Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-30 / 125. szám
1985. május 30. ('TOLNA \ tfEPÜJSAG 3 Sajtótájékoztató Vasárnaptól áj menetrend Kedvezményeket ad a MÁV A 2400 személyvonat közül egy — Szekszárdon Két cintányér között a levegő Egy rádióriport nyomában Feloldható bölcskei kérdőjeiek A MÁV Pécsi Igazgatóságán Fényes József igazgató kedden a dél-dunántúli sajtó, rádió, televízió munkatársait tájékoztatta a június 2-án életbe lépő új menetrendről. A vasút a múlt évben 235,5 millió utast szállított, egy utas átlag 47 kilométert tett meg. Az országban naponta 2400 vonat szállítja az utasokat. A pécsi igazgatóság területén 17,4 millió utast és 17 millió tonna árut szállítottak. Az idei évre is hasonló teljesítményt terveztek, sajnos, az áruszállítás tervét időarányosan nem tudták teljesíteni. A MÁV korszerűsíti vonalait, tavaly például 100 kilométer hosszúságban villamosították a hálózatot, ebből nyolcvan kilométer Tolna megye területén van. A vasútállomások felvételi épüleKEVÉSBÉ ISMERT SZÖ- LÖKÁROSÍTÓK. Szőlőültetvényeink védelme az elmúlt évszázad második felétől egyre küzdelmesebbé vált. 1853-ban először a szőlőldszt- harmat, majd 1872-ben a szőlőgyök ér te tű (filoxéra) és 1880-ban a szőlőperonoszpó- ra jelent meg hazánkban. A katasztrofális károknak, amelyet a három károsító okozott, a szőlőtermesztők és a szakemberek évtizedeken át tehetetlen szemlélői voltak. Az ekkor beindult nagyarányú kutatások eredményeinek köszönhetjük, hogy a század elején mind kötött, mind homoktalajon a szőlő ismét megfelelő biztonsággal termeszthetővé vált. Az utóbbi években azonban a kis- és nagyüzemekben egyaránt újabb növényegészségügyi problémák jelentkeztek, amelyek a tőkék korai leromlásában és elhalásában nyilvánulnak meg. Az eddigi vizsgálatok eredménye szerint a tőkepusztulás közvetlen oka két témacsoportba különíthető el. Ezek a következők: A szálítőszövetek kóros elhalása és az osztódó szövetek károsodása. Elsősorban a magasművelésű ültetvényekben jelentkezik. A tőkék leromlása (rövidebb hajtások, kevesebb termés) a csökkenő tápanyagellátás miatt már a szövetek részleges elhalásakor szembetűnővé válik. A teljes szövetelhalás néhány év alatt bekövetkezik, és az ilyen tőkéken a következő vegetáció elején már semmi életjel nem mutatkozik. A betegség kórokozói (Phomop- sis viticola, Eutypa armenia- cae és Stereum hirsutum) már ismertek, és az a tulajdonságuk is, hogy a tőkék föld alatti részeit nem tétéinek korszerűsítését folytatják. így sor kerül majd Zákány, Simontornya, Előszállás épületeinek felújítására. A járműállomány felújítására tizennégy nagy teljesítményű villanymozdonyt és 22 mellékvonali motorvonatot is üzembe állítanak. A forgalom mérsékelt növekedésére számítanak. A menetrendet ennek megfelelően alakították ki. A helyi tanácsokkal egyeztették a lakossági érdekeket, s a nemzetközi forgalomban a vonatok további pontos közlekedését akarják elérni. Tolna megyével kapcsolatban lényeges változás nem lesz. Újdonság: közvetlen összeköttetés lesz Pécs és Miskolc között. Szegedről idén is közlekedik majd a fürdővonat, Fonyód célállomásra, de Balatonszentgyörmadják meg. Ez az ismeret arra enged következtetni, hogy a törzs visszavágásával és újranevelésével a betegség részben leküzdhetővé válik, mert a kémiai védekezés hazánkban