Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. május 4. 2 KÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Daniel Ortega, nioaraguai elnök Moszkvába érkezük, s megkezdi a nyolc európai szocialista országot érintő körútját — Nagyszabású béketüntetések Kanadában — Todor Zsivkov Szíriában tárgyal. Hétfő: Győzelmi ünnep Hanoiban a vietnami háború befejeződésének 10. évfordulóján — A stockholmi konferencián részt vevő N plusz N csoport (semlegesek és el nem kötelezettek) külügyminiszteri tanácskozása összeül. Kedd: Szovjet nyilatkozat Namíbia ügyében — Samey elnök fogadja a brazil kommunisták küldöttségét — A Challenger amerikai űrrepülőgép útja — NATO-ellenes tiltakozások Spanyolországban. Szerda: Világszerte a béke és a szolidaritás jegyében ünnepük meg május elsejét — Az általános tiltakozás ellenére, Réagan teljes gazdasági embargót hirdet meg Nicaraguával szemben. Csütörtök: A hét iparilag legfejlettebb tőkés ország vezetőinek 11. gazdasági csúcsértekezlete Bonnban — Gorbacsov üzenete Craxi olasz kormányfőhöz — Argentína és Chile a Vatikániban kicseréli a Beagle-csatonna helyzetét rendező szerződés okmányait. Péntek: Újabb súlyos összecsapások Libanonban és Bejrútban — Békéltetési kísérletek Irak és Irán között. A hét 2 kérdése 1. Mi szerepel a bonni csúcs napirendjén? A hét iparilag legfejlettebb tőkés állam (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Japán, Kanada, az NSZK) hivatalosan gazdaságinak mondott csúcsértekezlete az idén tizenegyedik alkalommal ült össze — ezúttal Bonnban. Ami az eredeti témát, a világgazdaságot illeti, két témakör került előtérbe, némiképpen ellentétes módon. Az Egyesült Államok, jelentős kereskedelmi deficitjétől szorítva, elsősorban a „kereskedelem liberalizálását” sürgeti, magyarán az amerikai termékek fokozottabb betörését a japán, nyugatnémet és más piacokra. Ám az amerikai áruk, elsősorban a dollár túlértékeltsége, s az amerikai valuta bizonytalan árfolyama miatt, nem elég verseny- képeisék: Washington pedig csak az okozatot s nem az okot akarja megszüntetni. A nyugat—nyugati viták annyiban kihatnak a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatokra is, hogy az Egyesült Államok újabb korlátozásókat szeretne elfogadtatni part- , nereivel. A fényes keretek között zajló bonni közös étkezések terítékén azonban ott szerepelnek a politikai kérdések is. Az Egyesült Államok közvetlen célja, hogy kizsaroljon valamiféle együttműködést az SDI-nek, stratégiai védelmi kezdeményezésnék nevezett űrfegyverkezési ter/vek támogatására. (Az álláspontok eltérőnek tűnnek: az NSZK és talán Japán hajlandó leginkább, bizonyos gazdasági előnyök reményében is, felzárkózni az amerikaiak mellé, míg Párizs egy saját Eureca-tervvel, európai együttműködést pártol. A többiek a két pólus között helyezkednek el.) A bonni csúds, minden jel szerint, csupán egy állomása lesz a hosszú huzakodásnak. Az űrfegyrverlkezési tervek erőltetése azért is veszélyes, mert ezek képezik ma az eredményes tárgyalások legnagyobb akadályát. Genfben még e hónapban megkezdődik a szovjet—amerikai párbeszéd második fordulója. Bécsben, tíz nap múlva Gromiko—Shultz találkozóra kerül sor, s alighanem szóba kerül egy szovjet—amerikai csúcsértekezlet előkészítése. Nagy érdeklődést váltott ki, jóllehet annak érdemi része nem ismert, hogy Craxi olasz kormányfő (egyúttal a közös piaci országok soros elnöke) Bonnba utazása előtt üzenetet kapott Gorbacsov- tól, az SZKP főtitkárától. Bonnról szólva egyébként sem lehet megfeledkezni egy másik európai főváros, Varsó nevéről, ahol néhány nappal ezelőtt meghosszabbították hét szocialista ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. (A héten több szocialista ország vezető testületéi, pártplénumui, így az MSZMP Központi Bizottsága is, méltatták ennek az eseménynek rendkívüli jelentőségét.) A Varsói Szerződés tagállamai felhasználták a legfelsőbb szintű összejövetelt arra is, hogy ismét kifejezzék tárgyalási készségüket. Megismételték ésszerű javaslataikat, beleértve a fegyverkezés fontos területeire indítványozott, vagy éppen egyóMálúlag vállalt moratóriumot. 2. Hogyan alakult a közel-keleti helyzet? Libanonban csak a bizonytalanság biztos: újabb súlyos áldozatokkal járó harcok robbantak ki a déli részeken és Bejrút szívében. A szétesettségre jellemző, hogy nemcsak felekezétközi csaták dúlnak (természetesen a felekezeti hovatartozás rendszerint csak a politikai-társadalmi ellentétek burkául szolgál), hanem a keresztény, illetve a mohamedán táboron belül is harcolnak egymás ellen. Az újabb részleges izraeli visszavonulás csak nehezítette a helyzetet: a területeket nem rendezett módon, a libanoni hadseregnek adták át, hanem „légüres teret” hagytak maguk mögött. Ez elég volt az incidensek kirobbanására, a bosszú Végtélen folyamatának megindulására, mindenki igyekezett elintézni a régi számlákat. Az egyetlen halvány remény, hogy Berri síita és Dzsumlbiatt drúz vezető négypontos békétervet dolgozott ki, és a rendezésben érdekelt Szíria ugyancsak rendkívül tevékeny. Egyelőre azonban hangosabb a fegyverropogás Libanon körül... Közben befejeződött Murphy amerikai külügyi államtitkár tizenhat napos közel-keleti körútja, kilenc állomással, s rövidesen Shultz külügyminiszter érkezik a térségbe. A cél életet lehelni a Reagan-tervbe, s valamiféle megoldást találni a palesztin problémára, természetesen anélkül, hogy azt valóban megoldanák, s a PFSZ-t bekapcsolnák. A különútiviszonyok változatlanul rosszak, majdhogy járhatatlanak, de ez úgy látszik nem tartja vissza az újabb próbálkozásokat. RÉTI ERVIN Hazánkba látogat Daniel Ortega Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására május 4-én, szombaton munkalátogatásra hazánkba érkezik Daniel Ortega Saavedra, a Nicaragua! Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetőségének tagja. * Daniel Ortega Saavedra, a Nicaraguái Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetőségének tagja 1945. novemberében született. Apját bebörtönözték, amiért Augusto César Sandino tábornok felszabadító harcát támogatta. Kiszabadulása után együttműködött a Sandinista Fronttal. Dániel Ortega fiatal korától aktív mozgalmi életet élt: középiskolásként diákvezető volt, és 15 évesen belépett a Frontba. Szervezte a diákok diktatúra-ellenes harcát, s irányította a megmozdulásokat. Többször elfogták és megkínozták. Egyike a legtöbbet szenvedett és bebörtönzött vezetőknek. Családjának tagjai is ismert alakjai a nicaraguai közéletnek. Testvére, Camilo 1978-ban a monimbói felkelésben elesett. Fivére, Humberto, a nemzetvédelmi miniszter tisztét tölti be. Édesanyja, Lidia Saavedra, a Hősök és Mártírok Anyái szervezet egyik vezetője. Felesége Rosario Murillo, a Kulturális Dolgozók Sandinista Egyesületének főtitkára. Daniel Ortega 19 éves volt, amikor a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezető Tanácsának tagjává választották. E funkciójában 1966-ig tevékenykedett. 