Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

2 IFÉPÜJSÁG 1985. június 24. Pótválasztásik megyénkbe! PANORÁMA BUDAPEST Tolna megyében 32 vá­lasztókerületben tartottak szombaton tanácstagi és egy választókerületben, a paksiban országgyűlési képviselői pótválasztást. A szavazóhelyiségek reggel hat órakor nyitottak, kivé­ve a paksit, ahol már öt órától leadhatták voksai- kat az állampolgárok. Az első választó másodszor szavazott Hajnali öt órakor Kovács János, a Paksi Atomerőmű dolgozója elsőként adta le voksát a 9. körzet ország- gyűlési képviselőjelöltjére. A természetjárók is a korai órákban járultak az urná­hoz, ment szombaton indul­tak országjáró körútra. Gallyas Vilmos, a munkás- művelődési otthonban lévő bizottság elnökével nyolc órakor beszélgettünk, a kö­zel hétszáz választópolgárból addigra 75-en jelentek meg. — Dél körül lesz a csúcs — mondta —, a 8-i válasz­táskor is ez volt a helyzet. Negyed kilenckor találkoz­tunk Szalii Lászlóval, aki első választó, és most már másodszor kellett szavaznia. — Kellett!!) szavaznia? — Nekem is kötelességem színit vallani... — Hogyan döntötte el, hogy kire szavaz? — Édesapám segített, „sú­gott”. De, enélkül is tudtam, ki az én emberem ... A Szalai család három éve Pápáról költözött Paksra, a fiú még ott maradt befejez­ni a középiskolát. Sikeresen érettségizett, jó, hogy csak itt kellett ismételnie. — Mit várnak a képvise­lőtől? — kérdezem a csa­ládfőt. — Ismerje a helyi problé­mákat, azt képviselje az or­szággyűlésben is, és itthon is. Még közösséget kell te­remteni ebben a városban. Azt kell elérni, hogy Pakson ne csak pénzt keressenek az emberek, ebben egy jó kép­viselő is tud segíteni. — A szavazás utáni prog­ram? — Dunaújvárosba me­gyünk, a rokonoknak segí­tünk a kerti munkában. Az idősebb korosztályt képviseli Lubastyik István és felesége. Harminc éve laknak Pakson, ők is a Kis­hegyen választottak. — Mit szóltak ahhoz, hogy másodszor is jönni kell? — örültünk neki: a de­mokrácia egyik alappillére a választási törvény módosítá­sa. — Ugyanarra szavaztak, mint először? — Igen. Már akkor tud­tuk, ki lenne jó képviselőnk. Az, akitől elvárhatjuk, hogy helyi és országos dolgokban megfelelően képvisel ben­nünket. — Mi lesz a dolog? — Esett az eső, permetez­ni kell. Mind a három jelöltben bíznak A szekszárdi 26. számú választókörzetben azt mond­ják, hogy még csak tippelni sem lehet, hogy a három je­lölt közül ki lesz a tanács­tag. De azt is mondják, hogy bármelyikük kapja meg a szavazatok többségét, a kör­nyék lakói csak jól járhat­nak. Ugyanis a jelöltek ko­rábbi tevékenységét, vala­mint a jelölőgyűléseken hal­lott programjukat ismerve nincs könnyű dolguk a vá­lasztóknak. Illetve lehet, hogy mégiscsak az van, hi­szen a megválasztott tanács­tag és a lakosság még két rátermett, közéleti aktivitás­sal rendelkező, jó szervező- készségű embert tudhat ma­ga mellett. Kovács Ernő, az alsóvárosi pártaliapszervezet titkára nat óra után néhány perccel már az utcán volt, ellenőrizte, hogy a falragaszok kikerül-, tek-e mindenhova, majd vé­gigjárta a lakókat, hogy azok biztosan tudják: most az A'lisoa utca 46. számú épület földszintjén van a szavazóhelyiség, ellentétben június 8-ával, amikor az 5. számú Általános Iskolában járulhattak az urnákhoz. Majd én bedobom... Fiatal anyuka, apuka és háromesztendős kislányuk (Szentes Szilvia) érkezik sza­vazni. Amikor Szilvia meg­látja a szavazatszedő bizott­ság asztalán a borítékokat, magabiztosan és örömmel mondja: — Majd én bedobom! S úgy is tesz. A szavazó- fülke „ajtajában” először édesanyja, majd édesapja borítékját veszi el, s a szü­lői kezek kíséretében pipis- kedve passzítja bele azokat az urna keskeny résébe. Ügy