Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-10 / 108. szám
1985. május 10. , TOLNA \ 2 NÉPÚJSÁG Az Országos Béketanács ülése PANORAMA Megemlékezés a fasizmus felett aratott győzelemről A béke- és barátsági hónap megnyitója A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából csütörtökön a Parlament kongresszusi termében ülést tartott az Országos Béketanács. Az esemény egyben a májusi béke- és barátsági hónlap megnyitója is vdlt. Az ünnepi ülésen részt vett a szovjet békemozgalom Magyarországon tartózkodó küldöttsége is. Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnökének megnyitóját követően Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Bevezetőben tolmácsolta az Országos Béketanácsnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, s személy szerint Kádár János elvtárs üdvözletét. Méltatta a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójának jelentőségét, kegyelettel emlékezve azokra, akik végigharcolták a nagy honvédő háborút, hogy végezzenek az emberiség eddigi legnagyobb ellenségével, a fasizmussal. Tisztelettel szolt azokról, akik végigszenvedték a háborút, s elsiratták szeretteiket. A magyar nép — hangsúlyozta Berecz János — azzal fejezi ki legmélyebb köszönetét a háborúban vérét ontó. életét áldozó szovjet katonák hősiességéért, hogy őrzi, ápolja, gazdagítja a magyar—szovjet barátságot. A második világháborúban a kapitalizmus szülötte, a fasizmus sodorta végveszélybe az emberiséget. De a kapitalista világban is voltak demokraták, tisztességes, becsületes emberek, akik felléptek a fasizmussal szemben. Amikor meghajtjuk fejünket az antifasiszta koalícióban részt vevő minden nemzet katonái, partizánjai, ellenállói előtt, akkor nem feledjük a fontos tanulságot: a békéért, az emberiség jövőjéért képesek összefogni a különböző társadalmi rendszerben élő emberek. őszintén sajnáljuk, hogy a történelemből nem mindenki egyformán okul, nem mindenki tartja szem előtt a tanulságokat. Egyesek azt mondják, hogy 40 évvel a háború után megbékélésre van szükség. Ezt bizonyos értelemben mi is valljuk, hiszen megértést, megbékélést akarunk a történelmi tanulságokkal becsületesen szembenéző, azokat tisztességesen érvényesítő népekkel. De nincs, s nem is lehet megbékélés a tegnapi gyilkosokkal, akiket nem lehet felmenteni szörnyű bűneik alól, nincs, s nem is lehet megbékélés az áldozatok rovására. S nem lehet megbékélni azok ellenében'és rovására, akik tegnap még szövetségesek voltak, akik oroszlánrészt vállaltak a győzelem kivívásában. Reagan elnök legutóbbi NSZK-beli látogatásán ezt a fajta „megbékélést” élesen szovjetelilenes beszéddel kísérte, ami egyáltalán nem szolgálta a béke ügyét, hanem a feszültséget növelte. A Központi Bizottság titkára ezk után rámutatott: a magyar nép szabadságtörek- véseivel, forradalmi tetteivel — bár 1849-ben és 1919-ben a túlerő leverte — rászolgált a szabadságra, amelyet 40 évvel ezelőtt a Szovjetunió hős katonái hoztak el számára. Ezzel új korszak kezdődött történelmünkben, amelynek kiemelkedő állomásai voltak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása, a Németországhoz intézett hadüzenet, a földreform, az államosítás, s mindaz, amit a magyar nép szabadsága birtokában tett, épített, alkotott. Mi azzal emlékezünk a legméltóbban, hogy építjük, gazdagítjuk a szocialista Magyarországot. E feladatot vállalva és megvalósítva, mi nem keressük az ellenséget; mi a barátságot, a kapcsolatokat erősítjük, de ha kell, vállaljuk a harcot. Népünk, a mai magyar ifjúság szereti, félti hazáját, nem akar háborút. De ez önmagában nem elég: cselekedni kell azért, hogy elkerüljük a nukleáris tragédiát. A háború és a béke kérdésében senki sem lehet semleges. A világban, Európában csak egyetlen értelmes magatartás lehetséges: mindent megtenni — politikailag, erkölcsileg, katonailag —, hogy soha többé ne zúdulhasson a háború szörnyűsége az emberiségre. A Magyar Népköztársaság — mondotta — a Varsói Szerződés tagja és teljesíti az ebből adódó kötelezettségeit. Ezt tartottuk szem előtt, amikor részt vettünk a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításában. Beszédének befejező részében Berecz János arról szólt, hogy az elmúlt 40 év alatt Magyarország megmutatta a világnak: rendelkezünk olyan országépítő programmal, amely elősegíti társadalmi céljaink megvalósítását. S miközben erősítjük barátságunkat és kapcsolatainkat szövetségeseinkkel, konstruktív, kapcsolatépítő és békeszerető partnerei vagyunk a világ minden népének. Az Országos Béketanács ülésén Barabás Miklós, az OBT főtitkára ismertette a májusi béke- és barátsági hónap eseményeit, majd a felszólalásokat követően Je- ney Tibor képzőművész átadta ajándékát a szervezetnek, egy békeharangot. BUDAPEST Németh Károly, az MSZMT“ főtitkárhelyettese osü,törtökön a Központi Bizottság székhazában találkozott Alfonso Guerra spanyol miniszterelnök-helyettessel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettesével, aki Marjad Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. BERLIN Csütörtök délben az NDK államtanácsának székházában megbeszélésen fogadta Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő Daniel Ortegát, a Nicaraguái Köztársaság elnökét, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetőségé, njek tagját. Daniel Ortega csütörtök délelőtt érkezett Berlinbe. Megemlékezések megyeszerte (Folytatás az 1. oldalról.) A megemlékezés szavai után a megye és a város párt-, állami és társadalmi szerveinek, a fegyveres testületek képviselői és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg egyik alakulatának küldöttei helyezték el a felszabadulási emlékművön a kegyelet koszorúit, illetve virágait. Elsőként Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára és Szabó Géza, a szekszárdi városi pártbizottság első titkára koszorúzott. őket követték a tanácsi szervek, a szovjet hadsereg képviselői, a fegyveres testületek megyei parancsnokai és a város üzemeinek, intézményeinek képviselői. A meghitt ünnepség színvonalas műsorral fejeződött be. A kontrák piszkos munkája Az elmúlt hetekben sok szó esett a nicaraguai kontrákról, illetve amerikai segélyezésük ügyeiről. De hát kik is ők, mi áll ténykedésük hátterében? Los contrarevolucio- narios nioaragüenses, azaz a nicaraguai ellenforradal- márok. Ok azok, akiknek harcához a Reagan-kormány- zat oly nagy reményeket fűz. akiknek el kellene végezniük a piszkos munkát, a baloldali sandinista kormányzat eltávolítását. Az előszeretettel második Kubának titulált Nicaragua (és a háttérben Havanna és Moszkva) ugyanis az amerikai elnök igencsak leegyszerűsített világfelfogása szerint minden bajok okozója Közép-Amerikában. Hat év harcai Lassan hat esztendeje, hogy Nicaraguában össznépi támogatóssal győzött a forradalom. Bal- és jobboldaliak, marxisták és konzervatívok, parasztok, diákok, értelmiségiek, kispolgárok és nagyvállalkozók, hívők és ateisták fogtak össze a közös célért — az USA-barát diktátor- diimasztia eltávolításáért. A harcot a Sandinista Nemzeti Fölszabadítás! Front vezette. A közös cél elérése, Somoza megbuktatása Után azonban elkerülhetetlenül megkezdődött az erők polarizációja, s kiújult egyben a harc is. Voltak, akiknek aligha lehetett helyűik az új Nicaraguában: Somoza hírhedt nemzeti gárdájának kegyet! erikedő tisztjei és közkatonái tömegesen menekültek el az országból. Voltak, akiknek komoly szerepet szántak, s szánnának még ma is a nehéz körülmények között lévő ország U'JS igF\ - ■ k'-: - ■ \ ' Támadásra indulnak a kontrák Amerikai tanácsadók Hondurasban újjáépítésében, gazdaságának felvirágoztatásában: a nemzeti burzsoáziának. A nagytőke azonban bizalmatlan volt és maradt, kivárt, tartózkodott a beruházástól, külföldre menekítette vagyonát, tartva attól, hogy a sandinista kormányzat nem áll meg az elkerülhetetlenül szükséges államosításoknál (a hatalmas Somoza-vagyon kisajátításánál). Voltak, akik nem tudtak beletörődni abba, hogy a kibontakozás a felszabadító harcot megvívó sandinista front vezetésével történik. Voltak, akik másként képzelték el a forradalmi folyamat továbbhaladását. Másokat pusztán személyes sérelmek állítottak át az ellenfél táborába. Északról és Délről Változatos tehát azoknak a tábora, akiknek soraiból a fegyveres ellenforradalmárok verbuválódtak. Ma mintegy tizenötezer főre becsülik a kontrák létszámát. Döntő többségűik északról, Honduras területéről indít akcióikat. A déli front, amely Costa Ricát használja felvonulási területül, jóval kisebb erőiket vonultat M; A sandinista kormányzattal szembehelyezkedő rticara- guaiak 1981 végén kaptak először jelentősebb támogatást a CIA-tól: 19 millió dollárt. Ettől kezdve a titkos háború igencsak fellendült. Honduras fővárosában, Tegu- cigualpában az ameriíkai nagykövet, John Negroponte irányításával folyt a toborzás, itt állomásoztak a kiképzést irányító amerikai, hon- durasii katonai tanácsadók. Hondurasban és Costa Ricában 25 kifcépzőtáborban oktatták az ellenforradalmfáro- kat a szabotázsakciók, a merényletek, a gerillahadviselés mesterfogásaira. Első offenzivájuk, a Vörös Karácsony akció során békés határmenti parasztokat mészároltak le, indián településeket dúltak fel, embereket raboltak el. A kínzás, a kegyetlenkedés, az erőszakos toborzás azóta is jellemző módszerük. Az Egyesült Államok kezdetitől fogva ösztönözte a kontrákat: fogjanak össze, egyesítsék erőiket, csak így lehet esélyük arra, hogy megfelelő „nyomást” gyakoroljanak a sandinista kormányzatra. Csakhogy az ellenforradalmárok tábora erősen szétforgácsolt. A legerősebb Nicaraguai Demokratikus Front (FDN) tagjai döntő részben volt so- moziisták. Politikai szervezetük élén egy szalonképesnek mondható konzervatív üzletember, a Coca Cola nicaraguai leányvállalatának tulajdonosa, Adolfo Cálero áll. A katonai parancsnok azonban Enrique Bermudez Valera, a somozista nemzeti gárda volt ezredese. Ez a szervezet kapja a CIA-támo- gatás oroszlánrészét. Délen harcéinak azok, akik „az igazi sandinizmus” nevében, a forradalom irányvonalának „kiigazításáért” fogtak fegyvert. Szervezetük, a Demokratikus Forradami Szövetség, az ARDE politikai vezetője Alfonso Robelo. Az üzletember annak idején elfogadta a sandinista front Célkitűzéseit, s a nemzeti burzsoázia képviseletében tagja volt a nemzeti újjáépítés öttagú kormányzó juntájának. A bankrendszer állo- mosítása után fordított hátat a sandinista frontnak. Az ARDE katonai vezetője az egykori legendás sandinista parancsnok, Comandante Zero, vagyis Edén Pastora. Mai kommentárunk Paradicsomból - pokol Iámét súlyos összecsapásokról számoltak be a hír- ügynökségek Üj-Kialedóníábóll. Cook kapitány, aki 1774-iben fedezte M a gyönyörű melanéziai szigetet, és alkü azt hitte, hogy a földi paradicsomba érkezett, bizonyára megdöbbenne, látva a mostani állapotokat. Manapság nem éppen a békesség jellemzi a szigetet. Zavargásokról, véres incldenseferől szólnák a hírek immár hónapok óta. Az Ausztráliáitól keletre elterülő Űj-Káledánlia még a múlt sízázad közepéin került francia fennhatóság alá. Kezdetben fegyenctelepnek használták, 1946-taan a Francia Üniió tengerentúli területévé nyilvánították, mlajd 1958-ban korlátozott aútonómiát kapott. A sziget lakossága mintegy 140 ezer főre tehető: az őslakos kamdkök, a toaldosOkmlak nevezett francia telepesek és a csendés-óceáni bevándoroltak