Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985. május 9. 'KÉPÚJSÁG 3 Az érdeklődés - enyhén szólva - lanyha Fűtőolaj helyett faapríték „Szövetkezetünk vállalja, hogy a íaapríték-tüzelésre való átállásban közreműkö­dik, segít a gazdálkodó szer­vezeteknek. Tevékenységünk a következő szolgáltatásokra terjed ki: az üzemelő léte­sítmények bemutatása, a megfelelő típusú előtét tüze­lőberendezés kiválasztása, beszerzése, leszállítása. A partner telephelyén az erre a célra készletezett faanyag felaprítása, aprítékellátás, -beszerzés, az energiaracio­nalizálási kérelem elkészíté­se”. A felhívást, illetőleg aján­latot megkapták mindazok, akik idén tavasszal a fásí­tási hónap kocsolai rendez­vényén részt vettek. A szol­gáltatásokat a kurdi Új Élet Tsz vállalja, vagyis vállalná. Tudniillik ez ideig kevés je­lentkező akadt, aki kíváncsi lenne arra a módszerre, amely pontosan beleillik az energiaracionalizálási prog­ramba, hisz fűtőolaj helyett egy új rendszer segítségével faapríték eltüzelésével állít­ható elő hőenergia. Ami az „alapszámokat” illeti: 4 kiló faapríték helyettesít 1 kilo­gramm olajat, az apríték ki­lójának ára 40—50 fillér, az olaj pedig 12 forintba kerül. Hasonló berendezés Szol­nokon, Egerben, Keszthelyen működik már, s kiállta a próbát. Ez inspirálta a szö­vetkezet főmérnökét, Király Árpádot, és üzemgazdászát, Bazsonyi Irént, hogy kidol­gozzák a berendezés techno­lógiáját, illetőleg elvégezzék a szükséges számításokat. Sajnos az egyes részegysé­gek külön-külön találhatók meg a szövetkezetben, mert az aprítékkészítő gépet nem kapták még meg, noha azt április közepére ígérték. Pe­dig úgy számítottak, hogy május elején elindul a pró­baüzem, — faaprítékkal fű­töttek volna a hideg napok­ban a dobozüzemben, és a csibene velőben. A kurdi téeszben nagy az erdőterület — ebben az év­ben 5 ezer köbméter fát ter­melnek ki, gyengébb eszten­dőkben pedig három-négy­ezer köbmétert. A fa 10—15' százaléka olyan hulladék, ami tüzelésre alkalmas. A téeszben öt OTG 125-ös, il­letve 180-as kályha, azaz olajtüzelő generátor műkö­dik — ez ideig olajjal. Ed- dik, — évente — 1 millió­kétszázezer forintba került a tüzelőolaj, most, ha apríték- kal tüzelnek, 800 ezer—egy­millió forintot takarítanak meg évente. A fűtőolaj-tüzelő berende­zések átalakítása során le­hetségessé váli'k a faapríték­kal történő tüzelés. A fű'tő- anyagérték-megtakarítás 83 százalék — 65 százalék kö­zött lehetséges. Ez a nagy­mértékű költségcsökkenés -gy tüzelési szezon alatt megtéríti az átalakítás és üzemeltetés ráfordításait. Az apríték előállítása egy erre szolgáló célgéppel tör­ténik, mely MTZ—80-as vagy ehhez hasonló teljesítményű erőgéphez csatlakoztatható, vontatva vagy annak hid­raulika berendezésére füg­gesztve és a meghajtást az erőleadó tengelyről kapja. A garatja maximum 20 centi­méter átmérőjű farészeket fogad be, az etetés kézi erő­vel, vagy daruval végezhető. A keletkező anyagot a gép folyamatosan egy csatorná­val irányítja, 3 méter ma­gasra kifúj ja — kocsira vagy földre —, az apríték mérete 20—30 milliméter, a kukori­caszecskához hasonlítható. Óránkénti teljesítménye 5 és 20 tonna között változhat. A vágástéri hulladék eltá­volítása az erdőtelepítés mi­att mindenképp