nyolc óra körül jár­hat, s a szavazóhelyiségben elég nagy a mozgás, jönnek és mennék az emberek. An­gyal Jánosék is leszavaznak, elköszönnek. A férfi az utcá­ról siet vissza: — Ha segíthetek azzal, akkor elmondom, hogy a szomszédaink már pénteken elutaztak, s csak holnap jön­nek haza. Az ő szavazatukra nem számíthatunk. — Köszönjük szépen — hangzik majd egyszerre az öt hang. A választási elnökségeken A megyei választási elnök­ség a megyei tanács épüle­tében látja el feladatát. Dr. Hegedűs János elégedett a tíz óra körüli eredmények­kel: — Több községben — pél­dául Diósberényben és Misz- lán — már reggel 9-re befe­jezték a választást az állam­polgárok. Egyébként minde­nütt rendben és jó hangu­latban folynak a jövőt meg­határozó események. A Szekszárd városi válasz­tási elnökség irodájában folyton csörögnek a telefo­nok, s ha nem, akkor az „ügyeletesek” tárcsázzák azokat a településeket, ahol pótválasztást tartanak. Szép sorjában gyűlnek a részered­mények, itt—ott pedig már a végeredmények... Hazaérkezett Géniből Nyitrai Ferencné államtitkár, a Központi Statisztikai Hiva­tal elnöke. Az európai sta­tisztikusok értekezletének 33. plenáris ülésén az európai országok, valamint az Egye­sült Államok és Kanada sta­tisztikai hivatalainak vezetői tárgyaltak az ENSZ kereté­ben kialakult széles körű sta­tisztikai és számítástechnikai együttműködésről, és elfo­gadták az 1905/86-tól 1989/90- ig terjedő időre szóló munka- íervet. Az értekezleten Nyit­jái Ferencnét újabb kétévi időtartamra megválasztották az európai statisztikusok ér­tekezlete alelnökének. • Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte János luxembur­gi nagyherceget, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. MOSZKVA Háfez Asszad, az Arab Új­jászületés Szocialista Pártjá­nak főtitkára, Szíriái elnök szombaton elutazott a Szov­jetunióból. A szíriai vezető június 19. és 21. között mun­kalátogatást tett, amely után még a Szovjetunióban ma­radt pihenésre. Háfez Asz- szad az SZKP KB, a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége és a szovjet minisztertanács meg­hívásának tett eleget. PÁRIZS A Révolution című párizsi hetilap Lukács György szü­letésének századik évfordu­lója alkalmából hosszabb be­szélgetést közölt két francia filozófussal. A két filozófus, Claude Prévost és André Gisselbreeht e beszélgetés során részletesen elemezte és méltatta Lukács György élet­művét. Az Editions Sociales kiadó az évforduló alkalmá­ból megjelentetett egy köte­tet, mely szemelvényeket tar­talmaz Lukács György mű­veiből Claude Prévost elősza­vával. * Egy eddig ismeretlen szer­vezet szombaton a francia és a belga hírügynökséggel kö­zölte, hogy tagjai követték el a frankfurti repülőtéren vég­rehajtott merényletet, és a szombat reggeli brüsszeli robbantást. A ,/Békehódítók” nevet viselő csoport az AFP- hez eljuttatott levelében kö­vetelte a környezetszennye­zés megszüntetését és a frankfurti repülőtér műkö­désének leállítását. Egyben azzal fenyegetőzött, hogy a mozgalom tagjai még ebben a hónapban megsemmisítik a nyugatnémet légikikötő egyik fontos létesítményét, és fel­robbantanak egy utasszállító gépet. A nyugatnémet Bayer gyár brüsszeli képviselete elleni merénylettel a levél szerint amiatt akartak tilta­kozni, hogy a vegyiüzem mérgező hulladékait az Északi-tengerbe süllyesztik. Pillantás a Hetre A tudománypolitikáról tanácskoznak ma Budapesten. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában az Erdei Ferenc Tudománypolitikai Bizottság ülésezik, s a kultúrák különböző ágainak találkozását tűzte ki napi­rendnek. Ugyancsak kulturális rendezvényt szerveznek holnap, június 25-én. Ezúttal az irodalomtörténészek és az iroda­lomkutatók régi ellenségét, a képregényt vitatják meg. Már a téma is sokat sejtet: „Képregény és tömegkultúra”. Hiszen az irodalom az olvasó fantáziájának felkeltésével hat, s az olvasói fantázia fejlesztése a legfőbb eredménye. Ezzel szemben a képregényben a fantáziaalkotás helyett kész látványt képet kap, tehát a képregény ilyenképpen irodalomellenes. Végül ugyanezen a napon a Budapesti Kertészeti Egye­temen az erdei talaj korszerű vizsgálatáról értekeznek. Válogatás a hát külpolitikai eseményeiből A nyári szünidő előtt még egy utolsó (?) nekirugaszko­dás tapasztalható a világpolitikában. Június utolsó hete főleg a gazdasági tanácskozások időszaka lesz, de persze más is szerepel a hírügynökségek előrejelzéseiben. HÉTFŐ: Tuniszban az Arab Liga miniszteri tanácsko­zására kerül sor. Ezen továbbra is a libanoni helyzet és a palesztin probléma lesz a fő téma, bár nem kizárt, hogy gazdasági vonatkozású pontjai is lesznek a napirendnek. KEDD: Varsóban megkezdődik a KGST-tagállamok kormányfőinek tanácskozása. Az idei ülésszakon a szerve­zet tagjai közti együttműködés erősítéséről, konkrét intéz­kedésekről hoznak döntéseket a miniszterelnökök. SZERDA: San Franciscóban ünnepélyes keretek között emlékeznek meg az ENSZ alapokmányának aláírása negy­venedik évfordulójáról. A világszervezet szerepe az évti­zedek múlásával nem csökkent, hanem — mint ezt számos példa bizonyítja — növekedett. Jogosak tehát a köszöntő szavak — akkor is, ha nagyon sok még a megoldatlan probléma. CSÜTÖRTÖK: Japán és az ASEAN-országok gazdasági miniszterei kezdenek konferenciát Tokióban. A japán fő­városban a regionális együttműködést nehezítő akadályok felszámolásáról lesz szó. PÉNTEK: Milánóban a Közös Piac tart csúcsértekezle­tet. Ezúttal utoljára vannak tizen a „tizenkettek”: január elsejétől Spanyolország és Portugália is teljes jogú tagok­ká válnak. SZOMBAT: Európai kőrútjának újabb állomáshelyére, Párizsba érkezik George Bush, amerikai alelnök. Nem va­lószínű, hogy ő elsimíthatná azokat a nézeteltéréseket, amelyek Reagan és Mitterrand között májusban, Bonn­ban fölmerültek. VASÁRNAP: Helmut Kohl, az NSZK kancellárja Nor­végiába látogat. Oslói megbeszélésein a két ország gaz­dasági és kereskedelmi kapcsolatait vitatják meg. Hans-Dietrich Genscher életrajza Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere, a szö­vetségi alkancellár 1927. március 21-én született Rei- deburgban. 1943 és 1945 kö­zött kisegítőként tevékeny­kedett a légvédelemnél, majd birodalmi munkaszolgálatot és katonai szolgálatot telje­sített. Rövid ideig hadifog­ságban is volt. A második világháború be­fejeződése után, 1946-tól 1949-ig jogi és közgazdaság- tudományi tanulmányokat folytatott Halléban és Lip­csében. 1946-ban belépett a Liberális Dembokrata Párt Sachsen/Anhalt tartományi szervezetébe. Hans-Dietrich Genscher 1952-től, az NSZK-ba való áttelepülése után Brémában bírósági fogalmazóként dol­gozott. Ugyanebben az év­ben tagja lett a Szabad De­mokrata Pártnak, s az Ifjú Demokraták tartományi szer­vezetében az elnökhelyettesi tisztet töltötte be. 1956-tól az FDP parlamenti frakciójá­nak tudományos munkatár­sa, majd — 1959-től — ügy­vezetője lett. E funkciójában 1965-ig tevékenykedett. Köz­ben, 1962 és 1964 között, a párt országos ügyvezetője is volt. A külügyminiszter 1965 óta képviselő a Szövetségi Gyű­lésben, s az FDP parlamenti frakciójának parlamenti ügy­vezetője. 1966-ban beválasz­tották a párt észak-Rajna- vesztfáliai elnökségének tagjai sorába. 1968-tól 1974- ig az FDP elnökhelyettese, majd 1974-től 1985 február­jáig — a párt szövetségi el­nökeként tevékenykedett. 