1967-ben a biztonsági szervek elfogták, s hét évet töltött börtönben. Éhségsztrájkokkal tiltakozott fogvatar- tása miatt — ezek közül az egyik 41 napig tartott. Börtönéből 1974 decemberében a Sandinista Front kommandójának egyik akciója szabadította ki. Daniel Ortega 1975-ben ismét elfoglalta helyét az Országos Vezető Tanácsban, 1977 októberében a felszabadító erők Északi Frontjának parancsnoka lett. 1979- ben a forradalom győzelme után a Nemzeti Újjáépítés Kormánya Kormányzó Tanácsának tagjává választották, két év múlva pedig e testület koordinátora lett. Az 1984. november 4-i választásokon a Sandinista Front jelöltjeként köztársasági elnöknek választották meg. E tisztségébe 1985. január 10-én iktatták be. Mexikói képviselők látogatása Fiatal mexikói parlamenti képviselők tettek látogatást április 29. és május 3. között Budapesten. Az ifjúsági törvény meghozatalának és végrehajtásának tapasztalatairól valamint az ifjúsági politika aktuális kérdéseiről folytattak megbeszélést a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság vezetőivel. Látogatást tették a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnél. Fogadta őket Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára és Péter János, az rszág- gyűlés alélnöke. Az út vége (III.) Hz utolsó születésnap A szovjet tervek már készen állnak a Berlin elleni végső támadásra. Zsukov marsall azt is közli tábornokaival: annak a magasabb- egységnek parancsnokát nevezi ki majd Berlin első városparancsnokává, amely a leghősiesebben harcol a második világháború utolsó nagy európai ütközetében. Berzarin vezérezredes a csapásmérő 5. hadsereg élén állt akkor. Az ő katonái kelték át elsőnek 1945. január 30-áról 31-re virradó éjszaka az Odérán, elfoglalták Kienitzet, vagyis a mai NDK első helységét. A seelowi magaslatokon emelkedett a németek utolsó és meglehetősen erős védelmi vonala Berlin előtt. E vonal áttörése a kemény német ellenállás miatt 33 ezer szovjet katona életébe került. Hetvenhat napig tartott Berzarin 'katonáinak küzdelme a Kienitzben kiharcolt és súlyos küzdelem árán 300 négyzetkilométeresre kiszélesített hídfőért, amelyből április 16-án megindult a Vörös Hadsereg Zsukov marsall 405 ezer katonájának 2500 páncélossal és 14 ezer különböző kaliberű löveggel támogatott rohama — Berlin ellen. Á támadás moszkvai idő szerint 5 órákor, a virradat előtt két órával hatalmas tüzérségi előkészítéssel kezdődik. Az 1. Belorusz Front parancsnoka, Zsukov marsall, alki egy figyelőpontról nézi a támadást, emlékirataiban visszaemlékezik rá, hogy a félórás, roppant erejű tüzérségi tűz alatt a németek részéről már egyetlen lövés sem dördült el. Ezek után indult meg az általános roham. A Berlin elleni roham első napján a szovjet tüzérség 1 millió 236 ezer lövést adott le. 2450 vagon lövedék, csaknem 98 ezer tonna acél zúdult a németek állásaira. Mégis. — súlyos harcba kerül az út a városig. Április 16. és 19. között Hitler további 15 hadosztályt, öt dandárt, hét önálló ezredet és jó néhány zászlóaljat vet be a bertirri frontszakaszon. A nyugaton előnyomuló szövetséges csapatok elől vonják el ezeket az erőket: szándékosan akadálytalanul engedik előre az amerikai és az angol csapatokat, ezzel szemben minden igyekezetük arra irányul, hogy a szovjet egységeket minél jobban visszatartsák. Április 19-én este Goebbels rádióbeszédet mond, a Führer ötvenhatodik születésnapjának előestéjén. A nyugati 'kommunistaellenes érzelmekre próbál hatni, amikor azt fejtegeti, hogy Németország „feláldozta magát, hogy a nyugati világot a bolsevizmus veszélyétől megmentse”. És másnap felvirradt Hitler születésnapja. 1933-tól, vagyis tizenkét esztendőn keresztül országra szóló ünnepségek köszöntötték ezt a napot. De 1945. április 20-án szó sem lehet róla, hogy a fényárban úszó birodalmi kancelláriára, feszes vi- gyázzban álló SS-őrök sorfala között, futószőnyegen vonuljanak be tisztelgésre a náci előkelőségek. Mégis, valamennyien kötelességüknek érzik, hogy felköszöntsék a Führert. Hitler föld alatti, 8 méter vastag vasbetonnal védett fogadóhelyiségébe alig férnek be még a legszűkebb környezet tagjai is, akik most, a történelemben utoljára, összegyűlnek a náci vezér körül. Máskor a Wehrmacht üdv- lövésékkel köszöntötte legfőbb parancsnokát a születésnapi reggeléken, most viszont a szovjet hadsereg Amikor Hitler (jobbra) még egyszer kimerészkedett a Hitler 15—16 éves gyerekeket tüntet ki utolsó, 56. szübunkerból a romokban heverő kancellária kertjébe letésnapján 1945. április 20-án Gyerekemberek biciklin, két-két páncélököllel felszerelve a frontra mennek tüzérsége kezdi meg Berlin lövését. A német főváros már napok óta lángokban áll, a támadó szovjet légierők gyújtóbombái megtették a magúkét. És most már tüzérségi tűz alatt is áll a város. Az utcák teljesen kihaltak, a berliniek százezrei húzódnak a földalatti vasút alagút- jaiba. A meglehetősen szűkszavú születésnapi köszöntők után Hitler tanácskozást tart. A napirenden: mi legyen tovább? Göring, Himmler, Bormann, Goebbels és Rib- bentrop, Keitel, Jodl és Dö- nitz tábornokkal együtt azon tanakodik, hogy elmeneküljön-e a vezérkar Berlinből. A város teljes körülzárása még nem fejeződött be, mód nyílna még rá, hogy Hitler áttegye székhelyét Dél-Né- metországba, a bajor és osztrák hegyekbe, például Berchtesgadenbe, az egykori „sasfészekbe”. A tábornokok általában a távozás mellett kardoskodnak, Goebbels azzal érvéi, hogy az amerikai —óangol csapatok feltehetően előbb érnék Berchtesgadenbe, mint a szovjet egységek a birodalmi kancelláriába. Hitler elhatározza, hogy marad, de valamennyi jelenlevőnek megengedi, hogy elhagyja a fővárost, ha más helyet biztonságosabbnak vél, Göring él elsőnek a lehetőséggel, még aznap éjjel elbúcsúzik Hitlertől és elhagyja Berlint. A következő menekülő Himmler. A tábornokok még egy-két napig maradnak, ugyancsak várakozó álláspontra helyezkedik Goebbels és Bormann. Hitler intézkedésbe kezd, parancsokat ad, hogy valamennyi még rendelkezésre álló egység siessen a német főváros felmentésére. Követeli a Wenok tábornok parancsnoksága alatt álló 12. hadsereg ellentámadását. Ez az alakulat azonban, akárcsak más német csapattest, már csák papíron létezik. A szovjet hadsereg felőrölte. Goebbels Hitler születésnapján egyébként olyan beszédet mond, amely egyszerre szól „vezérének” és azoknak az angolszász köröknek, amelyek nem szívesen látnák, ha a Szovjetunió megerősödve kerülne ki a háborúból. A születésnapi köszöntő politikai lényege: „Ha Anglia - és az Egyesült Államok még nem bolsevi- záltattak, úgy az egyes-egye- dül a Führernek köszönhető.” (Következik: 4. „Folytatjuk rohamainkat”.)
