Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
8 NÉPÚJSÁG 1985. május 18. Arany helyett - alumínium A különösen tiszta aluminium, amelynek a gyártását Tádzsikisztánban szervezték meg, a mikroelektronikában pótolja az aranyat és az ezüstöt. Ez lényegesen olcsóbbá teszi a gyártást és csökkenti az eszközök méreteit. Például a televízió elektronikus részét gyufásdoboz nagyságúra lehet méretezni. A szupertiszta alumíniumot a Ta- dzsik Tudományos Akadémia laboratóriuma állítja elő. A laboratórium lényegében már hatalmas üzemmé alakult át. üf gépei Az „IZS—2126” típusú, 5 férőhelyes, 75 lóerős személyautó A szerelőszalagon az új Jup iter motorkerékpárok Korszerű formák, kiváló műszaki paraméterek és alacsony üzemanyag-fogyasztás jellemzi az új motorkerékpárt, amelynek gyártását a közelmúltban kezdte meg az Usztyinovban (Udmurt ASZSZK) működő „Izsmas” termelési egyesülés A korszerű és nagy teljesítményű „Jupiter 5” motorkerékpárokról a szakembereknek és az üzemeltetőknek egyaránt igen jó a véleménye. Népszerűek a vállalat egyéb termékei is: személy- gépkocsik, nagy pontosságú szerszámgépek, villamos fűrészek, sport- és vadászfegyverek. A vállalat újdonságai közé tartozik az „IZS—2126” típusú személyautó. Ez a kis- fogyasztású gépkocsi is bemutatásra kerül a Népgazdasági Kiállítás „Izsamas — a gépgyártás vezető vállalata” című bemutatóján. Az új autó a személyautók kis kategóriájába tartozik. Az utastér a korábbi modelleknél jóval tágasabb, 5 személy számára nyújt kényelmes elhelyezkedést. Az utastér bővítése egy sor alkatrész és részegység korszerűsítésének eredménye. Csökkent a gépkocsi súlya is, a mostani modell pontosan egy tonna. Nem véletlen tehát az alacsony üzemanyagfogyasztás: 100 kilométeren mindössze 6,2 liter. A motor 75 lóerős. Dióhéjban a mezőgazdaságról Noha Csehszlovákiában a polgári köztársaság idejében végrehajtottak egy földreformot, a legjobb minőségű földek továbbra is az egyház, a földesurak és az arisztokraták kezében maradtak. A 10 000 holdat meghaladó óriási latifundiumok alig csonkultak, a reform révén általában csak 5—10 hektáros parcellákhoz jutottak a gazdák. Ebben az időben a művelésbe vont földek mindössze 15 százalékán volt kénytelen megosztozni a parasztság 67 százaléka. Az ország felszabadulása után a kassai kormányprogram megfelelő pontjához híven elkobozták a megszállók és az együttműködők földbirtokait, s így 3 millió hektár föld került a társadalom tulajdonába. Ebből 1,7 milliót azonnal szétosztottak a szegényparasztok, a nincstelen zsellérek, a kis- és középbirtokosok között. A többit egyrészt erdők tették ki, másrészt az újonnan megalakult állami gazdaságok kapták meg. Rövidesen felpar- ceLlázták az összes, még magánkézben lévő nagybirtokot is. A kollektivizálás nem volt problémamentes. Részint meg kellett értetni a parasztsággal, hogy a mezőgazdasági kistermelés országos méretekben nem kifizetődő, részint pedig az államnak kellett jelentős összegeket beruháznia a szövetkezeti gazdaságokba. Az első szövetkezetek 1949-ben alakultak meg. Jelenleg az ország területének fele művelhető, 35 százaléka erdő és halastó, a többi hegyvidék és beépített terület. A mezőgazdasági térkép a következőképpen alakul: az ország 1700 termelőszövetkezete birtokolja a termőföld 63 százalékát. Ehhez járult még az az 1,4 százaléknyi terület, amelyet a tagság háztáji gazdaságai foglalnak el. Egy-egy szövetkezet átlagosan 2500 hektár megművelt földdel rendelkezik. A 220 állami gazdaság, valamint a tan- és kísérleti gazdaságok egyenként átlagosan 6400 hektáron gazdálkodnak. A termőföldnek mintegy 2 százaléka ipari, közlekedési és építőipari vállalatok között oszlik meg. A még ma is egyénileg gazdálkodó parasztok száma 15 000-re tehető, övék a földek 2,6 százaléka. Lényegesen megváltozott a mezőgazdaságban foglalkoztatottak műveltségi szintje és életszínvonala is. Jelenleg minden 1000 mezőgazdasági dolgozó közül 26 felsőfokú, 140 pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. A