Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

1985. június 24. NÉPÚJSÁG 3 Karbantartás, felújítás Cél, a színvonal megtartása fi népi ellenőrzés megvizsgálta Aszfaltos út Dombóvár és Mágocs között A jövedelmező gazdálko­dásnak meghatározó összete­vője a termelőberendezések, gépek és az azokat kiszolgá­ló létesítmények műszaki színvonala. Ennek megterem­tése, illetve a mindenkori fejlődéshez igazítása nem elhatározás kérdése, hanem függ egyrészt a gazdálkodó szervezet adottságaitól, más­részt a gazdasági környezet­től. A megfelelő környezet kialakítása a szabályozó- rendszer feladata. A VI. öt­éves terv megvalósításához a beruházások nagymértékű visszafogása kellett. A sza­bályozórendszer ennek meg­felelő módosításai igen ke­mény terheket róttak a gaz­dálkodó szervezetekre. A mostani rendszerben a fej­lesztés lehetőségei, illetve az arra fordítható öszegek nagysága a mindenkori jö­vedelmezőségnek van alá­rendelve. Amennyiben, a szabályozórendszer szigorú jövedelmezőségi követelmé­nyeinek a gazdálkodó szerve­zet nem tud eleget tenni, a fejlesztés lehetőségei oly mértékben szűkülnek le, hogy reális célként csak a meglévő műszaki színvonal megőrzését tűzhetik ki, álla­pította meg a megyei népi ellenőrzés vizsgálata. Éppen a fentiek miatt van nagy jelentősége a fenntar­tási, karbantartási tevékeny­ségnek. A népi ellenőrök azt vizsgálták — többek kö­zött —, hogy ez a munka biztosítja-e a gépek, beren­dezések és járművek folya­matos üzemképességét, állag- megóvását és technikai szintjének megtartását. Az ellenőrzés kiterjedt 12 termelőszövetkezetre, gazda­sági társaságra, három taná­csi, két minisztériumi válla­latra, egy ipari és egy építő­ipari szövetkezetre. A vizs­gálatban részt vett vala­mennyi népi ellenőrzési bi­zottság, együttműködve a munkavédelmi felügyelőség­gel. Öregedő gépek A vizsgált gazdasági egy­ségek gépparkja rohamosan öregszik, amit az is bizonyít, hogy az állóeszköz-fenntar­tási költségek nagyobbak, mint korábban voltak. A fenntartási tevékenység fon­tosságára mutat rá a gépek magas amortizáltsági foka is. Kritikusnak tűnik a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek helyzete; ahol 43—64 százalék között mozog ez az érték. Súlyosbítja a helyze­tet, hogy a termelésben lévő leírt gépek hányada 1981-hez képest jelentősen nőtt. A paksi Dunamenti Egyesülés Téesznél például a leírt gé­pek értéke a teljes gépállo­mány 67 százaléka, a szak- csi Üj Élet Téesznél pedig 62 százalék. Az építőipari ágazatban jóval kisebb mértékben, de Hatósági mérőállomássá nyilvánította a székkutasi Űj Élet, a csongrádi Kossuth, a domaszéki Szőlőfürt és a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet egy-másfél évvel ezelőtt fel­szerelt motordiagnosztikad ál­lomását a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet. Mű­ködésük hatására ugyanis igen tetemesen, átlagosan 8- 10 százalékkal csökkent a négy közös gazdaságban az üzemanyag-fogyasztás, s így a vissza nem térítendő álla­mi támogatásból létrehozott állomások beruházási költsé­ge alig egy év alatt megté­rült. A felmérések szerint agész Csongrád megyében le­hetőség van hasonló arányú hasonló a tendecia, az ipar­ban kedvezőbb a helyzet. Középtávú karbantartási, korszerűsítési és állagmeg­óvási tervek nem készültek, a gépi korszerűsítések tervei menet közben is gyakran mó­dosultak az anyagi lehetősé­gektől függően. Az iparban elsősorban a gyorsan megtérülő fejleszté­seket célozták meg, az épí­tőiparban a beruházások nagymértékű visszafogása miatt bővítésre nem is gon­doltak, a fő feladatnak a meglévő gépek és más álló­eszközök