Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
1985. május 14. NÉPÚJSÁG 3 Képviselőjelöltek 4. számú választókerület, Bonyhád öregek (I.) Aki megáll, az visszafelé halad Munkában» közéletben közösen Daradics Ferenc Nyugdíjas pártmunkás. A romániai Vajdahunyadon született. 1971 óta képviselő. A Tolna megyei képviselő- csoport vezetője. Sokat fáradozott a szocializmus építésén, a választópolgárok ügyeinek megoldásán, valamint a képviselőcsoport munkájának szervezésében. Elismert közéleti ember. Mindenkihez közvetlen, nyílt. Tagja a megyei pártbizottságnak. Eddigi közéleti tevékenységéért több magas kitüntetést kapott. Az alkotó életútjáért Bonyhád város „Díszpolgára” kitüntető címet adományozta a városi tanács 1985-ben. Technikus, a dombóvári MÁV-szertár főnökhelyettese. Dombóváron született. Vasúti szolgálatát fizikai dolgozóként kezdte. Pontos, fegyelmezett munkavégzése, folyamatos szakmai és politikai önképzése alapján került a jelenlegi beosztásába. Jelenleg a számviteli főiskola 3. évfolyamát végzi. Több éven át a KISZ-ben alapszervezeti titkár, és a MÁV csomóponti KISZ-bizottság tagja volt. Jelenleg a pártban alapszervezeti bizalmi és a MÁV-pártbizottság tagja. A szakmai és a mozgalmi munkájában a meggyőző, nevelő jellegű emberi tevékenysége jellemző. Munkáját igazgatói és vezérigazgatói dicséretekkel, valamint*Kiváló Dolgozó kitüntetésekkel ismerték el. A népgazdaság energiagazdálkodási programjához igazodva a vállalatok és más gazdálkodó szervezetek a tervidőszak eddigi szakaszában több mint 2 900 energia- nacdonalizálási, -beruházási javaslatot dolgoztak lei, amelyeknek költsége meghaladja a 45 milliárd forintot. A saját forrásokat kiegészítő állami támogatás és egyéb kedvezmények elnyerésére benyújtott pályaművekből eddig 1 650 beruházás, összeSolymoji József Növényvédő szakmérnök, a bonyhádi Pannónia Termelő- szövetkezet elnöke. Debrecenben született. A diploma megszerzése óta különböző beosztásokban dolgozott a termelőszövetkezetben. Aktív közösségi tevékenysége során sokat fáradozott Bonyhád és a városkörnyék településfejlesztése érdekében. 1974-től a nagyközségi, majd a városi pártbizottság tagja, s jelenleg a fegyelmi bizottság elnöke. Tagja a városi /tanácsnak. Az Agrártudományi Egyesület helyi csoportjának elnöke. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Vontatási technológus a dombóvári MÁV-csomópon- ton. Üjdombóváron született. Járműlakatosként kezdte pályafutását. Fiatalon bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Szakmailag és politikailag képezte magát. 1980- tól 1985-ig a megyei pártbizottság tagja volt. 1980 óta képviselő. Közéleti kötelezettségének legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen eleget tett. Beszámolókat tartott a választókerület különféle rendezvényein. A fogadóórákon túl is örömmel végezte a képviselői munkát, a szó szoros értelmében társadalmi munkaként. Eddigi szakmai és társadalmi munkáját fémjelzi az öt Kiváló Dolgozó kitüntetés és a KISZ KB dicsérő oklevél. sen 24,5 milliárd forint értékű fejlesztés finanszírozására kötöttek szerződést a bankokkal. Ebből az idén mintegy 4,5 milliárd forintot költenék az energiamegtakarítás feltételeit javító létesítményekre. Az idén befejeződő energiaracionalizálási beruházások költsége — az előző évek ráfordításaival együtt — megközelíti a tízmilliárd forintot. A RÁBATEXT Győri Textilipari Vállalatnál hamaroKiválasztás A jelölögyüléseken túl vagyunk. Megtörtént a jelöltek kiválasztása, aztán majd a választásokon az arra jogosult állampolgárok megválasztják a nekik legjobban tetszőt, a két űagy annál is több jelölt közül. Nem arról van szó, hogy a szavakkal kívánok játszani, amikor egyszer kiválasztást, másszor választást írok. Az első menetben egyértelműen a kiválasztásról vo^t szó. Amikor ki kellett választani az állampolgárok sokaságából a legalkalmasabbakat. Azokat, akikről feltételezzük, hogy jól bevált politikánkat sikerre viszik majd. Arról nincs vita, hogy csak az jöhet számításba, aki elfogadja, magáénak vallja a népfront programját és tenni is kész érte. A program nem annyira szoros, hogy az a megközelítés módozataiban, a nemzet érdekében való törekvésben, a jobbítani akarásban bárki számára is olyan megkötöttségeket követelne, amelyeket vállalni nehéz. Az egyértelműen eldőlt, hogy hazánk társadalmi berendezkedése szocialista. Ezzel népünk minden, politikai megfontolásra képes polgára egyetért. Ha netán akad, még százalékok tört részében sem megmérhető, ellenség — érthető módon —, nekik nem adunk teret a közéletben. A párt vezető szerepe me- gintcsak egyértelmű. A legutóbbi kongresszus olyan programot adott, amelyet nem támogatni már-már nemzetellenes. Akkor hát hol van mégis, amely indokolja, sőt egyenesen kívánatossá teszi a többes jelölést. Valahol ott, hogy ugyanazt a kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni, egyként tisztességes, jobbító szándékkal. A vélemények lehetnek különbözőek, a véleményeket lehet, sőt kell ütköztetni, ha egyirányúak, másként rangsorolni a tennivalókat nemhogy rossz, hanem egyenesen kívánatos. Ha egyik ember így, a másik másként közelít ugyanahhoz a tennivalóhoz, semmiképp se ellenségesek — egymásnak sem, a társadalomnak meg pláne nem. Vannak emlékeim a jelölőgyűlésekről. Általában szép emlékeim. Régóta nem tapasztalhattunk ekkora aktivitást a jelöltek kiválasztásában. Minden bizonnyal hozzájárult, hogy most már nem jelöltet, hanem jelölteket kellett megítélniük alkalmasságukról. Vélemény volt sok és sokféle, egy azonban bizonyos, a jelöltlistára olyan személyek kerültek, akik egyaránt alkalmasak majdani tisztük betöltésére. Egyik ezért, a másik azért. A dolgozó nép okos gyülekezete majd megválasztja a kiválasztottak legalkalma- sabbikát. san végeznek a szereléssel és megkezdik a próbaüzemeltetést azokkal a gőzmotor-gene- rátorokkal, amelyek évente mintegy négyezer megavatt- óra villamos energiát állítanak elő. A megtakarítás lényege az, hogy a gyár rendelkezésére álló nagy nyomású gőzt áramtermelési munkára fogják, mielőtt a lényegesen kisebb nyomást igénylő textilipari berendezésekhez vezetnék. „A nyugdíj a nyugdíjasok jövedelmének háromnegyede. A nyugdíjasok egyötöde (430 ezer fő) alkalmazásban áll.” „Az ebből származó kereset a nyugdíjasok összes jövedelmének mintegy 6%-át teszi ki.” (A XIII. kongresszus anyagából.) A többi mező- gazdasági tevékenységből származik. * A három közül ketten biztosan megsértődtek. Lakóhelyükön mindhárman aktív részesei a közéletnek, ketten részmunkaidőben dolgoznak is. Két nő és egy férfi, akiket megkerestünk, hogy legyenek riportalanyai egy öregekről szóló sorozatnak. A választott társadalmi funkcióban és részmunkaidőiben dolgozó nő kinevetett, hogy ő ugyan nem öreg, szó sem lehet róla, hogy egy