jelenleg még megoldatlan. Meg keLl említeni, hogy a károkozók nagyabb mértékű fellépését és a betegség eddig nem tapasztalt terjedését elősegítették olyan tényezők, amelyek az ültetvények erőnlétét és ezzel együtt a tőkék ellenállóságát is csökkentették. Fontosabb ilyen tényezők pl. a nyugalmi időszak szeszélyes időjárása (hideghatás, fagy- hatás), az összetevőiben aránytalan tápanyag-visszapótlás, a kálium rendszeresen kálisóban történő adagolása következtében fellépő sóhatás, és végül, de nem utolsósorban a tőkék nagyfokú túlterhelése. Ezek a tényezők azonban természetesen az időjárás kivételével a termesztők által módosíthatók, kiiktatásuk a túlterhelés mellőzésével, káliumklorid helyett káliumszulfát adagolással, talajvizsálaton alapuló tápanyag-visszapótlással lehetséges. A gyökérszövetek kóros elhalása. A betegség megyénk hagyományos és magasművelésű ültetvényeiben egyaránt terjedőben van, és a kistermelőknek a kórokozó, valamint a védekezési lehetőség ismeretének hiánya okoz problémát. A beteg tőkéken látható tünetek (hajtásnövekedés évenkénti csökkenése, terméscsökkenés) hasonlóak, vagy megegyezők az előző csoportban tárgyaltakéval. A talajban élő, úgynevezett feltételesen betegségbkozó gombák (Armillaria mellea és Rosellinia necatrix) szintén a valamilyen okból légyig már személyvonatként viszi az utasokat. A most kezdődő menetrendi változással egy időben kedvezményeket ad a vasút. A családosok például 20 százalékkal fizetnek kevesebbet. (A Balaton partján tíz utazásra alkalmas jegyfüzetet adnak, ugyancsak húsz százalékkal olcsóbban. A vásárokra, illetve egyéb nagy létszámú rendezvényekre is kedvezményt adnak. A vonatos turizmus növelése érdekében a Dunántúli tNapló közreműködésével különvonatokat indítanak majd nyolc hétvégén, az elsőt június 29-én. Pécsről Gunaras-fürdőre is indítanak vonatot, de természetes, hogy a vasútról a fürdőig különbuszokkal mennek az utasok. védelme gyengült tőkéket, illetve azok gyökérzetét támadják meg. A tápanyagfelszívó gyökerek, majd a vastagabb gyökerek is fokozatosan elpusztulnak, elkanhadnak. Feltűnő a tőkék korai elhalása olyan területeken, ahoi erdőirtás, vagy kivágott öreg szőlő után közvetlen és az általános talaj- fertőtlenítés elhagyásával végezték a telepítést. A kórokozók teljes kiirtása csak üres területen, tehát telepítés előtt lehetséges. A Dazomet 90 G általános ta- lajfertőtlenítő szer a talaj lakó kártevők mellett a gomba kórokozókat, a parazita fonalférgeket, és a csírázó gyommagvakat is elpusztítja. A KISTERMELŐK SZŐLŐVÉDELMI LEHETŐSÉGEI. A hagyományos szőlőkárosítók elleni biztonságos védekezés korszerű készítményekkel (általában felszívódó és hosz- szú hatástartamú készítmények) a kisüzemekben is megoldott. Egyre inkább felvetődik azonban a vegyszer- költség és a szabad idő kérdése. Kiskereskedelemben is forgalmazott korszerű készítményekkel pl. Ridomil Plus peronoszpórára Rubigan 12 EC lisztharmatra, {tonilan 50 WP vagy Rovral szürkerothadásra, Mitac 20 EC atkákra, Decis 2,5 EC szőlőmolyokra, a permetezések száma felére csökkenthető (4—6), viszont az évi szerköltség kétszeresére emelkedik, amely a jelenlegi kiskereskedelmi árakat figyelembe véve 1200—1300 Ft-ot tesz ki, 1000 négyzet- méter területre. Megfontolandó tehát, hogy mi a több, a pénz vagy a szabad idő. Beda Gyula