Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
1985. június 19. irféPÜJSÁG 3 Helyi érdek és Valamikor a népgazdasági érdeket ---------------------- tartották egyedül jogosnak, a csoport- és egyéni érdek társadalmi létjogosultságát pedig kétségbe vonták. Ez a nézet — uralkodó és hivatalos volta ellenére — sem tudta kiiktatni az elemi erővel jelentkező érdekhatásokat. Az egyéni- és csoportérdek, a fel- és elismerés híján ösztönösen, torzulásokkal, gyakran a távlati és a közösségi érdekek rovására érvényesült, de érvényesült. Napjaink gazdaság- politikája és irányítási gyakorlata elismeri a hármas érdektagozódást, épít rájuk, lehetővé téve és megkövetelve a különböző szintű érdekek egyeztetését, összehangolását. tudatos érvényesítését. A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevékenységének minden szinten — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — közös célja, vezérlő elve a népgazdasági érdek képviselete és érvényesítése. E munka eredményessége nagyrészt a feladat konkrétságától, értelmezésétől, és a jól megválasztott módszerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem elvont, nem elméleti feltételezés, a maga módján nagyon is konkrét. A gazdasági szabályozók, az irányítási mechanizmusok, az ösztönzési rendszerek, az ésszerű szervezeti megoldások, a piaci versenyszabályok közvetítik, lefordítják a tennivalókat egy-egy ágazat, vállalat, üzem, brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfogalmazódnak a mennyiségi és minőségi előírások, a takarékossági intézkedések. a jövedelemnövelési követelmények, és így tovább. A pártmunka a maga sajátos eszközeivel segíti, értelmezi ezt az érdekegyeztetési, mondhatni „érdeklebontási” folyamatot, és mozgósít a végrehajtásra. Tehát nem az egyéni, vagy az üzemi érdekekkel, törekvésekkel szemben, hanem azokkal többnyire egybeesőén képviseli a népgazdasági érdekeket. Jól kitűzött célok alapján, a pártirányítás és ellenőrzés szükségét látva, a pálya módosítását kezdeményezi, és nem a menetirány megváltoztatását. a pártszervezet mechanizmusának javítását. Jól tudják, hogy csak azért, mert „fentről” jön, nem feltétlenül szolgái minden lépés, intézkedés népgazdasági célokat. A pártszervezetek nem érthettek-----1--------------------------------egyet például a z átlagbérszabályozással, amely a kapun belüli munkanélküliséghez vezetett. Mint ismeretes, ennek a módszernek az alkalmazásával a jól dolgozókat csak úgy tudták megfizetni, hogy kispénzű, „vatta”- embereket is alkalmaztak. Az ez év elejétől érvényes keresetszint-szabályozás viszont érdekeltté teszi a vállalatokat a felesleges létszám leépítésében. A pártszervezetek, amelyek maguk is kezdeményezők voltak — nagyon helyesen — támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. Közben persze, felszínre kerülnek súlyos szociális problémák, azáltal, hogy esetenként a csökkent munkaképességű dolgozóknak is ajtót mutatnak. A teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtése állami feladat, a vállalatok a hatékony foglalkoztatásért felelősek. Ezt vállalják most a létszámleépítéseket kezdeményező gazdasági vezetők. Joggal. Előbb. utóbb viszont központi intézkedésekkel kell segíteni, ösztönözni a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Ebben a helyzetben a pártszervezet úgy képviseli a népgazdasági érdekeket, és egyben a humánus megfontolásokat — nem szembe, helyezkedve a szabályozó hatásokkal és a vállalati célokkal —, hogy helyileg ösztönzi, kezdeményezi olyan munkalehetőségek feltárását, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók teljes értékű emberként dolgozhatnak, helytállhatnak. Igényes szakmai munkával, bátran vállalkozó gazdaságvezetői koncepcióval, kockázatokkal is számoló vezénylettel lehet csak kikerülni a gazdasági hullámvölgyből. A pártszervezet nem csupán szemlélője, asszisztálója az erőfeszítéseknek. Ihletője, kezdeményezője, bátorítója a cselekvéshez nélkülözhetetlen szemléletbeli változásoknak. Az érdek, mint tudjuk, az emberi cselekvés fő mozgatórugója. Ennek érvényesülésével szemben a politikai módszerek alkalmazása. a meggyőzés, a felvilágosítás eleve hatástalannak bizonyul. Ezért az eredményes politikai munka számára is nélkü- lözhetelen a jó szabályozás, a következetes belső szervezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben ami jó és hasznos az egyénnek, az jó és hasznos a vállalatnak is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvirágzását is szolgálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különböző szintű pártszervek és szervezetek képesek elvi politikai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényes mércét alkalmazni, az esetleges torzulásokat felfedni. Képesek a kollektíva mozgósítására, ha szükséges, a bajok felfedésére, orvoslására. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szervek vitáiban. Amikor nem a helyi „készülékben van a hiba”, javasolják a központi intézkedések, szabályozások módosítását, az érdekegyeztetés És mennyiféle ^g^éí*1'5£ lendíteni az egyes embert, vezetőt és vezetetted a kisebb-nagyobb kollektívákat a holtponton. Áttörni a kezdeményezések és „ötletrohamok” útját álló konzervativizmus gátjait. Legyőzni a nem minden esetben népszerű intézkedések miatti szorongást, a kishitűséget; az újjal szembeni idegenkedés leküzdéséhez lelkierőt, bizalmat önteni az emberekbe. Soha nem volt olyan nagy szükség és lehetőség a hatásos eszmei-pártpolitikai munkára, mint éppen napjainkban. Az üzemek is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzetközi gazdasági versenyben helytállásból vizsgáznak. Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb ügyévé válik a „kitörés”. A hatásos érdekeltség és a magas fokú tudatosság a teremtő energiák felszabadulásán mérhető, s azon, hogy az egyén mit tesz saját maga és az ország boldoguláKOVACSJÓZSEF Kevesebb újítással nagyobb haszon Mozgó ebédlők, önjáró zuhanyzók a mezei munkásoknak A szakszervezeték képviselői ezekben a napokban mindenütt részt vesznek a nyári betakarítási munkálatok előkészületeiben. A ME- DQSZ tájékoztatása szerint több száz munkavédelmi felügyelő, szakszervezeti megbízott járja elsősorban az állami gazdaságokat, hogy feltárják az esetleges hiányosságokat és intézkedjenek megszüntetésükről. Ellenőrzik a munka- és a baleset- védelmi előírások betartását, vizsgálják a munkakörülményeket. iA statisztikák szerint a nyári munkák során előforduló balesetek zöme a gépek, szerszámok használata közben következik be, éppen ezért a szakszervezeti megbízottak kiemelten foglalkoznak a berendezések biztonsági előírásaival, részt vesznek a gépszemléken. Ez annál is indokoltabb, mert a traktorok, kombájnok, rakodógépek, szállítóeszközök egy része elöregedett. Az üzemeltetéshez csak körültekintő vizsgálat után adják meg az engedélyt. A baleseti krónikákból kiderült, hogy gyakran a szállítás a legfőbb veszély forrása, s itt is az emberi figyelmetlenség idézi elő a bajt. Évről évre csökken az újítások száma — állapították meg az Országos Találmányi Hivatal szakemberei. 1984- ben 15 ezerrel kevesebb újítási javaslatot nyújtották be, mint 1980-ban, s ezen belül is visszaesés van az elfogadott és a hasznosított újítások mennyiségében. Kedvezőtlenül hatott az újítási mozgalomra a beruházások visszafogása és a termelés növekedési ütemének lelassulása. Jelentős szerepe van annak is, hogy az utóbbi évek átszervezései miatt az ipari nagyvállalatoknál csökkent a dolgozók létszáma. Ugyanakkor a vállalkozások megjelenésével a korábban rendszeres újítók nem kis hányada a számára kedvezőbb, biztonságosabb jövedelmet jelentő kisvállalkozói formában fejt ki aktívabb tevékenységet. További fontos tényező, hogy az újítási tevékenység társadalmi bázisának bizonyos átrendeződése figyelhető meg: visszaesett a fizikai munkások részaránya, ugyanakkor a műszaki értelmiség egyre nagyobb mértékben kapcsolódik be az újító tevékenységbe. Részben ez utóbbival függ össze az is, hogy miközben az újítások száma csökkent, minőségi színvonaluk, műszaki fejlesztési értékük az elmúlt években jelentősen megnőtt. Az újítások gazdasági eredménye 1984-ben csaknem 3 milliárd forinttal volt nagyobb, mint négy évvel korábban, az újítási díjak összege pedig ez idő alatt 244 millióról 553 millió forintra nőtt. Évről évre kedvezőbb az egy hasznosított újításra jutó éves eredmény is: értéke 4 év alatt csaknem megkétszereződött, és tavaly már megközelítette a 120 ezer forintot. Mindez a szakemberek szerint arra utal, hogy kiveszőben van a kampányszerű, csak statisztikai rekordokat hajszoló újítóimozgalmi szemlélet, ugyanakkor a kisebb számú újításokban egyre hangsúlyosabbá válik a minőségi vonások erősítése, a műszaki fejlesztésben és a gazdasági hatékonyság növelésében betöltött szerep fokozása. Jellemző példa erre, hogy növekszik azoknak az újítási javaslatoknak a száma, amelyeket találmányi szabadalmazásra is bejelentenek. Zománcárugyári hétköznapok (I.) Teljesítmény és jövedelem ».Nem egyformák az emberek” Szerencsések vagyunk. Egy villanymotor felmondta a szolgálatot. Az asszonyok mérgelődtek, mi pedig tudunk beszélgetni. Mert manapság a Bonyhádi Zománc- árugyánban kevés lehetőség adódik a beszélgetésre. A villanymotor „leégése” nem gyakori, de ha már megtörtént, akkor használjuk ki az időt. A zamáncozóüzem asszonyai kicsit szégyenlősen ülnek le. Valahogy úgy érzik, hogy most rajtakapták őket, pedig délelőtt 11 óra van és reggel 6-tól 10 perc szünet híján — keményen dolgoztak. Mégis, ez a pár perc gondot okoz. Az is lehet, hogy az idegen előtt védtelennek érzik magukat. Az idegen úgy járhat, mint az egyik ismerősöm, aki kétszer fordult meg a gyárban és feltűnt neki, hogy az égetősoron összevissza vannak fel. rakva a konvejorsorra az edények. Az ismerős azt gondolta, hogy ez az üzem igencsak tervszerűtlenül dolgozik. Pedig csak a helykihasználás miatt van ez a látszat összevisszaság. Az ember hajlamos látszatokból ítélni. Ha nem tudom, hogy a villanymotor miatt ülnek az asszonyok, lehet, azt hiszem, szervezetlen a munka, lusták az asszonyok, — pedig csak kényszerűségből tartanak szünetet. Tudom, hogy az év elején igencsak zsörtölődtek. A három műszak megszűnt. Ennek örültek, mert ki szeret manapság éjszaka is dolgozni? Nem az éjszakai munkát sajnálták, hanem az ötvenszázalékos bérpótlékot. Md lesz velünk? — kérdezgették. Hiába nyugtatták őket a vezetők, hogy a délelőtti és délutáni műszakban így szervezettebben tudnak dolgozni és bőven megkeresik azt, amit eddig a bérpótlék tett ki. Az asszonyok azt mondták: „Hisszük, ha látj ük”. Mármint a forintot. Arról egyáltalán nem vitatkoztak, hogy többet kell dolgozni, hiszen az asszonyok mindig is szorgalmíasak voltak. A boríték izgatta őket, mert azért annyit tudnunk kell, hogy otthon rajtuik van a beosztás terhe. A kevesebből is úgy kell élni, mint addig. — Szerencsére nem így lett — mondja Be ke Ferencné. — Igaz, hogy a nyolc órát azért keményen ki kell dolgozni.1 — Mennyi lett a borítékban? — kérdezem, mert ezek szerint ez a legfontosabb. — Régebben 4—5000 forint között kerestünk, most éjszakai műszak nélküli 5—6000 forint között — mondják. A hangjuk megnyugtató, ami érthető, mert a több pénz az ő gondjaikat enyhíti, de az is lehet, hogy növeli, mert Egyre több fiatal vállal munkát a vállalatnál amikor az embernek több pénze van, akkor merészebben tervez, így aztán csapdába kerül, mert megint csak a gondjait növeli. — Magasabb a teljesítményszázalék — mondja Kata Ferencné. — Több a pénz, elégedettek vagyunk. — Többet kell dolgozni is — mondom. — Többet. Ez az egyetlen szó a válasz, de nem hangzik úgy, mintha ezért haragudnánlak. Azt hiszem, valahogy úgy van: többet dolgoznak, de jobb a szervezés, vagyis egyenletesebb a munkaellátottság. Azért is mondja Link Anna: — Többet teljesítünk, így a művezetőknek is többet kell dolgozniuk, jobban meg kell szervezni a munkát. Egy-egy műszakban többen dolgozunk, a több ember pedig több gond. — Nincs összetűzés a művezetők és magúk között? — Nézze! — mondják. — Nem egyformák az embereik. — Aki rendes dolgozó, azzal a művezetők is rendesek — fejezi be a témát Link Anna. — Akkor maguknak nincs is gondjuk. — Van. Nem jó az elszívó, így elég sok zománcport nyelünk — mondja Beke Ferencné. — Nyáron meg meleg van, isszuk a hideg vizet, megfázunk... Lehetne folytatni a témát; de úgy mondják ezeket a hiányosságokat az asszonyok, mintha nem is lenne. A lényeg: többet dolgoznak, ezért többet is kapnak. Ezenkívül másról kár beszélni. Palkó Antal közgazdasági főosztályvezető ezt azért másképpen fogalmazza meg. Másképpen, mert mégiscsak neki kellett kidolgozni a vállalatnál az új érdekeltségi rendszert. Azt a rendszert, amire az asszonyok most május közepén lazt mondják: „rosszabb soha ne legyen”. — A célunk az volt, hogy a teljesítménnyel szorosan kapcsoljuk egybe a jövedelmet. Ügy, hogy a vállalat tervének a teljesítése az alap. Ha ez megvan, akkor azért többlet jövedelem jár. A túlteljesítésért magasabb mozgóbérkeret áll rendelkezésre. — Hogyan tudták megoldani, hogy ne lehessen egymásra mutogatni? — A vállalat a készáru után kap pénzt. Az üzemrészek is a készáru után kapnak prémiumot. Azt senki sem határozta meg, hogy miképp kell egymással a kapcsdlatot tartani, ösztönözzék-e másik üzemrész dolgozóit vagy sem. A késztermék a „nyerő”, ez mindenkinek kötelező. A Bonyhádi Zománcáru- gyár első öthónapos teljesítménye azt bizonyítja, hogy a rendszer jó. A befejezett termelés 192 millió forint volt, ami 23 millió fori/nlttal több, mint amit terveztek, és 40 millió forinttal magasabb, mint 1984 első öt hónapjának bevétele. A nyereség pedig öt hónap alatt 20 millió forint körül alakult. Tavaly egész évben 21 millió forint nyeresége volt a vállalatnak. (Folytatjuk.) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY
