Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
1985. május 18. 6 "nEPÜJSÄG — Gyújtsunk rá! — Csák ön. Én már egy éve nem dohányzóm. — Abbahagyta? — Tavaly ősszel infarktusom volt. Az első. — Ne legyen második: — Isten mentsen tőle! A második a legveszélyesebb. | — Mióta van bajusza? — Középiskolás korom óta. Nézze meg ezt az érettségi képét, itt már bajuszom van. Bocskai-riihában vagyunk, meg bajusszal, mert ez a gazdászokrvak kijárt. 35 éve érettségiztem és 35 éve van bajuszom. A gazdászok annak idején is bajusz- szal jártak. Azóta többször is el akartam tüntetni, de sohasem engedték. Mondták, hogy téged már így szoktunk meg, hát maradjon. I — Én immár tfz éve élek ezzel a szám fölötti díszítő függelékkel. De mondja meg nekem, miért éppen ilyen a bajusza? Miért nem Jávor, vagy olyan vastag, tömött? — A feleségem inspirálásá- ra lett ilyen. Miatta lett ilyen harcsabajusz. De, a magáé miért ilyen? I — Nem én vagyok ennek a beszélgetésnek a főszereplője. Inkább kérdeznék. Mit végzett Ezeres Béla beszélgetésünk időpontjáig? — Reggel hat órakor már kint voltam a majorban. Az ünnep után mündig fel .kell mérni, hogy mi a helyzet a téeszben. Mi történt két nap alatt? Vasárnap esett az eső és az ügyeletestől is meg kellett tudnom, hogy mit végezték. Emellett pedig az egész heti menetrendet meg kellett vele beszélnem. Eső után egyébként az idő nem alkalmas semmiféle mező- gazdasági munkára. Most módosult a beosztás, a szán- itóföldön dolgozni nem lehet. Különböző fuvarokat bonyolítunk ilyertkor le, meg a háztájit és minden olyan szemétlerakási munkákat végzünk, amelyeket a nagy dolgok idején nem tudunk elvégezni. I — Eső után, a kapospulai téesz amolyan pótcselekvést végez? — Amire máskor nincs idő, azokat csináljuk meg most. A gépek nagy része ilyenkor bemegy a műhelybe, kijavítják a hibáit. A tagok pedig elvégzik, elintézik a saját maguk ügyeit. A hatóságoknál, a tanácsnál. — Ez bevett gyakorlat? Inkább eső után intézik tagjaik a hivatalos teendőiket, minthogy napközben kéretőzné- nek el? — Ilyen eső után igazán nincs értelme rendes munkát végezni. Sár van, elkennénk a mezőn mindent, az utakat tönkretennénk, az emberek nem dolgoznak, fáznak. I — Mit jelentett Önnek, hogy Somogy megyében született. Ezt azért kérdezem igy, mert tulajdonképpen földik vagyunk. — Az egyetem után engem Zalába helyeztek, az ottani megyei tanácsra. A gépállomásók megyei igazgatósága vezetésének várományosa voltam és onnan hívtak haza. Az egész megyeben akkor én voltam az egyetlen diplomás. — Év szerint ez mikor volt? — 1952-ben. 1959-ben, amikor szerte az országban meg- alakultaík a termelőszövetkezetek, káneveztek a pölöskei gazdaságba főagronómusnak. Ez egy kirakatgazdaság lett volna a külföldieknek. Már megvolt a szerződés, amikor jött egy levél apámtól, hogy a Tolna megyei pártbizottság kér, hogy jöjjek haza. 1 — Milyen különbség van aközött, hogy valaki munkába áll valahol, vagy aközött, hogy öt egyenesen hazahívják? — Bátorság kell hozzá. — Ahhoz nem volt bátorsága, hogy a kirakat gazdaságot Igazgassa? — Engem mindjárt a mélyvízbe dobtak. Ilyen dologtól akkor pedig még nem tartottam. Rendkívül nagy gyakorlatot szereztem ott a gépesítésben. Az állattenyésztést pedig itthon tan/ultam meg. Az egyetemen is mindig kitűnően vizsgáztam. Nem féltem, hogy valamin mégis elcsúszhatok. Amikor