Tolna Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Két cintányér között levegőnek érezheti magát ma egy vidéki gyáregység igazgatója. Felelősséggel tartozik a kollektívának, hisz együtt dolgoznak évtizedek óta, és elszámolással az anyavállalat vezetőinek. A szépen — de néha élesen — hangzó sárgaréz cintányér között a levegő minden alkalommal összeszorul, mintha egy dugattyú vezérelné. A gyáregységigazgató, gondolom, a levegő „tömörségéből” sok mindent elárulhatna, ha a panaszkodáshoz szoktatták volna. Nem szoktatták, — ha tudott magának becsületet szerezni, akkor rendben a dolog, hanem, akkor, sajnos, senki sem segít rajta. Vajon lehet-e olyankor becsületet szerezni, amikor a nagy közös — népgazdasági — érdek mellett még számtalan fellelhető? Mert ha csak a három — klasszikusnak is nevezett — érdek között kellene az összhangot megteremteni, akkor gyerekjátéknak mondhatnánk a dolgot. A népgazdasági érdek mellett azonban jelentkezik az egyéni, a gyáregységi, a vállalati... érdek is. Ritka esetben, amikor a vállalatvezetésnek ugyanaz a célja, az összhangteremtés megoldható, ha nem, akkor évekig néznek egymásra, mint csirke a piros kukoricára... Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy Horváth József, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei gyáregységének igazgatója nem volt „jóban” az anyavállalat vezetésével, vagy mindig úgy érezte: a cintányérok között ő a levegő. Órák óta ülünk és beszélgetünk. Horváth József azon meditál, hogyha újabb újságcikk készül az üzemről, az vajon árt-e, vagy segít. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat meg kívánt válni a bölcskei üzemtől. Már az első pillanatban volt rá vevő. Az Akkumulátorgyár rögtön vásárló lett volna, itt a Duna melletti községben milliárdos üzemet kívánt létrehozni. Véletlenül a rádiótól jártak az üzemben és a beszélgetések során derült ki: eladó a gyár. A jó riporter azonnal reagált, és így természetesen riport lett Bölcskén. Majd másodszor is visszatértek az üzembe és két hete ismét sugároztak egy műsort. — Segített a rádióriport? — Ez ideig nem érzékeltük — mondja a gyáregységvezető. — Ezért meditálok azon is, hogy segítene-e egy újságcikk. A történet ismerete alapján úgy gondolom, hogy a bölcskei kérdőjelek feloldhatók és hamarosan ez meg is fog történni. Engem az érdekel, hogy ilyen esetben a gyárigazgató, aki 1961 óta dolgozik a gyárban, hogyan viselkedik, milyen hatások érik, nehéz-e levegőnek lenni két cintányér között. — Ilyen esetben minden lépés meggondolandó. Nagyon fontos, hogy mikor és mit közlünk munkatársainkkal. Ha korán kezdjük tájékoztatni, akkor zavart oozunk, ha későn, akkor pedig nem vagyunk becsületesek. Véleményem szerint mi jó időben álltunk az emberek elé. Természetesen zavart okoztunk, mert mindenki félt a jövőtől, de a tisztességes tájékoztatás mégis feloldotta a bizonytalanság egy részét. Amikor már biztos volt a Gyár- és Gépszerelő és az Akkumulátorgyár között a tárgyalás, 16 munkatársunk utazott Budapestre és megnézte a lehetséges „gazdát”. Később azt terveztük, hogy szélesítjük a kört és több embernek adódott volna lehetősége „háztűznézőbe menni. A házasság végül is nem jött létre. A vevő szándéka végig megmaradt, de környezetvédelmi okokból nem kapott engedélyt az Akkumulátorgyár a vásárlásra. Amikor eladnak egy