Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
1985. június 19. Képújság 5 y ■» f IlC ti §• Uanuhát rolna meS>e legnagyobb kl- ■ * y I lat» ■ terjedésű (112 km2) és legváltozatosabb tája az Északról Dél felé háromszög alakban elnyúló tájegység. Nevét a gazdag tájszemlélettel rendelkező hongofglalóktól kapta, akik Hegyhátnak nevezték el a csupa hátakból és lejtőkből álló, erdő borította területet. A Simontornyánál, a Mózsé-hegy- gyel kezdődő és a Sióagárd melletti Leányvárral végződő kistájat Nyugatról ja Kapos, Keletről a Sió— Sárvíz völgye határolja, (Délről pedig az úgynevezett Alsóhidas-patak választja el a Völgységtől. A lankák között megbújó települések — a közvetlen megyei irányítású nagyközség, Simontornya kivételével — többsége a tamási, kisebb része pedig a szekszárdi, illetve a paksi városi tanács közigazgatási körzetébe tartozik. Megyeszékhelyből - fejlődő nagyközség A »gyönki köztársaság” A Tolnai-Hegyhát legészakibb települése a gazdag történelmi múltú Simontornya, ami jó ideig (1727—84 között) Tolna megye székhelye is volt. „Innen költözött aztán Szekszárdra a megyei tisztikar, mert a süppedékes, nedves talajra épített megyeháza egészségtelen és alkalmatlan volt a megnövekedett köz- igazgatás számára.” (Dr. Pataki József Tolna megyei kalauza.) Ez a történelmi tény adja az első apropóját Szabó Sándor tanácselnökkel történő beszélgetésünknek, aki elmondja, hogy a településfejlesztési koncepció alapján Simontornya 1971-72- ben alsófokú központ, község lett, önálló tanáccsal, a községek összevonásakor — 1972- ben — Kisszékely társközségként csatlakozott, így közös tanácsú nagyközségként szerepelt 1984. januárjáig. Ekkor a közigazgatás átszervezésének eredményeként közvetlen megyei irányítású nagyközségi rangot kapott. — Nem kiemelt nagyközség, hanem 5300, — kismértékben emelkedő — lélekszámú ipari nagyközség vagyunk — állapítja meg a tanácselnök, hozzátéve azt, hogy súlyukat a gazdasági háttér határozza meg. A háromezer munkahellyel rendelkező településen mintegy 1500 személyt — köztük munkásdinasztiákat is — foglalkoztat a több mint 150 éves bőrgyár, 500—600 személyt a konfekcióterméket és labdát gyártó Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, közel 400 embernek biztosít munkalehetőséget a SIMOVILL Ipari Szövetkezet és 150—200 azoknak a száma, akik az Igar—simon- tornyai Mgtsz-ben találtak munkát. Az ipar vonzására 700—800 azoknak a száma, akik a környező községekből, illetve a szomszédos Fejér megyéből naponta ingáznak, az Igar—Vámi-szőlőheggyei közös termelőszövetkezet pedig itt a megyehatár elmosódását jelenti. A fenti adatokból kitűnik, hogy a simontornyaiak zöme bérből és fizetésből él. A legtöbb ember rendelkezik szőlővel. fejlett a szőlőkultúra, de a terület csökkent. — Háztáji nincs, így csak a gmk-sok jutnak többletjövedelemhez — állapítja meg Szabó Sándor, és hozzáteszi: — Az ipari munkások jobban megérzik az életszínvonal stagnálását... A nagyközségben szembe- tűnőek a városiasodás jelei. Ezt a felépült OTP-, állami és a magánlakások mellett az is jelzi, hogy — a társközséggel együtt — jó a kereskedelmi, az egészségügyi ellátás, átlagon felül biztosítottak az alapfokú oktatás tárgyi és személyi feltételei. Területi jelleggel működik a bőrgyári szakszervezet kezelésében lévő művelődési ház, jelentős hírnévre tett szert a Vármúzeum. — Útjaink, járdáink korszerűsítése, a csapadékvíz elvezetése elmaradt az igényektől, de ezt lakossági ösz- szefogással — folyamatosan — megoldjuk — mondja Szabó Sándor, majd összegez: — Nem akarunk mi város lenni. Legyünk egy jól rendezett nagyközség, ahol minden megvan, és ahol az ellátás városi szintű. fl Uni Fabrics és a „Hermelin7’ vadásztársaság Elnézést kell kérni az olvasóktól, hogy Hőgyészről és környékéről kissé rendszertelenül, látszatra slágvortok- ban írunk. Magyarázata az, 'hogy annyi mindenről kellene szólni, de a hosszabb kifejtésnek terjedelmi okok szabnák határt. Tehát: a jelenleg 3600 lakosú Hőgyész középkori település, az egész Völgységen, és részben a Hegyháton végighúzódó volt hőgyészi uradalom központja. Gróf Mercy Claudius Florimundus császári generális 1722-tben vásárolta meg gróf Sinzendonftól. A barokk stílusú Appanyi-kastély 1760. körül épült. Ybl Miklós renoválta a régi kastélyt — ma gyermeknevelő intézet. Pál Imre, a Hőgyészi Nagyközségi Közös Tanács elnöke sok segítséget adott munkánlhoz, s talán napokon át tudna beszélni a környék múltjáról és jelenéről. De néhány mondat erejéig még idézzük a múltat, mely a mára nézve is kicsit meghatározó: az ipartörténeti emlékekről is szó van, ugyanis 1763-ban Lini Fabrica néven kékfestő- és takácsműhely, pontosabban gyár létesült, ahol szervezett munkások dolgoztak. Nem véletlen tehát, hogy a hőgyészi ipar a könnyűipar irányában fejlődött tovább: a MOKÖT-ben sport- és alsóruházati termékek készülnek, híres a Vegyesipari Szövetkezet frottírja, az ország paplan- gyártásának 20 százaléka Hőgyészé. A két üzemben 600 asszony és leány talált munkalehetőségre. Egyébként Hőgyészen 2500 a foglalkoztatottak száma, s háromszázan járnak oda dolgozni, s ugyanannyian pedig Hőgyészről ingáznak. Jelentős a mezőgazdaság is, de az erdészetről sem lehet elfelejtkezni, ugyanis az ismert „Hermelin” vadásztársaság — sokatmondó név — birtoka volt az erdőség. Ma is jelentős a vadgazdálkodás, de a fakitermelés is. Sőt, említeni kell a csibráki fa- feldolgozó üzemet, melynek következményeként a település szabályosan megújho- dott, egyre épülnek és szépülnek a családi házak. A társközségek: Dúzs, Ka- laznó és Mucsi. A tanács elnöke úgy fogalmazott, hogy Dúzson tulajdonképpen rendben van minden, Kálaznón jövőre szeretnék megoldani az egészséges ivóvíz-ellátást, korszerűsíteni szándékoznak az üzletet és kialakítanak — még az idén — egy művelődési termet. Nemcsak a nagyközség környékén, hanem másutt is hallható a „gyönki köztársaság” elnevezés, mely természetesen a központi községre és az azt sugárirányban körbe kerítő — völgyekben épült — településekre vonatkozik, azaz a „köztársaságba” tartozik Gyönk, Udvari, Miszla, Szakadát, Diósberény, Varsád és Szárazd. A név nem a hét község különcködését jelzi, hanem egészséges összetartozásukat. S ez a példás összetartozás ma is él, s hasznos mindenkinek. Hasznos és kiegyensúlyozott annak ellenére is, hogy 1962. februárjában megszűnt a Gyönki járás, s a már említett településeket a Tamási járáshoz csatolták, majd ismét átszervezés — mármint köz- igazgatási — következett, aminek következtében Tamási városkörnyékhez tartoznak a községek. Erről meglepően beszél Körcsönyei József, a Gyönki Nagyközségi Közös Tanács elnöke: — Igaz, ihogy a járás megszűnésével úgymond pozíciót vesztett Gyönk, de tény, hogy a terület azóta sóikkal töhbet Eszembe nem jut, hogy fölsoroljam, mi minden kapható a varsádi 106. számú vegyesboltban, mert ha azt tenném, alig férne más erre az oldalra. A címmel csak érzékeltetni akartam az áruskálát, melynek szélessége, színessége csak annak hihető, aki járt már a Köp—Ka Áfész üzletében —Varsádon. Az idegen belépéskor szabályosan meglepődik, sőt, meg- hökken, s nem tudja levenni szemét a polcokról, a sorakozó diabetes élelmiszerekről, üdítőitalokról, piperecikkekről, a fél órával ezelőtt Simontornyáról jövet végig a Kapos mentén vezet az út, ám ha Tolnanémedi után felikapaszkodunk a szilárd burkolatú úton a dombok hátára, majd leereszkedünk, akkor hamarosan a szép fekvésű völgyben települt Nagyszékelyben találhatjuk magunkat. Pincehely 638 léiket számláló társközségében önkéntelenül is egy üdülőfalu kialakításának lehetősége öt- lik fel az utazóban. A csökkenő lélekszámú településen azonban eszünkbe jutnak Pály Dezsőnek, a Pincehelyi Községi Közös Tanács elnökének szavai: — Ha Sárfejlődött, mint korábban. Helyeslem és jónak tartom a közigazgatás átszervezését, hiszen ezt „követeli” a gazdasági szférában létrejött koncentráció, gondolok a tsz-ek, az áfészek egyesülésére. Nézzük a tanácsok fejlesztési lehetőségét. Míg kü- lön-külön gazdálkodtunk, a fejlesztési péhzek nem tették lehetővé, hogy az alapellátás színvonala egyforma legyen. Most, a pénzek koncentrálásával a hatékony beruházások idejét éljük. — A lakosságot hogyan érintette az átszervezés? — Nem jelentett gondot, sőt, igazán téma sem volt az elején. Azután pedig mindenki látta és érezte a hasznát. Egyébként az állampolgárok ügyeinek döntő részét itt, Gyönkön intézzük, egykét dolog miatt kell csak Tamásiba utazniuk. De ez elenyésző. Ezután statisztikákat nézegettünk Körcsönyei Józseffel. A társközségekkel együtt hatezer lakosa van a környéknek. Magának Gyünknek mindössze 2480. Azért írtam, hogy mindössze, mert érkezett cukrászsüteményekről... Azt hiszem, hogy a bolt ellátottsága a hasonló méretű községek között igen ritka. S mi lehet a titka? Szóljon róla Kuczman Bélá- né, az üzlet vezetője. — Ketten dolgozunk főállásban, s egy idevalósi asz- szony pedig fél műszakban. Ez az egyetlen bolt a községben, tehát igyekeznünk kell mindent beszerezni, hogy az embereknek ne sokat kelljen vásárlás miatt ide-oda utazgatni. Tartunk élelmiszereket, — például háromféle kenyerünk van — vegyi árut. szentlőrinccel szilárd burkolatú út kötné össze Nagyszékelyt, akkor Paks irányában élénk forgalom alakulhatna ki. Így élképzelhető lenne, hogy jobban felfigyeljenek a településre ... Aztán szükség lenne a vezetékes ivóvízre is, de ez anyagiak hiányában nehezen valósítható meg. A VII. ötéves tervben azonban tervezzük egy mély furatai kút fúratását. A kisközség kereskedelmi ellátását a Sió Menti Áfész átlagos színvonalon biztosítja. A kenyérszállítás, pontosabban a szállítási fegyelem a lakosság száma hallatán velem együtt más is meglepődik, hiszen amolyan kisvárosi jellege van Gyönknek, s az ember joggal hiszi, hogy több ezren élnek ott. A környéken a mezőgazdasági jelleg dominál, noha az ipar termelési értéke a nagyobb. Az ott élő nép szorgalmas. A legtöbbnek van szőleje, kis kertje, foglalkoznak állattartással, s a mezőgazda- sági jelleget természetesen növeli a háztáji gazdálkodás növekedése. Aztán a fiatalok helyzetéről beszélgettünk. Kiderült, hogy sokan tanulnak tovább: az általános iskolát végzettek mintegy 94 százaléka folytatja tanulmányait szakiskolákban, szakközépiskolákban és gimnáziumban — mely utóbbival Gyönk is dicsekedhet. Gyönkön 1538 fő dolgozik, a munkaképes korúak 80 százaléka. A dolgozók közül 400-an harminc éven aluliak, s közülük 179- en találtak megélhetési lehetőséget az iparban, 118-an a mezőgazdaságban, 103-an pedig az igen fejlett Intézményhálózatban. ruhaneműt, tüzelőolajat, műtrágyát. A legnagyobb gondunk, hogy csak egyetlen raktárunk van, s az is nagyon kicsi. — Viszont az emberek jól tudják, hogy bármit szeretnének vásárolni, legyen az mosógép, vagy csillár, elég beszólniok önöknek, s egy héten belül megszerzik a holmit, amiről természetesen értesítik a vásárlót... Forgalmuk? — Általában havi 330 ezer forint körüli. De decemberben, vagy zárszámadáskor eléri gyakran a 440 ezret is. betartása itt is hagy még kívánnivalót. Az egészségügyi alapellátás biztosított, az oktatásban viszont szeptembertől változás lesz. Az iskolakörzetesítés után 1—4. összevont osztályban tanították a nagyszéke- lyi alsótagozatosokat — helyben. Most egy „tanulócsoport-bővítést” kaptak, így a két tanerővel bővülő iskolában az 1—3. és a 2—4. osztályokra való bontás válik lehetővé. A dombok között lévő kistelepülés — ennyiből is látszik — elbújt ugyan, de szem előtt van. Habos sütemény, tüzelőolaj, paplan Elbújva, de szem előtt Születtek, éltek... Egy-egy tájegységet Járó útján az ember önkéntelenül Is keresi a múltat a mában. Mi is ezt tettük, amikor a Hegyháton született, élt. Járt híres emberek nevét — akikre sokan talán már nem is nagyon emlékeznek — összegyűjtöttük, természetesen a teljesség igénye nélkül. Emlékeztetőül csupán néhányat. A Zomba és Harc közű hajdan volt Cifra csárdát a híres betyár, Patkó Bandi látogatta. Kétyen született Hegedűs Gyula, a századforduló és századunk első évtizedeinek Jeles színművésze. Ki ne „emlékezne” Béri Balogh Adám brigadérosra, akinek kurucai Kölesden véres csatában megsemmisítették a Simontornya felmentésére induló labanc rác seregeket. Sárszent- lőrincem született Balassa János (1614—68), a szekszárdi kórház névadója, a plasztikai sebészet úttörője, de a településen volt Petőfi Sándor Iskoláinak egyik állomása is. A költő emlékét őrzi — ma is még — a borjáéi méhes. Rácegrespusztán született Illyés Gyula és a Hegyháton élt a „Puszták népe” is. (Igaz, nagyot íordlult a világ azóta I). A gyönki evangélikus algimnázium tanára volt Wimmer Theophil Ágoston, aki 1649-ben Kossuth teljhatalmú megbízottja volt Poroszországban, Berlinben. Itt Járt Iskoláiba Tolnai (Hagyimássy) Lajos, a Györ- könyben született, neves író. Születtek, éltek .. . emlékeztetnek. Az oldalt készítették: Ékes László, V. Horváth Mária. Fotó: Czakó Sándor. A tolnai kistáj legdélibb kiszögellése, a Leányvár, lábánál a lomhán dél felé folyó Sióval.
