Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. május 4. Képújság 3 A nagyközségi párt-vb tárgyalta A szakszervezetek munkája Simontornyán Másfél évvel a----------------------—— ponti Bi­zottság 1983. októberi állás- foglalása után, a szakszerve­zetek tevékenységével, párt­irányításának helyzetével foglalkozott a simontornyai nagyközségi párt-végrehajtó­bizottság, legutóbbi ülésén. A pártépítési munkabi­zottság által készített be­számoló — amelyet a vég­rehajtó bizottság némi mó­dosítással elfogadott — meg­állapítja, hogy társadalmi céljaink megvalósításában eredményesen dolgoznak a szakszervezetek, melyek a bérből és fizetésből élőknek 93°/0-át tömörítik a község­ben. Tekintélyük és befolyá­suk nőtt a dolgozók körében. A KB állásfoglalása nyomán — melyet a pártszervezetek megtárgyaltak és a helyi kö­rülményekre, sajátosságokra alkalmaztak — a szakszerve­zetek hasznos erőfeszítéseket tettek szervezeti életük meg­újítására, a korábban kiala­kított fórumrendszerek tevé­kenységének tartalmasabbá tételére. Ennek hatására — az érdekképviseleti-érdekvé­delmi munka erősítésével egyidejűleg előtérbe került a gazdaságpolitikai tevékeny­ség, ezen belül nagyobb fi­gyelmet fordítanak a haté­konyságra, a minőségre, a munkafegyelemre. E célok és feladatok szolgálatában mozgósítják a szocialista ver­senymozgalomra a dolgozó­kat. A községben működő párt­szervek, alapszervezetek tu­datosan fejlesztették ellen­őrző, irányító tevékenységü­ket annak érdekében, hogy a változó feltételekhez igazod­janak. Elsősorban elvi irányí­tásukkal — a szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták meggyőző munkájával — se­gítik a szakszervezeteket. Már az állásfoglalás megje­lenése után tisztázni kellett — az alapszervezetekben — egy addig is több helyen vi­tatott kérdést. Több párttag sérelmezte, hogy a szakszer­vezeti bizalmiak (bizalmites­tületek) megnövekedett jog­köre úgymond, háttérbe szo­rítja a pártszervezeteket. A szakszervezeti jogköröket ál­lami jogszabályok írják elő, a pártszervezetekét nem. Tisztázni kellett, — és erre utal a KB-állásfoglalás —, hogy a szakszervezetek önál­lóak, a „párt elvi-politikai esz­közökkel, a szakszervezetek­ben dolgozó kommunisták ré­vén szerez érvényt politiká­jának. Befolyását a kommu­nisták példamutató munká­jával érvényesíti, ami követ­kezetes, magas színvonalú, meggyőző munkát igényel”. Márpedig, a simontornyai üzemekben, intézményekben a szakszervezeti bizottsági tagok fele, a bizalmiaknak egynegyede párttag. Megvá­lasztásuk demokratikusan történt,, mégpedig annak alapján, hogy kiérdemelték dolgozótársaik bizalmát, te­kintélyük van közöttük. Így „mindössze” az ő időnkénti beszámoltatásuk, irányításuk, esetenként — ha szükséges, — a szakszervezeti testületi ülések elé kerülő témákban való felkészítésük, egységes állásfoglalásuk kialakítása révén kell érvényesülnie a pártszervezet véleményének. Egyébként, mint a vb. meg­állapította, e téren van szük­ség a továbblépésre. Az irányítás eg^ik £or' __________£_____ maja, hogy a pártszervezet javaslatot tesz a szakszervezeti bizott­ságnak, milyen témákat tűz­zön napirendre, összefüggő, széles tömegbázist érintő kérdések elemzését gyakran közösen végzik, mint példá­ul a közművelődés, az ifjú­ságpolitika, a brigádmozga­lom és a szociális körülmé­nyek vizsgálata. A pártszervezetek az utób­bi években nagy figyelmet fordítottak a szakszerveze­tekben pártmegbízatásként munkát végző kommunisták tevékenységére. Általában évente egy-két alkalommal elemezték-értékelték munká­jukat. Minden alkalommal azt állapították meg, hogy a párttagok szívesen vállalnak szakszervezeti megbízatáso­kat, amelyek nagyobb része állandó jellegű — egy-egy szakszervezeti tisztség betöl­tését jelenti — de előfordul, hogy egy-egy konkrét fela­dat megoldását szolgálja. Elsősorban a párttagok