Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-30 / 125. szám
2 NÉPÚJSÁG 1985. május 30. PANORÁMA Választási nagygyűlések (Folytatás az 1. oldalról) Sokan vannak azok is, akik a társadalmi élet különböző területein önzetlenül szolgálják a közérdeket, aktív részesei a közéletnek. Ám ezzel ellentétben tapasztalható a közösségi szellem gyengülése is, vannak közömbös, önző emberek, s joggal foglalkoztatják közvéleményünket a közerkölcsöt, az állam- polgári fegyelmet sértő megnyilvánulások. Egyesek a törVátasztási nagygyűlést rendeztek szerdán Egerben, a dohánygyár kultúrtermében, melyen Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet. — Mezőgazdaságunk számos eredménye igényes ösz- szehasonlítást is kibír — hangsúlyozta egyebek között. — Hosszú idő óta érzi a magyar nép, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezésére, megszilárdítására annak idején elfogadott elveink, az ezt megtestesítő agrár- és szözetkezetpolitika kiállták az idők próbáját. Jól ösztönözte elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemeket, de a háztáji gazdaságokat és a mezőgazdasági kistermelőket is. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt negyedszázadban a magyar gazdaság e területén vényeket kijátszva dologtalanul élősködnek a közösség kárára, munkakerülő, csavargó életmódot folytatnak. Ez minden tisztességes állampolgárt joggal felháborít. A kongresszuson meghirdetett programunknak az is része, hogy a társadalom védelmében intézkedéseket hozzunk az említett káros jelenségek visszaszorítására. A zalaegerszegi választási nagygyűlés a Szózat elének- lésével fejeződött be. több és eredményesebb változás történt, mint korábbi történelmünk egész során. Ez nemcsak az agrártermékek növekvő mennyiségére és minőségére, a termelőüzemek szervezeti fejlődésére igaz, hanem az agrártermelésből élők életviszonyaira, tudati és képzettségbeli fel- emelkedésére is. Olyan agrárpolitikánk van, amely reálisan számol gazdaságföldrajzi adottságaink lehetőségeivel, s megnyerte a magyar parasztságot, a mezőgazdaságból élőket. De bátran állítom, hogy a társadalom más osztályait és rétegeit is bizalommal tölti el és eredményeket is hozó együttműködésre serkenti. Ágazatunkban a nagyüzemek a meghatározóak. Hasznosnak bizonyult az a tartós gyakorlat, hogy önállóan és döntően saját felelősségükre gazdálkodnak, egyre rugalmasabban, a saját adottságaikhoz igazítva szervezhetik érdekeltségi viszonyaikat. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaság fejlődése ezenfelül azt is bizonyítja, hogy a gazdasági eszközökkel történő szabályozás, s ehhez kapcsolódóan a piaci viszonyok ésszerű mértékű meghonosítása jól élteti a vállalkozó kedvet, a jövedelmező gazdálkodás iránti kollektív és egyéni érdekeltséget, felelősséget. Fej.ilődésünkben meghatározó és stabil elem a szövetkezés tartalmához tartozó jegyek erősödése is. Így a belső önszabályozás, az ön- kormányzat, a vezető tisztségviselők^ demokratikus választása, a tulajdonosi ellenőrzés érdemi gyakorlása. De az is idetartozik, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek más szervezetek által el nem látott — szociális, közművelődési feladatokat is megoldanak, tehát tagjaik társadalmi szervezetei is. Ennek kihatása érvényesül a közélet demokratizmusának mélyülésében is. Az is kézzelfogható, hogy jelentős" szerepet vállalnak a ^ vidéki életviszonyaink fejlesztésében. Számos szolgáltatási feladatot átvállalnak, vagy segítenek erőforrásaikhoz mérten. Nagy szükség van erre, hisz tagjaik, alkalmazottaik közérzete kihatással van a közös munka sikerére is. A népességmegtartó kapacitások fejlesztését, fenntartását természetszerűen nem tudják átvállalni a termelőszövetkezetek — mondotta a többi közt Sarlós István. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta dr. Emmanuel Nsant, a Nigériai Szövetségi Köztársaság egészségügyi miniszterét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Budapesten. A miniszter átadta Losonczi Pálnak Mohammed Bubari nigériai államfő személyes üzenetét. A találkozón jelen volt Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes és James (Tsado) Kolo nigériai nagykövet. (MTI) * Várkonyi Péter külügyminiszter szerdán fogadta Csi- en Csi-csen kínai külügyminiszter-helyettest, aki Li Peng miniszterelnök-helyettes kíséretében tartózkodik hazánkban. Roska István külügyminiszter-helyettes ugyancsak megbeszéléseket folytatott kínai kollégájával a magyar—kínai kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdésekről. MOSZKVA Viktor Nyikonov, az SZKP Központi Bizottságának titkára szerdán Moszkvában fogadta Váncsa Jenőt, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélések során az iparszerű mezőgazdasági termelés és élelmiszerfeldolgozás területén folytatott szovjet— magyar együttműködés további elmélyítésének kérdéseit vitatták meg. Agrárpolitikánk kiállta az idő próbáját tartott a MÉSZÖV elnöksége Ülést Tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének székházában tartotta ülését a MÉSZÖV elnöksége Kálmán Gyula elnökletével. Első napirendként jóváhagyta a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a két ülés között tett fontosabb intézkedésekről beterjesztett jelentést, majd az általános szövetségi titkárság előterjesztése alapján megvitatta — és az elhangzott kiegészítésekkel és javaslatokkal együtt elfogadta „A fogyasztási szövetkezetek 1984. évi sporttevékenységei, s 1985. évi feladatai” című előterjesztést. A fogyasztási szövetkezetek működési területükön segítik, erkölcsileg, anyagilag támogatják a községi, szövetkezeti sportköröket, hozzájárulnak a versenysport fejlődéséhez, szervezik a tagjaik és dolgozóik tömegsportigényeinek kielégítését. A megyei szövetség — együttműködve a sporthivatalokkal, KISZ- szel, szakszervezeti szervekkel, testvérszövetségekkel — ehhez a munkához ad segítséget. 1984- ben valamennyi fogyasztási szövetkezet, s egykét takarékszövetkezet is részt vett a megyei sportversenyeken, a SZÖVOSZ Kupa mérkőzéseken. 1985- ben a SZÖVOSZ Kupa ’85 évi versenyét a rendező szervek hazánk felszabaAz elnökség a szervezettebb és rendszeresebb sportolásra hívta fel a figyelmet és javasolta, hogy fiatalok mellett az idősebb tagok és dolgozók igényeit is vegyék a szövetkezetek figyelembe, dulása 40. évfordulója tiszteletére hirdették meg. Ehhez kapcsolódnak a meghirdetett Téli és Nyári Kupa versenyek, amelyekről a beszámolóhoz csatolt versenynap- tár adott eligazítást. SZOBOSZLAIJENŐ Mai kommentárunk Genfben - másodszor „Ügy véltük, hogy a tárgyalások meglehetősen bonyolultak lesznek, s valóban ez történt” — így értékelte a két nagyhatalom között Genfben folyó fegyverzetkorlátozási tárgyalások állását az első forduló lezárásakor az amerikai delegáció vezetője. A „bonyolult” korántsem az egyetlen kifejezés, amit a március közepén kezdődött szovjet-amerikai megbeszélések menetére alkalmazni lehet; sok megfigyelő rutinszerűen „igen összetettnek, rendkívül időigényesnek és intenzívnek” titulálja azokat. A genfi tárgyalások első, hat hétig tartó szakasza alatt a szakértők egybehangzó megállapítása szerint szinte semmilyen közeledés nem volt megfigyelhető a két fél álláspontjában, s a