Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-30 / 125. szám
1985. május 30. TOLNA A NÉPÚJSÁG Szélzsák készítése otthon Szélzsák készítése otthon i.Y __: \ 1 R \\ \ i t L h i' ‘ % K t. Q £ A yt XX n A fi V 1, ? % m v( A ^ r (©) (©) \fr.-rrf _L í 1. felezővonal, 2. merevítő drót helye, 3. úszók és egyéb lebegök. Bizonyára foglalkoztatott már az a gondolat, ha az időjárásjelentést hallgattad, hogy az országos átlaghoz képest milyen idő van felétek. A szélzsá'k segít eligazodni a mindennapi széljárás tanulmányozásában. Akár papírból is elkészítheted. Legjobb erre a célra a selyem- papír, mert elég könnyű és erős ahhoz, hogy a szél ne tehesse tönkre gyorsan. Tar- tósabb a selyemből vagy műselyemből készített kísérleti eszköz, ám ez kevesebb lehetőséget kínál az önálló alkotásra, mert elegendő összevarrni, imíg a papír szélzsákot tetszés szerint díszítheted, festheted, rajzolhatsz rá. Ablakba kihelyezhető kicsi szélirányjelzőtől egészen nagyokig, amik inkább egy kerti póznára valók, lehetőségeid szerint többfélét is készíthetsz, de ha többre is kíváncsi vagy, mint hogy szemből vagy oldalról fúj-e a szél, tájolnod kell a pózna vagy rudacska talpazatát. Iránytű segítségével állapítsd meg pontosan az észak—dél irányt, és a kelet—nyugat vonalat is rajzold fel a talpazatra. Ha pontosabb adatok érdekelnek, az ÉK-, DK-, DNy-, ÉNy-i irányok osztásvonalait is feltüntetheted. Tehát először a talapzatot kell elkészítened a megfigyelések szempontjából szükséges jelölésekkel, és közepére helyezni a rudacskát, a felső végébe csavarozott szemes csavarral. Ezután következhet a szélirányjelző elkészítése. Itt két nagyon fontos szempontot kell figyelembe venned: egyik, hogy a papír nem bírja a végtelenségig a szélnyomást, ezért a száján kívül, a végét is nyitva kell hagyni (egy kis rés a textilből készítetten sem árt), a másik, hogy a legjobb arány, ha a szélzsák szélessége kétharmada a hosszúságának. Tehát egy 30 cm hosszú szélzsák szélessége oldalanként 10—10 cm, azaz összesen 20 cm. Deák Mór: Az elvarázsolt Piszka Piszka, a megzöldült tengerészbaba egyik pillanatról a másikra eltűnt, méghozzá szőrén-szálán. — Jaj, nincs többé Piszkénk, nincsen költőnk! — óbégattak a babák. — Ki fog mostantól olyan verseket írni, mint a „Tengerészkés — tenger: és kész’’? — tódította Jázminka. — A babasors — Basabors címűről nem is szólva — törölgette a szemét Szörpike. Csak Puszáló, a mindig csókolózó barnamackó őrizte meg a lélekjelenlétét. — Lélek! — kiáltott fel. — Jelen! — felelte magának. — Létezik, hogy Piszka eltűnt? — kérdezte. — Nem szólalt meg a sarokban Alomőriző, a babák jó tündére. — Piszka nem vész el, csak átalakul. — De mivé? — tamáskodott Jázminka. Ebben a pillanatban fura figura kapaszkodott fel a babapolcra. Gombára emlékeztetett, de olyan gombára, amelyiknek óriási kalapját fémhuzalok tartják feszes- mereven. — Hát te ki vagy?! — ordította el magát félelmében Puszáló. — Ess Ernő vagyok — rebegte a fura jövevény, és hasra esett. — Ess, Ernő! — Szegény — pityereden el Jázminka a fémhuzalokon körbeforgó Ess Ernő láttán. Nem tudsz ellenállni? — Nem — nyögte a gombafejű —, nem, mert én Ess Ernő vagyok. — Honnan jössz? — segítette talpra Puszáló. — Nem tudom — hangzott a válasz —, csak azt tudom, hogy Ess Ernő vagyok —, s azzal puff, megint hasraesett. — Tudod mit? — javasolta Jázminka. Ezentúl ne mutatkozz be, jó? — Jó — bólogatott lelkesen Ernő. — Nem mondom többé, hogy Ess Ernő vagyok! — s azzal puff, megint hasraesett. — Menthetetlen — legyintett Csicsika, a világszép alvóbaba. — Én sose csicsikálok, ha bemutatkozom. — Hopp! Ez az! — emelte föl az ujját Puszáló. — Én se puszilok, ha a nevemet mondom! — Én se iszom! — csatlakozott Szörpike. — Akkor ez valami átok lesz! — jelentette ki ellentmondást nem tűrően Puszáló. — Ess Ernőt valaki esernyővé változtatta. — Méghozzá úgy, hogy állandóan hasra kell esnie — tódította Jázminka. — Próbáljuk meg összecsukni — dörzsölte meg a kezét Szörpike. — Buta — legyintett Jázminka —, nem látod, hogy nincs tokja? — Várjatok csak! — intette le őket Álomőrizö. — Piszka eltűnt, ez egy. Ess Ernő itt van, ez kettő. Piszka azt írja Eső című versében, hogy „esernyő lennék szívesen, és magam alá állnék...” —„... hogy fejem szárazon legyen, s húson tartsa az árnyék” — fejezte be Csicsika átszellemültem Puszálónak azonban fölcsillant a szeme. — Esso-Besso? — kérdezte. Álomőriző bólintott. — Saját versévé varázsolta Piszkát, mert nem bírta elviselni, hogy tehetségtelenebb nála — nézett Pusziiéra. Velőír ázó, ördögi kacaj válaszolt a jó tündér szavaira. — Méghogy én? — rikácsolta Esso-Besso. — Én tehetségtelenebb?! Én, aki azt írtam, „ha én egér volnék, száz cicát is fognék, de mert egér nem vagyok, így cicát sem foghatok?!" És ekkor furcsa dolog történt. Alomőriző szikrázó szemekkel, széttárt karral emelkedett föl: — Légy egér! — ismételgette furcsán elmélyített hangon. — Légy egér! No, több se kellett Puszálónak! Farkánál fogva elkapta az egeret, s jól megpörgette a levegőben! — Egér-Besso — kántálta —, azonnal varázsold vissza Piszkát, különben nagyon pórul jársz! S amikor Ess Ernő helyén hipp-hopp, ott termett a titkos költő, teljes valójában. Puszáló a babák nevetése közepette elengedte az egér farkát. — Hát veled mi van? — fordult oda Jázminka Csicsikához, amikor észrevette, hogy a világszép alvóbaba nem nevet. — Arra gondolok, hogy talán elhamar- kodtuk kissé Piszka megmentését — hüp- pögte panaszosan Csicsika. — De hát miért? — értetlenkedett Puszáló. — Mert még soha nem volt esernyőm — szomorkodott a világszép alvóbaba —, pedig milyen jól jött volna, amikor a Dóra vízipisztollyal lövöldözött bennünket! Agy helyett... Kevés kiadással, modern fekhely készíthető olyan fiataloknak, akik nem hívei az ágynak, rekamiénak, s fékve is, ülve is szeretnek közelebb lenni a padlózathoz. De kezdeti megoldásként szolgálhat olyan fiatal házasoknak, akiknek még nem jött össze annyi pénzük, hogy a méregdrága szobagarnitúrát meg tudják vásárolni. A fekhely tulajdonképpen egy nagyon alacsony, kellően hosszú és széles pad. Négy vastag erős deszka és alulra ikét erős tartó keresztléc, valamint csavarok szükségesek elkészítéséhez. Lehetőleg szép, hibátlan faanyagot használjunk, így lecsiszolás után maradhat a szép natúr szín, csák lakkozni kell. A kész fekhelyre eipzáras vagy gombos huzatba bújtatott habszivacs matracot helyezünk (amely lehet akkora, hogy az egész fekhelyet betakar j:a). Ha nappal nincs máshol helye az ágyneműnek, akkor beágyazás után egy méretre készített, fodros a falnak támasztjuk, a desz- szélű takaróval lefedhetjük kálóra nagyobb díszpárnákat az egész fekhelyet. helyezünk, s így akár négyen is elférnek rajta kényelme- A fekhely vendégnek ülő- gen helyiként is szolgálhat: ilyenkor a matracot háttámlaként B. K. Kis gombaismereti tanfolyam (I.) Feltétlenül félnünk kell ? Az ehető gyűrűs tuskógomba A tavasz kicsalogatott bennünket a természetbe, ahol már áprilistól biztosan találkozhattunk termő gombafajokkal. Mi is hát a gomba? Egy élelmiszer, amely magában hordozza az életveszélyt is, másrészt oly fontos tápanyagot tartalmaz, ami hasznos az emberi szervezet számára. E most induló cikksorozat célja nem az el- ijesztés, hanem a figyelem- felkeltés egy olyan témában, ami sokunkat érdekel. A kiegyensúlyozott táplálkozásban betöltött szerepén túl, a népgazdaság szempontjából sem mellékes az erdők-mezők szinte ingyenes ajándéka, ami évente több millió kilogramm. Ennek jelenleg — becslés szerint — mindössze egyhabmiada kerül begyűjtésre. Az egy főre jutó évi fogyasztás hazánkban nem éri el a 0,5 kilogrammot, míg például néhány nyugat-európai országban ennek 5—6- szorosát is meghaladja. Rajtunk múlik, hogy hasznosítjuk-e vagy a mérgezéstől való félelem, az ismeretek hiánya miatt veszni hagyjuk. Mit mondhatunk röviden a táplálkozási értékéről? A gomba tápanyagai közül legfontosabbak a fehérjék, melyek sajátságos módon összetételük alapján az állati (teljes értékű) fehérjékhez hasonlítanák. Mivel a szervezetünk e fehérjéket alkotó elemeiből (aminosavak) nem tudja előállítani, így táplálékunkkal készen kell ibe juttatnunk. A növények többsége nem ilyen fehérjét tartalmaz. Jellegzetes íz, zamat, illetve aramaanyagai is említést érdemelnek, mivel egyfelől gazdagítják ételeink élvezeti értékét, másrészt egyéb élettani hatásuk is jelentős. így például az emésztés serkentésén kívül a vérkeringés teljesítményére is hatással vannak. A legújabb kísérleti kutatások szerint a fűszerek, ízesítő szerek változatos használata növelheti a koncentráló- és reakcióképességet. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a gombákban lévő különféle tápanyagok kitin sejtfalba ágyazottak, emiatt nehezen hozzáférhetőek az emésztő apparátus számára. Tehát ahhoz, hogy hasznosulhassanak, megfelelő konyhatechnológiára, azaz előkészítésre van szükség. Sz megoldható kellő roncsolással, például darálással, apróra vágással, de fontos az étel alapos megrágása is. A nehezen emészthető rosttartalomnak tudható be az, hogy a gombának nagy a telítőértéke. Ily módon a jóllakottság érzetét kelti, ugyanakkor kis mennyiségű kalóriabevitelről van szó. Fogyókúrázók kedvéért: a kalapos gombák 100—730 kcal/kg kalóriaértéket képviselnek. Ez a tény — ameny- nyiben a hazai néptápláliko- zás helyzetét tekintjük — nem hanyagolható el, hiszen a túlzott kalóriájú ételek fo-"* gyasztása és ennek következménye, az elhízás egyik egészségügyi problémánk. A gombás ételek a lakosság körében egyre közkedveltebbé válnak. Ezt bizonyítják a bolti forgalmi adatok is, és a megnövekedett érdeklődés a gombagyűjtés iránt. (Folytatjuk) Pedagogusnap előtt Barátnőm kislánya első osztályos volt, alighogy elmúlt hatéves, amikor egy szabad szombati napon, miközben édesanyja otthon takarított, azzal állt elő: — Anyu, engedj el engem egyedül az utcára. Csak tíz percre. ígérem, hogy tíz perc múlva otthon leszek. Az anyu egyébként pedagógus. Ahogy utólag elmondta, viaskodott benne az anya a pedagógussal: leengedje-e a forgalmas utcára a kislányt, aki sejtelmesen titkolta, hogy mire kell neki az a tíz perc. Győzött a pedagógus, és leengedte, de az ötödik emeleti ablakból leste, hogyan megy át az úttesten, és ott állt adig, amíg vissza nem tért a sarok takarásából. Akkor látta, hogy a kislány egy szál virágot szorongat a markában. Nem értette .a dolgot. Azután belépett a kislány, és azt mondta: „Ezt neked vettem, mert az iskolában is volt pedagógusnap, és te is pedagógus vagy, és ezért neked hoztam...” Talán ez volt a legszebb virág, amit a fiatal tanárnő életében kapott, bár az is igaz, hogy a pedagógusnapi virágözön is jólesik, különösen, ha nemcsak a „kötelező”, az „illik”-et érzi belőle az óvó néni, az általános iskolai tanítónő, avagy a tanár, ákár a középiskolában, akár az egyetemen oktatja a jövő nemzedékét. Sokfélék az emberek, sokfélék a tanáremberek is, a gyerekek is, de nagy általánosságban jó emberismerők, és nem véletlen, hogy melyik örvend szeretetnek, melyik kevésbé. Nem azon múlik, hogy mennyire szigorú egy tanár az órákon, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen kapcsolatot 'tud kialakítani a tanítványaival, hogy igazságosnak érzik-e a cselekedeteit, hogy mennyire jut velük emberközelre. Ismerek pedagógust, akinek a kamaszok hamarabb elmondják legbelsőbb problémáikat, mint a saját szüleiknek. Ismerek pedagógust, aki immár harminc éve a nyárnak legalább egy hónapját a tanítványaival tölti. Vannak saját gyerekei is. Amikor azok még éppen olyan korban voltak, mint a tanítványai, akkor azok is velük nyaraltak, később már nem. Ismerek olyan pedagógust, akinek a lakása afféle átjáróház jelenlegi és volt tanítványai részére, akinek az asztalánál rendszeres vasárnapi ebédvendég egy-egy olyan „gyereke”, akinek jobb ott lenni, mint a saját otthonában. Pedagógusnak lenni — akár óvónő, akár egyetemi tanár az illető —, nem csupán munka, nem csupán szakma, hanem a szó legtisztább értelmében vett hivatás. Őket böszöntjük most a pedagógusnapon: a hivatásukat a szó igaz értelmében viselő, vállaló pedagógusokat. És velük együtt azokat, akik már nyugalomba vonultak a pályáról, és azokat is, akik még most készülnek a pályára, a hivatásra. — Sárdi —
