Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

1985. május 10.

TOLNA \

rtÉPÜJSÁG 3

Közbiztonsági közelkép '85

Megyénk közrendjének és közbiztonságának helyzetét tudvalevőleg alapvetően meghatározza nagysága, földrajzi elhelyezkedése, valamint az elmúlt időben bekövetkezett, s az országosnál nagyobb ütemű fejlődése. A közrend és közbiztonság helyzetéről beszélgettünk dr. Farkas Miklós rendőr ezredessel, a megyei rendőr-főkapi- tátnyság vezetőjének közbiztonsági helyettesével.

— Tolna' megye nem tartozik a bűn- ügyileg fertőzött területek közé. Évente három, három és fél ezer bűncselekmény jutott a rendőrség tudomására. Ezeknek mintegy 65—70 százaléka viszonylag alacsony társadalmi veszélyességű vétség. Súlyos, a közvéleményre, a közhangulatra is kiiható bűncselekmény szerencsére ritkán fordult elő.

— Milyen következtetéseket vonna le az egy évvel korábbi állapothoz képest?

— Kedvezőnek tartjuk, hogy az összes elkövetők 80—85 százalékát, és minden súlyos bűncselékmény-elikövetőt felderítettünk. Ez jobb az országos átlagnál. Mindenki számára megnyugtató, hogy 1962 óta megyerikben nincs felderítetlen emberölés. — A kedvező általános helyzet mellett 1984-ig nálunk is érvényesült az országosan jelentkező negatív tendencia, ami a bűncselekmények számának emelkedésében mutatkozott meg. Évente változó nagyságrendiben ugyan, de 1980—1984. között mintegy 25 százalékos növekedés következett be. Ez pedig a vagyon elleni bűncselekményeknél volt leginkább tapasztalható. Az elmúlt év végéig az emelkedés üteme lelassult, majd 1985. első negyedévében közel 15 százalékos csökenés következett he. De itt szeretnék eloszlatni egy, a lakosság körében elterjedt téves feltételezést. A nyomozás határidőhöz kötött tevékenység, ami hosszabbítható, ám nem a végtelenségig. Ha a határidő lejárt, és nem sikerült a tettest felderíteni, az eljárást meg kell szüntetni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ilyen ügyekkel a rendőrség már nem foglalkozik. Amennyiben a tettes kiléte az elévülési időn belül ismertté válik, vele szemben az eljárás természetesen tovább folytatódik.

— A közrend-közbiztonság mely területe okozza a legtöbb gondot?

— Szerveinknek jelenleg a megye váro- -ailbrin gyakran előforduló járműlopások ollózzák a legnagyobb gondot. Több kerékpár, segédmotoros-ikerékpárlopás fordul élő havonta. Még több a személygépkocsik fel tarlése, a bennük lévő értékek eltulajdonítása. A járműlopások többségét hétvégéken a fiatalok követik el, különösen a szórakozóhelyek közeléből. Az elkövetésben jélen!tős szerepet játszik a károsultak mulasztása is, miivel őrizetlenül, lezáratlanul hagyják járműveiket, illetve a lezárt gépkocsikban komoly értéket képviselő műszaki Cikkeket, sőt, nagyobb összegű készpénzt is tartanak. Ugyanilyen könnyelműen kezelik egyes emberek más értékeiket is, például a munkahelyi öltözőkben. Különösen a megye községeiben még mindig gyakori a lakások nyitva hagyása, az ajtók kulcsainak rejtegetése, amit a bűnöző személyek is tudnak, és ezt ki is használják. Mindezek figyelembevételével a helyzetet úgy ítéljük meg, hogy megyénkben a közrend, a közbiztonság jó színvonalon van, állampolgáraink biztonságban élhetnek, dolgozhatnák és szórakozhatnak.

— Milyen új jelenség figyelhető meg napjainkban?

— Évente 2000—2300 közötti bűnelkövető válik ismertté. Velük kapcsolatban tapasztalható néhány figyelmet érdemlő jelenség. Ilyen például az, hogy a bűnelkövetők 10—11 százaléka fiatalkorú. Náluk a Vagyon elleni bűncselekmények elkövetése a jellemző. A bűnelkövető fiatalok többsége a társadalmi megítélés szempontjából hátrányos helyzetű, rendszerint munkakerülő, alkoholista szülők gyermekei. A bűnelkövetők jélerttős részét munkaikerülő, italozó életmódja viszi a bűnözés útjára. Az ilyen életmódot folytatók akaratlanul is eljutnak a bűnelkövetésihez, miivel legális jövedelmük nincs, az italozó életmódjukhoz szükséges anyagiakat gyakran lopás, betörés útján szerzik meg. Ez

egyformán tapasztalható felnőtteknél, de a fiataloknál is. A munkakerülés és italozás egyre inkább társadalmi problémává válik, ha annak nem vétünk gátat.

— Tudomásom szerint ismét szabályozták a munkakerülés jogi kategóriáját.

— Az 1985. január 1-én életbe lépő jogszabályok rendelkezése szerint közveszélyes munkakerülő az a munkaképes személy, aki egy hónapon át nem dolgozik, és legális jövedelemmel nem rendelkezik. Első esetiben szabálysértést követ el és 60 nlap elzárással sújtható. Ismétlődés esetén ez már Vétség, amely két évig terjedhető sZabladságveszltiéslsel, illetve két évig terjedő szigorított javító-nevelő munkával büntethető. Ez utóbbi büntetés nem teljesen űj. A jogszabály megalkotta a tartós mun- Walkerülés fogalmát, amely 6 hónapig tartó munkakerülő életmódot tételez fel. Ennek sZahályáértési alakzata már rtinics. A rendőri szervék a jogszabály életbelépése óta fokozták tevékenységüket e területen. Hatása abban mérhető le, hogy az eddig rendszeresen nem dolgozók közül sokan jelentkeztek felvételre a vállalatoknál és a tanácsok munkaügyi szerveinél.

— Mennyire aktív a lakosság a rendőri munka segítésében?

— Az összes bűnelkövetők 35 százaléka büntetett előéletű és sok köztük a többszörösen visszaeső. Általában közülük kerülnék ki az „utóbűnözők”, akik a lakóhelyüktől távol, másutt követnek el bűncselekményeket. Felderítésük csak a lakosság segítségével lehetséges. A rendőri állomány széles körű kapcsolatot tart a lakossággal. Egyrészt jogpolitikai előadások és egyéb tárgyú felvilágosításokkal kívánjuk hozzásegíteni a lakosságot saját érdekei védelméhez, másrészt a jogszabályok betartásához, az önkéntes jogkövetéshez. A lakosságtól nagyon sok segítséget kaptunk. Naponta számtalan információ és bejélen- tés érkezik szerveinkhez, de a rendőrökhöz is. A beérkezett információk túlnyomó többsége jelentős mértéken segíti a bűnmegelőző, de a bűnüldöző munkánkat is. Hangsúlyozom, hogy a rendőrség feladatát a társadalmi segítség, az állampolgárok tevékeny részvétele nélkül nem tudná ellátni. Munkánk során állandóan érezzük, hogy a lakosság nagyabb része mellettünk áffl, figyelemmel kíséri munkánkat. De segíti is, ha arra felkérjük, ha megtudja, hogy miben tudna segíteni. Ezért egyik alapvető célkitűzésünk, hogy tovább javítsuk a megye lakosságának tájékoztatását a megtörtént vagy a változó eseményekről. Ezztel azt is elérjük, hogy állampolgáraink valósághű képet kapnak egy megtörtént bűncselekményről, és az nem eltorzítva jut a tudomásuikra.

— Mit tud tenni a lakosság a megelőzésben?

— A társadalom, a saját érdekeik védelme, a társadalmi tulajdon megóvása tekintetében állampolgáraink nem lehetnek közömbösek. A Tolna Megyei Rendőr- főkapitányság és szervei nevében azt kérem a lakosságitól, hogy ne menjen el senki sem csukott szemmel az események mellett. Ha úgy érzik, Vagy tudják, hogy az az esemény törvénysértő, ha az mások élete, testi épsége Vagy tulajdona ellen irányul, értesítsenek bennünket. Ne hagyják, hogy egyes, főleg fiatal személyek bűnözővé váljanak, mert a családi, a szomszédi Viták vagy veszekedések esetleg sűlyos bűncselekménnyé is fajulhatnak. Védjék saját értékeiket, ne hagyják őrizetlenül járműveiket, illetve éjszakára ábban jelentős értéktárgyaikat. Ne tűrjék el a becsületes állampolgárok a mások rovására élősködő, bűncselekményt elkövető, munkakerülő, csavargó, alkoholista szentélyek ilyen magatartását. Minden lehetséges módon és eszközzel vegyék elejét annak, hogy ittas személyek — akár rokonok, barátok, ismerősök — gépjárművet vezessenek, és ezzel veszélyeztessék mások élétét, testi épségét és a közlekedés biztonságát. Ezekben mi minden állampolgárnak partnerei vagyunk. Szerveink és rendőreink a nap minden időszakában a lakosság rendelkezésére állnak, és örömmel vesznek minden ilyen irányú bejelentést.

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Személyi ösztönzés az energiatakarékosságra

A hatodik ötéves népgazdasági terv energiagazdálkodási programjának teljesítésére személyekre szólóan is jobban ösztönző új jutalmazási rendszer lépett érvénybe visszamenőlegesen ez év január elsejei hatállyal. Az Ipari Minisztérium Országos Energiagazdálkodási Hatósága erről hivatalos közleményt adott ki, amely megjelent a Pénzügyi Közlöny 4. számában. A jutalmazás új szabályai növelték az érdekeltek körét és lehetővé teszik, hogy

a korábbinál kisebb megtakarítások is anyagi elismeréssel járjanak. Fontos cél ugyanis, hogy a kisebb megtakarítási lehetőségek se maradjanak kihasználatlanul, hiszen országosan az apró tételek összessége már számottevő eredmény lehet. Erre ösztönöznek az egységnyi megtakarítás után adható ju- jutalmazási tételek. Az olajegyenértékre számított energiahordozó-megtakarítás első tíz tonnájáig az egységnyi jutalom négyszer annyi,

mint a 10-től 100 tonnáig terjedő megtakarításért tonnánként fizethető összeg. Természetesen csak az egyértelműen számszerűsített és műszakilag ellenőrzött energiamegtakarításért fizethető jutalom, a kedvezőbb időjárásból vagy a termelési változásokból eredő — tehát a nem saját erőfeszítésekből származó — energiamegtakarítás után nem jár anyagi elismerés. A megtakarítások legfeljebb négy naptári negyedévre számíthatók.

Látszólagos ellentmondások — pozitívumokkal

Kié lesz a szennyvízcsatorna?

Jogosnak tűnt a panasz, amikor a faddiak közül többen is előadták a következőket:

— Képzeljék el! A községben épül a korszerű és igen szükséges szennyvízcsatorna... Persze, hogy örülünk. Illeteve, csak örülnénk. Csakhogy nincs minek. Ugyanis, amikor a termelőszövetkezet megépítette konyháját és étkezdéjét, a KÖJÁL csak úgy adott engedélyt az üzemelésre, ha nem szikkasztják a szennyvizet, hanem azt csatornahálózat vezeti el. S ekkor a nagyközségi tanáccsal közösen elkezdték építtetni a hálózatrendszert — át az egész falun.

— Miért baj ez?

— Nem ez a baj. Hanem az, hogy az intézmények köthetnek csak rá, a lakók nem. S ezt igencsak sérelmesnek tartjuk. Több oka is van ennek. Részben az, hogy manapság a szikkasztás korszerűtlen, szemben áll a környezetvédelmi szempontokkal, s ezenkívül igen drága megoldás is. Eddig nem tehettünk semmit, meg kellett elégednünk a már említett eljárással. Most viszont, hogy adva a lehetőség, s még sincs, bizony elkeseredtünk ...

•

A faddi szennyvíz ügyében meglehetősen háborogtak — szerencsére csak múlt időben — a tolnaiak is. Ugyanis a faddi csatornázás megkezdése előtt arról volt szó, hogy onnét a szennyvizet a Duna tolnai holtágába vezetik. Igaz, hogy az oda kerülő szennyvíz már nem szennyvízként, hanem három fázisban tisztított — mondhatni tiszta — vízként csordogált a Duna vizébe.

Az utóbbiak ellenére is meg lehet érteni a Tolnán élő, s környezetüket féltő lakókat, hiszen köztudott, hogy a Duna holtága pillanatnyilag milyen siralmas állapotban van. S ha az ember tudva tudja, hogy a Faddról a Dunába folyó „szennyvíz” fertőzést, szennyezést nem okoz, mégis kérdőjelek támadhatnak az emberekben, s e kérdőjelek morálisan mindenképpen negatív hatásúak.

Érezve és átgondolva mindezt, az illetékesek új és mindenki számára kedvező és előnyös megoldást találtak, melynek kivitelezése már folyik is. És már nemcsak az 500 adagos téesz-konyha és a község intézményeinek szennyvizét befogadni és elvezetni képes hálózat, pontosabban gerincvezeték, hanem annál jóval nagyobb kapacitású rendszer formájában. S hogy ez valóra válhassék, a megyei tanács anyagi támogatást biztosít.

— S nem a Dunába, hanem a tolnai szennyvíztelepre kerül majd a faddi szennyvíz is — mondja Hegyi Ferenc, a megyei tanács építési és vízügyi osztályvezető-helyettese. — Ehhez viszont az szükséges, hogy bővítsük a tolnai telepet, amit a VII. ötéves terv első esztendejében el is kezdünk.

— És a most épülő faddi gerincvezeték kapacitása?

— A rendszer alkalmas arra, hogy a lakosság folyamatosan rákössön. A tolnai telep bővítésével kapcsolatban pedig még elmondom azt is, hogy belátható időn belül a dombori üdülőtelep is rácsatlakozik, sőt, a távlati tervben Bogyiszlóval is számolunk.

Faddon, a művelődési ház előtt serény munka folyik. Igaz, nem amolyan látványos csatornaépítési munka. De jobban megnézve, könnyű rájönni, hogy a helyreállítási munkákat végzik.

— Persze, hogy mi csináljuk azt is. Mégpedig fogalmazhatok úgy is, hogy három szocialista brigádból alkalmilag „alakult” komplex brigádként — magyarázza

Papp József né: „örülhet mindenki”

„A társadalmi munkában nincs hiány” — így Ká- konyi József

Németh Mihály: „Sokkal gazdaságosabb lesz"

Kiss László, a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tamási üzemmérnökségének munkatársa, aki a faddi munkálatok irányítója, egyben az ötszörös aranykoszorús és a vállalat kiváló Petőfi szocialista brigádjának vezetője. S a brigádoknál tartva soroljuk fel a többit is, melyekből ugyancsak jó időre Faddra „szerződtek” néhányan. Tehát az aranykoszorús Vásárhelyi Pál és az Express brigád.

Hirmann Bélától, a nagyközségi tanács elnökétől megtudtuk, hogy a tíztagú munkacsapat december 10-én vonult fel. Reggel hattól este hatig dolgoznak minden nap, s vállalják az utazással járó fáradalmakat is. A községen

belüli és a környéket magába foglaló vezeték 5700 méternyi lesz, s ebből eddig 1500 méter készült el. Mégpedig úgy, hogy jórészt nyoma sincs az egy-két hónappal ezelőtti bontásoknak. Mindenütt helyreállították a „nyomokat”, elkészítették a térburkolatot, sőt, parkosítottak is.

A lakosság pedig majd a tolnai telep bővítésével párhuzamosan köthet a vezetékre, ami józanul átgondolva azt jelenti, hogy ebben a formában jóval kevesebbe kerül nekik a rácsatlakozás, hiszen addigra adott lesz a kész gerincvezeték. S nyilván, a faddon élőknek csak a saját utcájuk vezetékének költségeivel kell „beszáll- niok”.

♦

Érthető, hogy a lakosság korábban nem értesült erről az előnyös lehetőségről, hiszen amíg a dolgok nem voltak biztosak, addig fölösleges lett volna hitegetni őket.

— Biztosan nem csinálnak rosszat a vezetők — mondja Papp Józsefné postai kézbesítő, akivel az utcán találkoztunk. — Igaz, mi a Petőfi utcáiban lakunk, s nem tudjuk, hogy bennünket érint-e a dolog. De tény, hogy a megoldás igen jó!

Németh Mihály órásmester portáján a ház tulajdonosa és Kákonyi József beszélgetnek. Csatlakozunk hozzájuk.

— Szerintem nem lesznek magasak a költségek — mondja a Radnóti utcában lakó Kákonyi József. — Országutat építettünk társadalmi munkában, a járdaépítésnél is családonként négy napot dolgoztunk. Biztos vagyak benne, ha épül az utcákban a szennyvízcsatorna, nem lesz hiány a társadalmi munkában. Részben azért, mert úgy olcsóbb lesz, másrészrt pedig, mert hamarabb készen lesz. Ez az érdeke mindenki nék.

— Az egyedi szikkasztás elég költséges. Akinél homokos a talaj, ott nem vészes a dolog, de van, aki havonta kénytelen szippantatni — mondja Németh Mihály, majd arról beszél, ami szinte állandóan foglalkoztatja a fadóiakat: a Duna vize nem is olyan rossz, mint gondolják sokan. — Magával a vízzel nincsen baj... Csak hát a busák, angolnák teszik azt tönkre.

És végezetül — természetesen a szennyvíz-elvezetéssel kapcsolatban egy dolgot szögezzünk le, idézve a tanácselnök joggal büszke szavait :

— Ügy tudom, egyedi, hogy ilyen nagyságrendű községben ilyen korszerűen oldják meg a szennyvíz elvezetését. De hát a jövő útja mindenképpen ez!

V. HORVATH MÄRIA

Fotó: CZAKÖ SÁNDOR