Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
A rtÉPÜJSÁG 1985. június 19. A történelmi sorskérdésekről beszélnünk kell!... Volksbund, hűségmozgalom, kitelepítések Beszélgetés Fehér Istvánnal, a történelemtudomány doktorával Közérdeklődésre is számot tarthat annak a tudományos doktori értekezésnek a témája, amelyet nyilvános vitára bocsátott az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága. Fehér István kandidátus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara marxizmus—leniniz- mus tanszékének tanszékvezető docense A magyarországi németek útja a Volksbundtól a kitelepítések lezárásáig (1938—1950) címmel nyújtotta be akadémiai doktori disz. szertációját. Közérdekű ez a téma a szocialista történelmi tudat formálása szempontjából, és nemzetségi politikánk részeként egyaránt. Megírása a kitelepítés-témakör teljes föltárása szempontjából pedig — miként a bizottság is kiemelte — hazai történetírásunk kiemelkedő eredménye. Külön értéke, hogy olyan téma legmélyebb összefüggéseit tárja fel, amelyről évtizedeken át nem beszéltünk. Nem tettük a helyére. Ma már tudjuk, a hallgatás újabb hibák forrása lett, és még nagyon hosszú időbe kerül, amíg a hazai németség háborús szerepe és sorsának alakulása a felszabadulás utáni Magyarországon, szélesebb körben ismert része lesz a magyar történelemnek. Ehhez ad nélkülözhetetlen tudományos megközelítést, és a forráskutatás teljességével föltárt tényanyagot Fehér István doktori értekezése, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában fog megjelenni könyvalakban. — Mint egyhelyütt említette, véletlenül bukkant rá a témára. Hogyan kezdődött ez a kutatássorozata, mi volt ez a véletlen? — Szekszárdon, a levéltárban kandidátusi értekezésemhez (Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944—1946 között) gyűjtöttem anyagot, amikor a korabeli főispáni iratokat olvasgatva, több ízben találkoztam a Hűségmozgalom akcióival. A szó hangulata, csengése nyomán a fasiszta beállítottságú leventeintézmény akcióira gondoltam, és továbblapoztam. A téma azonban újra és újra visszatért. Szisztematikusan áttanulmányozva az anyagot, nagy izgalommal fedeztem föl, hogy a Hűséggel a hazához mozgalom egyfelől nem fasiszta, ellenkezőleg: anti- náci mozgalom; másfelől, hogy a rá való hivatkozásokkal később is, (például a pártok állásfoglalásában) még 1946-ban is találkozhatni. Tovább kutatva találkoztam vele a Duna menti népek ellenállásával foglalkozó külföldi szakirodalomban is. Mindez meggyőzött arról, hogy a Hűségmozgalom a maga korlátáival együtt is számottevő mozgalom volt. Jelentőségét semmiképp sem túlértékelve, igyekeztem körvonalazni munkáimban azt, hogy aki azokban az időkben — a kiközösítést is vállalva — nem lépett be a Volks- bundba, sőt szembehelyezkedett a többségben lévő nemzetiszocialista irányzattal — vállalva annak minden ódiumát —, azokról tisztelettel kell megemlékeznie az utókornak, a történelemírásnak. Sajnos, ez a felismerés a hazai németek kitelepítésének időszakában még — enyhén szólva — nem volt általános. Sokan ártatlanul — vagy érdemeik ellenére — szenvedtek ebben az időszakban ... — Doktori értekezésének mindhárom opponense a „megrendítő” jelzőt használta munkája második, a kitelepítésekkel foglalkozó részére vonatkozóan. Sikerült-e önnek teljességében föltárnia azokat a rendkívül bonyolult körülményeket, amelyek közepette az 1946—1948 közötti kitelepítéseket előkészítették és végrehajtották? — tJgy gondolom, igen. Községekig lemenően az ország 18 levéltárának, archívumának hozzáférhető