Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

1985. május 11. NÉPÚJSÁG s Gazdagabb közvetítőrendszer Lépésváltásba!? Más súlypontok ostanában sok panaszos szájú népművelővel volt al­M fcallmaim találkozni, s az ő résziben jogos, résiben eltúl­zott panaszaikat hailigaítva jut eszembe egy tekintélyes tenmélősizövietiloezöti vezetőnk k'ifalkadása. Ez a kiflaka- dás jó néhány hónappal ezelőttit forrasztotta torkomra a szót, majd késztetett tűnődésre afölött, hogy igaza van, a kultúra megváltozott közwetítőrendsziere miatt csakugyan másféle kérdések megfogalmazására van szüksége annak, aki egy-egy település, gazdálkodó egység aflkotóiinlak művelődés iránti készségét fürkészi. „Nem szeretem, hia azzal próbálják mérni a falusi művelődési igényeket, hogy ki, hányszor megy szín­házba, moziba, vagy hangversenyre.” Azt kellene inkább vizsgálni, — fejtegette a későbbiek során, hogy hol és miiben változtak nálunk a kultúra súlypontjai a gazdaságban bekö­vetkezett folyamatok hatására. „Én úgy látom, hogy az emberek életében a praktikus, a mindennapokban hasznosít­ható tudás ázsiója nőtt meg. Erre kellene építeni, ezt az igényit kellene szemtanéi tanítani jobban.” Igaza van-e az én beszélgetőpartneremnek? Hitem szerint ez nem lehet kérdés azok számára, akik az MSZMP KB-nak a kongresszusi küldöttek részére készített előzetes jelentését olvasták, s mert ezt tették, ismerőivé váltak a közművelődés országos helyzetét dokumentáló legfrissebb adatoknak. Így tudják, hogy a tíz és fél millió lakost számláló országunkban tavaly a heti- és napilapok, folyóiratok 1,4 miflildárd példány- számiban jelentek meg, és előfizetőik száma megközelítette a kilencmilliót. Hogy tovább nőtt a Vizuális kultúra szerepe, lakosságunknak 94 százaléka tévénéző és 95 százaléka rádió­hallgató, s az ország 10 010 közművelődési könyvtárának ál­lománya meghaladja a 46,6 milliót, iskolai könyvtáraink pe­dig 19 millió kötetet kínálnak stúdiumaikhoz a tanuló- fiataloknak. Hogy tavaly múzeumaink 2118 kiállítását 19 millió 200 ezren látogatták, a könyvkereskedelem forgalma 4 milliárd, a filmszínházak látogatóinak száma 71 millió, a színházak nézőének száma 5,1 millió volt, a hangversenyeket meghallgatták 1 millió 128 ezren, továbbá elkelt 9,3 millió hanglemez és műsoros kazetta, és a képzőművészeti kiállítá­sokat három és fél millióan tekintették meg. Magukkal ra- gadóák ezek a számok, mert híven tükrözik, mi vált nálunk a kultúra dolgában általánossá, és hol van előreiépnivaló. Mi az, ami ez idő szerint nagyobb hatásfokkal alakítja az emberek életmódját, magatartását, mindennapi kultúráját. S mely lehetőségek kínálatát nem elég soha folytonosan sem bővíteni, hogy a tömegkommunikációs eszközök adta kul­turális szolgáltatások ne váljanak a művelődés egyoldalú forrásává. Ez tudniillik tényleges veszély, de ez sem olyan, ami megoldhaitátlian feladatokat ró reánk. Az, hogy itt, a kisebb hazában, Tolna megyében alapvetően változott meg a közmúvelés intézményrendszere, elég köz­ismert tény. Jobban kiépült a közművelődési intézményháló­zat. öt város unkán művelődési házaik várják a színvonalas kulturális ellátást igénylő látogatókat. Szekszárdon javában végzi munkáját a tavaly átadott Művészetek Háza, a mun­kásművelődés fontos bázisaként könyvelhetjük el ugyancsak itt a szakszervezetek munkásotthonát, mely nagy szakszer­vezeti kulturális, nevelő hagyományokat ígér feléleszteni, mához igazítottan. Gazdagodták tehát a lehetőségeink, saj­nos, nem áll ez a megállapítás a kistelepülések viszonylatára. A megye kistelepüléseinek zömében máig híjában vagyunk nemcsak a korszerűbb közművelődés feltételeinek, tulajdon­képpen a kisközösségi élet számára sincs legtöbb települé­sünkön arra méltó hely. A meglévő kultúrházak többsége elhanyagolt, s állaguk egyre romliik, célszerű használatuk azonban nemcsak tárgyi, hanem személyi, anyagi akadályba is ütközik. Népművelők mondják, hogy nemcsak a háborúk­hoz, az ő munkájukhoz is pénz, meg pénz, meg pénz szüksé­geltetik. S ha olykor adósak maradnak a színes, változatos programkíná lattal. azért van, mert a működési támogatás növekedése ellenére is szűkében vnnlak az anyagiaknak. A gazdálkodó szervezetektől élvezett pénzügyi támogatás lehe­tőségei nlem a régiek. Csökkent a támogatás. Olykor elhang­zik aztán a kissé cinikus kicsengésű „vigasz”, miszerint hál- rsten több időt fordítanak az emberek a munkára és még szabad idejük jelentős hányada is jövedelemkiegészítésre kell. A józanok erre azt felelik, hogy a praktikus tudás forrásait kell megnyitni jobban, s teret nyújtani az új közösségi for­mák meghonosodásának is. Nagy igazság, hogy a környezet visszahat alakítójára, arra az emberre, akinek ízlésvilágában mind fontosabb sze­repe van mindannak, mi munka- és lakóhelyén körülveszi. Ha ezt vizsgáljuk, mármint a környezetkultúra akár csak egy évtizedes alakulását, nem kevés örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lefelé tendáló anyagi lehetőségek ellenére meg lehetünk elégedve környezetkultúránk fejlődésével. Lakos­ságunknak igénye a szép, mind többen hallatják szavukat azok, akik felelősséget éreznek a középületek, közterek, lakó­negyedek állapotáért, attól a fölismeréstől vezérelve, hogy ami körülöttünk van, befolyásol bennünket. A kulturált környezet kulturált életre hangol. Továbbá igényeket támaszt a rendezettségre, tisztaságra, majd arra is, hogy a megte­remtett rendet, tisztaságot megóvjuk. allani vélem az ellenvetést, hogy a fejlődés tény ugyan, de a menyasszonyt túl szépre festem, meg túl messzire fp .' is kanyarodtam az alaptémától. Se egyik, se a másik vádát nem vállalom, mert új kulturálódási szokásokról, igényekről kellett itt szót ejteni. Arról, hogy mi, miként, milyen hatásfokkal alakítja életmódunkat, mindennapi kul­túránkat, magatartásunkat. Szót ejteni arról, miről még ez­előtt 15—20 évvel is illuzórikus lett volna még beszélni. Kul­turális közvetítőrendszerünkben általánossá válásával szere­pet kért, hódított a tömegkommunikáció, s a televízió, rádió, a magnetofon, videotechnika, nyomtatott sajtó masszív jelen­létével kell számolnia a közművelődésnek, hogy szolgáltatá­sait ehhez igazítva, erre is építve, végezze. Gyarapodó Izmóny Feltűnően szép családi házakra bukkantunk Győrén és Izményen áthaladva, örvendetes módon ezen kistelepü­léseken is egyre többen tervezik jövőjüket, a házhelyek létezése fontos népességmegtartó tényező. Nos^ a két tele­pülésen nemcsak a szűkebb értelemben vett közös érde­keik valóra váltásáért hajlandók többet cselekedni az emberek, hanem a köz asztalára, javára is sokat tesznek. Erről Izményben újfent — az óvoda tetőcseréje során — meggyőződhettünk. Csorna Jánostól, a községi közös tanács elnökétől —, aki Nemes László izményi iskola- igazgatóval együtt aktívan kivette a részét a tetőfedéssel kapcsolatos munkákból — megtudtuk, hogy az elmúlt években ez a 14. igazán nagyszabású társadalmi megmoz­dulás a két község gyarapodásáért. A szó legigazibb értelmében társadalmi munka volt ez a legutóbbi is. A közel száz tagot számláló „brigád” tag­jai lelkendezve mondták: „Végre, ideért a mázas cserép”. Honnét is jöhetett volna a cserép, ha nem Mázaszász- várról, ahonnét nem is csak az anyag jött, hanem a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat két szocialista brigádja is, a betonüzemből. Természetesen ezúttal sem hiány­zott a nagymányoki Gábor Áron Téesz Mathiász Jánosné izményi-györei szocialista asszonybrigádja, ök egyébként is támogatják az óvodát. Mellettük még sokan mások a helybeliek közül. De jöttek olyanok — Bonyhádról és Mázaszászvárról —i akik csemetéjük révén egyáltalán nem érdekeltek. B Gy Gottvald Károly képriportja Bontják az óvoda régi tetőzetét Az ácsok a tetőn dolgoznak Az utcán mindenhol építőanyag — a fejlődést jelezve Készül az ebéd A munka mellé egy kis ltóka Is dukál — a —

Next

/
Thumbnails
Contents