Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám

2 “NÉPÚJSÁG 1985. május 22, Közlemény (Folytatás az 1. oldalról) Kaz»mierz Barcikowski, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a központi bizottság titkára és Janusz Qbodowski, a miniszterta­nács elnökének helyettese, Lengyelország állandó képvi­selője a KGST-foen, Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Marjai József, az MSZMP KB tagja, miniszter­elnök-helyettes, Magyaror­szág állandó képviselője a KGST-ben, Demcsigin Molomdzsamc, az MNFP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a közpon­ti bizottság titkára és Mja- tavin Peldzse, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt KB tag­ja, a minisztertanács elnöké­nek helyettese, Mongólia ál­landó képviselője a KGST- ben, Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Gerhard Weiss, az NSZEP KB tagja, a minisz­tertanács elnökének helyet­tese, az NDK állandó képvi­selője a KGST-ben, Ilié Vendet, az BKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a KB tikára és loan Totu, az RKP KB PVB póttagja, a miniszter­tanács elnökének helyettese, Románia állandó képviselő­je a KGST-(ben, Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Nyiko­iaj Talizin, az SZKP KB tag­ja, a minisztertanács elnö­kének helyettese, a Szovjet­unió állandó képviselője a KGST-iben, Nguyen Lam, a VKP KB titkára és Tran Quynh, a VKB KB tagja, a miniszter- tanács elnökiének helyettese, Vietnam állandó képviselője a KGST-<ben. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok központi bizottságainak osz­tályvezetői és osztályvezető­helyettesei is. A résztvevők tájékoztat­ták egymást arról a tevé­kenységről, amit pártjaik végeznek a felső szintű gaz­dasági értekezleten létrejött megállapodások végrehajtá­sa érdekében. Megállapítot­ták, hogy valamennyi test­vérországban meghatározás­ra kerülnek a szocialista kö­zösség további sokoldalú fej­lődésének és tökéletesítésé­nek távlatai 1990-ig és az év­század végéig. E munka so­rán, amelynek alapját a KGST-tagországök kommu­nista- és munkáspártjainak (kongresszusain hozott hatá­rozatok képezik, figyelembe veszik a gazdaságii fejlődés hosszú távú stratégiájának és a kölcsönös együttműkö­dés elmélyítésének a moszk­vai felső szintű értekezleten egyeztetet fő irányait. A ta­nácskozás résztvevői egyet­értettek abban, hogy a felső szintű gazdasági értekezlet döntéseinek következetes végrehajtása fontos tényező­je a szocialista közösség or­szágai további dinamikus fejlődésének, egységük és egybeforrottságuk megszilár­dításának. Megvalósul a tagországok gazdaságpolitikájának egyez­tetése is a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó terüle­teken. Kidolgozásra és elfo­gadásra kerülnek a gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig ter­jedő időszakra szóló kétolda­lú programjai. Befejezéséhez közeledik iá következő öt év­re szóló népgazdasági tervek koordinációja, és előkészítés alatt áll több nagy, a terme­lési kooperációra és a ter­mészeti erőforrások közös ki­aknázására vonatkozó sok­oldalú megállapodás. Ezek között szerepelnek a gépgyár­tásban, az energetikáiban, va­lamint a fűtő- és nyersanyag­iparban folytatott együttmű­ködésre vonatkozó megálla­podások. A gazdasági és tu­domány os-iműszaki együtt­működés a résztvevők egyön­tetű Véleménye szerint egy­re nagyabb szerepet tölt be a tagországok társadalmi termelésének intenzívebbé tételében. A tanácskozás résztvevői véleménycserét folytatták a szocialista gazdálkodás haté­konyabbá tételét szolgáló pártirányítási munka több kérdéséről is. A tagországok párt- és állami szervei által hozott intézkedéséknek kö­szönhetően a tagországok­ban emelkedik a munka ter­melékenysége, csökkennék a termelés költségei, és bizo­nyos eredmények születtek a