1969-ben az NSZK szövetsé­gi belügyminiszterévé nevez­ték ki. E tisztséget öt eszten­dőn át töltötte be. Hans-Dietrich Genscher 1974 májusa óta külügymi­niszter és a szövetségi al- kancellár. Elnöki köritazás Ritka dolog az Egyesült Államok politikai életében, hogy az alelnök nagyobb külpolitikai szerepet vállal­jon. Még ritkább, hogy huzamosabb időre külföldre utazzon, mint plédául most George Bush teszi. Nem csoda tehát, ha a több mint egyhetes, hét országot fel­ölelő nyugat-európai alelnöki körutazás jelentős ese­ménynek számít a nyári uborkaszezon kezdetén. BuSh nagyon sokáig — több mint egy teljes elnöki perióduson át — szinte teljesen Reagan árnyékában élt. Az elnök rendkívül erős egyénisége, nagyon jól fel­épített „image”-dzse (a külvilág számára kialakított arca) alaposan megnehezítette munkatársainak az ön­álló szereplését. Bush ugyan rövid ideig már állt a kormányműdnél, amikor az elnököt merénylet érte és nem tudta ellátni feladatait, de ezután az alelnök is­mét visszasüllyedt a hétköznapi szürkeségbe. Ráadásul a közvéleményre nem tett jó hatást az sem, hogy Bush helyett először Alexander Haig, akkori külügyminisz­ter ragadta magához az ügyek irányítását. Minden­esetre Reagan kora és az 1988-ban esedékes elnökvá­lasztás egyaránt indokolttá teszik, hogy Bush végre na­gyobb feladatokat kapjon az Egyesült Államokon belül és kívül is, túllépjen az eddigi, jobbára protokoll-jel- legű megbízatások teljesítésén. Az új szerepkörét a kö­zelmúltban el is kezdte, amikor egyebek közt Magyar- országon is járt. iMás kérdés, hogy a jelenlegi körutazás aligha hozza majd helyre az emlékezetes májusi Reagan-látogatás során történteket. Nevezetesen a bitburgi koszorúzást, vagy a bonni csúcson 'kialakult véleménykülönbsége­ket. Akkor a hét legfejlettebb tőkés állam vezetői ta­lálkoztak, s közülük többen nemtetszésüknek adtak hangot az Egyesült Államok gazdaságpolitikája, az űr­fegyverkezési program, és néhány más kérdés miatt. BuShnak jócskán lesz miről tárgyalnia a NATO-part- nerek fővárosaiban éppúgy, mint a semleges Svájcban. Megfigyelők szerint a látogatás egyik fő — ha nem a legfőbb célja —, hogy a szövetségeseket rábírja az amerikai „csillagháborús” tervek egyértelmű elfoga­dására és támogatására. Nem kizárt, hogy itt-ott tün­tetőkkel is farkasszemet kell majd néznie: az amerikai politika népszerűtlensége nyáron is mozgósíthatja a tömegeket. Bushnak mindenképpen hasznos lesz ez a „kirándu­lás”, növelheti esélyeit az elnökjelöltségért folytatandó, hamarosan kezdődő versenyben. Hogy mi lesz a meg­látogatott országok véleménye a tárgyalásokról — ez csak jó egy hét múlva derül majd ki. HORVATH GABOR VIT-előkészületek Fontos szakaszához érke­zett a XII-ik, moszkvai vi­lágifjúsági találkozó előké­szítése: a nemzetközi előké­szítő bizottság állandó bi­zottsága jóváhagyta a július 27—augusztus 3. között meg­rendezésre kerülő nagysza­bású nemzetközi ifjúsági fó­rum „percnyi pontosságú” programját. Megkezdték már a feszti- ■ válsorsjegyek árusítását is. Az egy rubel értékű sorsje­gyekből ötvenmillió darabot bocsátottak ki, s az árusítás­ból befolyt összeg felét a VIT alapjába utalják át. A másik 25 millió rubelt a nyereményekre fordítják: az augusztus 28-án, a szovjet fővárosban megrendezésre kerülő sorsoláson 33 ezer ér­tékes árucikk — köztük két­száz darab személygépkocsi — és több millió pénznyere­mény talál gazdára. A programok összehango­lását, a 35 ezer szovjet és külföldi vendég tájékoztatá­sát számítógép segítségével oldják meg. A „Junoszty” szállodában, az előkészítő stáb főhadiszállásán már működik a stílszerűen Fesz­tiválnak elkeresztelt számí­tógéprendszer. Segítségével szerkesztették meg a nyitó- és záróünnepély programját. Érkezik a Szalai család

Next

/
Thumbnails
Contents