szükséges, összegyűjtése tehát a tele­pítés érdekében és terhére történik. Az aprítékkészítő gépbe etetés három dolgozó­val folyamatosan végezhető, 2000 kilogramm óránkénti teljesítménnyel, harmincfo­rintos órabérrel,, 60 százalé­kos bérpótlékkal és 500 fo­rintos gépköltséggel számol­va 644 forint a költsége 2000 kilogramm apríték előállítá­sának. A keletkezett anyag folya­matos beszállítása 3 kilomé­ter távolságra lévő depóba 2 pótkocsival és 1 MTZ—50 típusú erőgéppel 300 forin­tos óránkénti költséggel megoldható. A fűrészüzemi hulladék ér­tékesítési ára kilogramon- ként körülbelül 50 fillér. Az üzemen belül a munkakörül­mények jobbak az erdei munkánál és a hulladék- anyag helyi koncentráltsága is nagyobb. Ez esetben az aprítást teljesítmény eléri óránként az 5000 kilogram­mot, egy kilogramm gatter- huliladék 70 fillérbe kerül. Amennyiben vékony tűzifát vásárolnak, az önköltség 1 forint körüli. Az olajtüzelő berendezé­sek égőfejét és olajellátó be­rendezéseit eltávolítják, az égőfej csatlakozási helyére szerelik az aprítékelőtét tü­zelőt. E berendezés egy hő­álló és többszörösen hőszige­telt húzatszabályozóval ellá­tott égőtérből és az aprité- kot befogadó garatból áll. A garat nagysága olyan, hogy több órára szóló mennyisé­get is befogad. A tűz táplá­lása így gravitációs úton, az égés függvényében történik. Az elakadást elektromos ér­zékelő jelzi. Igaz, az aprítékkal való tüzelés fokozottabb felügye­letet igényel, az égés folya­matossága érdekében, kézi­munkával kell a tüzelőanya­got betáplálni, a keletkezett hamut eltávolítani, a tüzelő­anyag tárolása helyigényes, viszont a megtakarítás sok. Éppen ezért érthetetlen, mi­ért nem érdeklődnék többen a berendezés iránt. DVM Munkásőrparancsnokok továbbképzése Domboriiban még javában folyik a munkásőregységek személyi állományának idei évi, összevont tábori kikép­zése, de már megkezdődtek az előkészületek az 1986. évi feladatokra, az egységpa­rancsnokok és parancsnok- helyettesek módszertani fel­készítésével. A három megye — Bara­nya, Somogy, Tolna — egy­ségparancsnokai továbbkép­zésének ezúttal a Baranya megyei parancsnokság a há­zigazdája Harkányban, a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát oktatási központjában. A továbbképzés május 5-én kezdődött, és ma fejeződik be. Kedden az MSZMiP XIII. kongresszusa határozatainak feldolgozása szerepelt a programban. Erről Jerszy István, az MSZMP Baranya Megyéi Bizottságának titká­ra, Tömpe Ferenc, a Bara­nya megyei pártbizottság ok­tatási igazgatóságának taná­ra, és Zelenák András, a MOP tájékoztatási osztályve­zetője tartott előadást. A szakmai továbbképzés felöleli az 1986-ra szóló harc­kiképzési feladatokat. Teg­nap a parancsnokok, helyet­tesek harcszerű egyéni 15- gyakorlatot hajtottak végre golyószóróval, géppuskával. A mai napon karhatalmi harcászati foglalkozáson sza­kasz erejű felderftő-kutató csoport harca szerepel, ellen­séges csoportok ellen. Egészségügyi textíliák A Rico Kötszerművekben rövidesen befejezik a próba- gyártást és megkezdik az üzemszerű termelést azon a két gépsoron, amelyet egy­szer használatos pelenkabe­tétek és egészségügyi textí­liák gyártására vásároltak egy NSZK-beli cégtől. A 20 millió forintos beru­házás lehetővé