szövetkezetek és az államigazdaságok dolgozóit ugyanazok a szociális juttatások illetik meg, mint a munkásságot. Kiterjed ez a nyugdíjakra, az egészségügyi ellátásra és a különböző kedvezményekre is. Üdültetésben és szanatóriumi ellátásban évente 100— 120 ezer szövetkezeti paraszt részesül. Miközben Csehszlovákiában 1948 és 1985 között a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 40 százalékkal csökkent a termelés a 2,2-sze- resével növekedett. (BUD APRESS—ORBIS) ENERGIA - itthon és külföldön Napjaink egyik, de talán a leggyakrabban vissza-vissza- térő témája: az energia, az energiagazdálkodás. Nem újkeletű az a megállapítás sem, miszerint gazdasági döntéseink alapvető meghatározója annak figyelembevétele: mely energiafajtából milyen mennyiség áll rendelkezésünkre, beruházásainkat, egyéb energetikai feladatainkat hogyan, mennyiből valósítjuk meg. Felhasználást érthető módon ugyan, de valameny- nyi országban vizsgálják, néhol feladatterveket készítenek. Az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és egyéb szervek által közösen kidolgozott tanulmány e tárgykör nemzetközi tapasztalatairól szól, azok itthoni alkalmazásának lehetőségeit foglalja magába. E tanulmány lényegéről dr. Lengyel László, az Ipari Minisztérium fő- munkatársa tájékoztatott. — A tanulmány összeállítása során mely országokat vették alapul? — Azokat az országokat vizsgáltuk elsősorban, melyek Magyarországhoz hasonlóak. Tehát: nyitott gazdasággal rendelkeznek, és energiaimportra szorulnák. Mindezeken kívül figyelembe vettük a tanulmány összeállításánál az Energia Világkonferencia ajánlásait is, melyek természetesen az energiafelhasználással kapcsolatosak, és [megvizsgáltuk: az általuk említett lehetőségek mennyire állnak meg itthon a helyűiket. — Mi- az, amit érdemes megemlíteni, mint nemzetközi tapasztalatot? — A legtöbb fejlett tőkés országban igen kemény kézzel nyúlnak a központi intézkedésekhez, és a szigorítások eszközeihez, valamint a technológiai változásokhoz. Megállapíthatók azok a főbb elvék, melyek a Vizsgált országokat jellemzik energiagazdálkodás szempontjából. — Milyen döntések születtek ezekben az országokban? — Nézzünk néhány példát. Intézkedést hoztak arra. hogy bizonyos régiókból — edott energiahordozó importjának a részesedése — a teljes ellátás százalékában legfeljebb mekkora lehet. Jellemző még a vizsgált országokban a fogyasztási magatartás-formák gyors és spontán megváltozást, általánossá vált a takarékosság. A megtakarítások elérését célzó kormányzati eszközök között kiemelt szerepet kap az árpolitika, a takrékosság növelését szolgáló intézkedések, az ellátás-politika, az energ iakutatás-fejlesztés iránya. Az energiahordozók világpiaci ára számos országban vált pénzügyi, fizetési-mérleg, isfláoiós, stb. ne- hézségek okozóivá, és általában az ár- és pénzügyi rendszerek módosítására kényszerített számos országot. Olaszországban például az energiaárak államilag ellenőrzöttek, és a támogatásokkal szociálpolitikai célokat szolgálnak. Így például a villamosenergia ára reálértékben csökkent az elmúlt években, és a termelési költségek alatt van. Nagy-Britanniá- han a piac határozza meg az olajárait, míg a hazai kitermelésű földgáz árát jelentős ütemben (évi 10 százalékkal) növelni szándékoznak. Az NSZK-ban a szén- és villa- miösenerg'ia kivételével a szabadpiac határozza meg az energiahordozók árait. A fejilétt tőkés és nyugat- európai országok fokozatosan törekednek a reális költségeiket tükröző árak érvényesítésére. Néhány országban központilag meghatározott takarékossági tervet dolgoztak ki, ezek közül kiemelkedik Svédország és Dánia. Hollandia érdekessége az, hogy programja olajra történő átállításokat is tartalmaz saját gázmezőinek védelme érdekében. Nemzetközi tapasztalat: a lakosságra irányuló takarékossági politikával, a szénbányászat fejlesztésével, az importfüggőség csökkentésével összefüggésben a szén lakossági felhasználásának ösztönzésére is jelentős erőfeszítéseket tesznek. — Mi a helyzet itthon? — Az elmúlt éveikben a haziai energiagazdálkodás az ésszerűsítés és megtakarítás terén jelentős eredményt ért el. Azokat a kézenfekvő lehetőségeket, melyek kis ráfordítással nagy megtakarítást eredményeztek, többé- kevésbé kihasználtuk. Energiapolitikánk kialakításánál. energiagazdálkodási terveinkben a nemzetközileg jellemző alapvonások mindegyike fellelhető, természetesen sajátos körülményeink figyelembevételével. Első helyre kell tenni a saját források fokozottabb felhasználását. Ez minden olyan országban fontos, melynek energiapiaca nyillt és igényeit az importot ellentételező tevékenysége (exportja) ré vén tudja kielégíteni. Másik lényeges szempont a források és igények összhangjának biztosítása, az, hogy az energetika egyrészt ne legyen korlátja semmilyen kívánatos gazdaságfejlesztésnek másrészt azonban az energia megfelélő súllyal figyelembe vett termelési tényező legyen. Az energiát felhasználó ágazatokban lényeges: sajátos helyzetünk figyelembevételével annak biztosítása, hogy az egyes energiahordozó fajták a szükséges társadalmi ráfordítások sorrendjében kerüljenek felhasználásra. így kialakítható egy olyan energia- hordozó elosztási szerkezet, mely egyértelműen rendeli egymáshoz az egyes fogyasztói típusokat és energiahordozó fajtákat. SZATMÁRI JUDIT Hí iparosodó Vietnam Éppen egy esztendővel ezelőtt helyezték üzembe Hanoitól nem messze Vietnam egyik legnagyobb tartalékokkal rendelkező bányavidékén, Uong Bi-ben a szén- előkészítőt és -osztályozót. Az északkeleti országrészben lévő szénüzemből évente 1,8 —2 millió tonna osztályozott szenet küldenek az erőművekbe. A centrálék folyamatos termelése a Vietnami Szocialista Köztársaság minden iparága fejlődésének alapja. Hasonlóan nagy a jelentősége a napokban átadott kétemeletes Thang Long-hídnak is a Vörös-folyó fölött, Hanoi mellett. Az ország leghosszabb, több mint öt kilométeres vasúti hídja számottevően tehermentesítette a fővárosba vezető utakat és hidakat. A mind erőteljesebb ütemű vietnami iparosodást segíti a vietnami — szovjet közös kőolaj — és földgázkutató vállalkozás, amelynek eredményeként — sikeres próbafúrások után — megkezdődhetett az olajkitermelés a part mentén épített fúrószigetről. Miután Vietnamban nincsenek hagyományai a vegyiparnak, érthetően nagy esemény volt a Lám Thao-i szuperfoszfátgyár felépítése. Az évente több mint 200 ezer tonna foszfát műtrágyát, 800 tonna növényvédőszert előállító üzem hatalmas segjtség a mezőgazdaságnak, illetve az élelmiszeriparnak. A háborús pusztítások évtizedei után az élet minden területén — a nyersanyag-kitermeléstől az építőanyagtermelésen át a textiliparig — meglehetősen gyorsított ütemű fejlesztést kell megvalósítani az életkörülmények érezhető és tartós javítása érdekében. Ugyanakkor a kivitelre is gondolni kell, mert nélküle nemigen lehet szó árucseréről, a nemzetközi munkamegosztásba való mind nagyobb mértékű bekapcsolódásról. Iparosodási terveinek mielőbbi megvalósításában elsősorban a Szovjetunióra és a többi szocialista országra számíthat Vietnam. Az indokínai ország párt- és szak- szervezeti vezetése egyúttal nagy súlyt helyez a belső tartalékok föltárására, a munkatermelékenység gyors növelésére, a szigorú anyag- és energiatakarékosságra. E fontos célok megvalósítását ösztönző új bérezési-jutalmazási formákat is kidolgoztak. A haladás egyik „motorja” a Ho Si Minh nevét viselő ifjúsági szervezet, amelynek tagjai szerződéses védnökséget vállaltak — és vállalnak folyamatosan — a fontos beruházások, építkezések határidőre történő megvalósításáért. Fiatalok ezrei érkeztek például hónapok alatt az ország északkeleti ipari központjaiba, hogy növeljék az ottani új erőművek ellátását szolgáló széntermelést. Tudják: csakis jól szervezett, szorgalmas és hibátlan minőségű munkával tartható az országépítés példás lendülete, az átlagosan évi tíz százalékra rúgó termelésnövekedés. K. L. Szerelik a*kitermelő berendezéseket a szovjet segítséggel épült MONG DUONG szénbányában
