Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-19 / 142. szám

1985. június 19. í tolna''. 2 ^NÉPÚJSÁG Alakuló (Folytatás az 1. oldalról.) időszakának. Lép Ferenc kép­viselő gratulálva a városi ta­nácsnak, az ígéretek nélküli, Tegnap délután Pakson, a városi tanács tanácstermében tartották meg az atomváros tanácsának alakuló ülését. A Himnusz elhangzása után Baksay Ferenc tanácstag, az MSZMP Paks Városi Bizott­ságának titkára köszöntötte a negyven tanácstagot, a ven­dégeket és az ülésen megje­lent Váradi Lászlót, az MSZMP Tolna Megyei Bi­zottságának titkárát, Császár Józsefet, a Tolna Megyei Ta­nács elnökét, és Merkl Fe­rencet, a NEB megyei elnö­két. Ezt követően a tanács meg­választotta — Nándori Lajos, a HNF Paks Városi Bizott­sága titkára javaslata alap­ján — az ügyrendi bizottsá­got, melynek első feladata a mandátumok vizsgálata és annak ismertetése volt. Majd megbízta a tanács ezenkívül azzal, hogy a városi tanács szervezeti és működési sza­bályzatát vizsgálják felül, és a negyedik negyedévi tanács­de felelős munkának köte­lezte el magát. Az ülés Vidóczy László zárszavát követően, a Szózat­tal ért véget. ülésre a szükséges módosítá­sokat végezzék el. Ezután Kern Ferenc, a választási el­nökség elnöke tett jelentést a választások előkészítéséről, lefolyásáról, és eredményéről. Elmondta, hogy a jelölőgyűlé­sek törvényes keretek között zajlottak le, a megjelenési arány jó volt. A 236 felszó­laló többségében közérdekű problémát vetett fel. A 45 körzetben a HNF 90 tanács­tagjelöltje közül 88-an kap­ták meg a szavazatok 51 szá­zalékát, két körzetben pedig június 22-én, az országgyű­lési képviselőválasztással együtt, pótválasztást tarta­nak. A következőkben Nándori Lajos, a HNF Paks Városi Bizottsága nevében tett ja­vaslatot a végrehajtó bizott­ság megválasztására. Javas­latára a tanácsülés Jákli Pé­tert választotta meg tanács­elnöknek. A vb tagjai: Bak­say Ferenc, Herczeg József, Fritz Ferenc, Hesz Ferenc, Szabó József, Major Ferenc- né. Száraz István és Bernáth Lajosné. A vb titkára dr. Tóth Lajos lett. A városi ta­nács a végrehajtó bizottság­ban egy helyet üresen hagyott azzal, hogy azt a június 22-i pótválasztás után tölti be. Az új vb-tagok eskütételét kö­vetően Jákli Pétér vezette tovább a tanácsülést. Először köszönetét mondott a meg­előlegezett bizalomért, s hangsúlyozta, hogy a követ­kező tervidőszak nagy és kis gondjait a most megválasz­tott tanácstagokkal együtt lehet csak megoldani. A tanácsülés ezután meg­választotta a számvizsgáló és közigazgatási, a városfej­lesztési, a termelési és ellá­tási, az egészségügyi-szociális, a művelődésügyi bizottságok elnökeit és tagjait, a kilenc­tagú népi ellenőrzési bizott­ságot, majd pedig a 24 népi ülnököt. A népi ülnökök es­kütétele után a megyei ta­nácstagok jelölése és válasz­tása következett, aminek eredményeként Rihling Fe­renc, Nagy Istvánné és Ku- nerné Grósz Katalin vette át megbízólevelét Jákli Péter tanácselnöktől. Az ülés végén felszólalt Császár József, a megyei ta­nács elnöke, aki többek kö­zött azt mondta, hogy az atomerőmű nemcsak megha­tározza a településfejlesztést, de igényeket is támaszt. Ah­hoz, hogy Paks ne csak a nevében legyen atomváros, hanem az igények kielégíté­sének szintjében is, alakul­jon ki érdekközösség, jussa­nak közös nevezőre, mert