teszi, hogy még az idén teljes mértékben hazai termékkel helyettesít­sék az eddig tőkés országok­ból származó importot. A pe­lenka-, illetve egészségügyi betét gyakran szerepel a hi­ánycikkek listáján, az ellá­tás egyenetlen. A gyártók ígérik, hogy ez a helyzet már az idén megváltozik, folya­matosan küldenek a keres­kedelemnek a külföldinél ol­csóbb hazai korszerű termé­kekből. A béke elsí lapján születtek Hatan nyilatkoznak a bé­kéről. Kenner Istvánná Nagy- dorogon, Pappert Lajosné Regölyben, Czimmer József Pakson, Pécsi László, Rusz Gyöirgy és úri Endre Szek- szárdon él. Mindannyian 1945. május 9-én születtek. Meg­kértük őket, hogy mondják el: milyennek képzelik el 1945. május 9-ét, a születés­napjukat, és mit jelent szá­múkra ez a szó: béke. PAPPERT LAJOSNÉ: — Édesapám elmondása szerint 1945. május- 9-én Na- kon — itt születtem — köz­hírré tették, hogy vége a há­borúnak. Tangóharmortika szólt és megkondúltak a ha­rangok. Sokszor elmondták szüleim: „Lányom, a békét harangozták, amikor te szü­lettél!” Milyen lehetett ez a nap? Véleményem szerint ál­talánosságban öröm, boldog­ság, hogy vége az öldöklés­nek, a borzalmaknak, a ret­tegésnek. Ugyanakkor ször­nyű fájdalom is lehetett azoknák, akik hiába várták szeretteiket, hiába lesték a hazaérkezőiket. — Számomra a béke azt jelenti, hogy a világban min­denütt szűnjön meg a háború Az igazi béke azt jelentené számomra, ha mindenütt béke lenne, háborúskodás helyett egymást segítenék az emberek. Bízom abban, hogy akiken múlik a fegyverke­zési hajsza beszüntetése, a béke megszilárdítása, meg­hallják Beethoven igaz mon­dását: „Az ember kötelessé­ge, hogy szeresse a népet, akarja a jót, cselekedj e a legjobbat.” A legjobb pedig a világbéke lenne. PÖCS1 LÁSZLÓ: — Én Szolnok megyében, Nagykörű községben szület­tem, ahogy elmondták, dél­után, bábaasszony segítségé­vel jöttem a világra. Édes­apám nem volt otthon a szü­letésemkor. öt a frontra vit­ték, és akkor még nem került haza. Édesanyám örült a jöttémnek, és szomorú volt. hogy édesapám nem lehetett a kétszeres öröm pillanatai­ban együtt a családdal. A születésemről kevesen tudtak a faluban, de arról, hogy béke van, mindenki tudott Kidobolta a kisbíró, és ahogy elmondták: mindenki na­gyon örüllt a hírnek. Gépkocsivezető vagyok a Volánnál. Lakásom van, elé­gedett ember vagyok. Béké­ben születtem, azt szeret­ném, hogy békében nőjjön fel a fiiam, békében élhessen ő is, békében élhessen minden ember. KERNER 1STVÁNNÉ: — Én úgy képzelem el a megszületésem napját, hogy az emberek nem akarták el­hinni, hogy vége a háború­nak, a sok félelemnek, a ret­tegésnek, hogy nyugodtan dolgozhatnak, megkezdhetik az újjáépítést, a háború ókozta romok eltakarítását Véleményem szerint biztosan ném volt olyan éles határ­vonal, hogy tegnap még há­ború, ma béke. A félelem csak lassan oldódott az em­berekben. Hogy miit jelent számomra ez a szó: béke? Biztonsá­got, nyugodt, boldog életet jelent. RUSZ GYÖRGY: — Édesanyámtól tudom — édesapám 1947-ben meghalt —, hogy terhessége idején még a háború borzalmaitól kéllett rettegnie. Terhesen, az óvóhely pincéjében órákat, n'apokat töltött el, a kisma­máknak szükséges nyugal­mat, alapvető táplálkozást nélkülözve. Ezt szinte elkép­zelhetetlennek tartom. Azt, hogy a szüleim mit éreztek, és a béke híre mit váltott ki belőlük, negyven év után is nagyon nehéz megfogalmaz­ni. Sokan próbálják az iroda­lomban, a filmekben, vissza­emlékezések leírásával meg­örökíteni, de az események olyan nagyok és mélyek, hogy ehhez nem negyven év, hanem négyszáz év is kevés lenne! Mit jelent számomra ez a szó: béke? Családomat, fele­*4 Pappert Lajosné Ru$jz György X Czimmer József Úri Endre ségemet, gyermekeimet, ott­honomat, környezetemet, munkatársakat, barátokat. Pócsi László Elképzelhetetlennek tartom, hogy az újjáépített országo­kat, városokat ismét lerom­bolják, a behegedt sebeket váláki ismét feltépje. Hogy ez soha ne történhessen meg: akarnunk kell" a békét, har­colnunk kell a békéért. Arra kell törekednünk, hogy azok. akik nem a béke első napján, hanem valóban békében szü­lettek, a békét, ezt az örök­ségbe kapott nagy vívmányt minden körülmények között örökre megőrizzék. CZIMMER JÓZSEF: — Sokgyermekes munkás­család tagjaként születtem Pakson. Szüleim emlékezése szerint május 9-én a paksi kommunisták, a Rajcsányi házaspár vezetésével azon­nal megkezdték községünk főutcájának fellobogózását. Ahogy a nap ment élőre, úgy ocsúdtak az emberek: béke van. Ahogy nekem elmond­ták: az arcok mosolygósabbá váltak, kedvesebb és vidá­mabb lett a beszéd. Szinte minden paksi túlélő a háború végéről beszélt ezen a napon és a jövőt tervezgették, a jövő értelmes életéről folyt az eszmecsere. . Tudom, hogy a béke fogal­ma azoknak, akik végigélték a háborút, több, mint ne­künk, akik csak közvetett él­ményékből tudjuk, mit jelent a pusztítás. Van, amiben ne­künk is, nekik is a béke ugyanazt jelenti: szabadsá­got, a boldogság, az értelmes emberi élet lehetőségét. Ne­kem a béke az értelmes murtkát, a megélhetés bizton­ságát, a boldogulás lehetősé­gének széles skáláját, a biz­tonságot, az általános társa­dalmi fejlődés lehetőségét je­lenti. Mindennapi munkánk­kal e célok megvalósításáért dolgozunk. Életünk nem csupa nagybetűs ünnep, a nehézségek és az örömök együtt jelentkeznek. A küz­delmet a nehézségek legyő­zéséért — ezt is jelenti ne­kem a béke. UR1 ENDRE: — Szüleim és ismerőseim elbeszélése szerint rendkívüli nap volt 1945. május kilen­cediké. E nap hajnalán ágyú­dörgés rázta meg Debrecent Az emberek aZt hitték, hogy újabb hadiesemények készül­nek. Kimentek az utcára, és akkor, ott értesültek arról, hogy a béke diadalát ünnepli a város. E naptól engem a „béke gyermekeként” emle­gettek. Szüleim akkor még csak reménykedtek abban, hogy rám jobb jövő vár. Ha háborús témájú filmet nézek, vagy e témával fog­lalkozó könyvet olvasok, mindig örülök annak, hogy nem éltem át mindazt, amit a filmszalagokon, a könyvek lapjain megörökítettek. Ilyen­kor mindig arra gondolok: tennem kell azért, hogy a fiiam se ismerje meg soha a valóságban a háború borzal­mait. Számomra a béke meghoz­ta mindazt, ami a szüleimnek csak álomképekben jelent meg: a tanulási lehetőséget, az érvényesülést. Elégedett, boldog embernek érzem ma­gam, mivél kitűzött céljaim, vágyaim eddig teljesültek. Még kedvenc időtöltésemnek is hódolhatok — szabad időmben zenélek. Mindez a negyven békés év eredménye. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents