Tolna Megyei Népújság, 1985. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. június 15. MEGYEI • . — __ ­n épújságs Hogy tudjuk, mit akarunk A béke és barátsági hónap minden évben május 9- én. a győzelem napjával kezdődik. Nyitórendezvénye­ket, amelyeken elmondják az évforduló tanulságait, megyénként tartanak, záróünnepség azonban nincs. Az akciót nem szokás lezárni, mindenekelőtt azért, mert a békéért folytatott harc nem kampányfeladat. Történelmi okai is vannak, hogy nem zárható le a békehónap májussal, hiszen mindenki tudja, hogy a második világháború akkor még csak Európában fe­jeződött be. Az atombombát az Amerikai Egyesült Ál­lamok augusztusban dobta le Hirosimára és Nagasza- kira — feleslegesen. A háború és az oktalan pusztítás elleni tiltakozást már csak ezért sem lehet egy akció­val egy hónap alatt letudni. Korunk fő kérdése a béke Az idei béke és barátsági hónapnak még a kezdete sem határozható meg dátumszerűen, hiszen Tolna me­gye felszabadulásának évfordulója egyúttal azt is je­lentette, hogy azóta béke van nálunk. Már akkor be­szélni kellett ennek jelentőségéről és a barátságról, amely összefűzi a magyar és a szovjet népet, a két pártot és az országot. Napjainkban pedig a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megalakulásának évforduló­ját ünnepeljük, amely szintén a béke és a barátság gondolatának jegyében alakult meg. Belpolitikai szempontból két jelentős esemény kap­csolódik a barátsági hónap rendezvényeihez. Az egyik a XIII. kongresszus, amely ismét megerősítette a párt internacionalizmusát, békepolitikáját és szoros együtt­működésünket a szocialista országokkal. A rendezvé­nyek időben is egybeestek a választások előkészítő időszakával a jelölő-, majd a választási gyűlésekkel. Ezeken az elmúlt negyven, illetve az eltelt öt évet ér­tékelő beszédek éppúgy szóltak a békéről és a népek barátságának jelentőségéről, mint később a jelölitek. Ilyen értelemben tehát minden rendezvényt „el lehet­ne számolni” a béke és barátsági hónap eseményeként is. A sort folytatni lehet, hiszen az ifjúsági mozgalom­ban megkezdődött a moszkvai VIT előkészítése. Az ehhez kapcsolódó programok egyik fő mondanivalója a béke volt. Miért kell mondani? Vannak, akik szerint arról, ami természetes, nem is kell beszélni, jó hogy béke van, és kész. Kell, hogy az öröm tudatosodjék, és szükség van arra is, hogy azok­nak segítsünk, akik még nem élnek békében, szerte a világon. Péter János szekszárdi választási beszédében azt mondta, hogy a békét ki kell (terjeszteni az egész világra. Reagan korlátozott atomháborújával szemben mi a korlátlan, az egész világra szóló békét szeretnénk megvalósítani. Az említett beszéd bizonyította, hogy Európa sincsen biztonságban, amíg másutt dörögnek a fegyverek. Fodor István, az Országos Béketanács titkára mon­dott beszédet Tamásiban az ifjúsági békenagygyűlésen. A fiatalokhoz ugyanis másként kell szólni, mint azok­hoz, akik tudják, milyen a háború. Fodor István mond­ta ei, hogy egy nyugati lapban olvasta, miszerint az Egyesült Államokban megjelent az egyik utazási iro­da hirdetése: „Utazzon Európába — amíg van”. Sejt­hető, hogy ezért a gondolatért Európában senki sem lelkesedik, bizonyítják ezt a nyugati békemozgalmak is. Beszédének volt egy másik mozzanata is, ami szin­tén nagy hatással volt a jelenlévő fiatalokra. Egy pla­kát a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­nak ablakában. Két ráncos öreg kéz látható rajta, benne egy fiatal katona képe a második világháború­ból. Húszmillió szovjet állampolgárról csak fénykép, vagy még az sem maradt meg a család számára. A gyerekeknek ilyen sarkosan