Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-30 / 125. szám

1985. május 30. TOLNA A NÉPÚJSÁG Szélzsák készítése otthon Szélzsák készítése otthon i.Y __: \ 1 R \\ \ i t L h i' ‘ % K t. Q £ A yt XX n A fi V 1, ? % m v( A ^ ­r (©) (©) \­fr.-rrf _L í 1. felezővonal, 2. mere­vítő drót helye, 3. úszók és egyéb lebegök. Bizonyára foglalkoztatott már az a gondolat, ha az időjárásjelentést hallgattad, hogy az országos átlaghoz képest milyen idő van felé­tek. A szélzsá'k segít eligazodni a mindennapi széljárás ta­nulmányozásában. Akár pa­pírból is elkészítheted. Leg­jobb erre a célra a selyem- papír, mert elég könnyű és erős ahhoz, hogy a szél ne tehesse tönkre gyorsan. Tar- tósabb a selyemből vagy mű­selyemből készített kísérleti eszköz, ám ez kevesebb lehe­tőséget kínál az önálló alko­tásra, mert elegendő össze­varrni, imíg a papír szélzsá­kot tetszés szerint díszíthe­ted, festheted, rajzolhatsz rá. Ablakba kihelyezhető kicsi szélirányjelzőtől egészen na­gyokig, amik inkább egy ker­ti póznára valók, lehetősége­id szerint többfélét is készít­hetsz, de ha többre is kíván­csi vagy, mint hogy szemből vagy oldalról fúj-e a szél, tájolnod kell a pózna vagy rudacska talpazatát. Iránytű segítségével állapítsd meg pontosan az észak—dél irányt, és a kelet—nyugat vonalat is rajzold fel a tal­pazatra. Ha pontosabb ada­tok érdekelnek, az ÉK-, DK-, DNy-, ÉNy-i irányok osz­tásvonalait is feltüntetheted. Tehát először a talapzatot kell elkészítened a megfigye­lések szempontjából szüksé­ges jelölésekkel, és közepé­re helyezni a rudacskát, a felső végébe csavarozott sze­mes csavarral. Ezután követ­kezhet a szélirányjelző elké­szítése. Itt két nagyon fon­tos szempontot kell figye­lembe venned: egyik, hogy a papír nem bírja a végte­lenségig a szélnyomást, ezért a száján kívül, a végét is nyitva kell hagyni (egy kis rés a textilből készítetten sem árt), a másik, hogy a legjobb arány, ha a szélzsák szélessége kétharmada a hosszúságának. Tehát egy 30 cm hosszú szélzsák szé­lessége oldalanként 10—10 cm, azaz összesen 20 cm. Deák Mór: Az elvarázsolt Piszka Piszka, a megzöldült tengerészbaba egyik pillanatról a másikra eltűnt, méghozzá szőrén-szálán. — Jaj, nincs többé Piszkénk, nincsen költőnk! — óbégattak a babák. — Ki fog mostantól olyan verseket írni, mint a „Tengerészkés — tenger: és kész’’? — tódította Jázminka. — A babasors — Basabors címűről nem is szólva — törölgette a szemét Szörpike. Csak Puszáló, a mindig csókolózó barna­mackó őrizte meg a lélekjelenlétét. — Lélek! — kiáltott fel. — Jelen! — felelte magának. — Létezik, hogy Piszka eltűnt? — kér­dezte. — Nem szólalt meg a sarokban Alom­őriző, a babák jó tündére. — Piszka nem vész el, csak átalakul. — De mivé? — tamáskodott Jázminka. Ebben a pillanatban fura figura kapasz­kodott fel a babapolcra. Gombára emlé­keztetett, de olyan gombára, amelyiknek óriási kalapját fémhuzalok tartják feszes- mereven. — Hát te ki vagy?! — ordította el ma­gát félelmében Puszáló. — Ess Ernő vagyok — rebegte a fura jö­vevény, és hasra esett. — Ess, Ernő! — Szegény — pityereden el Jázminka a