ilyen témájú riportban szerepeljen. Különben is, még csak két éve ment nyugdíjba, a munkát meg esze ágában sincs abbahagyni. Most végre szórakozásból csinálja azt, amit eddig „muszáj” volt. A közéletből meg legfeljebb kihalni lehet, „kiszállni” nem. A fiatalabb férfi magyarázatra sem méltatott, csak közölte, hogy vegyük tudomásul, nem az évek száma számít, hanem az, ki menynyi idősnek érzi magát. Attól, hogy valaki nyugdíjas, nem kell mindjárt öregnek nézni, riport helyett inkább meghív bennünket egy kávéra. Nem mintha udvarolni akarna — mit szólnának az unokái —, de hát egyszerre két nővel szívesen mutatkozik nyilvános helyen. A harmadik igazán mérges volt és kijelentette, hogy hét társadalmi funkciója van, egyedül műveli szőlőjét, és különben is táncolni fog az unokája lakodalmán, aki tavaly született. Majd utána beszélgethetünk, addig öregségről szó sem lehet. * Mit tehet az ember ezek után? Taktikázik egy kicsit. Dr. Kiss Sánd óménak, a szekszárdi művelődési központ nyugdíjasklubja vezetőjének meg sem említettük, hogy a sorozatnak öregek a címe. Inkább arról kérdeztük, hogyan lehet fiatalnak maradni. A beszélgetés végül is meglehetősen egyoldalúra sikerült, mert Ilonka nénit nem kell kérdezni, szívesen beszél, szívesen mesél. — Egy nyugdíjas köztudottan mindig ráér, én is ráértem tegnap délután, csak azért nem tudtunk találkozni, mert elintéztem a művelődési házban a stencilezést. A havi programot mindig sokszorsítjük, mert a nyugdíjasok feledékenyek, még a végén nem tudják, mi lesz a program. Két előadónknak elintéztem a honoráriumát, elszaladtam az „Idegenforgalmihoz”, három vezetésem adminisztrációját elintéztem, beszámoltam az utakról, megbeszéltük mindjárt az új anyagot. Feladtam a lapokat a három Gizellának, aztán beugrottam egy ismerőshöz, ott eltrécseltem egy órácskát, aztán elmentem a lányomék. hoz vasalni. Fél kilencre, mire jött a lányom, éppen kihúztam a zsinórt a konnektorból. Náluk is aludtam, reggel hatra mentem a fodrászhoz. — Sosem fáradt? — Nem én. Tizennegyedik éve vezetem a szekszárdi nyugdíj'asklubot, de még soha nem éreztem magamat fáradtnak. Az öregség nem betegség, nem is szégyen, hanem egy állapot, mindig csak az érdekelt, hogyan lehet könnyebbé tenni, hol lehet segíteni másakon. Ebben a korban már egy sor betegség nem gyógyítható. Nem lesz jobb, ha sírunk, akkor hát miért ne nevessünk? A legfontosabb, hogy sosem szabad megállni, mert akkor visszafelé halad az ember. „A nyugdíjas mindig ráér” m „Az öregség egy állapot” „A légkör a fontos!” Mindig csinálni kell valamit, valami újat, érdekeset. Számomra a mindig megújuló világot az utazások jelentik. Évente három-négy több napos és legalább 5-7 egynapos kirándulást szervezünk a klubbal. Biztos nem az oktatás a célunk, de azért a régi ismereteket nem árt felfrissíteni és újákkal kiegészíteni, hiszen a világ változik, mindig újabb és újabb kutatások folynak, tudásunkat karban kell tartani. Még az elején beszéltem a klubban egy új filmről, csak néztek rám, mint majom a tükörbe, kiderült, nem járnak moziba, aztán valaki azt mondta, a szép régi filmeket azokat szeretik. Nosza, mentem a mozi igazgatójához, hogy én majd eladom a bérleteket, csak aztán mi mondjuk meg, mit játsszanak. A régi magyar filmeket mind végignéztük, aztán az utazásaink során megnéztük a történelmi helyeket, mert láttuk mi a Rákóczi hadnagyát, a Gül babát, a Kőszívű