csak így lehet hatékony munkát végezni. Kérte a megválasztott tanácstagokat, legyenek hirdetői a tanács döntéseinek és nyerjék meg a lakosságot a célok megvaló­sításához. A megyei tanácselnök után Ribling Ferenc a megyei ta­nácstagok nevében megkö­szönte a bizalmat és ígéretet tett, hogy méltóképpen kép­viselik a dinamikusan fejlő­dő város érdekeit. Az ala­kuló tanácsülés a Szózat hangjaival fejeződött be. PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására jú­nius 15—18. között látogatást tett hazánkban David Khe- nin, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az izraeli Vendéget fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. SZÓFIA Az Elnöki Tanács a Ma­gyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­ben és a két nép közötti ba­rátság elmélyítésében kifej­tett eredményes tevékenysé­gük elismeréseként Dimitr Sztaniisevnek, a BKP KB titkárának a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje ki­tüntetést, Marij Ivanovnak, a bolgár külügyminiszter el­ső helyettesének a Magyar Népköztársaság aranykoszo­rúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta. KOSZTOMUKSA Kedden a Szovjetunióba, Kosztomuksa városába érke­zett Mauno Koivisfo finn köztársasági elnök. A szov­jet—finn határon Nyikolaj Tyihanov miniszterelnök fo­gadta a vendéget. Koivisto részt vesz a legnagyobb szov­jet—finn közös beruházás, a kosztomuksai ércdúsító kom­binát átadási ünnepségén. PRÁGA A prágai várban kedden megnyílt Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának ülése. Az ülésen- döntenek a CSKP XVII. kongresszusának összehívá­sáról és előkészítéséről. A beszámolót Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára terjesz­tette elő. MOSZKVA Hosszan tartó, súlyos be­tegség után, 83 éves korában elhunyt Kirill Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja, ki­emelkedő szovjet katonai ve­zető. A mai kapitalizmus - spanyolfal nélkül (II.) Az egyenlőtlen, függőségi viszonyok tartós jellemzői korunk kapitalista fejlődésé­nek. Az eladósodott fejlődő országok egyre nagyobb ré­sze került abba a kényszer- helyzetbe, hogy a tőkés mun­kamegosztás keretein belül keresse az előnyszerzés lehe­tőségeit. A fejlett tőkés or­szágokkal folytatott vitáik­ban alkupozíciójukat több tényező befolyásolja, köztük a szocialista országok befo­lyása, illetve a fejlődő or­szágok egymásrautaltságának erősödése. Ami az első tényezőt ille­ti, a létező szocializmus ha­tása, erkölcsi támogatása alapvető fontosságú, mert a fejlődő országok számára kedvezően befolyásolhatja a tőkés rendszeren belüli munkamegosztás mikéntjét. Útkereső fejlődők A szocialista országok a fejlődő országokkal olyan hosszú távú kereskedelmi és fizetési szerződéseket köt­nek, amelyek stabil piacot nyújtanak, tervezhetővé te­szik a fejlődő országok szá­mára a kapcsolatokat, és a nemzetgazdasági érdekeknek megfelelő fejlesztést helyezik előtérbe. E kapcsolatok pusz­ta léte is kedvezően hat a fejlődő országok küzdelmé­re, még ha e hatás ereje az utóbbi évtizedben gyengült is. Közrejátszott ebben az, hogy a szocialista világ or­szágainak gazdasági nehéz­ségei is fokozódtak a hetve­nes évek második felétől kezdve, egyes országokban súlyos gazdasági feszültségek keletkeztek, tévedések tör­téntek a mezőgazdasági, vagy az iparfejlesztés