állagmegóvását tartják. A mezőgazdaságban csak az üzemképességhez szükséges szintentartó javító, karbantartó tevékenységet tűzték ki célul. Éves fenntartási tervek — egy kivétellel — mindenütt készültek, de ezek gépek berendezések javítására, épü­letre vagy beépített techno­lógiára nem terjednek ki. A fenntartási tervek nem épül­nek műszaki-gazdasági szá­mításokra, tervvariációk nem készülnek, részletes pénzügyi elemzést nem tar­talmaznak, de mindenütt a meghatározott költségkere­ten belül gazdálkodnak. Szervezeti feltételek A karbantartó szervezetek helye, szerepe kialakult, ezen a gazdálkodó egységek vál­toztatni nem kívánnak. Az iparban főként saját erőt vesznek igénybe, nem jel­lemző a központosított ja­vítás, kisiparos, gazdasági munkaközösség igénybevéte­le, legfeljebb csak szakosí­tott vállalatok munkáját ren­delik meg. Az építőiparban éppen az ellenkezője érvényesül, amennyiben az alkatrészek beszerzési nehézségei miatt kénytelenek a szakosított vállalatok drága szolgálta­tásait igénybe venni. A me­zőgazdasági ágazatban a vizsgált egységek közül 11 tagja a KSZE GT-nek — amelyet szintén vizsgáltak —, de még más rendszerek­nek is tagjai a szövetkeze­tek. A termelési rendszerek sok más szolgáltatás mellett segítenek a gazdaság adottsá­gainak megfelelő géptípu­sok kiválasztásában, meg­szervezik azok szervizelését), és biztosítják az alkatrésze­ket a javításhoz. A garanci­ális idő lejárta után a KSZE GT-nél megszűnik a gép ja­vítási kötelezettsége, ezután a gazdaságok már csak spe­ciális szaktudást igénylő munkáknál, vagy csak az ott beszerezhető alkatrészek mi­att veszik igénybe a rend­szer szerviztechnikusait. A taggazdaságok fenntartáshoz szükséges feltételekkel ren­delkeznek, az idegen javítás drága is. A munka legnehezebb kér­dése az alkatrészutánpótlás. A népi ellenőrzés 241 karban­megtakarításra. A megye ter­melőszövetkezeteinek tulaj­donában lévő tehergépko­csiknak ugyanis legalább az 50—60 százaléka többet fo­gyaszt az előírtnál, mégpe­dig éppen a rossz beállítás miatt. A most hatóságivá nyilvánított termelőszövetke­zeti mérőállomások a jövő­ben nagy segítséget adhat­nak a környékbeli gazdasá­goknak, vállalatoknak egy­aránt ahhoz, hogy azok is megszüntethessék a rossz be­állításból adódó üzemanyag­pazarlást. Tervezik, hogy a még csak teherautókkal fog­lalkozó állomásokat trakto­rok motorjának beszabályo­zására is alkalmassá teszik. tartó szakembert kérdezett meg a témáról kérdőíveken. Az alkatrészgyártásban to­vábbra sem érdekeltek a ter­melőberendezések gyártói, a készletezés terheit senki sem akarja vállalni. A helyzet akkor sem megnyugtató, ha tény, hogy termeléskiesés a fenntartási szervezet hibájá­ból nem volt. A fenntartás területén dol­gozók érdekeltsége egyelőre megoldatlan, jellemző az idő­bér. Jövedelmük nem igazán függ a termeléstől, nem ér­dekeltek a gépi állásidők csökkentésében. Meglepő, de tény, hogy a karbantartó szakemberek átlagkeresete nincs arányban a gazdálkodó szervezetek más szakembe­reiével, pedig az előbbiek bonyolult, kvalifikált mun­kát végeznek. Ezen általában úgy javítanak, hogy lehető­séget adnak a karbantartók­nak termelőmunka végzésé­re. Környezet­és munkavédelem A vizsgálat érintette az akkumulátorok, a fáradt olaj és az egyéb szennyező anya­gok problémakörét is. Az akkumulátorokat a MÉH vá­sárolja fel, a fáradt olajat az ÁFOR veszi át. Nem megol­dott viszont az olajos rongy, az iszap és más olajos szár­mazékok gyűjtése, a kocsile- mosók szennyvizének tisztí­tása. A népi ellenőrzés fel­kérésére a Tolna Megyei Munkavédelmi Felügyelőség nyolc helyen munkavédelmi szemlét tartott. Nem tapasz­taltak olyan hiányosságot, ami bírság kiszabását tette 'volna indokolttá, a hiányos­ságok emberi hanyagság kö­vetkezményei voltak, ezeket azonnal meg is szüntették. összefoglalva, azt állapí­totta meg a népi ellenőrzés, hogy a fenntartási tevékeny­ség egyre fontosabb szerepet tölt be a gazdálkodásban, mivel nem lehet számítani tömeges méretű új technika beállítására, tovább kell ja­vítani ezt a tevékenységet, különben néhány év múlva komoly gondok jelentkezhet­nek a termelés biztonságá­ban. Az ehhez szükséges gaz­dasági környezet megterem­tése mindenképpen közpon­ti feladat. Ennek alapján ja­vasolja a megyei NEB, hogy a szabályozórendszer fejlesz­tési erőforrást elvonó szere­pe csökkenjen, a korszerűsí­tő beruházásokat pedig job­ban ismerje el, mint a ha­gyományos termelésbővítő beruházásokat. Az alkatrész- ellátás javítása adminisztra­tív úton nem képzelhető el, csak megfelelő érdekeltségi viszonyok, ösztönző arányok megteremtése útján lehet változás. Ugyanígy javítani szükséges a karbantartásban dolgozók érdekeltségét is. Üj ásványvíz­palackozó ötvenmillió forintos költ­séggel kialakított új palac­kozót helyeztek üzembe a Badacsonyvidéki Borforgalmi Vállalat kékkúti ásványvíz­üzemében. Automata gépso­rai óránként 5000 litert töl­tenek egyharmad, egy- és másfél literes palackokba. A régen ismert, értékes ás­ványi anyagokat tartalmazó kékkúti ásványvizet már a rómaiak is ismerték és hasz­nálták. A hagyomány szerint elegáns villát is építettek forrásai közelében, s a csá­szári család több hölgytag­ja fürdött a vizükben. Hogy ez így történt-e, vagy sem, azt már nehéz volna eldön­teni, annyi azonban bizo­nyos, hogy a kékkúti víznek valóban megvan a híre-neve: még Kanadába is szállítanak belőle. Pontosan tizenkét éve ve­tődött fel komoly formában, hogy Dombóvár és Mágocs között meg kell építeni a közutat, amely hét-kilenc kilométerrel rövidebb lesz, mint a régi. A Baranya és a Tolna Me­gyei Tanács illetékes szervei megállapodtak: az utat meg­csinálják, hat méter szélessé­gű lesz, alkalmas autóbuszok közlekedésére is, és a két helységet közelebb hozza egymáshoz. Vincze István, a Mágocsi Közös Községi Tanács vb-tit- kára elmondta), hogy ők, il­letve a körzet gazdaságai tízmillió forinttal járultak hozzá az út építéséhez, amelynek végösszege a 40 millió forint körül lesz. A ki­lenc kilométernyi út a Mé­hész-árkot is áthidalja. Ez vá­lasztóvonal Tolna és Bara­nya megye között. A hat méter széles út bitumenes lesz, kőalapra ágyazva. a.ü- lön figyelmet kívánt a két halastó közötti mintegy 300 méteres szakasz, ezt a részt a múlt évben már földdel megalapozták, ám a kövezést csak az idén tudják befejez­ni. Ugyanis az ingoványos talajon pihentetni szükséges a ráhordott földet. A tervek szerint augusztus közepétől már közlekedhet­nek az új, Tolnát, Baranyát összekötő úton a gépjármű­A címben két helyen is dr. Kozma Pál egyetemi tanárt, akadémikust idéztük, akinek véleményét a megyei bor­verseny után kérdeztük a bemutatott mintákról. Elmondta Kozma profesz- szor azt is, hogy a vörösbo­rok minősége 1984-ben álta­lában gyengébb volt, mint a megelőző évjáratban, de így is találkozhattak néhány kiemelkedő mintával. A jövő a Menlot-é, csak felsőfokban lehet róla beszél­ni, igazi mediterrán jellegű vörösbort ad. De szépen hoz­ta a fajtajeffleget a Zweigelt is. Mielőtt az aranyérmesek névsorát ismeretnénik, egy kis statisztika: összesen 242 minta érkezett, ebből 125 volt a fehér és 117 a vörös. A fehérborok közül 28 volt az olaszrizling, 27-itel követ­te a rizlingszilváni, Char- donnlay 15, Tramini és ve­gyes fehér egyaránt 13 volt. A többi a legszélesebb ská­lán oszlott meg. A vörösborok közül 39 volt a kékfrankos, 17 a vegyes vörös, 15 a Merlot, 11—lí a Zweigelt és a Cabernet, ki­lenc a kadarka, három az óvörös és kettő a Rosé. A vörösborok közül 43 ka­pott arany-, 35 ezüst-, 26 vek. Szó van arról is — ép­pen a múlt hét csütörtökjén jártak ott a Volán pécsi szakemberei —, hogy az au­tóbuszközlekedést is erre te­relik. Pillanatnyilag közel félszáz ember jár át Dombó­várra dolgozni — kerülő- útón. Minden reggel és este húsz-húsz perc időt vesz el tőlük a kerülés. Ha átadják majd az utat, akkor majd­nem egy órát nyernek a Dombóvárra járó munkások. De azt is figyelembe kell venni az út szempontjából, hogy Mágocs és környékének lakossága kórházi, egészség- ügyi ellátás szempontjából Dombóvárhoz tartozik. bronzérmet, hat pedig dkle- velet. A fehérborminták közül 13 lett aranyérbes, 35 ezüst-, 47 bronzérmes, 11 pedig okle­velet kapott. A vörösborok közül tehát 110-et, a fehérborok közül pedig 106-ot fogadott el a zsűri, a többit kizárta a ver­senyből. Ezek után ismertetjük a nagydíjasok és aranyérmes borok termelőinek névsorát. A vörösborok között nagydíjas lett a szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetke­zet 1981-es évjáratú Caber­net és Tóth János szekszárdi (Allende u. 12.) kistermelő 1984-es évjáratú kadarka­bora. A fehérborok között nagy­díjat nyert a Pannonvin Kombinát (1982-es évjáratú Chardonnay és dr. Béke Gé­za tamási (József A. u. 10.) kistemelő 1983-as évjáratú olaszrizling bora. Az említetteken kívül a következő vörösbor-tulajdo­nosok kaptak aranyérmet: Aranyfürt Mgtsz, Szekszárd, öt minta, Szekszárdi Mg. Kombinát, négy minta, Szekszárdi Szőlészeti és Bo­rászati Társaság négy minta, Búzákalász Mgtsz, Bátaszék, négy minta, Pannonvin Kombinát, három minta, A környezet gazdasági üzemei még jórészt fel sem tudják mérni az útrövidítés­sel kapcsolatos megtakarítá­sokat, hiszen Mágocs, Bikái, Mekényes és más települé­sek gazdasági szállításai is olcsóbbá, gyorsabbá válhat­nak. Hiszen a hat-kilenc ki­lométer távolságcsökkenés — a mágocsi központtól, vagy a faluvégtől számolva — je­lentős idő- és energiamegta­karítást jelent. A dombóvári tanács arra számít, hogy az idegenfor­galom is növekszik majd, mert Gunaras-fürdőhöz is rövidül az út, az idő. Tóth János, Szekszárd, há­rom minta, Mayer Mátyás, Szekszárd, Palánki-hegy, há­rom minta, Egyetértés Mgtsz, Decs, két minta, Nagy Sán­dor, Szekszárd, Remete u., két minta, Kelemen István, Szekszárd, Arany J. u., két minta. A következő terme­lők egy-egy mintája kapott aranyérmet: Tam István, Szekszárd, Béri B. u., Tak- ler István, Székszárd, Cseri u., Neiner Ferenc, Szekszárd, Fáy u., Pataki Dezső, Duna- földvár, Werner Mihály Bá­taszék, Ribling Ferenc, Szek­szárd, Ibolya u., dr. Balogh Ádám, Szekszárd, Vincellér u., Miru Sándor, Dunaiföld­vár és Ma jer Ferenc, Paks. A nagydíjasokon kívül a következő fehérbortulajdono­sok kaptak aranyérmet: Pannonvin Kombinát négy mintája, Szekszárdi Mg. Komlbinát három mintája. Egy-egy mintával a további aranyérmesék: Apa/rhant Mgtsz, Egyetértés Mgtsz, Felsőnyék, Egyetértés Mgtsz, Decs, Aranyfürt Mgtsz, Szék. szárd és Szijjártó Gyula, Gyulaj. Ehhez annyi érdekességet, hogy az aranyérmes fehér minták közül öt Chardonnay, három Tramini és kettő olaszrizling. L. Gy. IHÄROSI ibolya Nyolc-tíz százalékos üzemanyag-megtakarítás A kép közepén látható útszakasz mintegy 300 méter, ezt kell még kővel megalapozni A Merlot-é a jövő Elkészült a megyei borverseny katalógusa Igazi mediterrán jellegű vörösborok

Next

/
Thumbnails
Contents