társadalmi termelés energia- és anyagigényének mérsék­lésében. A résztvevők ugyanakkor aláhúzták: további erőfeszí­téseket kell tenni annak ér­dekében, hogy jelentős előre, lépés történjen a nemzetgaz­daságok fejlesztésében és szé­les körű intenzifikálésában. E feladatot halaszthatatlanná és politikailag nagyon fontossá teszi a testvérországok társa­dalmi-gazdasági fejlődése meggyorsításának szükséges­sége, Valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet. Az imperializmus agresszív körei álltái folytatott konf- rontádiós politika miatt a Világban nem csökken a fe­szültség. Ezek a körök meg­próbálják megbontani a ki­alakult katonai erőegyensúlyt, s ezért fokozzák és a világ­űrre is ki akarják terjeszteni a fegyverkezési hajszát, meg­próbálják Gazdaságilag meg- gvengíteni a szocialista or­szágokat. Az Egyesült Álla­mok vezető körei politikai céljaik érdékében akarják felhasználni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, to­vábbra is kereskedelmi, hi­tel- és technológiai blokádot, közvetlen nyomást, embargót és szankciókat alkalmaznak. Az imperializmusnak ez a gazdasági téren megvalósuló agresszív politikája kiterjed a nemzeti felszabadulásukért küzdő oi szágOkra, például Nicaraguára is, amely éllen gazdasági blokádot léptettek életbe. Következetesen megváló, sítva irányvonalukat, amely a béke megőrzését és megszi­lárdítását, az enyhülési fo­lyamat felújítását, s a min­den érdekelt állam közötti egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműkö­dés fejlődését szolgálja, a KGST tagországai erősítik egységüket és együttműkö­désüket, s a jövőben is min­den szükséges intézkedést megtesznek anniák érdeké­iben, hogy megvédelmezzék létfontosságú érdekeiket, to­vább erősítsék műszaki és gazdasági függetlenségüket. Ezzel együtt továbbra is a leghatározottabban sfkra- szálllmak a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a világűrre történő kiterjeszté­sének megakadályozásáért, a leszerelésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért. A szocia­lista államok sokoldalú együttműködésének fejlődését és erősödését megbízhatóan szolgálja a Varsói Szerződés. Figyelembe véve, hogy a testvérországok gazdasági stratégiájának jelenleg köz­ponti eleme a tudományos és műszaki haladás meggyorsí­tása, a tanácskozás résztve­vői különösen nagy figyel­met szenteltek a tudomá­nyos-műszaki haladás 2000- ig érvényes komplex prog­ramja közös kidolgozásának. A KQST-tagországok birto­kában vannak mindannak, ami ahhoz szükséges, hogy élenjáró szintet érjenek el a tudományos-műszaki hala­dásban. Sökoldalú erőfeszí­téseket tesznek a jövőben is annak érdékében, hogy a termelésben minél gyorsab­ban és hatékonyabban al­kalmazásra kerüljenek a tu­dományos eredmények. En­nek érdekében összehangolt munka kezdődött olyan ki­emelt területeken, mint az elektronizálás, a komplex automatizálás, az atomener­getika, az új anyagok és technológiák kifejlesztése, a biotechnológia. Ezéken a területeken a nemzetközi szocialista munkamegosztás­ra alapozóit, s a kutatástól a termelésen át egészen az értékesítésig terjedő teljes ciklust felölelő komplex megállapodásokat dolgoznak ki. A tanácskozás résztvevői rámutattak arra, hogy meg kell gyorsítani az említett program kidolgozását, és a megvalósítását szolgáló konk­rét megállapodások előkészí­tését. A testvérpártok köz­ponti bizottságainak na­gyobb figyelmet kell szen­telniük e munkáknak és job­ban kell ellenőrizni azokat. A résztvevők véleménye sze­rint a termelőbázis folyama­tos és gyors megújítása érde­kében nagy hangsúlyt kell helyezni a gépgyártás fejlesz­tésére, a KGST-n belül e té­ren megvalósuló szakosodás és kooperáció elmélyítésére, a kiemelkedően jó minőségű és műszakilag világszínvona­lon álló gépek és berendezé­sek gyártására. Komoly sze­repet kell betöltenie ezen a téren a KGST nemrég létre­hozott gépipari együttműkö­dési bizottságának. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást annak a párt tevékenységnek a for­máiról és módszereiről, amely laz anyagi erőforrások min­den fajtájának hatékonyabb felhasználását, (az állóalapok megtérülésének gyorsítását, a beruházások hatékonysá­gának növelését, a népgaz­daságok szerkezetének töké­letesítését szolgálja. A KGST valamennyi tagországában átfogó intézkedéseket hoznak la fűtőanyagokkal, az ener­giával és a nyersanyagokkal való fokozottabb takarékos­kodás érdékében és azért, hogy növekedjen a munka termelékenysége, ami a ter­melés intenzívebbé tételének elengedhetetlen feltétele. Ez­zel kapcsolatban a tanácsko­zás résztvevői szükségesnek nevezték, hogy a gazdasági hatékonyság növelésének minden területén erősödjön ia közös munlka. A testrvérpártok képviselői ismételten kijelentik: a KGST-tagországok interna­cionalista kötelességüknek tartják, hogy a már meglévő igazságos alapokon tovább segítsék a Kulbai Köztársa­ságot, a Mongol Népköztár­saságot, és a Vietnami Szo­cialista Köztársaságot, nép­gazdasága fejlődésének meg­gyorsításában, hatékonysá­gának növelésében. Ennek so­rán figyelembe veszik az ezékben az országokban fo­lyó szocialista iparosodásból adódó feladatokat, és előse­gítik, hogy e három ország szélesebb körben és hatéko­nyabban vehessen részt a nemzetközi szoci'al ista mun­kamegosztásban. Az e terü­leteken folytatott együttmű­ködésnek meg kell 'gyorsíta­nia azt a folyamatot, amely­nek eredményeként Kuba, Mongólia és Vietnam gaz­dasági fejlettségének szintje fokozatosan eléri az eruópai KGOT-országOk fejlettségi szintjét. A tanácskozás résztvevői célszerűnek tartják, hogy a jövőben is rendszeresen meg­tartsák (a testrvérpártok köz­ponti bizottságai gazdaság- politikai kérdésekkel foglal­kozó titkárainak találkozóit. A moszkvai tanácskozást az elvtársi együttműködés légköre, tárgyszerűség és a kölcsönös megértés jellemez­te. Választási nagygyűlés Kőbányán és Nyíregyházán A fővárosi választási nagygyűlések sorozatát ked­den az a politikai esemény nyitotta meg, amelynek szó­noka Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Kőbányán, a MÁV Északi Járműjavító Üzem nagycsarnokában összegyűlt több száz választópolgár kö­zött ott voltak a főváros párt- és állami vezetői, tár­sadalmi és tömegszervezetei­nek vezetői, az egyházak képviselői és sokan a mun­kásmozgalom régi harcosai, illetőleg iá kőbányai első vá­lasztó fiatalok közül. A választási nagygyűlést Riibánszki Róbert, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának titkára nyitotta meg, emlékeztetve arra, hogy a június 8-ára kitűzött képviselői és tanácstagi vá­lasztásokra 'készülve ia mö­göttünk levő egy hónap so­rán több mint 43 ezer jelö­lőgyűlésen másfélmillió ál­lampolgár — a választásra jogosultak mintegy 20 szá­zaléka — vett részt. Ezután a nagygyűlés részt­vevői meghallgatták a kőbá­nyai 27-es választókerület két országgyűlési képviselő- jelöltje, Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára és Simon József, az Orion Rádió és Villamossági Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese felszólalását. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz: — Ma már történelmi tény — mondta Grósz Károly —, hogy a Miagyar Szocia­lista Munkáspártnak 1956- ban volt ereje ahhoz, hogy a nehéz helyzetben egyszer­re lépjen fél a szélsőségek ellen, egy időben megőrizze az addig felhalmozott szo­cialista értékeket és szakít­son a múlt hibáival; ugyan­akkor védje és vallja a régi, tiszta szocialista elveket, amikor vállalkozik egy me­rőben új gyakorlat kialakí­tására. A folytonosságot és a megújulást egyszerre vál­laltuk. Következetes, két- frontos harcban egyidejűleg kellett fellépnünk a párt­ban, a politikai életben mind a revizionizmus, a jobbolda­li elhajlás, minid a dagma- tizmus, a „baloldali” gya­korlat ellen. Pártunk XIII. kongresszu­sa megerősítette eddig foly­tatott politikánk alapelveit, mert eredményességét im­már négy évtizede a gya­korlat már sokoldalúan iga­zolta. Bebizonyosodott: szo­cializmust építeni csak a marxizmus—leninizmus szel­lemében lehet; nemzeti tö­rekvéseink és internaciona­lista elkötelezettségünk tar­tósan összegyeztethető; a nép és a párt között folyamatos eszmecserére, megértésre, együttműködésre van szük­ség. Bizonyságot nyert, hogy a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az alkalma­zottak érdekeit tiszteletiben kell tartani, s a jelentkező ellentmondásokat és feszült­ségeket kellő türelemmel, ér­telmes kompromisszumok árán lehetséges csak felolda­ni- Ateisták és vallásos em­berek boldogulásának egy­formán útja a szocializmus. A bevált politikai elvek megőrzése felfogásunk sze­rint magában foglalja az új viszonyokhoz való alkalmaz­kodás igényét és képességét is. Arra törekszünk, hogy még inkább kiaknázzuk tár­sadalmi rendszerünk előnye­it, lehetőségeit, mozgásba hozzuk a fejlődés mégszuny- nyadó hajtóerőit. — Pártunk azt hirdeti — hangsúlyozta a budapesti pártbizottság első titkára — hogy az állandóság, a folya­matosság, a stabilitás, a múlt értékeinek átörökítése és megőrzése, az elért ered­mények megszilárdítása: tár­sadalmunk fejlesztésének alapvető követelménye. Ugyanakkor tudjuk, hogy nincsenek végleges megoldá­saink, hibátlannak tekintett, örök érvényű döntéseink. Bár­mit is határoztunk és kezd­tünk el, a gyakorlati tapasz­talatok alapján kiegészíthet­jük, korrigálhatjuk, s ha kell, vissza is vonhatjuk, fel­cserélhetjük jobbal. Vall­juk, hogy a párt csak akkor képes eredményesen vezetni, ha érzékeny a valóság válto­zásaira, tudja azokat gyorsan és reálisan számba venni, ké­pes a helyes válaszokat ki­alakítani. Választási nagygyűlést ren­dezték kedden Nyíregyházán, a Krúdy Filmszínházban. A mintegy hatszáz résztvevő 'között ott voltak Szabolcs- Szatmár megye és a város párt- és tanácsi vezetői, a társadalmi szervezetek, üze­mek, gazdaságok, intézmé­nyek képviselő- és tanácstag­jelöltek is. A Himnusz hangjait kö­vetően a nagygyűlést Soltész- né Pádár Ilona, a Szabolcs- Szatmár megyei népfrontbi­zottság titkára nyitotta meg, majd Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott be­szédet. Bevezetőben szólt arról, hogy a választásokon a ma­gyar állampolgárok a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikáját is minősítik, hi­szen a Hazafias Népfront választási felhívása a XIII. kongresszus orzágépítő el­képzeléseit, a fejlett szocia­lista társadalom továbbépí­tését fogadta el cselekvési programjának. A kommunis­ták pedig vállalják az ezzel járó felelősséget. A további­akban így folytatta: — Meggyőződésünk és tör­ténelmi tapasztalatunk, hogy a szocialista fejlődés meg­határozó követelménye a marxi—lenini típusú párt ve­zető szerepe, irányító és szer­vező munkája. A mi pár­tunk betölti történelmi kül­detését: tudományos elméle­ti megalapozottsággal elemzi nemzeti létünk feltételeit, adottságainkat, alkotóan fel­tárja lehetőségeinket és ha­tározza meg az adott idő­szak gyakorlati tennivalóit. A több évtizedes fejlődés során kialakult politikai in­tézményrendszerünkről szólva Berecz János a többi között elmondta: az alkalmas az ér­dekek érvényesítésére, egyre eredményesebben kezeli az újra és újra születő ellent­mondásokat, a keletkező fe­szültségekét. — Ma már in- ikábib a hatékonyság, az ered­ményesség, az eszmei-polití- tikai orientálás területén van szükség előrelépésre. Felszólalt a nagygyűlésen Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Ku­tatóintézet igazgatója, a Ha­zafias Népfront országos lis­táján szereplő képviselője­lölt. Berecz János szavaihoz kapcsolódva — szólt a nem­zeti egység politikájáról, a szövetségi politikáról, amely az elmúlt csáknem három évtized alatt új értelmet (ka­pott a népi demokrácia tör­ténetében. Választások Magyarországon (3.) „De hol a parlament?!” Az országgyűlés határoza­tait — biztos, ami biztos — még a születési jogon ala­puló „előkelőségek” alkotta főrendi ház is ellenőrizte. Az ellenzék létezett, beszélt, sőt kiabált, de ez vajmi kevéssé változtatta meg a kormány működését. Az ellenzéknek mindenesetre meg volt az a joga, hogy ellenzék legyen. És támadjon. És bár a nem­zet képviselőinek valóban szüksége volt egy új épület­re, a parlamesti játékszabá­lyok szerint tiltakozók ezút­tal is tiltakoztak. Meszlényi Lajos eképpen szólalt fel az építkezés költ­ségeinek biztosításánál be­terjesztett törvényjavaslat el­len: — Szép eszme a főváros szépítése; még szebb az, hogy egyik monumentális épület hirdesse a világnak Magyarország nagyságát, jó­létét, szép volna, a jövő kép­viselőinek a' márványtáblá­kon olvasni azt, hogy: épült még a közös ügyek kormánya X. Y. miniszterelnöksége alatt, építette a nemzet ma­ga: mindez igazán szép vol­na. de nem felelne meg az igazságnak, mert ha igazán fel akarják önök építeni, ily költségekkel, akkor ezt kell írni a márványtáblákra, ha igazságosak akarunk lenni: épült a közös ügyek 20-ik évében az ország akarata el­lenére, építették az adó-exe- cutorok. Amikor a képviselőházban az idézett vita folyt, a par­lament már négy esztendeje törvénybe iktatta az 1880. évi XVIII. tc-t, amely kimond­ja, hogy „az országgyűlés mindkét házát befogadó ál­landó országházának a fő­város ötödik kerületében le­vő Tömő téren építése elren­deltetik”. A törvény elfogadása után pályázatot írtak ki. Végül Steindl Imre kapta a meg­bízást a tervek elkészítésé­re, amelyet a bizottság „úgy külső megjelenés, mint a bel­ső célszerűség szempontjából kifogástalannak talált”. Maga Steindl, akit éppen az Országház tervezéséért választottak a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagjává, így beszélt elképze­léseiről: „Én az új Ország- háznál új stílust akartam te­remteni, mert ilyen, száza­dokra szóló monumentális épületet ephemer részletek­kel nem kezelhettem, hanem igenis, arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusá­ba szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet min­denkor okvetlenül megkíván­ja, nemzeti és egyéni szelle­met hozzak be.” A törvény elfogadása után megalakították az „Ország­ház Építő Végrehajtó Bizott­ságot”, amelynek elnökévé Tisza Kálmán bátyját, gróf Tisza Lajost tették. A bizott- "ság szerződést kötött Steindl Imrével; megbízta azzal* hogy a fő költségvetésben megállapított 9 546 653 forint 68 krajcárért, 450 000 forint­nyi jutalomdíjért 1894-ig építse fel az Országházat. Nemcsak a határidőt lépték át alaposan, hanem a költ­ségvetést is, az épület vé­gül 37 és fél millió forint­ba került. Kezdődött a baj mindjárt az alapozásnál. Az épület he­lyén a városi vízművek kút- jai, aknái és csővezetékei nagyon megnehezítették a munkát. A bokrétaünnepség idején már nyilvánvaló volt, hogy az épület 1896-ig, az ország-világra szólóra terve- zett millenniumi ünnepsége­kig sem lesz kész. így hát megváltoztatták az eredeti tervet, s gőzerővel hozzálát­tak a díszlépcsőház és a kupolacsarnok belső kiképzé­séhez, hogy az ünnepséget legalább itt meg lehessen tar­tani. Ez sikerült is, 1896. jú­nius 8-án, a „hódoló felvo­nulás” napján, amikor 89 tör­vényhatóság bandériuma vo­nult a Várba, hogy meghajt­sa zászlóit Ferenc József, a szabadságharc vérbe fojtója (1867-ben kiegyezett a ma­gyar nemzettel, de a bécsi Burgban, dolgozószobájának

Next

/
Thumbnails
Contents