fel- világosító munkája ; nyomán érvényesül a szakszervezeti testületekben az érdekvéde­lem helyes értelmezése, mi­szerint ahhoz szorosan hoz­zátartozik a hatékony mun­ka, a munka- és technológiai fegyelem, a jó gazdálkodás. A pártszervezetek arra bíz­tatják a szakszervezeti szer­veket, hogy képviseljék, véd­jék, a különböző dolgozócso­portok, rétegek érdekeit, de ne tévesszék szem elől az igények kielégítésének leg­főbb feltételét. Ugyanis a szakszervezeti tagság köré­ben, a bizalmi testületi ülé­seken gyakori, hogy az ér­deklődés középpontjába bér­jellegű kérdések kerülnek ám néha a termeléssel, mun­kafegyelemmel, gazdálkodás­sal kapcsolatos témáknál passzivitás nyilvánul meg. Ez arra utál, hogy még van tennivaló a politikai neve­lő-, felvilágosító-munkában. A végrehajtó bizottság fel­adatul tűzi ki — többek közt —, hogy a pártvezetőségek, alapszervezetek továbbra is segítsék, orientálják a szak- szervezeti testületek tevé­kenységét, ám kerüljék a részletekbe való beavatko­zást. Ugyanakkor, Polit;kai __SS------------------— döntése­ik meghozatalában kérjék ki a szakszervezet véleményét. Fordítsanak nagyobb figyel­met a szakszervezetekben dolgozó kommunisták rend­szeres fölkészítésére, értékel­jék a szakszervezeti párt­megbízatások teljesítését. A szakszervezeti választások előkészítését tévékenyen se­gítsék, ugyanígy készüljenek föl az új vállalatvezetési for­mák bevezetésére, a vállalati tanácsok megválasztására. J elölőgyűlésekről jelentjük „Két körzet” Szekszárdim az 5-ös iskolában Hétfőn délután hat órakor két körzet jelölőgyűlését tar­tották mev Szekszárdon, az 5-ös Számú Általános Iskolá­ban. A 22-es körzetben, ame­lyet a Bercsényii, Benczúr, Bem, Háry, Népfront, Cseri és Al land e utca, valamin t a Bakta köz alkot, 34 választó jelent meg. Az iskola igaz­gatója, Kékesi János levezető elnök köszöntő szavai után a HNF városi bizottsága kép­viselője, Wirth Jánosné szá­molt be Szekszárd város és környéke elmúlt ötéves fej­lődéséről, eredményeiről, külön 'hangsúlyozva a szű- kébb terület, a körzet gond­jait, problémáit. Elmondta, hogy szólgáltatásókban ez a városrész igen ellátatlan, az óriási igényt kielégítő ma­gánkereskedelem sem ele­gendő a növekvő lélekszámú területen, megnyugtató meg­oldást majd csak a csatári ABC felépítése jelenthet. Szólít a Bem utca sorházai előtt épített járdáról, utakról, végül a legjelentősebb prog­ramról, a gázbevezetésről hallhattak a résztvevők. Ezt követően a HNF két jelölt­jét jelentették be, akiket a választók elfogadtak, a jelö­lőlistára választottak. így a 22-es körzet jelöltje Patton Béláné női szabó, kisiparos és Tóth János villanyszere­lő, magánkereskedő lett. A hozzászólásokban ketten is megköszönték a körzet v lt tanácstagjának, Lőrinczi Gyulának eddigi lelkiisme­retes munkáját, tevékenysé­gét. Az iskola szomszédos tan­termében ezzel egyidöben zajlott le a a 19-es számú körzet jelölőgyű'lése, az Alisca és a Barátság utca la­kói egy részének részvéte­lével. A megjelent 22 állam­polgár előtt a Hazafias Nép­front képviseletében Vörös Antal terjesztette elő a két jelöltet, Hartmann Lajost, 'a Szekszárdi Húsipari Válla­lat igazgatóját és Handa Györgyöt, a BVK művezető­jét. A hozzászólásokban a helybélieket érintő közérde­kű kérdésekről esett szó, többek között a Barátság ut­cai földcsúszásról, a garázs- építésekről, helyi járatú au­tóbuszokról, játszótér kiala­kításáról. A népfront jelölt­jei itt is megkapták a bizal­mát, a szükséges szavazato­kat. — tzs — Földben a cukorrépa, vetik a kukoricát Földbe került a cukorrépa, az árukukoricának mintegy 85 százalékát vetették el az üzemek, a silókukorica veté­se pedig 60 százalékos a ter­vezett területhez képest. Az árukukorica, valamint a siló- kukorica vetésével a követ­kező üzemek végeztek eddig: Möza, Üj Élet, Pusztahencse, Kossuth, Kajdacs, Aranyka­lász, Nak, Dózsa