útjá­nak, módszereinek megvá­lasztásakor — így az új gaz­daságfejlesztési szakaszban korlátozottak a fejlődő világ közvetlen és áttételes támo­gatásához a gazdasági erő­források. Nemcsak a szocia­lizmus visszaszorítására irá­nyuló törekvések erősödtek meg mindennek következté­ben a fejlett tőkés országok­ban, hanem legalábbis egye­lőre — vesztett erejéből az a hatás is, amelyet a szocia­lista országok a tőkés mun­kamegosztás pozitív irányú befolyásolásában fejthetnek ki. A centrum törekvései Kedvezően hatott a fejlő­dő országok törekvéseire, hogy megerősödött a harma­dik világ gazdasági „egység­frontja”, az úgynevezett 77- ek csoportja. Előnyösebb po­zíciókat értek el együttes fellépésüknek köszönhetően az elmúlt évtizedben, ami­kor a multinacionális kon­szernekkel tárgyaltak a vál­lalati beruházások feltételei­ről, a helyi foglalkoztatási körülményekről, vagy a fej. lesztések irányairól. Számos afrikai, latin-amerikai és ázsiai fejlődő ország ma már eredménnyel valósítja meg fejlesztési elképzeléseit, az ország beruházási prioritá­sainak megfelelően ad el­sőbbséget egy-egy kulcsfon­tosságú szektorban a beru­házásoknak, köti ki, hány helyi alkalmazottat kell a külföldi vállalatnak foglal­koztatnia. Olyan kompro­misszumos gyakorlat bonta­kozott ki a tőkés munkameg­osztásban, amely ötvözi a piaci irányítás és a kapcso­latok államközi szabályozá­sának eszközeit. A kompro­misszum lehetőségéről van itt szó, mert önszántukból a tőkés vállalkozások aligha mondanak le kiváltságaikról, befektetéseket csak akkor eszközölnek, ha profitremé­nyeiket igazolva látják. A fejlődő országok tárgyalási pozícióját gyengíti ugyanak­kor erőteljes ráutaltságuk a külföldi működő tőke beho­zatalára. Hasonló konfliktusok ál­landó jelenléte mellett fejlő­dik a tőkés gazdasági rend­szer a „centrumban”, a leg­fejlettebb ipari országokban. A magánérdek ..sérthetetlen­sége” változatlanul alapelve a tőkés gazdálkodásnak, ugyanakkor az új fejlődési szakaszban az össztőkés ér­dekek megkövetelik, hogy mind jobban előrehaladjon a tőke társadalmasítási folya­mata. A tőkés állam rendsze­resen beavatkozik a gazda­ságszerkezeti folyamatokba, sietteti a kifutó ágazatok megszűnését, ösztönzi az újak születését. Környezet- védelmi célokból, esetenként foglalkoztatási megfontolá­sokból, vagy a regionális fej­lettségbeli különbségek ki- egyenlítése céljából is sérel­met szenved a vállalati ma­gánérdek — természetesen ennek folyamatát érdekösz- szeütközések kísérik. Olyan esetekben szorítják háttérbe a szűk profitérdeket, ami­kor szélesebb gazdasági szükségleteket akarnak kielé­gíteni. Jelentős erőtartalé­kokkal rendelkezik a kapita­lizmus a társadalmasítási fo­lyamat előreviteléhen. új konzervativizmus Az Egyesült Államokban az elmúlt öt éviben 30 szá­zalékkal nőtt a szegényeknek minősülök száma, 20 millió fölötti a legfejlettebb tőkés országokban a munkanélkü­liek száma — az ilyen szo­ciális gondok orvoslásában elvben a magántulajdon aLapvető sérelme nélkül is előbbre lehet jutni. Elvben, mert napjaink tőkés gazda­ságaiban éppen ezzel ellen­tétes folyamatok érvényesül­nek, e szakaszt a „jóléti tár­sadalom” egyes vívmányai­nak tudatos felszámolása jel­lemzi. A legtöbb tőkés ország­ban a tartós gazdasági növe­kedés feltételeinek biztosítá­sát a szabad piaci mozgások erőteljesebb érvényre juttatá­sától, a magánérdek fokozot­tabb kibontakoztatásától — következésképpen az állam szociális feladatának újraér­telmezésétől remélik. Űj konzervativizmusnak neve­zik azt a hetvenes évek óta egyre nyilvánvalóbb fordula­tot, amelynek lényege a ma­gántőke adó- és egyéb pénz­ügyi kedvezményekkel támo­gatott fejlesztése, és a túl­tengő, feleslegesnek tartott állami szabályozás visszaszo­rítása. MARTON JÁNOS Emberi jogok Magyar értékelés az ottawai vitákról Hétfő este Ottawában be­fejeződött az európai bizton­sági és együttműködési kon­ferencián részt vett országok szakértői értekezlete az em­beri jogokról. Az értekezlet összehívását a madridi ta­nácskozás záródokumentumá­ban határozták meg. A hathetes tanácskozáson a résztvevő küldöttségeknek nem sikerült megegyezésre jutniuk arról, milyen aján­lásokat és következtetéseket dolgozzanak ki az európai biztonsági és együttműködé­si konferencián részt vett 35 ország számára. A hétfői záróülésen Ura­novitz Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője felszólalásában rámutatott: az eredmény elmaradásáért nem a szocialista országokat terheli a felelősség. „A hiva­talos és nem hivatalos meg­beszéléseken, a munkaokmá­nyokban engedékenyek vol­tunk, készen álltunk a komp­romisszumokra — mondotta egyebek között a magyar küldöttség vezetője. — Tisz­ta lel ki ismerettel senki sem állíthatja, hogy a szocialista országok csoportja hajthatat­lan, vagy obstruktiv lett vol­na, megnehezítette volna, hogy az értekezlet jobb ered­ményekkel záruljon. Amikor azonban elvekről van szó, nem lehetünk rugalmasak — hiszen az ilyesfajta „rugal­masság” az elvek feladásá­nak megkezdését jelentené. Mi nem járhatunk így el.” Mint Uranovitz Imre rá­mutatott, az értekezleten csupán néhány olyan kérdés volt, ami a szocialista orszá­gok elvi álláspontját érintet­te, ahol nem volt lehetőség a rugalmasságra — de még ezekben a kérdésekben is le­hetséges volt az áthidaló megoldás. „A magyar küldöttség nem úgy távozik erről az emberi jogokkal foglalkozó szakér­tői tanácskozásról, hogy re­ménytelennek ítélné meg a helyzetet — sokkalta inkább megerősíti bennünk azt az elhatározást, hogy még ke­ményebben dolgozzunk a kö­zös érdekek világosabb, job­ban elfogadható meghatáro­zása érdekében az európai biztonsági és együttműködési folyamatban” — hangoztatta a magyar küldöttség vezető­je. Rámutatott: sajnálatos tény, hogy nem jött létre a megvitatott kérdésekben közmegegyezés, bár a részt­vevők igen közel álltak eh­hez. „Már régen megtanul­tuk azonban, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési / folyamatban, mint általában másutt is a nem­zetközi kapcsolatokban és tárgyalásokon nem csupán látható és olvasható ered­ményekkel kell mérnünk az eredményeket, az előrehala­dást. Küldöttségünk úgy vé­li: most minden résztvevő­nek mélyreható elemzésre, időre van szüksége ahhoz, hogy kialakítsa véleményét erről a szakértői tanácsko­zásról. Azt fogjuk javasolni kormányunknak is, hogy ne a felületi jelenségek alapján formálja meg véleményét. A magyar küldöttség, összhang­ban a többi szocialista or­szággal, minden lehetőt meg­tett azért, hogy ez a szakér­tői konferencia emlékezetes siker legyen” — mondotta egyebek között Uranovitz Imre nagykövet. Kínai kormányátalakítás Kedden átalakították a kí­nai kormányt; túlnyomórészt gazdasági-műszaki-hadiipari tárcák élére nyolc új minisz­tert neveztek ki a kínai Or­szágos Népi Gyűlés (a par­lament) állandó bizottságá­nak ülésén. A hivatalos be­jelentés hangsúlyozta, hogy a jelenleg folyó átfogó sze­mélycserék rendező elveinek megfelelően az új miniszte­rek középkorúak és szakmai­lag képzettek. Közülük a legfiatalabb a 48 éves Li Tie- jing, az új elektronikai ipa­ri miniszter, a legidősebb az 58 éves Cou Csia-hua, az új hadiipari miniszter. A két miniszter elődjét más poszt­ra helyezték át; a többi hat miniszter elődjét nyugdíjaz­ták, mivel idősebbek voltak 65 évnél, a miniszterek szá­mára megszabott korhatár­nál. Az új miniszterek átlag- életkora 55 év. A 6. Országos Népi Gyű­lés Állandó Bizottságának ülésén egyben megszüntették az oktatási minisztériumot, s felállították az Állami Ok­tatási Bizottságot. Ennek élére miniszternek Li Peng miniszterelnök-helyettest ne­vezték ki. Az Állami Okta­tási Bizottság rangban egyenlő lesz például az Álla­mi Tervbizottsággal vagy az Állami Gazdasági Bizottság­gal. Gandhi értékelése amerikai útjáról Elégedetten nyilatkozott washingtoni tárgyalásairól Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök, aki kedden ér­kezett haza öt országot érin­tő körútjáról. A kéthetes program során Gandhi az Egyesült Álla­mokon kívül Egyiptomban, Algériában, Franciaország­iban és Svájcban járt. Az új-delhi repülőtéren újság­írók elsősorban a Reagan el­nökkel folytatott tárgyalásai­ról faggatták. Az indiai kor­mányfő elismerte, hogy nem minden kérdésben jutottak közös nevezőre, de igen elé­gedett a megbeszélésekkel. „Nézeteink sokkal közelebb kerültek egymáshoz” — mondotta. Ügy vélekedett, az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz annak elhárítására, hogy Pakisztán atombombához jusson. Gandhi a Pakisztánnak történő amerikai fegyver- szállításokról úgy nyilatko­zott, hogy azok nem fenye­getik India biztonságát, bár pénzügyi erőfeszítésekre kényszerítik országát, hogy állja a versenyt. Népfront-belker tanácskozás Az áruellátásról és a fo­gyasztói érdekvédelemről tár­gyaltak kedden Pozsgay Im­rének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárá­nak és Juhár Zoltán belke­reskedelmi miniszternek a ve­zetésével a Hazafias Népfront és a minisztérium képviselői. A Hazafias Népfront veze­tői elismeréssel szóltak a la­kosság ellátásának, különö­sen az élelmiszerellátásnak a színvonaláról, ami a társa­dalom közérzetét meghatá­rozó fontos tényező. A vásárlási körülményeket jelentősen javította és a ke­reskedelmi munkában minő­ségileg érezhető változásokat eredményezett a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű rendszer bevezetése. Ezek to­vábbi elterjesztése jelentős feladat. Állást foglaltak a kereskedelmi munka reális társadalmi megítélése mel­lett. Ezt szolgálja többek kö­zött a fogyasztók kiváló bolt­ja versenymozgalom is. Hangsúlyozták, hogy na­gyobb megbecsülés illeti a jó munkát végző kereskedelmi dolgozókat, ugyanakkor ha­tározottabban kell fellépni a jogsértőkkel, a fogyasztók megkárosítóival szemben. A fogyasztók tanácsai széles körben figyelemmel kísérik a fogyasztók érdekvédelmét, és jelzéseikkel is segítik a kereskedelmi munka színvo­nalának javítását.

Next

/
Thumbnails
Contents