Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

2 NÉPÚJSÁG 1985. május 25. Negyedszer kiválóak Az összetartás és a szorgalmas munka eredménye Az 1984-es esztendő úgy kerüli be az Iregszemcsei Egyetértés Tsz történetébe, hogy a jó munka elismerése­ként — immár negyedszer — ismét Kiváló Szövetkezet lett a tsz. Az ünnepi közgyűlést, ahol az erről szóló dokumen­tumot a tagság, a vezetőség átvette, tegnap tartották a községi művelődési házban. A közgyűlést a helyi ének­kar és az általános iskola tanulóinak műsora nyitotta meg. Az elnökségben üdvö­zölték Pónya Józsefet, az MSZMP KB tagját, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezér- igazgatóját, a párt-, az álla­mi szervák, továbbá a szö­vetkezettel kapcsolatban ál­ló üzemék képviselőit. A szövetkezet elnöke, Var­ga János beszédében hangsú­lyozta: most, amikor a szö­vetkezet dolgozóinak mun­káját elismerik, számolni kell azzal is, hogy mi a tagság kötelessége a jövőben, hisz még van bőven tenni- és ja­vítanivaló. A szövetkezetben egyébként tavaly a növény- termesztés az eddigi legma­gasabb árbevételt produkál­ta, mintegy 110 millió forin­tot. A költségéket jelentősen növelte, hogy sokba került a kukorica szárítása és beta­karítása, továbbá igen nehéz körülmények között kellett elvégezni az őszi talajmun- kálkat. Az állattenyésztés ár­bevétele ugyancsak 1984-ben volt a legmagasabb — a hí­zó sertéseken kívül tanyész- anyagot is értékesítettek. A cipőfelsőrész-készítő üzem nyeresége meghaladja a két­millió forintot. Emelkedett a háztáji ágazat árbevétele, ennek további emelkedése már nem várható. A jó eredmények elérése annak köszönhető, hogy a tagság támogatta a vezetés elképzeléseit, és jó munkát végzett. Megvalósult a tel­jes foglalkoztatás, korszerű­sítették a műhelyt, utakat építettek, és javították a szo­ciális körülményeket. Évente 12^15 százalékos részesedést fizettek, emelték a szociális támogatásokat, segítséget ad­tak a községek fejlesztéséhez. Végül a szövetkezet elnöke arra kérte a tagságot, hogy az előttük álló feladatok végrehajtására ismét fogja­nak össze és a jövőben az eddiginél még eredménye­sebben dolgozzanak. A szö­vetkezet tagságát és vezető­ségét az ünnepi közgyűlésen köszöntötte dr. Mészáros István, a MÉM főosztályve­zetője, valamint Lakos Jó­zsef, a TESZÖV elnöke. Pó­nya József beszédében hang­súlyozta : az eredmények, amelyeket Iregszemcsén év­ről évre elértek, nemcsak a közös gazdaságot, hanem a tsz-tagságot is gyarapította, méghozzá úgy, hogy a nyug­díjasokra is gondoltak. Mind­ez szervezett munkát és jó munkaerkölcsöt takar. Ilyen háttérrel még jobb eredmé­nyeket, magasabb termelési szintet lehet elérni. Ezt kö­vetően Pónya József átadta a Kiváló Szövetkezet címet tanúsító oklevelet, majd át­nyújtották a kitüntetéseket. Varsói Szerződés Ratifikálás Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége pén­teki ülésén egyhangúlag ra­tifikálta a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítá­sáról ez év április 26-án Varsóban aláírt jegyzőköny­vet. Az ülésen Andrej Gro- miko, az SZKP KB PB tag­ja, a Minisztertanács elnöké­nek első helyettese, külügy­miniszter mondott beszédet. A Legfelsőbb Tanács két há­za külügyi bizottsága nevé­ben Borisz Ponamarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára, a Nemze­tiségi Tanács külügyi bizott­ságának elnöke méltatta a Varsói Szerződés jelentősé­gét. BUDAPEST i A Magyar Szolidaritási Bizottság Afrika napja al­kalmából nyilatkozatot tett közzé. Ebben a többi közt ez áll: Köszöntjük a konti­nens felszabadult, a fejlődés önálló útjára lépett népeit, és mindazokat a népeket, amelyek Afrika déli részén és a kontinens más térségei­ben harcolnak a gyarmati elnyomás, a fajüldözés ellen, szabadságukért és demokra­tikus jövőjükért. Afrika nap­ját a haladó emberiség sa­ját ünnepének tekinti, mert ez a nap jelképezi az afrikai népek antiimperialista egy­ségét, amelyet az önálló tár­sadalmi