Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. május 18. tíÉPÜJSÁG 7 Rekviem egy kórusért A hagyományt folytatni kell! Olykor emlegetik Tevelen azt a vegyes kórüst, melynek alapító magját az a 24 tagot számláló kar jelentette, me­lyet az együtt dalolást igény­ló, következésképpen kedve­lő férfiak alkották 1970-ben. Fiatalabb évjáratúaik nem- nagyon igyekeztek képvisel­ni korosztályukat ebben a jó szívvel, buzgalommal éneklő együttesben. A fiatal­ság az első sikeres fellépé­sek után adott csak hangot annak, hogy szívesen beáll- nának. De akkor már a lá­nyok, asszonyok jelentkezé­se rég megesett. Ügy mond­ják, ,,az oldalbordák megiri­gyelték férjeik és jövendő­belijeik dalos barátságát”, és addig-addig prókátorikodtak a vegyes kórus életrehívásá- nak eszméjéért, hogy ledől­tek a korlátok. Amelyek per­sze nem is voltak igazi, a behatolást megakadályozni tudó korlátok, hiszen kétség­kívül szebben tud szólni egy vegyes kórus, mint az egyne­mű. Kivált akkor tettebb, szí­nesebb a hangzás, ha a szóla­mok alkotói szép hangúak. — Voltunk mi az elején még hatvanan is, gondolhat­ja, hagy nem volt könnyű dolga a Szauer Jánosnak. — Nagyon értette a János, mi meg szerettük, hogy olyan jól együtt vagyunk. — Szereztünk ám sok ki­tüntetést is, mert már '72-ben megkaptuk minősítéskor a bronz fokozatot. — Hát az ezüstök meg a béketanácsnak az a szép kitüntetése ? — Az ám, az iskolaigazga­tónk, a Szauer is megkapta a „Szocialista Kultúráért” ki­tüntetést ! Elég szóba hozni a kórust, s csak úgy záporoznak az emlékeket idéző mondatok, akár az utcán, boltban vagy a kisvendéglőben érdeklődik ia jövevény Tevel nemrégi nevezetességéről. A kórus napja ugyanis '82-ben leáldo­zott. Pedig 1981-ben megkí­sérelték az újraélesztést. A siker viszont nem bizonyult tartósnak. Volt aki a régiek közül úgy jött már készülőd­ni a kórus fennállásának 10. évfordulójára, hogy „ezt még elénekeljük együtt, aztán ...”. Az obsitot áhitozók korukra hivatkoztak, s nem egy közü­lük méltán, De arra senki se számított, hogy néhány kó­rustag elmaradása elég ok lesz az eredményes munka ■abbahagyására. így, a képzelt fejfán ez ol­vasható : „Itt nyugszik a szép- reményű tevali vegyes kórus. Élt 1970-től 1982-ig.” Azt már azért nem rónám erre a fej­fára — a tuladonosok is óva­kodtak ráróni, hogy „Béke poraira”. Ahogyan idézik az együttes múltját, az azt árul­ja el, hogy bíznák a feltá- maszthatóságában, abban, hogy mint az élet egyéb dol­gaiban, ebben is megvalósít­ható a nemzedékváltás. Leg­feljebb nem a már egyszer próbált módon. Akkor ugyan­is, amikor először megritkult a tagság, a kórusvezető-isko- iiáigazgató besorozott párat 16—17 esztendős volt tanít­ványai közül a vegyes karba Hamarosan nagy feszültség támadt a csáknem nagyapa' korúak és a reménybeli után­pótlás tagjai között. Nem is annyira a próbákon, mint ■inkább a szereplések, kirán­dulások, családi esteik alkal­mával. A megújított össze­tételben sikertelennek bizo­nyult a közösségépítő igye­kezet. S ez miatt alighanem a 32 éve itt tanító „igazgató bácsi” volt a legszomorúbb. ■Mégis ő az, aki igen féltett kincsként őrzi azt a vaskos, kék kötésű naplót, mely se­gít az emlékezetnek képek­kel, meghívókkal, műsorkár­tyákkal és leírással pontosan idézni egy, a megye dúsgaz­dagnak nem nevezhető kó­ruskultúrájában rangot szer­zett közösség rövid életét. A napló első oldalán nagy­méretű kép, rajta 24 sötét ru­hás, Vakítóan fehér inges férfi az első fellépés előtt. Az arcokon ünnepi fény és a megméretésre készülők fe­szültsége. Nem volt könnyű a kezdet, de erős volt a szán­dék a megmaradásra, a lehet­séges elismerés megszerzésé­re. Ez Bonyhádvarasdon volt, 1971. március 8-án. Ez év