gyárat, vagyis maga a gondolat felmerül, felvetődik egy olyan kérdés is, hogy miért adják el. Talán rosszul gazdálkodtak és a veszteséget nem hajlandó vállalni a „gazda”? Vagy olyan gazdasági helyzetbe került a vállalat, hogy az eladás bevétele rendezné az anyagi helyzetét? Ez utóbbi előbb megmarad az emberben, azért is, mert a Gyár- és Gépszerelő szervezetébe elég nehezen illeszkedik be egy gyártó üzem. A szerelőiparban mások a szabályzó rendszerek, a vállalati felépítés rendszere, mint egy termelő gyárban. Ebből az is következik, hogyha már meg kell válni valamelyik részlegtől, akkor attól válnak meg, amelyik nincs a „szívük csücskében”. — A legfőbb ok: a vállalat egy olyan termelő kapacitást hozott létre Bölcskén, amit nem tudott kihasználni. Ezzel a termelő kapacitással kétszer annyi termelési értéket kellett volna előállítani, mint azt tettük. Ennek pedig az az oka. hogy a vállalat nem gondoskodott a gyáregység bérezési gondjainak feloldásáról. Ma — és éppen Paks közelségében — lehetetlen munkaerőt találni olyan üzembe, ahol nincs még ötvenezer forintos átlagkereset sem. Felborult az egyensúly és a vállalat nem akart vállalkozni az egyensúly helyrehozására, így a legjobb megoldás az eladás volt vállalati szempontból. Évek óta mondogattuk a vállalat vezetőinek ezt, de ők mindig azzal válaszoltak: máshova is kell a pénz. Ezt kénytelen vagyok elhinni, de a termelés növelésével megjött volna az a pénz, amit nekünk adtak volna — mondja Horváth József. — Hosszú ideje beszélgetünk; még egyszer sem mondott semmit egyes szám első személyben... — Nagyon jó kapcsolat alakult ki a gyáregység gazdasági és politikai vezetése között. Úgy érzem, hogy együtt dolgoztunk mindig, nemcsak mi, hanem a gyáregység minden dolgozója. Egyszerűen arról van szó, hogy aki maradt — közel 180 ember —, azok ide tartoznak. Vállalták a kisebb keresetet is, és nem mentek Paksra vagy Dunaújvárosba, ahol lényegesen magasabbak a jövedelmek. Így természetes, hogy összetart a kollektíva. Az igazgató arcát figyelem. Nyugodt, kiegyensúlyozott, fegyelmezett. Ebben a helyzetben nagyon nehéz lehet. Vajon miért harcol az üzemért? Sokan mások az újságírókat „elhessegetnék”, ö beszélget, együttgondolkodásra készteti az embert. — Arról van szó, hogy munkának csak akkor van értelme, ha az ember érzi: fontos dolgot csinál. A gyáregység számadatai még mindig azt mutatják, hogy eredményesen dolgozunk. De az ember szeretné, ha ez a korszerű és jól felszerelt üzem még többet adna. Ezért érdemes a vitát vállalni, ezért kell a vitát vállalni, mert máskülönben a legfontosabb veszik el: hit az értelmes munkában. A bölcskei gyáregység most nem eladó. A vállalat vezérigazgatója készíttetett egy pártatlan beszámolót szakemberekkel, annak alapján születik a döntés. Egy biztos: a bölcskei kérdőjelek feloldhatók. Csak azért is lehet ebben hinni, mert egy 120 millió forint értékű, jól felszerelt üzemcsarnokkal rendelkező gyár mindenkor hasznot hozó termelési egység lehet. Ez pedig az itt dolgozóknak jelent biztosítékot arra, hogy érdemes volt maradni, érdemes volt az er- éve tartó bizonytalanságot is vállalni. Ebben azért is hiszek, mert Horváth Józsefből is a bizalom sugárzik, és érzem: nem süllyedő hajón ülünk... HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Pj Fotó: Czakó S. Szőlőültetvényeink