anyagát áttanulmányoztam és föl. használtam hozzá. — Ez a munka most majd meg fog jelenni, s hozzáférhetővé válik nemcsak a tudományos szakemberek számára. Kérem, mondja ei olvasóinknak, miben summázható kutató munkájának legfontosabb tanulsága? — A svábság politikai szerepét differenciáltan kell vizsgálni — kollektív elmarasztalás helyett, amely — mindannyian tudjuk — 1946—47-ben a németség kitelepítésének alapja és gyakorlata volt Közép-Kelet- Európában. A nacionalista szemlélet gátolta a nemzet és a nemzetiségek összetartozását. Ezért hangsúlyozom a kérdések, jelenségek differenciált vizsgálatának fontosságát — általánosítások helyett. Summázva: nem fölmenteni akarom a felelősöket, hanem különbséget szeretnék tenni bűnösök és ártatlanok között. A Hűségmozgalomról meg kell állapítanunk, hogy nem ez a kor legjelentősebb antifasiszta ellenállása, de nem is elvetendő, jelentéktelen politikai jelenségről van szó. WALLINGER ENDRE Éremgyűjtő Szamosfalvy Ferencné Debrecenben élő asszisztens bét éve kezdte el gyűjteni a Brit Nemzet- közösség országaiban, illetve a világon kiadott olyan pénzeket és érméket, amelyeken II. Erzsébet angol királynő portréja látható. Eddig mintegy 300 darab került a birtokába, amelyekből több alkalommal tartott bemutatót. Képünkön: bahamai 10 dolláros. PETŐFI NÉPE Kecskeméten megkezdődött az üzempróba a megye első szociális foglalkoztatójában. Az esemény megkülönbözte- t'ett figyelmet érdemel, hiszen lapjaink egyik, társadalmi összefogást igénylő nagy feladata a nyugdíjasok és a testi-szellemi adottságaik miatt hátrányos helyzetű fiatalok, idősek támogatása. A társadalmi segítségnyújtás formái különbözőek lehetnek. Sokak gondját enyhítené a csökkentett munkaidőben végezhető könnyű, szakképzettséget nem igénylő nyugdíjkiegészítő tevékenység. A kecskeméti tanácstestület az év elején hozott határozatot a szociális foglalkoztató létesítéséről. Az ÉPSZISZ egyik telephelyét újították fel erre a célra. A munkák során 60—70 ember számára helyet adó munkatermeket, öltözőket, szociális helyiségeket alakítottak ki. Az első jelentkezők — tíz nyugdíjas — már a tiszta, világos, új munkahelyen kezdték meg a betanulást a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi üzemének szakembereitől. A feladat: a BNV-díjas, részben exportra készülő Relux- lámpatestek vezetékszerelése. A fogásokat néhány óra alatt elsajátították a nyugdíjasok, s megkezdték a szerelést. Bérezésük teljesítményarányos lesz, a munkaidő pedig nem szigorúan kötött. Mindenki egészségi állapotától függően dolgozhat napi 4—5 órát. A szociális foglalkoztató biztosít munkát július 1-től azoknak a támogatásra szoruló fiataloknak is, akiket eddig az ÉPSZISZ foglalkoztatott. ök a villamossági berendezések szerelése mellett kertészeti munkát és üvegmosást végeznek. Az év végétől megkezdik a házi bedolgozási rendszer kiépítését is, melyre szintén nagy az igény. A legfőbb gondot a megfelelő partnerek megtalálása jelenti a szociális foglalkoztató munkatársai számára. Keresik az olyan vállalatokat, szövetkezeteket, melyek igényt tartanak a kecskeméti nyugdíjasok, gyermeküket gondozó kismamák bedolgozói munkájára. Somogyi Néplap Több új gépet és hagyományos terméket fejlesztettek tovább a Kaposgépnél. A műhelyekben már elkészültek a prototípusok, s jó részüket a gyakorlatiján is kipróbálták. Elismeréssel nyilatkoztak a szakemberek az új, önjáró forgórakodó-gépről. amely a vállalat termékskálájának legújabb tagja. A berendezést közúti és terepmozgásra is alkalmas járószerkezetre építették, és többféle