május 16-án a megyei Liszt Ferenc dálosfalálkozón talál­kozott a teveli kórussal elő­ször a dalostársadálam és a kórusmozgalom irányítói. De­cemberben már nem hiányoz­hattak a forradalmi dalok fesztiváljáról, 1972 májusá­ban pedig elnyerték az V. or­szágos minősítőn a bronzko­szorús diplomát. Még ez év nyarán Tevelen tartották a sárközi napok népdalverse­nyének elődöntőjét és éneke­seik közül döntőbe jutott Dulf Milklósné és Bíró Lázár, továbbá Jándi József a cite- rajátékávál, míg Csernik Be­nedek falevélen muzsikált, a kórus pedig székely népda­lokat adott elő. Mint a legtöbb öreg épü­let, a régi iskolában beren­dezett igazgatói szoha is kel­lemesen hűvös ebben a ránk szakadt májusi kánikulában. Nem úgy a hangulat, mely egy idő után magával ragad­ja Erdész Menyhért igazgató- helyettest is, áki szintén tag­ja volt a vegyes kórusnak és aki azt mondja, hogy ma is szívesen beállna énekelni, ha a kórust sikerülne ismét életre kelteni. „Tegnap”, há­ta mögött egy végrehajtó bi­zottsági ülés és egy egész munkanap fáradalmaival így nyilatkozott Kiss Miklós ta­nácselnök is. ö annak idején még vb-titkárként énekelt a tenorszólamban és cseppet sem volt meglepődve amiatt, hogy a vegyes kórusban ott Vandák a község párt-, álla­mi, gazdasági életének a ve­zetői egytől-egyig. S elfog­laltságuk nem akadálya a kö­zös, a kilazító programokon való részvételnek sem. Ha va­lami, ez igen nagyon elnyer­te e sorok írójának elismeré­sét, rókonszenvét is. Ez a •megyei viszonylatban akkor egyedülálló példa — azt re­méltük, másutt is talál köve­tőkre, s mindjárt keveseb­bet kell siránkozni afölött, hogy soványodik, fogyatkozik a kórusélet, legtöbb helyen meg se próbálkoznak az 1945 előtti és közvetlen ’45 utá­ni daloshagyományOk folyta­tásával. Tíz év alatt sok szép si­keres fellépésünk volt, de ezek érdekében sokszor ál­doztuk föl szabad időnket... Az eredmények az énekesek lelkes munkájának köszönhe­tők és a községi vezetők ak­tív támogatásának. Remél­jük, hogy a jubileum újabb erőt ad a továbbá munkához és sikeres szerepléshez — nyilatkozta a vegyes kórus vezetőcége 1980 decemberé­ben, a fennállás 10. évfordu­lóján. A krónikás 1985 nyarának küszöbén megcsalt remé­nyeket konstatálhatna, ha nem ismerné a tevelieket igen régóta. A krónikás azt gondolja, hogy a községfej­lesztés tiszteletet ébresztő fegyvertényei — iskolabőví­tés, vízműépítés —, után jut ismét idő, energia, ügyszere­tet a vegyes kórus megszer­vezésére. Énekelni tudó és szerető ember annyi él Teve­len, hogy egy kórusban el se férne. Ki kell közülük válo­gatni azókat, akik az együtt- éneklés örömére vágynék, s igen, áldozatokra is készek lakóhelyükért! László Ibolya Közlekedj okosan ! A kétkerekű A közlekedés különösen a gyermekeknek jelent nagy- élményt. Az öröm mellett sokszor nem is látják a reájuk leselkedő veszélyt. Minden szülőnek, minden nevelőnek egy kicsit közlekedési szakemberré is kell válni. Ez a mai kor követelménye. Nemcsak járni, de közlekedni is meg kell tanítani a gyermekeket. öcsényben Zala István út­törőcsapat-vezető irányításá­val részesei lehetünk egy módszertani bemutatónak, amelyet a szekszárdi tanító­képző főiskola második éves hallgatói — mint leendő köz­lekedési szakreferensek — részére rendeznék. — Az iskolai úttörő' és kis­dobos-foglalkozások tág te­ret kínálnak a közlekedési ismeretek gyakorlati fejlesz­téséhez is — kezdi beveze­tőjét Zala István. öcsényben a gyerekek köz­lekedési fakultáció kereté­ben ismerkednék a kerékpá­rozás szabályaival, közlekedé­si táblákkal, kerékpárszere­léssel. Tudásukról évek óta városi, megyei, országos szin­tű versenyeken sikerrel szá­mot is adnak. ■Hogy mennyire gazdag iro­dalma, játékos