fémhuzalokon körbeforgó Ess Ernő láttán. Nem tudsz ellenállni? — Nem — nyögte a gombafejű —, nem, mert én Ess Ernő vagyok. — Honnan jössz? — segítette talpra Pu­száló. — Nem tudom — hangzott a válasz —, csak azt tudom, hogy Ess Ernő vagyok —, s azzal puff, megint hasraesett. — Tudod mit? — javasolta Jázminka. Ezentúl ne mutatkozz be, jó? — Jó — bólogatott lelkesen Ernő. — Nem mondom többé, hogy Ess Ernő va­gyok! — s azzal puff, megint hasraesett. — Menthetetlen — legyintett Csicsika, a világszép alvóbaba. — Én sose csicsikálok, ha bemutatkozom. — Hopp! Ez az! — emelte föl az ujját Puszáló. — Én se puszilok, ha a nevemet mondom! — Én se iszom! — csatlakozott Szörpike. — Akkor ez valami átok lesz! — jelen­tette ki ellentmondást nem tűrően Puszáló. — Ess Ernőt valaki esernyővé változtat­ta. — Méghozzá úgy, hogy állandóan hasra kell esnie — tódította Jázminka. — Próbáljuk meg összecsukni — dör­zsölte meg a kezét Szörpike. — Buta — legyintett Jázminka —, nem látod, hogy nincs tokja? — Várjatok csak! — intette le őket Álomőrizö. — Piszka eltűnt, ez egy. Ess Ernő itt van, ez kettő. Piszka azt írja Eső című versében, hogy „esernyő lennék szí­vesen, és magam alá állnék...” —„... hogy fejem szárazon legyen, s hú­son tartsa az árnyék” — fejezte be Csicsi­ka átszellemültem Puszálónak azonban fölcsillant a szeme. — Esso-Besso? — kérdezte. Álomőriző bólintott. — Saját versévé varázsolta Piszkát, mert nem bírta elviselni, hogy tehetségtelenebb nála — nézett Pusziiéra. Velőír ázó, ördögi kacaj válaszolt a jó tündér szavaira. — Méghogy én? — rikácsolta Esso-Besso. — Én tehetségtelenebb?! Én, aki azt ír­tam, „ha én egér volnék, száz cicát is fog­nék, de mert egér nem vagyok, így cicát sem foghatok?!" És ekkor furcsa dolog történt. Alomőri­ző szikrázó szemekkel, széttárt karral emelkedett föl: — Légy egér! — ismételgette furcsán elmélyített hangon. — Légy egér! No, több se kellett Puszálónak! Farká­nál fogva elkapta az egeret, s jól megpör­gette a levegőben! — Egér-Besso — kántálta —, azonnal varázsold vissza Piszkát, különben na­gyon pórul jársz! S amikor Ess Ernő helyén hipp-hopp, ott termett a titkos költő, teljes valójában. Puszáló a babák nevetése közepette elen­gedte az egér farkát. — Hát veled mi van? — fordult oda Jázminka Csicsikához, amikor észrevette, hogy a világszép alvóbaba nem nevet. — Arra gondolok, hogy talán elhamar- kodtuk kissé Piszka megmentését — hüp- pögte panaszosan Csicsika. — De hát miért? — értetlenkedett Pu­száló. — Mert még soha nem volt esernyőm — szomorkodott a világszép alvóbaba —, pe­dig milyen jól jött volna, amikor a Dóra vízipisztollyal lövöldözött bennünket! Agy helyett... Kevés kiadással, modern fekhely készíthető olyan fia­taloknak, akik nem hívei az ágynak, rekamiénak, s fékve is, ülve is szeretnek közelebb lenni a padlózathoz. De kez­deti megoldásként szolgálhat olyan fiatal házasoknak, akiknek még nem jött össze annyi pénzük, hogy a mé­regdrága szobagarnitúrát meg tudják vásárolni. A fekhely tulajdonképpen egy nagyon alacsony, kellően hosszú és széles pad. Négy vastag erős deszka és alulra ikét erős tartó keresztléc, va­lamint csavarok szükségesek elkészítéséhez. Lehetőleg szép, hibátlan faanyagot használjunk, így lecsiszolás után maradhat a szép natúr szín, csák lakkozni kell. A kész fekhelyre eipzáras vagy gombos huzatba bújta­tott habszivacs matracot he­lyezünk (amely lehet akkora, hogy az egész fekhelyet be­takar j:a). Ha nappal nincs máshol helye az ágynemű­nek, akkor beágyazás után egy méretre készített, fodros a falnak támasztjuk, a desz- szélű takaróval lefedhetjük kálóra nagyobb díszpárnákat az egész fekhelyet. helyezünk, s így akár négyen is elférnek rajta kényelme- A fekhely vendégnek ülő- gen helyiként is szolgálhat: ilyen­kor a matracot háttámlaként B. K. Kis gombaismereti tanfolyam (I.) Feltétlenül félnünk kell ? Az ehető gyűrűs tuskógomba A tavasz kicsalogatott bennünket a természetbe, ahol már áprilistól biztosan találkozhattunk termő gom­bafajokkal. Mi is hát a gomba? Egy élelmiszer, amely ma­gában hordozza az életve­szélyt is, másrészt oly fontos tápanyagot tartalmaz, ami hasznos az emberi szervezet számára. E most induló cikksorozat célja nem az el- ijesztés, hanem a figyelem- felkeltés egy olyan témában, ami sokunkat érdekel. A ki­egyensúlyozott táplálkozásban betöltött szerepén túl, a nép­gazdaság szempontjából sem mellékes az erdők-mezők szinte ingyenes ajándéka, ami évente több millió kilo­gramm. Ennek jelenleg — becslés szerint — mindössze egyhabmiada kerül begyűjtés­re. Az egy főre jutó évi fo­gyasztás hazánkban nem éri el a 0,5 kilogrammot, míg például néhány nyugat-euró­pai országban ennek 5—6- szorosát is meghaladja. Raj­tunk múlik, hogy hasznosít­juk-e vagy a mérgezéstől va­ló félelem, az ismeretek hiá­nya miatt veszni hagyjuk. Mit mondhatunk röviden a táplálkozási értékéről? A gomba tápanyagai közül leg­fontosabbak a fehérjék, me­lyek sajátságos módon össze­tételük alapján az állati (teljes értékű) fehérjékhez hasonlítanák. Mivel a szer­vezetünk e fehérjéket alko­tó elemeiből (aminosavak) nem tudja előállítani, így táplálékunkkal készen kell ibe juttatnunk. A növények többsége nem ilyen fehérjét tartalmaz. Jellegzetes íz, za­mat, illetve aramaanyagai is említést érdemelnek, mi­vel egyfelől gazdagítják éte­leink élvezeti értékét, más­részt egyéb élettani hatásuk is jelentős. így például az emésztés serkentésén kívül a vérkeringés teljesítményére is hatással vannak. A leg­újabb kísérleti kutatások szerint a fűszerek, ízesítő szerek változatos használata növelheti a koncentráló- és reakcióképességet. Figyelem­be kell vennünk azonban, hogy a gombákban lévő kü­lönféle tápanyagok kitin sejt­falba ágyazottak, emiatt ne­hezen hozzáférhetőek az emésztő apparátus számára. Tehát ahhoz, hogy haszno­sulhassanak, megfelelő konyhatechnológiára, azaz előkészítésre van szükség. Sz megoldható kellő roncsolás­sal, például darálással, ap­róra vágással, de fontos az étel alapos megrágása is. A nehezen emészthető rosttar­talomnak tudható be az, hogy a gombának nagy a te­lítőértéke. Ily módon a jól­lakottság érzetét kelti, ugyanakkor kis mennyiségű kalóriabevitelről van szó. Fo­gyókúrázók