véleménykülönbségek gyakorlatilag ugyanolyan nagyok, mint amikor a küldöttségek elfoglalták helyüket a svájci konferenciaváros tárgyalóasztala mellett. Ráadásul — az előzetes nyilatkozatok alapján ez világosan látszik — semmivel nem tűnnek kedvezőbbnek a kilátások a világ sorsa szempontjából oly fontos eszmecsere ma kezdődő második fordulója előtt sem. Washingtoni bejelentések szerint például a Fehér Ház egyáltalán nem módosítja saját javaslatait, s mereven ragaszkodik az elindított űrfegyverkezés-kutatási programok továbbviteléhez. Ez pedig — mutatott rá az elmúlt napokban számos szovjet értékelés — voltaképpen megtorpedózza a genfi tárgyalások bármiféle sikeres lezárását, hiszen annak idején a két ország külügyminisztere abban egyezett meg, hogy a „csillagháborús” témák elválaszthatatlan részét alkotják a genfi „csomagnak”. Gromiko és Shultz januári találkozóján azt a célt tűzték ki, hogy a hosszabb szünet után folytatódó közvetlen tárgyalásokon a stratégiai támadófegyverek, a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök, és az űrfegyverek kategóriáját egymással szoros kölcsönhatásban vitatják meg. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok nem tartja be a megállapodásban foglaltakat. Washington viszautasította Mihail Gorbacsov időközben nyilvánosságra hozott moratóriumjavaslatát is. amelynek elfogadása pedig kedvezőbbé tehette volna a megbeszélések légkörét. Az amerikaiak indoka már megszokott: bármilyen befagyasztás „csupán a szovjet fölényt tartósítaná”. Aligha nevezhetjük tehát kedvezőnek a helyzetet a második forduló kezdő napján. Csak remélni lehet — amint arra a Pravda minapi szerkesztőségi cikke rámutatott —, hogy az amerikai félnél felülkerekedik a politikai realizmus, és a békés jövőért érzett felelősség. SZEGŐ GÁBOR Szűrös Mátyás fogadta Ilse Tliielét Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán fogadta Ilse Thielét, a Német Szociális-» ta Egységpárt Központi Bizottságának és az NDK Államtanácsának tagját, a Német Demokratikus Nőszövetség elnökét, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnökét, aki a Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására érkezett hazánkba. A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a nemzetközi nőmozgalom előtt álló tennivalókra. A találkozón részt vett Du- schek Lajosné, az MSZMP KB tagja, az MNOT elnöke. III. Egyébként nemcsak olasz hadifoglyok voltak abban az időben Magyarországon, hanem fordítva is. Magyarok Olaszországban. Lapozzuk fel ismét a már említett újság, a Tolnavármegye és a Közérdek 1917. július 19-i számát. A korabeli hadifogolyviszonyokkal kapcsolatban érdekes hírt olvashatunk: „Kicserélt hadifogoly. Fördős Dezső 69. gyalogezredben hadapródjelölt, özv. Fördős Vilmosáé uzdi föld- birtokos fia kétévi olasz hadifogság után egészségesen hazaérkezett. Mint orvosnövendéket kicserélték." Egy héttel később aztán a részletes beszámolót is közli a lap: ___ Fördős Dezső h adapródjelölt hazajött az olasz hadifogságból — Nagy- dorogi tudósítónk fölkereste és elbeszéléséből a következőket jegyezte fel:-Éppen két évig és két napig voltam fogoly. Elfogatá- som részleteiről nem szívesen beszélek, mert az leírhatatlan borzalmak után történt. Zászlóaljam majdnem fedezék nélkül sziklás talajon hosszú ideig óriási pergőtűz alatt állt — védtelenül. Mint utóbb egy olasz vezérkari százados mondta, 11 000 gránátot dobtak erre a körülbelül egy kilométer hosszú arcvonalszakaszra. — Hogy az mit jelent, elképzelni nem lehet! Aki még élt, többé kevésbé meg volt őrülve. Az emberek letépték a ruhát testükről és úgy szaladgáltak. Hozzám egy ilyen meztelen bolond azzal jött, kötözzem be a fejét, mert elvitte a gránát, pedig semmi baja nem volt. Végre körülkerítettek az olaszok, és vége volt ennek a pokolnak. Olyan állapotban vittek el bennünket, hogy az első olasz városban láttunkra sírtak az asszonyok az utcán. Hosszas huzavona után egy olasz erődbe zártak bennünket, onnan később egy másikba vittek, az még rosszabb volt: valóságos várfogságot szenvedtünk, pedig tiszti elbánásban részesültünk. Lehet, hogy magunk voltunk ennek részesei, mert mindjárt azzal kezdtük, hogy visszautasítottuk az olasz tisztek kézszorítását. Először egy olasz őrnagy hallgatott ki bennünket és gratulált a kitartáshoz. Mikor a kezét nyútotta, mi hátratettük a magunkét. És ez így ment végig, ahol csak lehetett, kifejeztük megvetésünket az áruló szövetségessel sezmben. Persze, ilyen körülmények között nem nagyon becéztek bennünket. Nagyon csodálkoztak, hogy mi magyarok gyűlöljük őket, Ausztria ellenségeit és nem az osztrákokat. ..« Hogy ki gyűlölt kit, azt nem ártana pontosítani, hiszen a Bátán olasznak tartott isztriai menekültekkel kapcsolatban inkább a részvét volt a jellemző, és a rettenetes állapotban lévő magyar hadifoglyok láttán könnyeiket törlő olasz asszonyok szívében sem a gyűlölet verhetett tanyát. Természetesen azt nem állíthatjuk, hogy a két nép egymásnak uszított, ugrasztott egyszerű katonái csak a barátkozásra gondoltak, hiszen rettenetes ütközetek, öldöklő közelharcok voltak mögöttük. Ennek ellenére — például Szabó László is utal rá könyvében — találunk példát arra, hogy a szemben lévő lövészárkokban szenvedők a saját szakállukra még amolyan fegyverszünetfélét is kötöttek, amit aztán a tisztek kézigrá- nátdobálása szakított meg. Sajnos, nincs okunk kételkedni Fördős Dezsőnek a fog- ságbaesést ecsetelő beszámolójában sem. Az újság megjelenésének dátumát, illetve a két év két napig tartó fogság időtartamát figyelembe véve több mint valószínű, hogy az első isonzói csaták egyikében foghatták el. Elbeszélése kiegészíti a Szabó László hadtörténész által írottakat: „Az első nagyszabású támadás (az első isonzói csata) az 1915. június 23-án megindult hatalmas tüzérségi előkészítéssel kezdődött. Több száz olasz löveg egy héten át lőtte, morzsolta az osztrák— magyar csapatok amúgy is gyengén kiépített árkait, fedezékeit. A sziklás, köves talajon, különösen a „Dober- dón" Görznél, Plava mellett a Tolmeinnél az árkok éppen csak elfedték a térdelő katonákat, akiket homokzsákokból és kövekből emelt mellvédekkel igyekeztek fedezni. Az utóbbi persze nem volt szerencsés megoldás, mert a gránátrobbanások nyomán szerterepülő kőszilánkok néha súlyosabb sebet ejtettek, mint a repeszdarabok...” Egy-egy offenzíva során több tízezeres, olykor százezres nagyságrendű volt a szemben álló felek vesztesége halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban. Ez utóbbiEmléktábla a szekszárdi temetőben ak közé tartoztak azok a volt olasz katonák is, akik többek között Tolna megyében vettek részt a mezőgazdasági munkában. A miszlai aratókról már szóltunk, de levéltári adatok vannak arról is, hogy 1918 elején dolgoztak Nagy- dorogon, Kölesden, Gyapa- pusztán, Ózsákon, Palánkon, Tamásiban, Gyulajon. Közülük legalább tizenkilenc immár örökre szekszár- don maradt, az alsóvárosi temető elkülönített, szépen gondozott részében nekik is nyílnak az árvácskák, a tulipánok, akár a többi ott nyugvó egykori magyar, orosz, szerb, román katonának. Emlékezni rájuk nemcsak a kegyelet, hanem a tanulságok kapcsán is érdemes. (Vége.) GYURICZA MIHÁLY Hetven éve történt