élnek együtt itt. Az élmúlt években megnövékedett társadalmi és etnikai feszültségek hátterében kanak—kaldos ellentétek rejlenek. Az európai ‘telepesek a termékeny földékről a hegyek közé akarták visszaszorítani az őslakosságot, akik tiltakoztak a jogtalan eljárás miatt Időközben felerősödtek a területi elszakadást követelő Hangok, véres merényletekre került sor. Így máig tisztázatlan körülmények közt meggyilkolták Ellő Macho- rót, a kanak függetlenségi mozgalom egyik vezetőjét, s a szigeten kihirdették a rendkívüli állapotot. Mitterrand francia köztársasági élinök a helyzet normalizálására a szigetre küldte Edgár Pisanit, kormánybiztosi minőségben. Plsani kidolgozott egy rendezési tervet, amelyet ő a „függetlenség és társulás” tervének nevezett el. Ennék értelmében ez év júliusában népszavazáson döntene a lakosság arriól, hogy az eddigi státus fenntartását vála&zítjia-e, Vagy inkább a függetlenséget szeretné. Amennyiben a többség az utóbbi mellett voksol, alkkor Üj-Kaledóniia 1986. január 1-én szuverén államimé válik, és társulási szerződést köt Francia- országgal. Párizs továbbira is ragaszkodik Űj-Kaledó- nliához. Együttműködési szerződésben állapítanák meg a „francia jelenlét” módijait. Ragaszkodását nemcsak az indokolja, hogy itt található a világ együk legjelentősebb niiikkelérc-vagyona. Ide tartoZilk az a Mururoá- koralllzátony is, ahol a francia kísérleti nukleáris robbantásokat végrehajtják, s a sziget stratégiailag kedvező fékvése sem úto'lsó szempont. Most ismét a jobboldali telepesek támadtak fegyverrel a függetlenségi mozgalom fegyvertelen híveire Franciaország már többször megpróbálta megakadályozni a további összecsapásokat. Erre készült Pisa ni terve, ezért ment el személyesen a szigetre Mitterrand elnök, s ezért küldték most oda Hernu francia hadügyminisztert. A jobboldal azonban nem nyugszik; inkább pokollá változtatja az egykori földi paradicsomot, de nem enged pozícióiból. S nem iS fog engedni, amíg Franoi&ország nem szánja el magát egyértelmű lépésre Űj -Kaledóniában. DÉCSI KATALIN Az ellenforradalmárok akeiói hatalmas károkat okoznak. Egy felgyújtott olajtároló Washingtonban személyéhez a legnagyobb reményeket fűzték, bízva abban, hogy népszerűségével képes az ellenforradalmi erők vezéralakjává válni. Csekély esélyek Az ellenforradalmárok sorait szaporítják a miszkitó indiánok is, akik egészen más célkitűzések miatt kerültek szembe a kormányzattal. Ök őseik földjét védelmezték, a sandinisták jó szándékú, de kétségtelenül hibás fellépéseivel szemben: sérelmezték áttelepítésüket a harctérré vált határkörzetekből. Az indiánok is megosztottak, egyik szervezetük párbeszédet kezdett, és békét kötött a sandinistákkal, másik csoportosulásuk a legvadabb jobboldali ellenforradalmárokat támogatja. A kontrák esélyei azonban a 60 ezer főnyi sandinista hadsereggel, és a mintegy 40 ezer milicistával szemben csekélyek. Igaz, négy év alatt akcióikkal több mint egy- milliárd dolláros kárt okoztak, s kegyetlenkedéseiknek több ezer ember esett már áldozatul, de eddig nem tudták tartósan megvetni a lábukat Nicaragua területén. Pedig éppen ez lenne a CIA által sugalmazott cél: ellen- kormányt alakítani, amelyet; azután a Fehér Ház elismerhet, és bátran segélyezhet. Nemrégiben nyilvánosságra került egy titkos tervezet : a Reagan-ikormányzat duplájára akarja növelni a kontrák számát. Eszerint északról 20—25, délről 5—10 ezer fő támadná a sandinista kormányzatot. Ez még mindig „olcsóbb” lenne, fejtegeti az amerikai elnök, mint a közvetlen amerikai beavatkozás, amelyet egyébként továbbra sem tartanak kizártnak Washin g ton b a n. Intő jel, hogy Reagan teljes kereskedelmi embargót rendelt él Nicaragua ellen, így kívánja növelni a sandinista kormányzatra nehezedő nyomást. ELEKES ÉVA