munkaeszköz szerelhető rá. Jól használható rakodásnál, talajszint alatti és feletti munkára, sőt szállításra is. Nyugatnémet Atlas-licenc alapján gyártják az új típusú hidraulikus rakodót, s ezzel szintén összetett és bonyolult munkaműveletek végezhetők el. Tovább fejlesztették a már jól ismert KCR darucsaládot is. Az új a korábbiaknál előnyösebben használható: egyebek között fordulékonyabb elődeinél és gémkarja is hosszabban kinyújtható. Ugyancsak több jó tulajdonsága van az önjáró univerzális rakodógép legújabb változatának; kisebb elődeinél, fordulékonyabb, s a kis raktárakban, gyárudvarokon is használhatóbb. Az új fejlesztésű gépeket, berendezéseket már bemutatták néhány hazai és nemzetközi vásáron, egyebek között a tavaszi BNV-n. Dunántúlt llaplo Hol áll ma építőiparunk és építészetünk, s merre tart az ezredfordulóig? — A Baranya megyei tudományos hetek keretében rendezett előadásokon résztvevő szakemberek ezeket a kérdéseket járták körbe, ezekre keresték a választ. Érdemes röviden feleleveníteni a fejlődés útját. A hatvanas évek előtt, a hagyományos anyagok, eszközök és technológiák uralták az építőipart, majd a nagytömegű azonos feladat, a tömeges lakásépítkezés magával hozta a szerkezetgyártást, a házgyári fejlesztéseket. En. nek Pécs, a BÉV panelüzeme volt az egyik országos úttörője. Az egy kaptafára épülő panellakások és épületek, intézmények egyhangúságát oldotta a hatvanas évek végétől a könnyűszerkezetes program, a könnyűszerkezetes építési rendszerek és alrendszerek tömeges térhódítása, mert ezek sokoldalúbbak és variálhatóbbak a merevvé tett panelszerkezetű épületeknél. A nyolcvanas évek újabb fordulatot hoztak: a népgazdaság teherbírásának korlátozottsága miatt visszafogott igények kielégítése jelentette és jelenti a legnagyobb feladatot az építőiparnak. Vajon mit hoz a jövő? Sem merőben új anyagot és gépet, sem pedig megoldást nem jósolhatunk. Egészséges fejlődést biztosíthat a felefele arány, ha az építőipar egyaránt felkészül, — gondolatban, technológiában, szakemberben és gépesítettségben — az új építésére és a meglévő karbantartására, felújítására. A jelenlegi szemlélet abban is változik — hangoztatták a tudományos tanácskozás résztvevői, — hogy egymáshoz közelít a jelenlegi erőszakoltan széttagolt építőipari tervező-lebonyolító-kivitelező vertikum. Ezeknek éppúgy az lesz a céljuk, számukra az lesz a leggazdaságosabb, ami a megrendelőnek és a majdani üzemeltetőnek: az épülő létesítmény ne csak a létesítésében legyen olcsó, hanem annak használata is gazdaságos legyen a fenntartási és üzemeltetési költségeket, a gyakorlati hasznosságát, kihasználhatóságát illetően. Maga az építőipar abban biztosan fejlődni fog, hogy mindinkább kiszorítják a habarcsot a modern kötő- és ragasztó anyagok, hogy falon kívül viszik majd a csöveket és a vezetékeket (esztétikusán, és úgy, hogy a javításuk a mostaninál lényegesen egyszerűbb és olcsóbb legyen), a jövő épülete kevés vésést, bontást igényel majd. |f|TflMEöBCKfl5l- nPflBflfl Testvérlapunk, a Tambov- szkaja Pravda tudósítást közöl arról, hogy Tambovban, a győzelem 40. évfordulója tiszteletére megnyitották a veteránok múzeumát. Az ünnepségen sokan megjelentek a polgárháború és a nagy honvédő háború résztvevői közül. A múzeumban bemutatják mindazokat a tárgyi emlékeket, dokumentumokat, amelyek a polgárháború. a nagy honvédő háború idejéből valók, és amelyek valami módon kötődnek a Tambov megyei résztvevőkhöz. A múzeum nemcsak a tárgyi emlékek bemutatását szolgálja. A jövőben itt tartanak majd történelemórákat, szemináriumokat, és itt rendeznek baráti találkozót a polgárháború és a nagy honvédő háború résztvevőivel. Szövetkezeti énekkarok találkozója Szolnokon 10. alkalommal tartották az elmúlt hét végén az országos szövetkezeti dalostalálkozó zárórendezvényeit, mintegy ezer dalos részvételével. A kiíró szervek — a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Kórusok Országos Tanácsa — ez évben a találkozót hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére hirdették meg. A szolnoki zárórendezvényt 4 területi bemutató előzte meg, amelyeken 78 együttes lépett a közönség és a zsűri elé. Ottani szereplésük alapján 20 kórus kapott meghívást Szolnokra, megyénkből a mözsi Bartók Béla női kar és a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus. Szombaton a sportcsarnokban, 17 órakor fanfárok hangja jelezte az ünnepi hangverseny kezdetét. Elsőként 1000 énekes ajkán csendült fel Novikov Szállj, te büszke ének! című kórusműve. A résztvevőket és a vendégeket dr. Imre István, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese köszöntötte. Ezt követően pedig röviden értékelte a szövetkezeti énekkarok elmúlt 20 évben végzett munkáját. A köszöntő után az együttesek hangversenye következett, majd Fasang Árpád zeneszerző tartott rövid szakmai értékelést. Az ünnepséget Kodály— Berzsenyi: A magyarokhoz című művének össz- kari előadása zárta. Az együttesek ezután a felszabadulási emlékműhöz vonultak, ahol a rendezvény meghirdetői elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A rövid szabadtéri hangverseny végén a kórusok zászlóira a vendéglátók emlékszalagot tűztek. Este a Szolnoki Városi Tanács fogadást adott a karnagyok, az együttesek és a fenntartók képviselőinek. Ezt szakmai tanácskozás követte, Dr. Tóth- pál József, a KÓTA főtitkára, valamint a területi bemutatók zsűrijének — Fasang Árpád, Kollár Éva és Nógrádi László vezetésével. A napot jó hangulatú dalosbál zárta. Vasárnap délelőtt Abádszalókon, Jászkiséren, Mezőtúron és Tiszaföldváron bemutató hangversenyt adtak a találkozó résztvevői. Pék Jánosné A Polgári Törvénykönyvről A családjog, a munkajog és a büntetőjog mellett az állampolgárokat a mindennapos életük során leginkább érintő szabályokat a magyar Polgári Törvény- könyv tartalmazza. A szabályok nemcsak arra adnak választ, hogy mit nem tehetünk, hanem ismeretükben azzal is tisztában lehetünk, hogy milyen jogokat érvényesíthetünk. Van-e például védelem az ellen, ha valakit beleegyezése nélkül lefényképeznek az utcán ? Hány évig lehet visszakövetelni a pénzkölcsönt? Mindezekre és megannyi hétköznapi kérdésre ad választ az a törvény, amely 1959-ben született. Az 1959. évi IV. törvény szabálya 1977-ben korszerűsítve, egységes szerkezetbe foglalva jelent meg. Ennek ismertetését kezdi meg áprilisi számában a Házi jogtanácsadó. A négy részre tervezett sorozatot a Legfelsőbb Bíróság közreműködésével állították össze. ■Néhány cím az első részből: A Polgári Törvénykönyv alapelvei. Mi értendő a jogképesség fogalma alatt? Kik a korlátozottan cselekvőképes személyek? Hogyan jön létre a jogi személy? Mit nevezünk általában a személyhez fűződő jogoknak? Hogyan valósul meg a személyiség jogi védelme? Ki jogosult a gyermek nevének meghatározására? Milyen nevet viselhet a nő a házasságkötés után? A jó hírnév védelme. Mi sérti a jó hírnevet? Ki érvényesíthet sajíó-helyreiga- zítási igényt? Levél-, üzemi, magántitokkal való visszaélés. Folytatják az új társadalombiztosítási rendelkezéseket ismertető sorozatot. Ez alkalommal a családi pótlékok emeléséről írnak.