kedvéért: a ka­lapos gombák 100—730 kcal/kg kalóriaértéket képvi­selnek. Ez a tény — ameny- nyiben a hazai néptápláliko- zás helyzetét tekintjük — nem hanyagolható el, hiszen a túlzott kalóriájú ételek fo-"* gyasztása és ennek követ­kezménye, az elhízás egyik egészségügyi problémánk. A gombás ételek a lakosság körében egyre közkedvelteb­bé válnak. Ezt bizonyítják a bolti forgalmi adatok is, és a megnövekedett érdeklődés a gombagyűjtés iránt. (Folytatjuk) Pedagogusnap előtt Barátnőm kislánya első osztályos volt, alighogy el­múlt hatéves, amikor egy szabad szombati napon, mi­közben édesanyja otthon ta­karított, azzal állt elő: — Anyu, engedj el engem egyedül az utcára. Csak tíz percre. ígérem, hogy tíz perc múlva otthon leszek. Az anyu egyébként peda­gógus. Ahogy utólag elmond­ta, viaskodott benne az anya a pedagógussal: leengedje-e a forgalmas utcára a kis­lányt, aki sejtelmesen tit­kolta, hogy mire kell neki az a tíz perc. Győzött a pe­dagógus, és leengedte, de az ötödik emeleti ablakból les­te, hogyan megy át az út­testen, és ott állt adig, amíg vissza nem tért a sarok ta­karásából. Akkor látta, hogy a kislány egy szál virágot szorongat a markában. Nem értette .a dolgot. Azután belépett a kislány, és azt mondta: „Ezt neked vettem, mert az iskolában is volt pedagógusnap, és te is pedagógus vagy, és ezért ne­ked hoztam...” Talán ez volt a legszebb virág, amit a fiatal tanárnő életében kapott, bár az is igaz, hogy a pedagógusnapi virágözön is jólesik, külö­nösen, ha nemcsak a „köte­lező”, az „illik”-et érzi belő­le az óvó néni, az általános iskolai tanítónő, avagy a ta­nár, ákár a középiskolában, akár az egyetemen oktatja a jövő nemzedékét. Sokfélék az emberek, sok­félék a tanáremberek is, a gyerekek is, de nagy általá­nosságban jó emberismerők, és nem véletlen, hogy me­lyik örvend szeretetnek, me­lyik kevésbé. Nem azon mú­lik, hogy mennyire szigorú egy tanár az órákon, hanem sokkal inkább azon, hogy milyen kapcsolatot 'tud ki­alakítani a tanítványaival, hogy igazságosnak érzik-e a cselekedeteit, hogy mennyire jut velük emberközelre. Ismerek pedagógust, aki­nek a kamaszok hamarabb elmondják legbelsőbb prob­lémáikat, mint a saját szü­leiknek. Ismerek pedagó­gust, aki immár harminc éve a nyárnak legalább egy hónapját a tanítványaival tölti. Vannak saját gyerekei is. Amikor azok még éppen olyan korban voltak, mint a tanítványai, akkor azok is velük nyaraltak, később már nem. Ismerek olyan pedagó­gust, akinek a lakása afféle átjáróház jelenlegi és volt tanítványai részére, akinek az asztalánál rendszeres va­sárnapi ebédvendég egy-egy olyan „gyereke”, akinek jobb ott lenni, mint a saját ottho­nában. Pedagógusnak lenni — akár óvónő, akár egyetemi tanár az illető —, nem csu­pán munka, nem csupán szakma, hanem a szó legtisz­tább értelmében vett hiva­tás. Őket böszöntjük most a pedagógusnapon: a hivatá­sukat a szó igaz értelmében viselő, vállaló pedagóguso­kat. És velük együtt azokat, akik már nyugalomba vonul­tak a pályáról, és azokat is, akik még most készülnek a pályára, a hivatásra. — Sárdi —

Next

/
Thumbnails
Contents