és Felsőná- na, Kossuth Tsz. A hónap közepe óta egyre intenzívebbé vált és a csú­csához közeledik a .vetésfe­hérítő bogarak betelepedése az őszibúza-vetésekbe. Külö­nösen magas a fertőzöttségi érték Bonyhád, Sióagárd, Alsópél és Kölesd térségé­ben. Ezeken a területeken halaszthatatlanná vált a vé­dekezés. Eddig a megyében mintegy 5000 hektáron vé­gezték el a kártevő elleni ke­zeléseket, de az időjárás fel- melegedésével még további területeken válhat indokolt­tá a védekezés. A megye déli körzeteiben megjelent a gabonaliszthar- mat is, főleg az MV-8-as bú­zákban található. Védekezés 5200 hektáron volt, szüksé­ges még 800 hektár kezelése, főleg Mőcsény, Bonyhád és Aparhant térségében. A cu­korrépában a répabolha meg­jelenése is észlelhető, szá­mottevő kárt még nem okoz­tak, így a védekezés sem volt indokolt. Időszerű az alma- fa-varasodás elleni második, illetve harmadik védekezést elvégezni. Április 15-e körül töme­gessé vált a gyümölcsfa-ta- kácsatkák lárváinak kelése. Az áttelelő tojások csekély mértékű pusztulása miatt ezért azokban az ültetvé­nyekben, ahol nagy volt az induló népesség egyedsűrű- sége — Alsópélen, Pálfán — feltétlenül indokolt volt a vi­rágzás előtt atkaölőszeres kezelés. Az elmúlt hét idő­járása országszerte tafrinás levélvarasodás fertőzést indí­tott el. A betegség megjele­nése megyénkben gyenge. nr-T-rsn hírre Eseményekben ugyancsak gazdag hetet tudhatunk magunk mögött. Először a dá­tumszerű felsorolás: Április 27.: Közöltük, kik megyénk or­szággyűlési képviselőijelöltjei, a 3. sz. vá­lasztókerület kivételével, az ottani jelöltek neve ugyanis már előbb napvilágot látott lapunk hasábjain. Április 29.: Már „csak” az időjárásnak van pótolnivalója a mezőgazdaságban — írtuk és fényképeket is közöltünk a tisztes munkáról, amely földijeinken folyik. Hadd tegyem hozzá: azért az embereknek is van pótolnivalójuk, hiszen legelőbb is és min­denekelőtt rajtunk múlik minden. Április 30.: Ünnepi szám. Kaijdacson minden tavaszi munkát befejeztek. Kitün­tetést kaptak az arra érdemes vállalatok, szövetkezetek. Környezetvédelmi napokat szerveztek Tengelieen és vezércikkben kö­szöntöttük a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Május 2.: Kiváló lett a PAV. Erről alig lehet többet mondani: itt van már a XXI. század. Tisztesen megünnepeltük má­jus elsejét. Hittel mondom, Szekszárdon ilyen szépet utoljára talán 1946-ban lát­tam. Igenám, de akkor még fiatal vol­tam ... Május 3.: Oklevél Dunaszentgyörgynek. Tizennyolcmillió forint értékű társadalmi munkát ismert el a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Minisztertanács azzal a jubileumi oklevéllel, amelyet kedden ad­tak át a község lakosságának. Ugyanekkor a megyei tanács 400 ezer forinttal jutal­mazta a községet. A nagy ünnep után Újat mondani szinte lehetetlen az ün­nep múltával, ismételni meg minek. Any- nyit azért mégis hadd említsünk föl a nagyszerű esemény kapcsán, hogy a jövő­ben nem ártana nagyobb szerepet adni a majális-jellegnek. Megtörtént ez már most is, nyitott ka­pukat döngetünk tehát, de lépjünk még egyet-kettőt. Semmi esetre se sikkadjon el május elseje, mindenekfölött való, a poli­tikai jellege, sőt, domináljon az, viszont legyen meghatározó a vigasság, a felsza­badult, önfeledt szórakozás. Mondom, hogy léptünk előre, de jövőre lépjünk még egyet, kettőt. Ez a kép nem fért be a május elsejei ösz- szeállításunkba. A jelen kéményseprője és az utánpótlás a felvonuláson Nyomdásztalálkozó — és amit az jelent Egészen pontosan azt kellett volna írnom a címben, hogy mit jelent az nekünk új­ságíróknak, akik a Tolna megyei Népúj­ság mindennapjainak letéteményesei va­gyunk — nyomdászkollégáinkkal együtt. Tessék elhinni, hogy nagyon sokat. Elő­re is elnézést kérek a tisztelt olvasótól, aki vajmi keveset fog érteni az alábbi téma- megjelölésekből, de kijavítom majd maga­mat azzal, hogy megkísérlem közérthetővé tenni a szakmai zsargont. Ilyen témákban voltak előadások: „Fle- xográfia, mint a magasnyomás megújulá­sa”; Üj flexonyomógépek — új flexográfiai termékek”; „Napilapnyomás fotopolimerről” „A nyomdaipar piaci helyzete 1985-ben”; „A szakszervezetek szerepe az új vállalatirá­nyítási formában”. Gondolom, a legutóbbiról nem kell újó­lag szót ejteni, az előbbiekről is csak a legszükségesebbet, hiszen az elsősorban a szakembereket érdekli. Egészen leegyszerűsítve, arról van szó, hogy a nyomdaipar forradalmi változá­sokon megy át ezekben az években. Nem­csak, sőt, elsősorban nem mennyiségi fej­lődésről, annál inkább minőségiről van szó. Rövidesen eltűnik az ólombetű nyomdá­inkból és helyébe lép a sokkal termeléke­nyebb, sokkal korszerűbb és nem utolsó­sorban sokkal egészségesebb fényszedés. Nincs messze már az idő, amikor a Tol­na megyei Népújságot is fényszedő eljá­rással készítik a Szekszárdi Nyomda dol­gozói, kedves kollégáink. Azt se hallgassuk el, hogy a szekszárdi üzem mindig is gyorsan reagált az újra. Igaz, hogy az első offszet nyomógépet nem nálunk helyezték üzembe, de az elsők kö­zött voltunk, viszont sok nagy nyomda­üzemét megelőzően üzemeltették nálunk a Romajorokat, az offszet gépek „kisöceseit”. Az újra való készség garancia a jövőre nézve. A többi között ezt fémjelezte a ná­lunk megrendezett országos nyomdászta- lálkozó is. Alkot az Ifjúság Az Alkotó Ifjúság pályázatot idén is meghirdette az ifjúsági mozgalom. Ered­ményeire bizonyság az a szerény kiállítás is, amelyet a szekszárdi Skála Áruház melletti kirakatban láthatunk. Azt mondtam az előbb, hogy szerény. Az igazság szerint kétségbeejtően szerény. Fiatalok próbálkoznak. Bontogatják szár­nyaikat. Sőt, meg akarják váltani a vilá­got. Igazuk van, a világmegváltás szándé­ka az ő ügyük. És akkor mi, öregek leráz­zuk egy tulajdonképpen mellékutcai kira­kattal és a kevésnél is kevesebb propagan­dával. Népgazdaságunk nincs könnyű helyzet­ben és ne reménykedjünk abban sem, hogy rövidesen sokkal jobb helyzetbe kerül. Van azonban egy óriási tartalékunk, ez pedig az emberi ész, az alkotószellem, az újat, jobbat alkotni vágyás. S ha már any- nyira az úgynevezett gazdaságossági szem­pontokat vesszük figyelembe, akkor ez a legolcsóbb beruházás. Egy szóval se mondom, hogy nem hasz­náljuk ki ezt a lehetőséget, azt viszont sok szóval mondom, hogy nem eléggé. Hi­szem, hogy sokkal több alkotni vágyó és alkotni kész fiatal van ebben a megyében, mint amennyien bemutatkozni teret kap­tak. Biztassuk a többieket is, mindenek­előtt a megfelelő publicitással. Hány éves a megyeszékhely? Nem az irigység beszél belőlem a hét­százötven éves Hatvan tanácsháza láttán. Valóban szép az épület, s valóban derék, hogy a hatvani városatyák a városháza megszépítése mellett döntöttek. Minálunk az ómegyeháza tatarozása fo­lyik, de tálán a városházára is ráférne va­lami hasonló. Miért mondóim? Mert emlékeztetni sze­retnék arra, hogy nemsokára nyolcvana­dik évfordulója lesz annak, hogy Szekszár- dot rendezett tanácsú várossá nyilvánította az akkori belügyiminiszter. Hogy micsoda purparlé előzte meg és követte ezt a nevezetes döntést, arról lesz még módunk és alkalmunk szólni, most azért említem a júniusban esedékes nyolc­vanadik évfordulót, hogy tudassam Tol­na megye első városának lakóival, azóta városlakók. Amúgy Szekszárd — I. Béla királyunk jóvoltából — 1061 óta elismert település, s azóta folytonosan az, tehát kilenszáz éves­nél is idősebb köveket koptathatunk a Vár­köz macskakövein. Párhuzamok címmel jelent meg fotóri­porter-kollégánk jóvoltából egy szép kép­tiport, annak kapcsán mondtam, amit fen­tebb mondtam. Nem, nosztalgia okán, de mutassunk egy képet a régi Szekszárdról. LETENYEI GYÖRGY A valamikori bazársor egy része

Next

/
Thumbnails
Contents