen kiterjeszteni csak törvényben vagy törvényerejű rendeletben lehet, s hogy a gazdálkodási év végén mutatkozó tanácsi pénzmaradvány az illetékes tanácsot, a tanácsi költségvetési intézmények pénzmaradványa az intézményt illeti meg. A két jogszabály hatályba lépésének időpontja 1985. június hó 1. napja, az 1985., évi gazdálkodást érintően azonban 1985. december 31- ig még a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni. A tanácsokról szóló korábbi törvényt módosítja az 1985. évi IV. törvény, az ennek végrehajtására kiadott rendeletet pedig a Minisztertanács 25/1985. (V. 6.) számú rendelete. A törvény és végrehajtási rendelete 1985. június hó 1. napján lép hatályba, s az utóbb említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny idei 20. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye Amikor a szőlő virágának fanyar-édes illata leng a kellemesen hűvös éjszakában, igazán jólesik egy kis júniusi séta. Aztán egyszerre ennek a csöndes varázsnak vége szakad, legalábbis 1909. június 27-én így látta a Tolna- megyei Hírlap: „A vidéki kisváros egyik utcájában nagy ribillió támadt. Rögtön vagy három rendőr futott végig az utcán, ahhoz az alakhoz, aki egy ház előtt fekve, falrengető módon énekelt. Amikor odaértek a rendőrök, az egyik dühösen mordult rá: — Mit énekel, maga részeg bitang? — Nem vagyok én részeg — felelte keserves hangon az éjszakai alak. — Hát hogy mer ilyen nagyon énekelni éjszaka? Ez csendháborítás. — Megszűrt egy csavargó. Csupa vér a mellam. — És ezért énekel? — Ezért. Tudom, ha segítségért kiáltoznék, reggelig sem jönne rendőr, de ha énekelek, akkor mindjárt itt teremnek ...” Így történt-e vagy sem: ma már aligha tudnánk megmondani, ha ugyan az egykori bonyhádi napilap szerkesztői nem tanúskodnának igazuk mellett. A tanúkkal persze mindig baj volt, ezért nagybecsű relikvia a régi igazságszolgáltatás egyik gyöngyszeme a Tolnamegyei Közlöny 1881. 27. számából: „Disznó — mint perdöntő tanú. Meg van akadva a hat- halm! (szekszárdi) törvényszék egy furcsa jogesettel. A p(iHs)í molnárnak elveszett a disznaja. D-né asszony óljában reá ismert a kanász és viteti a törvényszék elé. Fél tuczat tanú esküvel erősíté, hogy a corpus delicti (bűnjel) a molnáré. A vádlott szintén fél tuczat hites tanút hoz: ő nevelte igaz jószágát két esztendő óta. Szákértők döntenék el, melyik háznak disznó-családja azonos a poros emsével? A vizsgálóbíró e kínos helyzetben magát a disznót vallatja, próbára teszi: a városházától kiverten hová fut? És íme, a kárvallott molnár nyitott kapuján vágtat be a pörös állat. Most már döntse el a curia: igaz tanúság vitte-e be emsénket a molnár udvarába, vagy az onnét kiáramló korpaszag”. Az ügyek legtöbbje azonban el sem iutott a bíróságig, mert így vagy úgy csendben elintéződött. Például úgy, hogy a kárvallott megtört a kárt okozó érveinek súlya alatt. Az előbbi újság százegy éve 27. számában adott közre egy ilyen mélyértelmű csevelyt. .,— Tessék venni igen fáin harisnyáikat. kedves tensasz- szony! Még sohasem árultam hasonló fáin kvalitét! Aztán nem is drága, csupa ajándék! Tensasszonv: — Nem veszek magától. Jakab! A múltkor is csalódtam, alig tartott másnanig a portékája. Kereskedő: — De kérem, be- osöletemre mondom, ez a strimofH eltart tíz esztendeig is! Pardon, sokat mondtam, de bizon isten, hordozhatja a tensasszony hét esztendeig. ÍA harisnyák megvétettek. Egv hét múlva.) Tensasszony: — Látja Jakab, hogy megint, csak becsapott! Már szétron- gyollótt a harisnya! Kereskedő: — Talán fel tetszett húzni?! Én csak azt mondtam, hogy elhordozhatja hét esztendeig is. Igen, én tíz év óta hordozom és mégsem szakadt el..Szó ami szó, ez a briliáns érvelés ma is meghat, de keserű mosolyt is csal ajkunk szélére, ha arra gondolunk, egykor jó tréfa volt ez a harisnyával, de napjainkban már kevésbé kacagtató automata mosógéppel. (Mert az ugye több mint bájos, ha egy tízezer forintot érő egyik ilyen géphez nem lehet semmilyen pótalkatrészt kapni s a kereskedő arról tájékoztat, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga ...) Mit tehet — a szokásos hercehurcán kívül — ilyenkor az ember? Legföljebb azt, amit a Tolnamegyei Közlöny 1886. június 20-i számának egyik főszereplője, a Megtréfált vőlegény. „Tolna megye egyik nagyobb városában a múlt hetekben egy vőlegénynek a vasúti szolga egy értesitvényt vitt. Az illető átveszi a szolgától az értesitvényt, a szolga elmegy, vőlegényünk pedig azon kezd gondolkodni, hogy a gyorsárú, amelyet Pesten adtak fel, vájjon mit rejthet magába? És elkezdi az értesitvényt olvasni, melyen a következő áll: egy láda, súlya 60 kilogramm, tartalma pedig köszörűkő. Nagy mérgesen fölugrik ülőhelyéből és hatalmasan vag- dalódzik jobbra-balra, jelezve azt, hogy jaj annak, ki őt ilyen csúful megtréfálta. Kapja kalapját és rohan a vasúthoz, hogy talán bizonyosan tévesen jegyezték be az értesítvénybe a láda tartalmát. De kiérve a vasúthoz, reménye csakhamar meghiúsult, mert saját szemeivel győződhetett meg arról, hogy a ládára csakugyan köszörűkő van írva. Haragjában a vasútállomás főnökének kinyilvánítja, hogy a ládát tartalmával együtt tessék az illető köszörűkő-szállítónak visszaindítani Budapestre, mert ő ily félét nem rendelt.” Pedig bizony könnyen használhatta volna e portékát nemesebb célra is, ha — amint Garay Ákos rajza mutatja — édes hármasban (meny, vő és anyós között) folyik az eszmecsere. .. Az eszmecseréből is persze az a legszebb, amikor az egyik fél nem tehet egyebet: hallgat. Könyvhét lévén eszünkbe jut az a tipikus eset, ha a kritikus bölcseket mond az ifjú titán műveiről. Szép példája ennek az a kritika, amit a magát megnevezni nem óhajtó Bodnár István követett el a Közérdek című újság 1909. június 5-i számában. „Levelek írisz koszorújából. A szekszárdi származású Babits Mihály verskötetének a címe ez. Itt van előttem a kötet, most olvasom, sőt már el is olvastam. Babits Mihállyal még sok baja lesz a kritikának. A fiatalság, élén az öreg Kiss Józseffel, a jövő, sőt már a jelen büszkeségének hirdeti őt s Rákosi Jenő vitatja tőle még a megérthetőséget is. Én azt hiszem, középen van az igazság, sőt talán egyik részen sincs. De még csak Babits Mihálynak sincsen igaza, mert ő még most nem akarja, hogy igazsága legyen: egyszerűen mókázik velünk. Némelyik verse olyan pogány eredeti, hogy huj, huj, sőt fekete, fekete, fekete,^ százötvenszen is fekete. Tehetsége azonban kétségtelen. Minden attól függ, hogy megtalálja-e önmagát, mert bárhogy hirdeti is, hogy önmagánál még tovább nem jutott, én azt hirdetem, hogv önmagáig még el sem ért. Forr, forr, mint az édes must, lehet belőle aszú, de lehet belőle ecet is. Fanyar már most is, sőt csípős, így valószínűleg aszú lesz belőle A poéták ugyanis rendszerint becsapják a jósolókat. Egy pár versét mai tárcarovatunkban közöljük. Szerintem ezek a kötet legjavából valók. Babits Mihály verseit a Nyugat szépirodalmi lap adta ki. Ára 3 korona. Ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe.” Aki venné a fáradtságot és utána nézne, mi is volt Bodnár István első verseskötetének címe, a fenti kritika után ugyancsak meglepődne a szerző jövőbe látó képességén, a cím ugyanis így hangzott: Tiszavirágok... DR. TÖTTOS GABOR
