Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május 25. NÉPÚJSÁG 3 A szakmaközi bizottságok heiye, szerepe Néhán- esetben már hírt adtunk valamely rendezvény kapcsán, a szekszárdi szak- szervezeti szakmaközi bizott­ság tevékenységéről. Gon­doljuk azonban, nem alapta­lan a feltételezés, hogy na­gyon sokan nincsenek tisztá­ban azzal a szereivel, ame­lyet 'a szakmaközi bizottsá­gok az ország, megyénk és a megyeszékhely életében be­töltenek. nemcsak mint szak- szervezeti szervek, hanem annál sokkalta szélesebb mé­retekben. Elsősorban a megismerte­tés céljából kérdeztük meg Tolnái Ferencet, a szekszárdi szakmaközi bizottság elnökét és Zsédely Istvánt, ugyanen­nek a szervnek a titkárát, tájékoztassa olvasóinkat, mi­lyen szerv működéséről van szó, mi a szerepe, és me­lyek a célkitűzések. A tájékoztatásuk alapján mondjuk el, mi is az a szak­maközi bizottság. Először is a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának ide vonatkozó 'határozatára kell utalni, amely kimondja, hogy a szakmaközi bizottságok fel­adata képviselni a lakóterü­letükön élő szervezett dolgo­zókat. Kötelesiségüik elősegí­teni a területpolitikai dönté­sek, állásfoglalások megala­pozását, mozgósítani a kijelölt célkitűzések megválósítására és ellenőrizni azok végrehaj­tását. A szakmaközi bizottságok a szakszervezetek területi szerveként működnek. Kép. viseleti, véleményező, végre­hajtást segítő, szervező, el­lenőrző és jelző szervezetek. Az adott közigazgatási egy­ségben működő alapszerve- zetek és a 'tagság képviseleti szervei. Együttműködnek a terüle­ten lévő alapszervezetekkel, a helyi állami és társadalmi szervekkel. Számukra folya­matosan jelzik a szervezett dolgozók '’Ondijait, problé­máit, intézkedést igényelve azok megoldására. Ami a konkrét feladatokat illeti: a tanácsokkal és más állami szervekkel együttmű­ködve részt vesznek a lakó- területi fejlesztési tervek ki­dolgozásában, a dolgozók élet- körülményeit leginkább be­folyásoló programok kialakí­tásában. Közvetítik, képvi­selik a dolgozók ez irányú igényeit, javaslatait, vélemé­nyezik a középtávú tanácsi terveket, éves programokat, elősegítik a tennivalók sor­rendiségének meghatározását, ellenőrzik azok végrehajtá­sát. Mozgósítanak a kialakított célkitűzések megvalósítására. Elősegítik, hogy a szervezett dolgozók részt vegyenek a lakóhelyi közéletben. Ezzel is segítik a szocialista de­mokratizmus széles körű ér­vényesülését, a nyílt város- és községpölitika megvalósu­lását. összehangolják a társadal­mi összefogással végzendő munkákat, ellenőrzik a be­folyt összegek rendeltetés- szerű felhasználását. A társadalmi és állami szer­vekkel együttműködve össze­hangolják, segítik és ellenőr­zik a területen élő dolgozók szociális ellátáslát. Segítik a területükön működő egész­ségügyi intézmények társa­dalmi ellenőrzését, ismertetik a társadalombiztosítási, egász- áé-"gyi rendeleteket. határo­zatokat, e témában ismeret- terjesztő előadásokat szer­veznek. Fórumot biztosítanak — igény és összehangolás alap­ján — a nyugdíjasok, a be­járó dolgozók és a gyermek- gondozási segélyen lévők Szálmára. Közreműködnek az öregsé­gi, rokkantsági és hozzátarto­zói nyugdíjasak kérelmeinek intézésénél. Figyelemmel kí­sérik a nyugdíjasok, a gyer­mekgondozási segélyen lévők és a bejáró dolgozók társa- dalombiztosíitáSi, egészség- ügyi. szociális ellátottságát, és eljárnak panaszáik intézésé­ben. Szervezik, illetve össze­hangolják a helyi kereskede­lem társadalmi ellenőrzését. Részt vesznek a nemzeti és a nemzetközi ünnepék és a szo­cialista társadalmi ünnepsé­gek szervezésében és rende­zésében. Szervezik a lakóterületen élő szakszervezeti tagság po­litikái képzését és kulturá­lis nevelését. Segítik és szer­vezik a dolgozók testnevelési és tömegsportmozgalomban való részvételét. Mindezek jól mutatják, hogy ezzel a szakszervezeti mozgalom kilépett az üze­mek, munkahelyék keretei közül, hatékony alakítója a lakóterület társadalmi életé­nek. Megyénkben tizenkét hely­ségben működik, illetve ala­kult újjá a szakmaközi bi­zottság ; Bátaszéken, Bomy- ‘hádon, Dombóvárott, Duna- földváron, Gyönlkön. Hőgyé- szen, Pakson, Pincehelyen, Siímontarnyán. Tamásiba n, Tolnán és Szék szár dón. Tevékenységük, a lényeget tekintve, azonos, a szekszárdi csupán a szervezeti felépítés­ben tér el Valamelyest a többitől, tartalmiakban nem. Ez a nem alapvető eltérés annyi, hogy a megyében ho­nos gyakorlat szerint a mun­kamegosztás reszortok szerint történik, Szekszárdon vi­szont munkabizottságokat hoztak létre. Tolnai Ferenc és Zsédely István a beszélgetés során el­mondta, mit kíván tenni eb­ben az éviben a szekszárdi szakmaközi bizottság, ponto­sabban, mit tart legfontosabb feladatainak. Érthetően iegelébb találha­tó a feladatsorban a párt­kongresszus határozatainak megismertetése a szakszerve­zeti tagság ‘körében, különös tekintettel a szakszervezetek tennivalóira. Kiemelkedő jelentőségű az idén sorra kerülő szakszerve­zeti választások előkészítése, a lebonyolítás figyelemmel kísérése és segítése. Az ter­mészetes, hogy már eddig is a legszorosabb együttműkö­dést teremtették meg az érin- tett szervekkel a tanácstagi és országgyűlési képviselő­választásokkal kapcsolatban. A város területéin működő tömegszervezetdkkel és moz­galmakkal a kapcsolat! szoros, ennek fenntartása elehgedhe- tetlten. Újszerű a szakszervezeti munkában a részvétel a vá­rospolitikai — területpolitikai, területfejlesztési — tevékeny­ségben. Annák kimunkálásá­ban, végrehajtásában és a dolgozóik mozgósításában a végrehajtás során. A szak- szervezetek területi, érdek­képviseleti, érdekvédelmi munkája sok területen meg- valőteulhiat, így kiemelten foglalkozik a szakmaközi bi­zottság a llákásgazdálíkodás. sál, az egészségügyi ellátás­sal. a szolgáltatás helyzetével, a kereskedelemmel és a tö­megközlekedéssel —, hogy csak a legfontosabbakat emel­jük ki a sorból. Az á legtermészetesebb, hogy a szakmaközi bizottság tervszerűvé és az eddiginél tartalmasabbá kívánja tenni kapcsolatait a szakszervezeti lalápszervezdtekkel, s ezen belül javítani a kölcsönös idf orrnációcserét. Ha már előbb utáltunk ar­ra, hogy mennyiben tér el a szekszárdi szakmaközi bizott­ság felépítése a megyében működő többiektől, soroljuk fel a munkabizottságokat, amelyekre a tevékenység épül: művelődésii, propagan­da- és sportbizottság; egész­ségügyi bizottság; fogyasztói érd'ekvédelmi bizottság; nyug- díjasib.izottiság; környezetvé­delmi bizottság. A szakmaközi bizottságnak, megalakulását követően, első teendője az volt, hpgy meg­felelő kapcsolatrendszert ala­kítson ki a városban lévő párt-, állalmi, társadalmi szervekkel. Ez a kapcsolat- rendszer jól működik. Ez egyrészt elősegíti a jobb tá­jékozódást, de lehetőséget te­remt arra is, hogy a szakma­közi bizottság véleményét megismertesse — adott kérdé­sekben — az illetékes szer­vekkel, testületekkel. Befejezésül néhány téma, amelyet megalakulása óta tárgyalt a szekszárdi szákma. 'közi bizottság, és amelyekkel kapcsolatban véleményét nyilvánította: a városfejlesz­tés feladatai; a tömegsport helyzete, lehetőségei; Szek- szárd kereskedelmi ellátott­ságának helyzete; a város­kép, a város tisztasága és a szakszervezeti bizottságok le­hetőségei a jelentkező felada­tok megoldásában; a város­ban élő nyugdíjasok helyzete, a velük való foglalkozás ta­pasztalatai; a város tömeg- közlekedése és a Posta hírlap­szolgáltató tevékenysége Szekszárdon. L. Gy. Csapatgyűlés - kitüntetésátadással Ünnepi csapatgyűlést ren­dezett tegnap délelőtt a szek­szárdi gyakorló iskolában működő 2458. Számú Soós Sándor Úttörőcsapat. A nem­zetközi gyermeknaphoz kap­csolódó ünnepélyes aktuson Temesi Ágnes megyei úttö­rőelnök köszöntötte az úttö­rőcsapat valamenyi tagját, kisdobosokat, úttörőket, út­törővezetőket, és átadta a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége Kiváló Üttörőmunkáért kitüntetését, amit nyolc éven át végzett eredményes munkával érde­melt ki a közösség. Ezt követően Péter Szigf­rid, az MSZMP Tolna Me­gyei Bizottságának első tit­kára — akit az úttörőcsapat az MSZMP XIII. kongresz- szusi küldötteként köszön­tött és hívott meg — gratu­lált a kitüntetéshez. Rövid beszédében felhívta a figyel­met arra, hogy a XIII. kong­resszuson elhangzottak kap­csolatban vannak a gyerme­kekkel, hiszen arra< irányul­nak, hogy még szebb életet élhessenek, ,a testi, a szelle­mi fejlődést biztosítsák. Ki­emelte, társadalmunk szere­ti a gyerekeket, és az a cél, hogy az anyagi lehetőségek­hez képest minél többet ad­janak a felnövekvő nemze­déknek. A főiskolásak szalagkötése után közös játékkal, szolida­ritási vásárral folytatódott a gyermeknapi program. HÉTRŐL hírről A kérdés, hogy jövő ilyenkor hogyan emlékezünk az év 21. hetére, bevallottan szónoki. Ahány ember, tulajdonképpen annyi az oka annak, hogy kinek mi ma­rad meg az emlékezetében akár úgy, hogy még nagymama vagy nagyapa korában is emlegesse, hol mosolyt, hol pedig tűnődő borongást vtarázsolva ezenközben az ar­cokra. Emlékszerzésre, élménygyűjtésre a majdani elmesélésekhez ez a hét is bő forrásul szolgált, hiszen míg elcsordogál­tak a napok, bőségesen akadt miről be­szélgetnünk. S itt nemcsak a nagy, az olyan országos eseményekre gondolok, mint a választási nagygyűlések voltak, vagy á béke és barátság hónapjának or­szágos és megyei eseménye, a füzesgyar­mati gázkitörés megfékezése, vagy a VI­DI — fiesta Madridban. A hét számos, úgynevezett személyreszóló eseményt is termett, ami ákarva-akaratlanul nyomot hagyott azoknak a szívében, akik részesei voltak. Piros és kék nyakkendők Egy hír és egy kis publicisztika indí­totta lapunkban az 1985. évi nemzetközi gyermeknapot, mely ha nem vált volna életünk részévé az elmúlt évtizedekben, mindent el kellene követnünk, hogy május utolsó vasárnapja a maihoz hasonló ün­nepünkké váljék. Nemcsak a magunk, ha­nem a világ gyermekei felé forduló ün­nepé is. Itt minálunlk az úttörő, és kis- dobosavatások jelentiki évek óta már a nemzetközi gyermeknap programjának nyitányát, ezzel egy időben zajlik a ki­váló úttörőcsapatdk, gyermekekért az át­lagnál többet tévő felnőttek és munkás- kollektívák kitüntetése is. Ne aggódjanak, nem ismertetem a teljes programot. Van ugyanis valami, amit továbbgondolásra ajánlhat a sorok írója. íz pedig a fel­nőttek szívvel-lélekkel való sürgölődése, mely nem hogy nem csillapul, évről évre hoz újat a gyermekeknek és a gyerekeket szeretve tisztelő felnőtteknek is. Ha önök nem, mi újságírók felfedeztük, hogy a fel­nőttek örömszerző ötletessége tovább nö­vekedett. De hajlandóságuk is az apukák- nák, anyukáknak, nagy. és leendő szülők­nek arra, hogy együtt ünnepeljenek, ját­szanak, szórakozzanak a gyerekekkel. Mi­ért több ez annál, mint ami mellett még szó nélkül lehetne elmenni? Mert olykor­máskor az derül ki rólunk — legalábbis szívesen mondogatjuk — hogy „nem elég okoáan szeretjük a gyerekeinket, agyon- ajnározzuk, elkényeztetjük, elronjuk őket.” Van éhben sok igazság. Ahogy abban is, hagy némely dologban az ésszel-szívvel kiszabott kevesebb jelenti a többet. Ez esetben a személyiséget egészségesebben fejlesztgetőt. De, mert minden általánosí­tás fals egy ponton, ez a „nem tudunk okosan szeretni” megállapítás is az. Mert nem kell erről hosszan beszélni, kimondom: szívesen lennék tizenéves a szocialista Magyarországon! Ahogy a mai 50—60 és ennél idősebb emberek mese­belien lehetetlen, de attól még szívből fa­kadó kívánsága évtizedek óta már vissza­forgatni kicsit az időt, hogy munkájuk gyümölcsét a korúiknál fogva rájuk szűk­re mért időnél hosszabban élvezhessék. Tegnap, ma és holnap gyerekek, felnőttek ünnepeltek, ünnepelnek együtt. A rnajáli- sdk, vetélkedők vidám forgatagában csa­ládi kötelekék fűződnek szorosabbra, ba­rátságok — s mert még május van —, szerelmek is születnek. S történik mindez az együtt, egymásért gondolat jegyében... Új rajok és újdonságok E héten adták át a megye legnagyobb szakmunkásképző intézetében, a szekszárdi 505-ösben a szakmai kiváló tanulóinak a HÉTRE HÍRRE A béke- és barátsági hónap egyik esemé­nye: Barbara Koppé fotókiállítása Szek­szárdon, a Munkásotthonban A lengyel! kastély homlokzati része arra vall, jhogy jó gazdája és „lakója” van díjakat. Rövidesen arról tudósíthatunk, hogy lezárultak a szakmunkásvizsgák, az ipar utánipótlásia kész arra, hogy megte­gye az első lépéseket a választott pályán. Nem egy ifjú ismerősöm van, aki az 1984/85-ös tanév befejeztével lép be a munkának abba a hadseregébe, amely így frissül, fiatalodik hatóképessé, mióta világ a világ. Drukkolok az útrakelőknek és nem vehetik rossznéven, hogy van ebben a drulklkíolásiban némi önzés is. Sokadma- gaimmíal azt várom tőlük, hogy szeressék a munkájukat, mert amit szeretettel végez az ember, annak a végeredménye csak jó lehet. A boldogulás kulcsa pedig — ugye, tudják ezt ők nélkülem is? — a jó mun­ka. Különben egész biztos vagyok abban, hogy aki a magas házak karbantartását megkönnyítendő kitalálta, hogy alpinista módon is lehet végezni a panelépületek fu. gázását, nem mellékesen és nem minden érzelmi kötődés nélkül dolgozik. Szereti amit csinál. Persze, az is eszébe juthat az embernek a hegymászás fortélyait hétköz­napi módon hasznosító szakmunkások lát. tán, hogy változatlanul számolnunk kell a fejlődéssel. Azzal, hogy ami ma meghök­kentően új, holnap, holnaputánra könnyen közhellyé válhat. Mit lehet, mit nem Nincs hét, hogy jelentéseink között ne kéme helyet a társadalmi összefogás, ami miint tudjuk, változatlanul gazdag forrá­sa a helyi fejlesztések megvalósításának. E hétre is jutott ilyen hír. Több is akadt. Mintegy cáfolatául azon állításoknak, me­lyek szerint „tekintettel kellene már lenni a társadalmat alkotók tűrőképességére is”. Legutóbb a Székesfehérvári IKARUS Gyár dolgozóinak az a felhívása adott okot az iménti gondolat jegyében kelt vitára, mely felhívás közüggyé kívánja tenni a műemlékvédelmet. A nagyszerű gyár 4500 fős kollektívája azt vállalja — a példát követésre ajánlva —, hogy a Székesfehér­várt, nemrég felújított régi rác templom melletti népi építészeti együttest a rende­zési tervnek megfelelően megóvja és meg­teremti benne a régi mesterségek otthonát. De, elvállalják a gyár dolgozói azt is, hogy az épületegyüttesen belül helyreállítanak még egy arra szoruló házat, majd meg­szervezik ennek állandó karbantartását is. S teszik ezt azért — amiért akadhatnak éppen itt, a szűkebb hazában is tenni kész munkáskollektívák —, mert a műemlékek hazafiságra, az élet igenlésére is tanítanak és elrettentenek a pusztításnak, a háború. nák a gondolatától is. Mellette megtaníta­nak más néPök kultúrájának megbecsülé­A megyei NEB korábban vizsgálta, a megyei tanács vb. szakigazgatási szerve e héten adott arról jelentést, hogy megyénk mit tett és mit kell még tennie műemlék- védelem címén. Sokat tett, de mert nem eleget, rengeteg a tennivaló, főként azért, mert a tulajdonosok és kezelők az elmúlt két évtizedben nem vették komolyan az 1964. évi 3. a műemlékvédelmet szabályo­zó törvény rájuk vonatkozó kötelmeit. S most, hogy szigorodás következik e vonat­kozásban is, mindent latba vetnének azért, hogy az általuk használt, kezelt műemlé­keket írják le, mert „ami nincs, azzal gond sincs”. Hadd ne minősítsem ezt az igyekezetét, mely figyelmenkívül hagyja, hogy közkincs sorsáról döntenének így, és ha szabad kezet kapnának, tönlkre tennék államunk eddig tett erőfeszítésének számos eredményét. A műemlékvédelem annak el­lenére marad ott a számunkra elsőrendű­en fontos tennivalók listáján, hogy a pénz­ügyi lehetőségek korlátozottak. S igen, az utóbbiból következik, hogy a műemlék- védelemben is ott a helye a társadalmi összefogásnak... LÄSZLÖ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents