Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

1985. május 8. * Képújság Ünnepség az anyukáknak Anyák napi ünnepséget rendeztek vasárnap délután Szekszárdon a megyei és városi művelődési központban, melyen a város iskoláinak, intézményeinek gyermekcso­portjai, együttesei szerepeltek. Az édesanyákat az 1-es Számú Általános Iskola kórusa köszönti. Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla Szovjet lapokból Iványi Grünwald Béla egyike volt a magyar festészet egy egész szakaszát meghatározó nagybányai festötelep létrejöt­tén munkálkodó öt festőnek. Rajta kívül alapítók: Hollósy Simon, Réti István, Thorma Já­nos és Ferenczy Károly. Művé­szeti tevékenységükről, működé­sükről az elmúlt évtizedekben — Iványi Grünwald kivételével — kitűnő monográfiák, tanul­mányok készültek. Az Iványiról szóló összefoglaló elemzés megjelentetését, vala­mint munkáinak összegyűjtését több tényező késleltette. Egy­részt számos müvének még éle­tében nyoma veszett, mert a rendkívül termékeny festőt ké­peinek sorsa nem nagyon érde­kelte, másrészt a második vi­lágháború idején és azt köve­tően több festménye elpusztult, illetve külföldre került. Gyak­ran előfordult az is, hogy ugyan­az a kép különböző hazai és küföldi tárlatokon újabb címmel szerepelt, Így a képek azonosí­tása ma már sok esetben lehe­tetlen. Iványi Grünwald halála óta — figyelmen kívül hagyva hagya­téki kiállítását, ahol életének utolsó éveiben készült munkái szerepeltek; valamint születésé­nek századik évfordulóján ren­dezett kecskeméti emlékkiállí­tást — a közönség alig talál­kozott képeivel. Hogyan ismerhetnénk ma már az igazi Iványit, a húszas évek­től kezdve a legismertebb m> gyár művészek egyikét, szám­talan hazai és külföldi kiállítás mesterét, aranyérmek, kitünte­tések tulajdonosát? Munkáinak nagy többségét nem láthatja a közönség. Gyűjtők tulajdonában van, vagy múzeumok raktárai rejtik. Iványi Grünwald Béla élete, festői munkássága több kor­szakra oszlik. Nagybányára már alapos rajz- és festőtudással ke­Franciaország után Itáliá­ban is egyre nagyobb bot­rányt vált ki Jean-Luc Go­dard „Udvözlégy Mária” cí­mű filmje. Miután maga a pápa a vallásos érzelmek megsértésének minősítette két héttel ezelőtt a filmet, Itália különböző városaiban tüntetések és ellentüntetések követik egymást. A felháborodást elsősorban az váltotta ki, hogy Godard filmjében a bibliai szemé­lyek (Mária, József és Gáb­riel arkangyal) mai embe­rek alakjában jelennek meg, s maga Mária néhol ruhát­lanul látható a filmben. Va­tikáni körökben rendkívüli felháborodást keltett, hogy a francia rendező filmje Ró­mába is eljutott. A fővárosban április 16- ra tűzték ki az első vetítés időpontját egy kis mozite­remben, amely alig három­száz embert képes befogad­ni. A nyitás időpontjában katolikusok egy csoportja imádkozásba kezdett a film­színház előtt. Másnap ismét tüntettek a mozi előtt, sőt, az azt követő napon jobbol­dali fiatalok hatoltak be a moziteremben, a film ellen lázító röplapokat osztogat­rült, ahol a természetelvű fes­tésmód sok eredményt hozott számára. A Párizsból érkező mo­dern törekvések hatására új útra tér — s bár hiányzik be­lőle a kitartás — mégis sike­rült sajátosan újat teremtenie. Tíz évig volt a kecskeméti mű­vésztelep vezetője. Ez Időben de­koratív stílusát ismét áthangol­ta; barokkos felfogású aktkom­pozíciók kerültek ki keze alól. A húszas évektől — amikor Pesten lakott — a nyarakat a Balatonnál töltötte, Somogy tá­jai adták számára az ihletet. Tájképein ez időben barnára hangolt fény-árnyék realizmus lett úrrá. A húszas évek közepétől — újabb