ember fiait, a Dérynét, most éppen a Vörös grófnőnél tartunk ... Minden évben van egy előadássorozat is, irodalomról, földrajzról, történelemről. Így aztán összeállnak az ismeretek. — Kik járnak a klubba? — Százkilencvennyolc tagunk van, de én már mindenkit ismerek, családostul, hiszen majdnem mindenkit meglátogattam otthonában is. Az egyedül élőket többször is. Van közöttük négy eleimis is, aki summáslány volt fiatal korában, hat elemit és polgárit végzett is. Azt hiszem, kilenc pedagógusunk van, az iparban is dolgoztak közülük, a kereskedelemben, egészségügyben, sok az alkalmazott. A mezőgazdaságból vannak a legkevesebben. Érdekes tapasztalat, hogy nem feltétlenül a legmagasabb iskolai végzettségűek az érdeklődőbbek, közülük sokan azt hiszik, hogy feltalálták a spanyolviaszt már legalább egyszer, és nem vesznek tudomást arról, hogy a világ változik, a tudásunkat időnként át kell értékelni. Klubunk 10 éves történetét feldolgoztam, most sorra látogatom a megyében működő nyugdíjasklubokat, mert szeretném felmérni az egész megyét. Már egyértelmű számomra, hogy nem a klubvezető képzettsége a fontos, hanem a légkör, amit teremteni tud és a programok. Úgy kell összeállítani a programot, hogy az vonzó legyen a többség számára. Mi évente egyszer megünnepeljük a névnapokat, egyszerre, mert különben minden hétre jutna és ellaposodna. Van farsang, sördélután, fagylaltozás és tekeverseny is évente. Egyszer velünk voltak az unokák is, micsoda sikere volt! — Beszéljünk kicsit Ilonka néniről is! — Ne beszéljünk, özvegy vagyok, nekem is meg voltak a magam haroai, amiket megharcoltam, az életben nemcsak élni kell, hanem bírni is kell élni. Pedagógus voltam, vagyok és leszek. A férjem sorstársa kellett lennem, segíteni betegségében, korlátozott mozgásában. Van egy lányom, két unokám és egy dédunokám. Második családom a klub. Szeretem az embereket, az életet, mindennél többet jelent a klubtagok simogató szeretete. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen a tagság összetétele, sajnos tökéletesen tükrözi a társadalmi helyzetet, a tagság nyolcvanöt százaléka magányos, özvegy asszony, 15 százalék a házaspár, öt százalék az egyedül élő férfi. Ügy látszik, hamarabb elhasználjuk a férfiakat, mint azok minket. Azt is megnézem, hogy mivel egészítik ki a nyugdíjukat. Kiderült, hogy a többség valóban kiegészíti, vagy kerttel, vagy részmunkaidővel, ott ahol korábban’ dolgozott, sokan közülük moziban, művelődési házhan, múzeumban teremőrök, jegyszedők, van aki kézimunkázik, albérlőt tart, vagy éppen száraztésztát készít. Sok az özvegyi nyugdíjból élő. Én idegenvezetéssel foglalkozom, már elmúltam hetven, amikor levizsgáztam, tiszta ötösre! Néha „megrúg a múzsa”, van egy versem, most éppen aktuális a győzelem napjának tájékán. „Átlépni a múltnak szél befútta nyomán / dolgozni a mának új barázdák során / hinteni a magot a holnap kenyerének / építeni a jövőt, a teljes embernek / fát ültetni árnynak, gyümölcsérlelésnek / virágmagot szórni az élet szépségének / gondolataink szárnyán galambot röpítetni, / az emberek életét emberibbé tenni. / Szállj le béke-madár fehér galamb szárnyon. / Találd meg a békét bennünk / s tükörképét a világon.” IHÁROSI ibolya— V. HORVATH MARIA — Folytatjuk — Következik: Az otthonuk nem otthon van. 5. számú választókerület, Dombóvár Lép Ferenc Noé István L. Gy. Energiaracionalizálási beruházások