is meg kell fogalmazni, hogy mit is jelent a háborús politika. Igent és nemet mondani ök nem annyira életkoruk miatt, hanem inkább élet- tapasztalataik híján sokkal nehezebben tudnak válasz­tani az igen és a nem között, ezért inekik ha nem is többet, de meggyőzőbben kell beszélni arról, hogy mit is akarunk elérni, és mi az ami ellen tiltakozunk. Meg­lepően általános nézet a középiskolások és egyetemis­ták között a mindenfajta erőszak elutasítása. Jó vol­na mindenkinek személy szerint megmagyarázni, hogy a harctól nem lehet félrevonulni, hogy a passzivitás nem megoldás. Nem minden erőszak igazságtalan, hi­szen még nem volt forradalom a világon, amelyikben a korábbi uralkodó osztály önként és végérvényesen átadta volna a hatalmát egy másiknak. Azt sem min­den fiatal érrti — nyilván megalapozott, szilárd világ­nézet híján —, hogy nem elég valamit elítélni, tenni is kell ellene, és nem elég csak nemet mondani, ha­nem éppen pozitív tettekkel kell állást foglalni az mellett, amit helyeslünk. A fiataloknak nem elég, — egyébiránt a felnőtteknek sem — ha valamit értenek, érzelmi kötődésre is szükség van. Kiválóan alkalmas volt e hatás kiváltására Tamásiban a Pro Humana Cultura kórus és Bánffy György műsora, nagy kár, hogy a korosztály ízléséhez közelálló békedalos le­mondta a tamási fellépését egy budapesti kedvéért. Célszerűbb lett volna kevesebbet vállalnia, és akkor nem várják ötszázan hiába. Barátok között Nem érdemes felsorolni, hogy hány rendezvény volit Tolna megyében — egyébként sok volt —, de az egyik sorozatról kell szólni és ez az NDK Centrum program­ja. Kis csoportokban találkoztak a centrum vezetői az emberekkel, mindazokkal, akiket az adott téma érde­kelt. Sok újat, érdekeset tudhattak meg a résztvevők az NDK életéről ezeken a találkozókon. A legkedve­sebb talán a munkásmozgalom nagyjainak a nevét viselő szocialista brigádok találkozója volt. A kultu­rális és tájékoztató központ 129 ilyen nevű brigádról tud az országban, különféle módon tartják velük a kapcsolatot. Várják a többiek jelentkezését is. Meg­érdemelt sikert aratott a kiállítások megnyitóján, ba­rátsági esteken az NDK-beli duó is. Röviden, egy mondatban csak úgy lehet összefoglal­ni a béke és barátsági hónap eseményeit, hogy jól si­került, eredményes volt, bizonnyal emlékezetes ma­rad azoknak, akik részt vettek rendezvényein. IHÁROSI IBOLYA MALOMBAN A szép, régi dombóvári malomban, az ipari műem­lék jellegű hengerszékek szomszédságába automata liszt­csomagológép került mostanában. A lisztet csomago­ló asszonyok szempilláján, haján itt is megül a finom fehér por, de kevesebb ez már, mint a most is műkö­dő kézi csomagolóban. Két asszony és egy műszerész szolgálja ki a csempézett falú szobában elhelyezett automata gépsort. Hárman dolgoznak — tizenkét em­ber helyett. A gépegységek munkáját a műszerszekrény villogó lámpácskái jelzik. A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat készítette ezt a gépsort, amelynek a szívó­levegőnyomással működő zacskókihúzórésze, a hajto- gatóujjak — robotgépre emlékeztetnek. Tölt, ragaszt, hajtogat, húszkllós, fóliával borított egységcsomagot készít a gép fönn az emeleten, ami aztán csúszdán ke­rül a raktárosok keze ügyébe. A próbaüzem két hete indult, ekkor percenként 23 töltésre állították be a gépek később 30 zacskó lisz­tet csomagolnak ennyi idő alatt. Gottvald Károly képriportja Felújították az épületeket l< Joó Sándor műszerész Póth Istvánná és Nagy Józsefné kezeli az automata gépet Időnként ellenőrzik a gép munkáiét Egységcsomagban hagyja el a liszt a berendezést Automatikus karok zárják a zacskókat

Next

/
Thumbnails
Contents