kísérleteinek bizonyítéka­ként — felragyok a keveretlen sárga, kék, és vörös szín. Éle­tének utolsó évtizedében lírai hangulatú balatoni képek szü­lettek. öregkori festményei is az állandó kísérletezésről ta­núskodnak. A Képzőművészeti Kiadó gon­dozásában megjelent kötetből kibontakozik Iványi Grünwald Béla színes, vonzó művészi egyé­nisége. A gazdag életmű egye­netlenségeit a kísérletező nyug­talanság okozza. Gyengeségeit, útkeresését menti a művészet iránti rajongása, az újra való állandó törekvése, örökségében találunk a magyar művészet tör­ténetében méltán számon tar­tott remekműveket, színes, friss tanulmányokat, de félbemaradt ötleteket is. Telepy Katalin művészettörté­nész munkája hiánypótló. Segít­ségével az eddig csak felszíne­sen ismert művész méltán sorol­ható az elismert magyar meste­rek sorába. A kötet 38 szines, 70 fekete- fehér reprodukcióval, angol nyelvű öszefoglalóval a Képző- művészeti Kiadó gondozásában jelent meg: tak, betörtek néhány üveget, és bántalmazták a mozi igaz­gatóját. Az ország néhány nagyvá­rosában hasonló botrányok törtek ki a film helyi bemu­tatása miatt: heves viták forrása volt az alkotás Bo­lognában, Milánóban, Tori­nóban is. Pesaróban egy he­lyi bíró elrendelte a film le­foglalását és betiltását mind az említett városban, mind annak környékén. Az egy- házfő ugyanakkor a hét vé­gén mintegy négyezer római hivő és külföldi zarándok társaságában rózsafüzért mondott a Vatinkánban Má­ria alakjának védelmezésé- re. A vasárnap kezdődő hely- hatósági választásokon in­duló, s az olasz radikális párt támogatását élvező „zöl­dek” ugyanakkor tüntető módon vették védelmükbe a filmet. Megpróbálják ugyan­is „meglovagolni” a film iránt — a botrány kirobba­nása óta — megnövekedett érdeklődést. A „zöldek” vá­lasztási fogásként szombaiton in gyen jegyeket osztogattak a hirtelen „felkapott” mozi előtt a sorbanállók között. Becsei muzsikusok hangversenye Régi ismerősöket, kedves barátokat köszönthettünk Szekszárdon, a Művészetek Házában. A jugoszláviai Be­cséről érkezett ismét hozzánk az ottani kamarákórus és kamarazenekar. Lassan két évtizede annak, hogy figye­lemmel kísérjük testvérváro­sunk zenei mozgalmának fej­lődését. 1967-től a madrigál- kórus, majd a Liszt Ferenc pedagóguskórus járt több íz­ben a vajdasági városban, s a becseiek is időről időre el­látogatnak Szekszárdid. A műsorközlő Iván Piroska nagy elismeréssel szólt a Mű­vészetek Háza szépségéről, az ihletet adó, ideális fellépési feltételeket biztosító környe­zetről, majd bejelentette, hogy Mijity Tatjana előadá­sában- Lhotka-Kiálinski: Szo- nátináját hallhatjuk. A há­romtételes darabot határozott hanigszerkezeléssel, biztos tu­dással játszotta a tehetséges fiatal zongorista. Mazas: Hegedű duóját a Gabrijei testvérek mutatták be. összeszokott, pontos já­tékuk elnyerte a jelenlévők tetszését. Nálunk hangver­senydobogón meglehetősen ritkán szólal meg tangóhar- monlika. Juhos Mélinda ma­gas művészi színvonalon bi­zonyította, hogy ez a — Magyarországon főként a „könnyűműfaj”-ban használt — hangszer avatott kezekben a legigényesebb művek meg­formálására is alkalmas. Zol- tarjev Szvitjét és J. S. Bach: Harmónia-Labinintusát szó­laltatta meg, tülzás nélkül állíthatjuk, mesterien. Ha nem látják, elhlittük volna néki, hogy orgonán játszik. Juhos Melinda nemrég nyert versenyt hazájában, s Szek­szárdon is őszinte elismerést, nagy tapsot kapott. Chopin keringői elsősorban zongoradarabok, kötetlenül megformálható fantáziák és vallomások. Nagy Gabriella a tizenöt ismert keringő kö­zül az Op. 64. No. 2. mutatta be érdekes, egyéni felfogás­ban. A szólisták után a kamara- zenekar lépett dobogóra. Gabrijél Antun elsőhegedűs és dirigens vezetésével Vival­di: Koncert gordonkára és vonószenekarra c. három- tételes művét tűzték műso­rukra. A csellószólót Ostojim Daniica játszotta. A kamara- zenekar jóval később alakult, mint a kórus, de eddigi mű­ködésükkel is több elismerést, díját szereztek a vajdasági zenei együttesek fesztivál­jain. A Művészetek Házában jó felkészültségről tettek ta­núságot. Megítélésünk szerint további ígéretes fejlődés előtt állnak. A kamarakórust Milenko Sustrán vezényelte. A nagyra becsült karnagy ezúttal mint szövegíró és zeneszerző is bizonyította -sokoldalúságát. Imádság a Tiszához c. lírai szépségű női kari műve a szerző természetszeretetét, a kedvelt folyóhoz való mély­séges ragaszkodását hozta közel hozzánk. J. Christoph Bach nagy hatású motettája után az egyik legismertebb jugoszláv komponista, St. Mokranjac: Kerubok dala a „Liturgiából” csendült fel. Ezt követően TülHai: El mégy rózsám c. baranyai népdal- feldolgozásának bemutatásá­val kedveskedtek a közönség­nek. A közel 60 tagú énekkar műsorának érdekes színfolt­ja volt a Nobody Knows kez­detű nálunk is jól ismert né­ger spirituálé, egy orosz riép- dalfeldölgozás, és végül a ha­tásos Rumbala spanyol sza­badságitól. A közönség nagy tapsát, — mely egyben a két szomszéd nép és testvérváros barátsá­gát is éltette — a becsei kó­rus ráadás számmal köszönte meg. LEMLE ZOLTÁN SZOVJETUNIÓ Milyen lesz az ezredfordu­ló gyára? Mit hoz a szovjet gazdaságnak az intenzív fej­lődés, a termelés automati­zálása, a robotok széles kö­rű elterjedése? Miként válto­zik meg az ipari munka jel­lege 2000-re? Ezekre a kér­désekre keresi a választ Gu- rij Marcsuk akadémikus, mi- niszterelnök-helyettes, a Tu­dományos és Műszaki Állami Bizottság elnöke, A tudo­mány és műszaki fejlődés stratégiája című írásában. A génektől a galaktikáig című összeállításból kiderül, hogy tavaly 24 ezer felhasz­nált találmány és csaknem 4 millió újítás gazdagította a szovjet népgazdaságot. Több szovjet kutatóintézet legfris­sebb eredményeiből fogalmat alkothatunk a tudományos munka irányairól, valamint a látszólag egymástól távol eső kutatási területek össze­függéséről. Noha a szakosodás korsza­kát éljük, napjainkban is akadnak polihisztorok. Közé­jük tartozik Zia Buniatov, az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia Keletkutató Inté­zetének igazgatója. Róla szól az Egy mai azerbajdzsán en- diklopédista című portré. Bu­niatov a keleti történelem­mel és kultúrával foglalkozó középkori szerzők munkái­nak remek ismerője és fordí­tója. Forrásismeretének az orvostudomány és a szeizmo­lógia is hasznát veszi. Miért éppen a szovjet cső- vezetékes szállítás fejlődik leggyorsabban a szállítási ágazatban? Vlagyimir Csirszíkov, a Szovjetunió olaj- és gázipari vállalatépí­tési minisztere egyebek közt erre a kérdésre ad választ az Északi gázmezőkön című cikkében. A pályaválasztás és pálya- változtatás, valamint a mun­kaerő-gazdálkodás néhány nyitott kérdéséről beszél az illetékes állami bizottság el­nökhelyettese az Egy s más a munkaválasztásról című interjúban. Miért beteg a szovjet fut­ball? — teszi fel a kérdést önmagának Igor Netto, a vi­lághírű labdarúgó szakem­ber, s kíméletlenül rámutat, hogyan lehetséges a klubcsa­patok kitűnő és a válogatott bizonytalan szereplése közöt­ti ellentmondás, milyen mu­lasztások terhelik a nemzeti tizenegy irányítóit, és mit kell tenni azért, hogy a csa­pat eljusson a mexikói VB- re. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok má­jusi számában Nem a hábo­rúra neveljük gyermekein­ket címmel riportot olvasha­tunk a Szovjet Nőbizottság plénumáról. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából G. Geraszlmova Kolonits Ilo­na filmrendezőről írt cikket, amelynek középpontjában a rendezőnő 1945-ben születtek című filmsorozata áll. Sz. Alekszejevics Az utol­só szemtanúk című írásának is a háború a témája, A szer­ző évekig gyűjtögette a há­borús gyerekek visszaemlé­kezéseit, élményeit, s ezek­ből ad most közre egy kis válogatást — tiltakozásul a háború ellen. Folytatja a folyóirat az előző számban kezdett soro­zatát a hős városokról. Ezút­tal Kijev, Minszk, Tula, No- vorosszijszk, Keres került sorra. Magyar vonatkozása is van A 7566. számú fogoly című írásnak, amely Zofia Pos- mysz lengyel antifasiszta író­nőről szól. Az utas című könyve magyarul is olvasha­tó, és film is készült belőle. A gyerekek őszi tájat raj­zoltak című cikk Üzbegisz­tánban, egy bentlakásos ze­nei és képzőművészeti isko­lába kalauzolja el az olvasó­kat. Vlagyim Kozsevnyikov Március—április című írását Szöllősy Klára fordításában olvashatják az irodalomked­velők. Megmentett műkincsek címmel érdekes cikket közöl a folyóirat a világhírű drez­dai képtár kincseinek meg­mentéséről, restaurálási munkáiról. Gyerekeknek szól a két meseoldal és az Ügyeskedj, okoskodj! összeállítás, vala­mint a nyelvlecke, az Orosz nyelv anyuval. A divat iránt érdeklődők ezúttal is két divatoldalt ta­lálnák a Lányok, Asszonyok­ban. Orosz Mária a budapesti, Gorkij fasori orosz nyelvű iskolában készített riportot. A Barátság, kapcsolatok, találkozások című rovat szé­les körű áttekintést ad a szovjet—magyar kapcsola­tokról. Szó van benne többek között a Szerszámgépipari Művek Budapesti Szerszám­gépgyáráról, a Taurus Gumi­ipari Vállalatról, a Buda- flax moszkvai kiállításáról. A mellékletben horgolás- és kötéamintákat, szabásraj­zot, ételrecepteket, felnőttek­nek és gyerekeknek szóló rejtvényeket találnak az ol­vasók. szputnyik Szerte a világon megem­lékeztek — illetve megemlé­keznek — a második világ­háború befejezéséről, a fa­siszta Németország fölött aratott győzelemről. Az el­múlt negyven esztendőben többen próbálkoztak megha­misítani a második világhá­ború eseményeinek menetét. Eme igyekezetek alattomosan és rarfináltan a legkülönbö­zőbb érdekeket szolgálták. E tendenciát és az áltörténet­írást utasítja rendre A szer­kesztő noteszából című rub­rika írása: Leplezni a hazug­ságot. A Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia vezetői kö­zött 1941 nyarától 1945 őszé­ig élénk üzenetváltás folyt. Roosewelt, Churchill és Sztá­lin egymáshoz küldött üze­neteiből közöl válogatást a Szputnyik májusi száma. Magyar művész nyerte a Szputnyik különdíját a kö­zelmúltban megrendezett Plakátverseny a békéért, a humanizmusért, a nukleáris háború ellen című nemzetkö­zi pályázaton. A nyertes Tóth László, aki Béke című pla­kátjáért kapta a díjat. A könyvespolc című rovat anyaga is a negyvenedik év­fordulóhoz kapcsolódik: Könsztantyin Koleszov A 120-as rohamlöveg című kis­regényének rövidített válto­zatát közli. A Szovjetunió ellenségei azt terjesztik, hogy a szov­jet kommunisták — összees­küvők egy csoportja, olyan kisebbség, amely uralmának örökössé tételére mozgósítja a tömegeket, ennyi a néppel való kapcsolata. Valójában milyen a párt és a nép köl­csönös kapcsolata a Szovjet­unióban? A Szputnyik szer­kesztőségében a közelmúlt­ban erről a témáról beszél­getést folytattak Jurij Ma- lovval, a történelemtudomá- nyök doktorával. Erről a be­szélgetésről közöl anyagot a lap A párt, a nép és a szov- jetológusok címmel. A Szovjetunióról több év­tizede olyan elrettentő, ször­nyű híreket terjesztenek a nyugati világban, amelyek­kel nemcsak az ott élő em­berek érzelmeire próbálnak hatni, hanem megfélemlíteni is akarják őket. Ez a céltu­datos megtévesztés napja­inkban is folytatódik. A Szputnyik ezzel kapcsolat­ban közli Viktor Allennek, a ledsi egyetem (Nagy-Bri­tannia) szociológia professzo­rának Dajkamesék és az igazság a Szovjetunióról cí­mű tanulmányát. 1986 márciusában négy bolygóközi automata űrállo­más megközelíti a Halley- üstököst, hogy e páratlan égitestet tüzetes vizsgálatnak vesse alá. Erről szól a Ran­devú a Halley-üstökössel cí­mű cikk. Az orvostudomány című rovat anyagai közül említés­re méltó Alekszandr Ri-lov- nak, az orvostudományok kandidátusának A becsapott agy kijózanítása című írá­sát. Az alkoholizmusról, kö­zelebbről arról van benne szó, hogy ez betegség-e vagy sem, gyógyítható-e vagy sem? A szovjet ortopédia és traumatológia világszerte jó hírnévnek örvend. Ilizarov profeszor neve ismert a Szovjetunió határain túl is. Viktor Vosztruhin A lehe­tetlen küszöbén című írásá­ban az eddig elért eredmé­nyekről és a jövő kilátásai­ról szól a hátgerincferdülés és más súlyos betegségek gyógyítása új módszerének kidolgozásával kapcsolatban, melyek szintén Ilizarov dok­tor nevéhez fűződnek. A szovjet tornásznők nem­zetközi sikerei világszerte is­mertek. Ki a nevelőjük és az edzőjük? Milyen módszert alkalmaznak és hol? Ezekre és sóik más izgalmas kérdés­re ad váLaszt Szergej Sacsin A bajnoknők edzője című írása. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom máju­si száma a második világhá­ború befejezésének 40. év­fordulóján a béke megszüle­tésének pillanatait idézi föl szépirodalmi válogatásával, melyet Anatolij Ananyev ta­nulmánya ajánl az olvasók figyelmébe. Két elbeszélés olvasható az ünnepi szám­ban : Vagyim Kozsevnyikov- tól a December Moszkva környékén Tripolszky László, Viktor Asztafjevtől a Lako­ma Győzelem után Árvay János fordításában. Az első pillanat című ro­vatban két összeállítás sze­repel: magyar' írók — Dar­vas József, Illés Béla, Nagy Lajos, Asztalos István, Sza­bó Pál, Veres Péter, Szép Ernő, Kassák Lajos, Déry Tibor — és a szovjet szer­zők — Vaszil Bikov, Szer­gej Szmirnov, Szem jón Gudzenko, Georgij Holopov, Ivan Zamercev, Grigorij Baklanov — műveiből. A Napló rovatban kortársak: David Ortenberg, Marietta Saginjan, Borisz Paszternák és Leonyid Pervomajszkij háborúról írott műveit ol­vashatjuk. A Líra rovat ti­zenkét költő — Nyikolaj Za- bolockij, Mihail Szvetlov, Sa- loméja Néris, Leonyid Mar- tinov, Makszim Tank, Alim Kesokov, Mihail Matuszovsz- kij, Ljudmila Tatyjanyicsva, Borisz Szluékij, Józsii Rzsevszkij, Julija Drunyina, Fikret Szádig — egy-egy versét közli. A folyóirat új számában Péter János a szovjet—ma­gyar diplomáciai kapcsolatok történetét eleveníti fel, Föl­deák Iván pedig Az írók és a háború címmel az írószö­vetségben folytatott kerek- ászt al-beszélgetés szövegét adja közre. Alekszandr Fő- min történész arról számol be, hogyan harcoltak a moszkvai színészek, filmesek, rádiósok, zenészek, és kép­zőművészek a művészet fegy­verével a győzelemért. Alekszandr Harkov a Mosz- szovjet Színház Aby Mann- bemutatójárói, az ítélet a bírák felett című darabról írt kritikát. Alekszandr Kravcov visszaemlékezését egy 1945. május 7-i rádió­adásról Álla Robanyenko te­szi közzé, Varga Imre szob­rászművésznek a Szovjet­unióban is elismert munkás­ságát Igor Szvetlov művé- zsettörténész tekinti át. Róma - Üdvözlégy Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents