Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-07 / 105. szám
1985. május 7. KÉPÚJSÁG 3 A jelölőgyűlésekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról.) ez a munka, öt év alatt a társközségek orvosi rendelőit is felújították. Betonút épült Bátaapáti három utcájában, Mórágyon az Alkotmány utcában. Útfelújítást is végeztek Bátaapátilblan, Grábócon, Mőcsónyben és Mórágyon, elkezdődött a zsibrifci út felújítása. Grábóc, Mőcsény, Palatines közvilágítási hálózatát is felújította a tanács, soros fleüadlat Bátaapáti és Mórágy közvilágítási hálózatának felújítása. Grábócon, Mőcsényben köZkifolyós rendszerű ivóvízhálózat épült. Mórágyon épül a vízmű, Bátaapáti vízellátási terve pedig már készül. Javult a kereskedelmi ellátás, de bőven ad még tennivalót az alapellátás igényszerinti biztosítása. Felszólalt a 16-os választó- kerület jélölőgyűlésón Tamás Ádám, a bonyhádi pártbizottság első titkára is, aki elmondotta, hogy a 20 városkörnyéki település közül a legdinamikusabban Mőcsény, Grábóc, Bátaapáti és Mórágy fejlődött, és ezt a versenyt érdemes fölvenni, illetve folytatni az elkövetkező évékben is. Lóvék András, a községi pártszervezet titkára arra emlékeztetett, hogy korábban a lakosság 15—20 százaléka cserélődött Mórágyon évente. Mások köszönetét mondtak a közös tanácsban tevékenykedőiknek elmúlt öt évi munkájukért. A 16-os mórágyi választókerület résztvevői végül egyhangúan fogadták el a Hazafias Népfront javaslatára jelöltjükniek Krutki Bál tanácselnököt, és Gyenis János MÁV-főbisztet, aki Bátaszé- ken teljesít szolgálatot és három évvel ezelőtt települt Mórágyra. Bátán az érdeklődés középpontjában a gázprogram A hátai 26-os számú körzetben május 3-án, pénteken este 'hét órakor tartották meg a jelölőgyűlést. Az Árvíz utca lakói ifjabb Szabó Ferenc lakásán gyülekeztek, hogy kijelöljék azokat a személyeket, akikre a június 8-i választáson voksukat adják, tanácstagjuknak megválasztják. A körzet 48 választópolgárából 22-en jöttek el, s megjelent Mátyás István, a megyei tanács elnökhelyettese is. Sükösdi Ferenc tanácselnök köszöntő szavai után dr. Apáthy Imre, a községi tanács vb-tagja számolt be a település elmúlt időszakban megtett fejlődéséről, eredményeiről, a gondokat sem elhallgatva. Elmondta, hogy a ma mintegy 2600 lelket számláló lakosság az utóbbi tíz évben 300 fővel csökkent, tehát a jellegzetes jelenség, a fogyás Bátán is tapasztalható. Ennek megállapítására, az asszonyok foglalkoztatására helyi varrodát létesítettek, ami tőkés exportra termel. A követelmény, a színvonal tehát magas, így viszonylag nagy az elvándorlás. A fogyasztás javításáért új önkiszolgáló üzletet adtak át és sor került a TÜZÉP áthelyezésére, felújítására is. Legnagyobb beruházást az általános iskola mintegy 3,5 milliós korszerűsítése, a temetőhöz vezető út és a buszmegállók környékének lebetonozása jelentette. Mindebben nagy részt vállalt a lakosság is, jelentős értékű társadalmi munkát végezték. A község bekapcsolódott a gázprogramba is, jelenleg több, mint ötven háznál vezették ibe a gázt, de a tervek szerint minden utcában, ahol 80 százalékban vállalják a portánkénti tízezer forintos beugrási költséget, bekapcsolódhatnak a programba. A tervek között szerepel még a vízhálózat bővítése és néhány útszakasz betonozása. Végül a HNF által javasolt két jelölt pályafutását ismertette a levezető elnök. Bajnok Sándort, a Bátai November 7. Tsz gépesítési vezetőjét, valamint Im- rő Jánost, a bátasZóki áfész Báta területi felelősét a jelenlevők egyhangú szavazata alapján vették föl a jelöltek listájára. Ezután közérdekű bejelentések következtek, így többek között szóba került a szemét- lerakás megoldatlansága, a csapadékelvezetés problémái, a Sárvíz szennyezése, de mindenekelőtt a gázbevezetés gondjai, a szomszédok meggyőzésének nehézségei. T. Zs. Szenvedélyes hangnem Jánosmajorban Lassan gyülekeztek az emberek május 2-án, csütörtökön a kora esti órákban Já- nosmajorban. Az egykori iskola épületébe, ami új funkcióban orvosi rendelőként üzemel, 7 órára hívták egybe a 26-os számú választó- körzet jelölőgyűlését, de mint azt a várakozás perceiben néhányan megjegyezték „parasztembernek korai a hét óra, ilyenkor vacsorázik...” Mégis zsúfolásig megtelt a kisterem, 38 helybélit köszöntött Sas János, a Dai- manidi Mezőgazdasági Kombinát agrokémiai igazgatója, levezető elnök. Majd átvette a szót Kaszás Kálmánná Tengelic község vb-titkára, aki az általános megyei helyzetkép után a szúkebb haza helyzetét, elmúlt időszakban elért fejlődését, eredményeit elemezte. A megfelelő kereskedelmi, oktatási, egészségügyi ellátás, az utak állapota, kielégítő vízellátás azonban jórészt csak a községre, az ott élőikre vonatkozik, a külterületeken, Júlia. és Jánosmajorban lényegesen rosszabb a helyzet. A beszámoló végén a vb-titkár ismertette a HNF két jelöltjét. Vimhel Józsefet, a Dal- mandi MK szarvasmarhatelepének műszakvezetőjét és Kiss Albertné áfész-dolgozót, kocsmárost a jelenlévők 21— 21 szavazattal elfogadták jelöltjeiknek. Közérdekű bejelentésekkel folytatódott a jelölőgyűlés, elsőként az egészségügyi ellátás javítására tett javaslat hangzott el. Hetente egy alkalommal rendel Jánosmajorban az orvos, a tengelici főorvosi felülvizsgálatra azonban a gazdaság autóbuszával csak gazdasági dolgozók utazhatnak be, a többséget nem viszi él, megállapodásra lenne szükség a tanács és a gazdaság között. Ezután az egyik legégetőbb probléma vetődött fel: a víz. Létkérdés ez most már Jánosmajorban is, hiszen nemcsak megfelelő ivívizük nincs, de mosakodásra alkalmas víz sincs, a pusztára járnak az „éltető elemért”. Igaz, tréfásan jegyezte meg valaki, mégis elgondolkodtató. „Nincs vizünk, ezért járunk a kocsmába”. Jánosmajorban ugyanis aggasztóan magas az alkoholisták száma. Egy másik hozzászóló beszélt arról, hogy egyes utcarészekben nincs villany, más pedig a bejáró dolgozók gondját vetette fel. A reggeli ozorai és székesfehérvári járat sokszor nem áll meg. a hét órai iskolabusz pedig sokat késik, úgyhogy nem tudnak időben a munkahelyre érni. Már ezekből is kitűnik, hogy bőven lesz tennivalója a júniusban bizalmat kapó tanácstagnak, akinek a helyiek problémáit, gondjait kell majd követíteni. képviselni, a nehéz gazdasági viszonyok, szűkös lehetőségek között is. T. Zs. Új módszerek — napi gondok Művezető kerestetik Divat lett a „pályáztatás”? Az asszonyok szerint az a jó művezető, aki szigorú, Amikor a kijelentésre felkapom a fejem, az asszonyok tovább folytatják. A szigorú művezető nem azt jelenti, hogy embertelen. Legyen határozott, ismerje a munkaterületét, a beosztottjait, gondoskodjon mindig munkáról és természetesen az anyagi elismerésről. Annikor azt (kérdezem, hogy tudják-e: pályázat útján kerestek ide művezetőt, azt válaszolják, hogy természetesen tudnak róla és nem tartják komolytalan dolognak. Nekik nem a kiválasztás módja a fontos, hanem az: jó vezetőjük legyen. A „versenykiírás" A BHG szekszárdi gyárának vezetése, pontosabban a személyzeti osztály pályázatot írt ki a gyárban dolgozó szakemberek számára, 3—5 évre szóló megbízással, művezetői munkakörbe. Feltételek: szakmai középfokú végzettség, erkölcsi bizonyítvány. A felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek egy év, a középfokú végzettséggel rendelkezőknek hároméves gyári munkaviszony szükségeltetik. A fizetés 3600 —7300 forint között. Tamás Istvánnal, a személyzeti osztály vezetőijével beszélgetünk: — Gyárunk természetesen rendelkezik karbantartott káderfejlesztési tervvel, amelyben minden gazdaságvezetői posztra van jelöltünk. — Kiket vártak? — Fiatal diplomások jelentkezését vártuk elsősorban, de szerettük volna, ha olyan munkások is jelentkeznek, akik vállalják ezt a munkát. — Ezt úgy mondta, hogy egyből tudom: a fizikaiak nem kapkodták a művezetői állásért. — Nem mondok újdonságot azzal, hogy a fizikai dolgozók,1 amikor megtudják, hogy mennyi a művezetők jövedelme, többnyire visszalépnék. A pályázatra egy fizikai dolgozó jelentkezett, de kikötötte, hogy csak akkor vállalja, ha jövedelme eléri a mostanit. Ezzel már a jelentkezés pillanatában kizárta magát, hiszen, ha megkapja azt a bért, akkor bér- feszültséget okozunk a művezetők között. — Még mielőtt rátérnék a jelentkezőkre, azt szeretném tudni: miért volt szükség a pályázatra? — Kívülálló sok mindent mondhat: 1. Rossz a személyzeti munka. 2. A divatot követjük. 3. Nincsenek megfelelő vezetőink. Egyik sem igaz. Az tény, hogy mi is azért vállalkoztunk erre, mert manapság pályázat útján még igazgatót is keresnek. A személyzeti munkát nem akarom minősíteni, mert én vagyok az osztály- vezető. Jó vezetőből mindig kevés van. Az igazi ok azonban az, hogy a szerelvény- gyártó üzemben az ottani vezető nem talált alkalmas személyt, Kívülről szerette volna megoldani problémáját és a pályázatot tartottuk a legalkalmasabbnak. Azért is, mert gondoltuk — és jól —, hogy olyan emberek fognak jelentkezni, akiket addig nem vettünk be a kádárfejlesztési tervbe. Vagy ha be is vettük, nem volt reális alapja, hogy azon a területen vezető lehessen, mivel nálunk a vezetők átlagélet- kora igencsak alacsony. A tartalékok a SZET-en Csodálkozásom oka, hogy a szerelvénygyártó üzem ötször nyerte el a Kiváló üzem kitüntető címet, még sincs megfelelő művezető. Forgó Ferenc üzemvezető hosszasan magyarázza a „bizonyítványt”. — Nekünk is megvan és megvolt a kádertartalékunk. Csak annyit kell mondanom, hogy jelenleg is ketten vannak SZET-en, egy kollégánk pedig most jár előkészítőre. A SZET-es fiatalok közül az egyik jövőre visszajön és már várja a művezetői beosztás. A műanyag üzemrészünkben van gond. A jelenlegi művezető csak megbízott és közös megegyezéssel helyette kerestünk művezetőt máshol. — Én úgy ismerem ezt az üzemet, hogy többen alkalmasak a művezetői beosztásra. — Magának könnyű. Sajnos „megtizedelődött” a csapat. Sokan bevonultak katonának. A többiek meg olyan kulcspozícióban vannak, hogy őket kiemelni onnét bűn lenne. A pályázatokat elbíráló bizottság tagja volt az üzemvezető is. — Milyen tapasztalatokkal tért onnét vissza? — Olyanok jelentkeztek, akik nem a termelés területén dolgoznak. Szakmai fel- készültségük jó, ezért is választottunk ki kettőt erre a beosztásra. Hathónapos próbaidő után eldől, hogy az elméleti felkészültség mellett mit tudnak a gyakorlatban. — A jelentkezőkről mondana pár szót? — kérdem a személyzeti osztályvezetőt. — Négyen jelentkeztek. Egy felsőfokú és három középfokú végzettségű. Üzemi gyakorlata, vagyis termelési gyakorlata egyiknek sincs. A jelentkezők közül az egyik marós, fizikai munkás. Jelentkezésüket a nagyobb perspektíva és a nagyobb jövedelem motiválta. A nagyabb jövedelem leginkább a két műszaki ügyintéző beosztású nőnek jelentett húzóerőt. — Mit vizsgáltak? — Nem egyetlen alkalmas művezetőt kerestünk, hanem azt vizsgáltuk, hogy négyő- jük közül ki nem alkalmas. Ez azért fontos, mert másképpen kell megítélni az embereket. / — Kik voltak a bizottságban? — A termelésvezető, a személyzeti vezető, az üzemvezető, a párttitkár és a szak- szervezeti titkár. — Milyen döntés született? — Két pályázó: Husek Miklós és Kardosné Istváno- vits Ibolya május 1-től megkapta hat hónapra a művezetői kinevezését. A másik két pályázó pedig egyéniségének és felkészültségének megfelelő beosztást fog kapni. — Milyen visszhangja volt a pályázatnak a gyárban? — Felfigyeltek rá és kicsit furcsának tartják a versenyeztetést. A megbízott mGvezető Az egyik „kinevezett”, Husek Miklós 1976-ban végezte el a Bánki Danát Műszaki Főiskolát. Azóta a BHG szekszárdi gyárában dolgozik a szerszámkészítésen. — Amióta itt vagyok, érzem és tudom, hogy egy szűk területen dolgozom, így már régóta az a vágyam, hogy más területeket is megismerjek. — Nincs termelési gyakorlata. — A műanyagüzemben tényleg nem dolgoztam még, de régóta érdekel. Az az érzésem, hogy rövid idő alatt el tudom sajátítani a speciális tudnivalókat. — És az emberek? — Ezért is szeretnék változtatni. Megtudni, mennyire vágyóik alkalmas arra, hogy az emberekkel kapcsolatot teremtsek. Tudom-e irányítani őket, úgy, hogy termelési feladatokat oldunk meg közösen és nem kényszerből. — Hatvan asszonyt kell irányítania. — Nem zsákbamacskát választottam. Jól ismerem az ottani csoportvezetőket, az asszonyok munkáját is. Szerintem megbarátkozunk. — Velük nehezebb, mert szókimondóbbak. — De jobban is lehet velük dolgozni. Mert az asz- szonyok szeretnek dolgozni, ök csak akkor „szókimondó- ak”, ha valami hiba van. Ezt meg vállalni kell. Husek Miklós május 1-től művezetőként dolgozik a szerelvénygyártó üzem műanyagműhelyében. Azt mondja: „A pályázat nagyon jó dolog. Több elismert kollégám nem ment volna el a gyárból, ha lett volna lehetősége, ha biztosítják neki azt, hogy kipróbálja magát.” HAZAFI JÓZSEF