fejlődésért, a neoko- lonializmus ellen folytatott küzdelemben az elmaradott­ság felszámolásáért vívnak. • Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Argentin Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvö­zölte dr. Raul Alfonsin köz- társasági elnököt. WASHINGTON Űj exportengedélyezési sza­bályokat léptet életbe júli­us 24-én az amerikai keres­kedelmi minisztérium abból a célból, hogy megakadályoz­za a magas színvonalú mű­szaki cikkek eljutását a szo­cialista országokba. A rendelkezések a koráb­binál szigorúbb ön-ellenőr­zésre szólítják fel a külön­leges exportengedéllyel ren­delkező amerikai vállalato­kat: a főbb exportőrök több évre szólóan kapnak egyfaj­ta „biankó” engedélyt, amelynek alapján értékesí­tik termékeiket külföldön, anélkül, hogy bejelentési, PANORÁMA engedélyeztetési kötelezettsé­gük lenne az egyes termé­kekre és azok vásárlóira vo­natkozóan. A 750, különle­ges exportjogosítvánnyal el­látott vállalat októberig ka­pott időt arra, hogy belső ellenőrzési mechanizmusát összhangba hozza a hivata­los exportellenőrzési előírá­sokkal. A legmagasabb szintű, ka­tonai célra is hasznosítható berendezések exportja azon­ban egyedi engedélyezés alapján történik. SZEGED A szegedi választási nagy­gyűlésen pénteken Gyenes András, az MSZMP Közpon­ti Ellenőrző Bizottságának el­nöke mondott beszédet, ezt követően felszólalt Strub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központja lEnzimológiai Intézetének igazgatója, a Hazafias Nép­front országos listáján sze­replő országgyűlési képvise. lőjelölt. PÁRIZS Az Klysée-palota szóvivője pénteken közölte, hogy Mit­terrand elnök május 28-án, a Bodeni-tó partján fekvő Konstanzban találkozik Hel­mut Kohl kancellárral. E ta­lálkozó előkészítéséről tár­gyalt szerdán és csütörtökön Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter Párizsban. MOSZKVA Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, aki az SZKP Közpon­ti Bizottságának meghívásá­ra látogatást tesz a Szovjet­unióban, pénteken Moszkvá­ban átnyújtotta Konsztan­tyin Ruszákovnak, az SZKP KB titkárának a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, amellyel az Elnöki Tanács a magyar—szovjet kapcsolatok ápolásában, a szocialista or­szágok együttműködésének fejlesztésében, a világ béké­jéért és biztonságáért vívo't harcban szerzett kimagasló érdemeiért, 75-ilk születés­napja alkalmából tüntette ki a szovjet vezetőt. PRÁGA A hónap végén hivatalos, baráti látogatásra a Szovjet­unióba utazik Gustáv Hu- sák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. VARSÓ Június 3-ig tartó szünetet rendeltek el pénteken Gdanskban, a vajdasági bí­róságon az egykori Szolida­ritás szervezet három volt vezetője — Wladyslaw Fra- syniuk, Bogdán Lis és Adam iMichniik — perében. A ha­lasztást Adam Michnik be­tegsége indokolta. SZÉKESFEHÉRVÁR Választási nagygyűlést ren­deztek pénteken Székesfehér­váron, az Alba Regia Építő­ipari Vállalat sportcsarno­kában. A nagygyűlésen dr. Csehák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese mon­dott beszédet, majd Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott vezér- igazgatója, a Hazafias Nép­front országos listáján sze­replő képviselőjelölt szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Választások Magyarországon (6.) „Foghúzásos” választások A Tanácsköztársaság leve­rése után választásokkal tör­vényesítették a fehérterro­risták rendszerét. Az antant megbízottjai saját hazájuk közvéleményének megnyug­tatására sürgették a válasz­tások kiírását, s ragaszkod­tak egy meglehetősen demok­ratikusnak tetsző szavazati joghoz is. 1920. januárjában választójogot kapott a 24 éven felüli, hatévi magyar állampolgársággal, féléves helyben lakással rendelkező lakosság, de a nők csak ak­kor, ha írni—olvasni tudtak. Több mint hárommillió sza­vazó járulhatott az urnák­hoz, ám a nemzeti hadse­regnek nevezett fehérterro- rista-ikülönítmények gondos­kodtak róla, hogy csak Hor. thy tiszti bandája számára megbízható jelölteket vá­lasszanak mag. A szociálde­mokraták részvételét azza’ tették lehetetlenné, hogy le­tartóztatták képviselő-jelölt­jeiket. Végül a pártvezető­ség úgy döntött, hogy kilép a kormányból, és a válasz­tásokon sem vesz részt. Azok pedig úgy zajlottak le, ahogy elképzelték. A képviselők Horthyt kormány­zóvá választották, majd, az 1921. évi III. tc-kel immáron „törvényesen” is törvényen kívül helyezte a kommunis­tákat a nemzetgyűlés. Azért nevezték így, mert egyelőre még nem volták megfelelőek a viszonyok az arisztokraták­ból, főpapokból, nagybirto­kosokból álló felsőház visz- szaállítására, s az országgyű­lésnek az urak csupán ezt a kétkamarás rendszert tartot­ták. Két esztendő múlva a ren­deleti úton életbe léptetett új választójog lényegesen csök­kentette a választók számát. A korhatár maradt, de tíz­évi állampolgárságot, kétévi helyben lakást, különböző is­kolai végzettségeket írtak elő. S a legfőbb változás: a választásra csupán Budapes­ten és a törvényhatósági jo­gú városokban került titko­san sor, másutt ismét nyíl­tan szavazott a lakosság. A rendelet a munkásválasztók számát csaknem egymillió­val csökkentette, ám a kor­mánnyal való megegyezés után jelölteket állító szoci­áldemokraták mégis 25 kép­viselővel kerültek a parla­mentbe. Jellemző, hogy egyetlenegy mandátumot sem szerezhet­tek a nyílt kerületekben, vi­szont a 30 fővárosi mandá­tumból 13-at szociáldemok­raták kaptak. A liberális pol­gári pártok is 14-re növel­ték előbbi 6 képviselőjük számát. S bár e baloldali padsorokban ülő honatyák vigyáztak rá, hogy felszóla­lásaikban magának a rend­szernek jogosságát ne tegyék kérdésessé, a kormánypárti többség 1925-ben új válasz­tójogi törvényt fogadott el. A választók aránya a lakos­sághoz képest a korábbi 29,5 százalékról, 26,6 százalékra csökkent, és a 245 képvise­lőből 199-et nyílt szavazás alapján választottak. Az így létrehozott képviselőház fo­gadta el Bethlen miniszter­elnök által a felsőháznak, a főrendiház utódának meg­szervezéséről szóló XXII. törvényjavaslatot. 1926-ban még úgy rendel­kezett a törvény, hogyha az országgyűlés két háza nem tud megegyezni valamely törvény szövegében, úgy a képviselőház a felsőház hoz­zájárulása nélkül is jogosult Bz általa elfogadott javasla­tot kihirdetésre a kormány­zó elé terjeszteni. Mintegy egy évtized múlva, 1937-ben azonban a felsőház jogkörét kiterjesztették, s a főrendek­nek, a nagykapitalistáknak joguk volt bármelyik tör­vény megalkotását megaka­dályozni. Előzőleg törvénybe iktatták a kormányzói jog­kör további kiterjesztését. Horthy a jóváhagyásra fel­terjesztett törvényt kétszer is visszavihette, s az országgyű­lést fel is oszlathatta. Az or­szággyűlés elvesztette azt a jogát is, hogy a kormányzót felelősségre vonja. Ezzel az államfő abszolút vétójoghoz jutott, arra a nem várt és a valóságban soha be nem kö­vetkezett esetre, ha szándé­kával ellentétes törvényt hozták volna a törvényho­zók. A kormányzó negyedszá­zad alatt többször is felosz­latta a Házat, hogy a belpo­litikai válságokat megoldja, s hűséges embereinek lehe­tővé tegye, hogy kellemet­lenné vált ellenfeleiktől meg­szabaduljanak. A parla­mentben folytak csaták, de csak az uralkodó osztályok különböző érdekű rétegei kö­zött. Jellemző, hogy miként vélekedett a Magyarország című napilap az 1935-ös vá­lasztások előtt: „Az urnák elé járul a nemzet, hogy sza­vazatával összehívja az új nemzetgyűlést. Mit érzünk a sorsdöntő vasárnap előtt? Nincs egyéb mondaniva­lóm: essünk túl rajta, ilyen érzésekkel ülhetünk be egy világtól elmaradt vidéki fogorvos székébe: Essünk túl rajta.” A választási törvény sze­rint csak az indulhatott, aki­nek jelölését legalább a vá­lasztók 10 százaléka — aján­lási íven — aláírásával tá­mogatta. Vagyis négy-öt je­lölt esetében már a választók fele előzőleg aláírásával nyíltan megvallotta pártállá­sát. Az aláírásokat a válasz­tási főbiztosok bírálták fe­lül. A választási főbiztosokat viszont a kormány nevezte ki. így aztán a kormánypárt listáin nyugodtan szerepel­hettek „holt lelkek” — már régen a temetőben nyugvó, vagy soha nem létezett vá­lasztók, de az ellenzéket kényszerítették, hogy a szük­séges aláírások kétszeresét- háromszorosát tartalékul megszerezze. Még a legjobb indulatú választási főbiztos is legalább az aláírások egyötödébe belekötött, s ér­vénytelennek jelentette ki. Egy képviselő, akit kor­mánypárti programmal vá­lasztottak meg, később be­ismerte emlékirataiban: „Ezer nyílt ajánlást kellett meg­szereznem, s így mindenki­ről tudták, kit támogat. Aki­nek hátraléka volt, megje­lentek a végrehajtók. Az italmérési engedély-okirato­kat bevonták azzal, hogy majd választás után adják azokat vissza annak, aki jól viselte magát. Tűzrendészed razziákat tartottak az üze­mekben és műhelyekben, és mindenütt találtak szabály­talanságokat, de megmond­ták, hogy hogyan lehet az ügyet elsimítani. Tisztvise­lők ellen különféle ürügyek­kel vizsgálatot rendeltek el, megmondva nekik, hogy mi az abbahagyás ára. A köz­szállítókat figyelmeztették, hogy újítsák meg a szerző­désüket, ha a kormány ellen szavaznak.” Az 1939-es választást vég­re titkosan tartották; a kor­mány már nem vállalhatta többé a nyílt szavazás szé­gyenét. Csakhogy az 1938. XIX. te. rendelkezései tovább szűkítették a választók szá­mát. Választójogot csak az a 26 éves férfi, illetve 30 éves nő kapott, aki legalább tíz éve magyar állampolgár volt, igazolni tudta, hogy hat év óta ugyanabhan a városban, községben lakik, s elvégezte az elemi iskola hatodik osz­tályát. A hatóságoknak ezen. kívül joguk volt a kommu- nista-gyansúnak ítélt állam­polgárokat egyszerűen ki­hagyni a listáról. Az új választókerületi be­osztással is fontos fegyver került a kormány kezébe. A belügyminiszter — törvény- ellenesen, sajátos jogi érve­léssel — csupán három hét­tel a választás napja előtt adta ki az új kerületi be­osztást, amelyet a kor­mánypárt természetesen már jóval előbb ismert. így aztán olyan előnyhöz jutott, ame­lyet az ellenzék nem hozha­tott be. A kormányt mégis kelle­metlen meglepetés érte: a nemzetiszocialisták nem in­dultak mindenütt, mégis megkapták az összes leadott szavazatok negyedrészét. Féktelen demagógiájukon kí­vül része volt ebben a náci pénznék is. Az egyes nyilias képviselőjelöltek választási költségeit a különböző né­met bankok soha vissza nem fizetendő, egyéni kölcsönök formájában finanszírozták. A Gestapo pedig Svájcban, ügynökök útján félmillió pengőt vásárolt fel, amelyet aztán a budapesti német kö­vetségen, az Űri utcában ősz. tottak szét a kopogtató zsol­dosok között. A nyilasok igyekeztek megszolgálni a pénzt. Szoros összeköttetésben a német kö­vetséggel, a parlamentben őrködtek a német érdekeken. A Magyar Élet Pártja — így hívták ekkor a kormánypár. tot — és a különböző nyilas- pártok képviselői sokszor öl­re mentek egymással a leg­jelentéktelenebb kérdések­ben, miközben együtt sza­vazták és együtt éljeneztek, amikor a háborús erőfeszíté. sek megsokszorozásáról, a Hitler iránti hűségről volt szó. Ez a parlament szótla­nul tudomásul vette 1941. jú­nius 27-én, amikor Bárdossy miniszterelnök bejelentette: az ország hadat üzent a Szovjetuniónak. A nagy „al- kotmánytudósök” még azt sem tudták, hogy ehhez a parlament szavazása szüksé­ges. Csupán Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre képvielő tiltako­zott, de szavai elvesztek az általános hangzavarban, s még a jegyzőkönyvbe sem kerültek bele. Bajcsy-Zsi- linszky Endre mártírhalált halt az ország függetlenségé­ért vívott harcban, képvi­selőtársai azonban az utolsó pillanatig szolgálták Hitlert. Még Sopronban is üléseztek, amikor az ország legnagyobb részét már felszabadította a szovjet hadsereg. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk) (Következik: 7. „Minden hatalom a dolgozó népé”).

Next

/
Thumbnails
Contents