hazajöttem, itt kész embert vártak, a nagyüzemi gazdálkodásban kész mbert. Nem így volt. Szíákemlbert akpták, de a nagyüzemi gazdálkodásban kész embert nem kapták meg velem. Nagyon oda kellett nékem figyelnem és hallgatni kellett sok emberre, hogy ne legyen baj. A bizalom nagyon gyorsan elromlik az emberekben ... I — Az édesapja hívó szavának is meg kellett felelnie ... — Apám félt attól, hogy mi történik iá fiával. Apámnak most is csak, az „az én Bélám” vagyok. — Milyen indíttatást kapott apjától, a szülői háztól? — A munlkaszeretetet, a munka megbecsülését, ö kovácsmester volt. A tűzön mindig nagyon nehéz munkákat kellett csinálni. Ezeket én tudtam. I — Fiatal korában is ilyen Jó kötésű volt? — Sajnos, amikor a többi gyerek ment a strandra fürödni, akkor nékem a hic- celő vasra kellett ráverni. Amikor nyáron hazajöttem szabadságra, minden időmet a műhelyben kellett tölteni. Húgom gimnáziumi tanár. Nagyon sok pénzt kellett utána fizetni, meg utánam is. Ennyit meg kellett apámért tennem. Emellett volt hét-tíz höld földünk, ezt nyáron én kezelgéftém. Ennek is tudható, hogy nem volt nehéz beilleszkednem az itthoni téeszbe. De ahhoz azért bátorság kellett, hogy olyan gazdák közé jöjjek vezetőnek, akik elméletileg nem ismerték a dolgokat, de irtózatosan nagy gyakorlatuk volt mindenben, ök könnyen rámondták az emberre, hogy „kevés vagy”. I — Mennyi idő múltán lett itt Pulán a „Bélagyerekből” fö- agronómus? — Ilyen időszak szerencsére nem volt. Mindig tartottak tőlem. Növénytermelésben fel sem tételeztek, hogy nem tudom a teendőimet. Az állattenyésztés azonban már más volt. Amikor én Európában össze-vissza mászkáltam s hazajöttem, például Daniiéból is új dolgokkal, tagjaink a legmodembb dolgokat nem fogadták el. Betartottak. A fejőgépet én hoztam elsőként a megyéibe, de csak parancsszóra ment a fejes, később már a régi módon nem is akartak fejni az emberek. Irtóztak attól, hogy visszajöjjön a kézi fejés. I — Ebben az időben mindenféle közéleti tisztségeket is betöltött és Kapospula még nem Tolna megyéhez, hanem Somogyhoz tartozott. — A legjobb gazdaság voltunk Barccsal együtt. Nagyon gyorsan belejöttünk a nagyüzemi dolgokba. Ekkortól kezdve mindenhová cipeltek engem. A járás is igényt tartott munkámra, a megye is. És ha voltak ilyen jellegű megbeszélések, akkor nekem ott kellett lennem. Minden héten volt valami megbeszélés. Ekkor még irányított gazdálkodás volt nálunk. Kiadták a feladatokat és nekünk azt kellett megtermelnünk. Behívták sokszor, hogy mondjam el a tapasztalataimat. Az ötvenes évek végén jártunk, tanácstalanok voltak, az emberek meg féltek is. Nagyon gyorsan tagja lettem a Somogy megyei tanácsnak. Ekkor meg a járási tanács haragudott meg rám. Mindenféle megyei bizottság tagja is voltam. Annyi bizottság volt akkor, mint a fene. Mindig elvárták tőlem, hogy hozzászóljak. Higgye el, nehéz volt. — Nem unta már? — De ez még nem volt elég. Tagja lettem a Termelőszövetkezeteik Országos Tanácsának. Akkor engem is az Elnöki Tanács nevezett ki és Fock Jenő volt a miniszterelnök. Oda is mindig mennem kellett. Itt pedig mondták, hogy „itt akarsz dolgozni, vagy Budapesten?”. I — Szaktudásából Pulára akkor már édeskvés jutott... — Még kevesebb. Mondták: menjek ki Dániába. Kimentem és megláttam akkor azokat a modern gépket, amelyek nekünk vannak most. Tanultam, tanultam. Aztán egyik nap ilyen ülés, a másik nap szakbizottsági ülés, aztán hétfőn meg esti egyetemi foglalkozás volt. Oda már nem mentem el. I — Biztos gyorsan megkapta a beosztását ezért... — Fiatal fejjel mondtam, hogy a szakmai beérkezés a fontos. Veszdelimesen kikaptam érte. I — Ennyi mindent hogy tudott csinálni egyvégtiben? — Megmaradtam a szakmámban. Ez a gazdaság embert követel. Éppen azért, mert kis gazdaság. Én mégis csak egy beosztott vagyok. Mindenkinek a beosztottja! Már negyvenéves voltam, amikor megszereztem a második diplomát, elvégeztem a szakmérnökit. Ez volt életem legnehezebb diplomája. Éreztem, hogy muszáj elvégeznem, mert a mezőgazdaságban ma már másképpen megélni nem lehet. Egy lábon áll az, aki a növénytermelést egyedül irányítja. Ilyen pici gazdaságban minden egyirányú. I — Tudjam meg vegre, hogy milyen pici ez a kapospulai gazdaság! — Ezerötszáz hektáron gazdálkodunk. Termelési értékünk nyolcvanmillió forint. Egy tagra félmillió forint termelési érték és nyolcvanezer forint jövedelem jut. Kukorica és takarmánytenmeléssel foglalkozunk. A legnagyobb állatlétszámmal rendelkezünk a megye téeszei közül. Évente 3000—3200 sertést adunk el, kukoricából közel 100 mázsát termeltünk hektáronként. Dolgozóink jól élnek. Az már más kérdés, hogy a megtermelt jövedelmet mire fordítják, soha nem nézett színes televízióra, vagy személy- gépkocsira. A példa a szomszéd, a harmadik szomszéd. Nagyon nagy a rivalizálás, épp úgy, mint a régi világban. Többet a másiknál! — Ez most egészséges? — Sajnos a pénzüket még mindig nem használják föl. Rajta ülnek. Sdkan öncélúan takarékoskodnak. Még mindig ott tartunk, hogy a pénz jelentős részét nem egészséges célokra költik el. Keveset utaznák, keveset látnak világot. I — Ha akar, haragudjon meg, ha nem, nem. Szegényes ez a téesz-székház. Mintha az ötvenes évekből maradt volna itt. Nem hozta még ezt szóba senki? — Sokszor megkaptuk már a beosztásunkat. Kádár elvtárs már vagy háromszor volt nálunk. Mindig mondta, hogy ez nem egy igazi iroda .. . I — Nem négyszeresen kitüntetett téeszek pedig mindenféle puccos irodaházat építenek, maguk meg ... — Ez azért is volt, mert mindig voltak egyesülési terveik. Avval meg evvel egyesülünk. Ezt hozzánk csatolják, vagy minket csatolnak hozzájuk. I — Tehát minél kevesebbet akartak veszíteni, jól látom? — Félig-meddig. Mi mindig megszoktuk, hogy egyedül vagyunk. Kevesebben, de jól. Nemcsak az egysülésen vesztettünk volna, hanem tagjaink munkabérén is. A nyolcvanezer forint azért nem semmi. A bérlehúzásoktól mindig rettegünk. Vagy tízezer forinttal húzta volna le az egyesülés a mi dolgozóink bérét! — Felesége mennyit veszített? — Elfogadott olyannak, amilyen vagyok. I — Mennyire tartanak magától a munkatársai? — Tartanak. Nehezen büntetünk meg valakit, mégis kell. De nem nézem el, ha valáki felelőtlenül, hányave- tin dolgozik. Ekkor szentségeink és megrovom. Egyébként ma már az ember sok mindennel kénytelen megalkudni. | — A körülmények miatt. .. — Mia már tízig el kell számolni, hogy helyesen értékeljék. I — A Tolna megyei tanácstól az elmúlt évben Alkotódijat kapott. Hol van ez a kitüntetés? — A szekrényben. Néha megnézem. Milán unokám is látta már. Egyébként kevesen tudják, hogy ilyen meg- tisztelésben részesítettek. Különben nem is ez a fontos. Hanm a munka, a becsület, a szakma. Szűcs László János Múltunkból Értékes munkásmozgalmi monográfia jelent meg Pécsett a Baranya megyei Levéltár kiadásában. A kétkötetes — 90 ívet meghaladó — mű 1867-től 1944 végéig, Baranya megye felszabadulásáig tárgyalja déli szomszédunk munkásmozgalmának történetét. A kétkötetes mű 14 tanulmányban foglalja össze Dél- dunántúl munkásmozgalmát. Bemutatja Baranya tőkés fejlődését, a munkásmozgalom kialakulását, a szociáldemokrata mozgalom kezdetét és annak első évtizedét, majd a monopolkapitalizmus időszakának munkásmozgalmával foglalkozik. Külön tanulmány ismerteti az MSZDP és a szakszervezetek művelődéspolitikáját. Az agrárszocialista-, agrárdemokratikus mozgalom másfél évtizedének terjedelmes fejezetet biztosítottak a kötetben. Ebben a fejezetben a munkásság és a parasztság viszonyát, a szövetségi politikát vizsgálják a szerzők. Ezt jcö- vetően az első világháború, majd a szerb megszállás és a Magyar Tanácsköztársaság eseményeinek elemzésére, bemutatására kerül sor. Űj helyzet alakult ki Baranya közéletében, a munkásmozgalomban, a szerb megszállás után, s ez meghatározójává lesz a húszas évek baranyai munkásmozgalmának is. Erről sokszínű képet vázoltak fel a szerzők. A gazdasági világválság hatásának bemutatása után a harmincas évek második felének munkásmozgalmára kerül sor. A monográfia utolsó fejezete arról szól, miként harcolt Baranya megye munkássága a fasizmus és a háború ellen. A felsorolásból is láthatói a szerzők és a szerkesztők nagy feladatra vállalkoztak — s az évtizedeken át tartó, tervszerű előmunkálatokra, megírt tanulmányokra, kutató cédulák tömegére támaszkodva — sikerrel oldatták meg feladataikat. Aligha van még egy megye, amely ily mélyreható elemzéssel, a tények tömeges feldolgozásával, olykor új, vagy újszerű következtetés levonásával tárta volna fel a dolgozó osztályok történetét. Az alkotók Baranya munkásmozgalma történetének megírását tartották feladatuknak, de a helynévmutató tanúsága szerint is több száz azoknak a városoknak, településeknek a száma, amelyek Baranya határain — olykor még az ország határain — kívül fekszenek. Megyénk is viszonylag gyakran kerül említésre. 21 községünk és a megyeszékhely 73 alkalommal kerül szóba. S ez érthető is, hiszen a megye munkásmozgalma kezdetektől fogva szoros kapcsolatban állt déli szomszédunkkal. Ezt a kapcsolatot esetenként a mozgalom szervezeti. keretei magyarázzák — hiszen pl. a szociáldemokrata mozgalom területi titkársága Pécsett működött —, más esetben a magasabb szintet elért, tapasztaltabb szervezkedéshez személyes vonzódás is kapcsolta megyénk munkásmozgalmát. Olykor pedig a szoros munkakapcsolat indokolta az együttműködést. Tolna megye munkásmozgalma gyakran kapott segítséget, eligazítást, tanácsot a Baranya megyeiektől. De volt rá példa, amikor Tolna megye nyújthatott segítséget tapasztalataival Baranyának, különösen a Magyar Tanácsköztársaság idején, amikor Baranya megszállt területeiről ide menekültek a haladó gondolkodású emberek, és találtak megélhetést a Tolna megyei bányákban, és Dombóvár is a Baranya megyeiek gyülekező helye lett. Bizonyos közigzgatási kapcsolat is létrejött ebben az időszakban a szerbek által meg nem szállt Sásdi járással is. Az alábbiakban idézünk a monográfia Tolna megyei vonatkozású adataiból. Az Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkant Egylet 1877. január 2-án tartott választmányi ülésének határozata alapján Szekszárdon felelős megbízottat állított az egylet ügyeinek intézésére. Ezt követően az egylet Tolna megyében megkezdte működését. Arról is tudomást szerzünk a monográfiából, hogy a Magyarországi Általános Munkáspárt 1882. május 12- én Bátaszéken hirdetett ülést, amelyen megjelent és felszólalt Ihrlinger Anitái és Kürschner Jakab, akkori pártvezér. 1898 júniusában sztrájk robbant ki Szászváron és környékén. A sztrájkot a hatóság sztrájktörők segítségével törte le. Eninek során — a sztrájktörők védelmére kirendelt — századnyi katonaság megszállta Mázát is, amelyek lakói közül sokan az érintett bányák alkalmazásában állottak. 1904- ben a vasutasok országos sztrájkjához csatlakoztak a bátaszékiek is. Emiatt a csendőrség megszállta a bá- taszéki vasútállomásit. 1905 júliusában újabb bányászsztrájk robbant ki. Ekkor a szociáldemokrata párt és a szakegylet pécsi vezetősége agitációs csoportokat küldött ki Mázára, Váraljára, Nagymányokra, hogy az ott még munkában lévő bányászokat a munka abbahagyására kérje és felszólítsa őket a szolidaritás alapján a csatlakozásra. 1907 januárjában javaslat készült arra, hogy Délkelet- Dunántúl erős építőipari mozgalmának irányítására területi titkárságot kell szervezni. Ez a titkárság a baranyai és a somogyi szervezetek mellett a Tolna megyében lévő bonyhádi; du- naföldvári, dunakömlődi, hő- gyészi, paksi, simontornyai, szekszárdi; teveli és tolnai MÉMOSZ-szervezetek irányítását láthatná el. (Feltűnő, hogy a felsorolásból kimaradt Bátaszék, amely abbén az időben ugyancsak erős MÉMOSZ-szervezettel rendelkezett — valószínűleg tévedésből nem említették.) A felsorolt szervezetek részére el kívánták juttatni az Építőmunkás című szaklapot is. 1907 áprilisában Hőgyészen került sor az első MÉMOSz kerületi tanácskozásra, ahol előterjesztették és elfogadták Tölna—Somogy—Baranya építőipari munkássága munkarendjét. 1910 júliusában Tolnán üléseztek a három megye MÉMOSZ-szervezeteínek küldöttei. A küldöttek mintegy 1800 építőipari munkást képviseltek. Itt választották meg a kerületi titkárt is, Szívós Pál személyében. A Tolna megyei agrármozgalomra élénken figyeltek Baranyában. Jellemző erre, hogy már az 1897. évi növekvő feszültségre is felfigyelt a Pécsi Figyelő, amely a faddi, a simontornyai, a dunaszentgyörgyi, a paksi; a bonyhádi, a teveli és a duna- földvári szervezkedés kapcsán aggodalmát fejezi ki, tartva attól, hogy ez a feszültség Baranya megye egyes térségeiben is visszhangra talál. (Csupán Duna- földváron robbant ki a sztrájk és fegyveres összecsapásra is sor került.) Érdekes adalék a magyar kommunista mozgalom kezdetéről, hogy Tolna megye két bányászközségében 1918- ban létrejött a legális kommunista csoport, éspedig Nagymányokon és Mázán. Ezt annál is inkább figyelemre méltónak tartjuk, mert a Tolna megyei levéltári források ezekről egyetlen mondatot sem tartalmaznak. És lehetne hosszan sorolni a monoeráfiának Tolna megyei vonatkozásait. De talán ennvi is elegendő annak bizonyítására, hogy a Dél- Dunántúlon a megyehatárokat áttörve szerves egységként volt ielen a műit század második felében és az ágész XX. században a munkás- mozgatóm. K. BALOG JÁNOS iSwnStiH« $T* 5 » 8# ' & ZJk* É il® # £ *JT^k siX?» Ezeres Bélával, a kapospulai téesz Alkotó-díjas főagronómusával