segédeszköz­tára van a közlekedéstudo­mánynak, igazolja az a „te­rített asztal”, amit az őcsényi csapatvezető alkalmi bemu­tatóként rögtönöz az érdeklő­dő főiskolásoknak. Az itt látható közlekedési társasjá­tékok közül néhányat jegyez­zünk fel: „otthontól az isko­láig”, KRESZ-dominó kisdo­bosok és úttörők részére egy­aránt, a Poli-krész négy faj­tája. Kiadványok közül a té­véből ismert Közlekedj Oko­san I—II. kötete, óvodások részére pedig egy kifestő fű­mellé Szlnboda Zsolt jutalma a rcndörsapka zet. Sorolhatnánk tovább az Országos Közlekedésbiztonsá­gi Tanács képekkel is illuszt­rált kerékpáron közlekedők­nek szóló ajánlatait. A közlekedési fakultáció célját így fogalmazza meg Za­la István: — A tanulók védett térben történő felkészítése a forga­lomban való kerékpározás­ra. A gyakorlatok végzése közben sajátítsák el az ismét­lődő forgalmi helyzeteikben követendő biztonságos maga­tartási onmákát és ezek fon­tossága tudatosodjon is ben­nük. Csák azok a tanulók kezdhetik el a gyakorlatok végzését, akilk a kerékpáro­zásban alapvető jártassággal rendelkeznék, akiknek pél­dául az egyensúlyozás nem jelent nehézséget. Ezt a gya­korlatok megkezdése előtt ellenőrizni kell. Mi az isko­lánk udvarán alakítottunk ki közlekedési pályát... * Az oktatóprogram 14 gya­korlatot tartalmaz. Ezeket három egységre lehet bonta­ni, amelyékbe az egyenle­tesen haladás, az elsőbbség­adás és a balra kanyarodás gyakorlatai tartoznak. Az őcsényi módszertani bemu­tató ezek sorrendjében törté­nik. A gyakorlatot vezető ta­nár az idősebb tanulók közül úgynevezett megfigyelőket je­löl és küld a közlekedési tér meghatározott pontjaihoz, ök segítik a munkát, jelzést ad­nák az elvégzett feladatok helyességéről. Az elkövetett hibákra nyomban figyelmez­tetik tanulótársailkát. A kerékpárra szállás előtti helyes magatartásformákat a 3. osztályos Szloboda Zsolt sorolja: — Felszállás, hátranézés, indulás. Aztán ha meg aka­rok állni, hátranézek, meg­állók és leszállók. Helyes válaszáért jutalmul egy rendőrsapkát kap, amit a foglalkozás végéig mond­hat magáénak, ha közben nem követ el szabálytalan­ságot. — Haladás a jobb oldalon, a járdaszegélytől való biz­tonsági távolság figyelembe­vételével ! — hangzik az egyenes haladás első gyakor­lata. — Haladás egyenesen, kes­keny nyomszélességgel — így a következő utasítás, majd: — Fékezés mindkét fékkel, megállás a kijelölt helyen! — Egykezes haladás irány­jelzéssel ! — ez a negyedik gyakorlat. Az ötödikben, egyenesen haladáskor hátra kell nézni és megnevezni a megfigyelő tanuló kezében feltartott tárgyat. Természe­tesen ez alatt is tartani kell az előre mutató egyenes irányt... A gyerekek látható öröm­mel végzik a feladatokat. Fi­gyelik a tanítójuk utasításait. Mindent ennek megfelelően hajtanak végre. Azok, akik nem vesznek részt a gyakor­latban, külön csoportban áll­va nézik társaikat. Az el­sőbbségadási, majd a balra kanyarodási helyzet kialakí­tását, bemutatását már több tanuló bevonásával végzik. Pedagógiai módszer az is, hogy a pontosan végrehajtott feladatokat nyomban apró tárgyaikkal — könyvjelző, órarend — jutalmazzák. Az oktatóprogram alapjait osztrák szakemberek dolgoz­ták ki, amelyet a balatoni úttörővárosban is kipróbál­tak. Kiderült, hogy néhány gyakorlata túlságosan hosz- szú és bonyolult. A rövidí­tett, módosított változat sze­rint tanulják most már vala­mennyi közlekedési gárda úttörői, így az őcsényiek is. * A nyári szünidő küszöbén állunk. A jó bizonyítvány jutalmaként sök száz kerék­pár talál majd bizonyára kis gazdára. Ütravalónak a kerékpáros-közlekedés szabá­lyainak kis füzetét is adjuk a csillogó, kétkerekű mellé. Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents