Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
A népújság 1985. május 18. Mezőgazdasági gépesítési tanácskozás Javul, javul, de... A Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesítési Társasága rendszeresen napirendre tűzi az érdekeltségi köréibe tartozó témák közül a legidőszerűbbet. Ebben az évben huszonharmadik alkalommal rendezik meg az országos tanácskozásukat. Most Szekszárd látja vendégül1 két napra a szakembereket, akik részben plenáris ülésen, másrészt szekciókban tárgyalják meg a mezőgazdasági gépalkatrészek gyártásának, forgalmazásának és felújításának helyzetét és feliadatait. A résztvevők a megnyitó előadás után megtekinthetik az importpótló és felújított alkatrészek kiállítását. Az ülések nyilvánosak, a megjelenők kérdezhetnék, véleményt nyilváníthatnak. A tanácskozást megelőző sajtótájékoztatón elmondották, hogy a nyugvópontra talán soha -nem jutó kérdéskör vizsgálata most is indokolt, -hiszen az elismert, számottevő javulás el Lenére még jócskán akadnak gondok, amelyék olykor nehéz helyzetbe sodorják a gyártót, az üzemeltetőt, a garanciális javítót és főként a forgalmazót. E gondOk jó része sajnos újratermelődik, és kielégítő megoldásuk — úgy tűnik — még hosszú ideig várat magára. Nagy kérdés a „miért” Joggal vetődik fél a miért kérdése. Az adható válasz legalább Olyan sokrétű, mint -magúik a problémák. Közülük csak a legfontosabbakat ragadjuk ki. Mezőgazdaságunk korszerű termeléstechnológiái — mint ismeretes — jelenleg a bonyolult szerkezetű erő- és nagy teljesítményű, egyben munkagépek, berendezések üzemeltetését igénylik. Rajtuk, illetve bennük az alkatrészek. részegységek legszélesebb skálájával találkozunk, a legegyszerűbb facsapágytól a mikroprocesszorig, az álltaik működtetett „m i nd-entu dó’ ’ au tematikáig. Munkájuk megbízhatósága a korábbinál sokkal -nagyobb mértékben követeli meg a működés üzembiztonságát, amelynek egyik fontos meghatározója az alkatrészellátás. Annak mindenkori színvonala így közvetlenül hat a termelési mutatók alakulására. Ismert az is, hogy mező- gazdaságunk 60 százalékában -importból (45 százalék szooi-aLista, 15 százalék tőkés), 40 százalékban a hazai ipartól szerzi be a termelési feliadatainak megoldásához szükséges gépeiket. Gépbeszerzésünk e lehetőségeinek természetes velejárója a géppark vegyes összetétele, a nemkívánatos típushígulás minden kényelmetlen, sokszor komoly gondot okozó üzemeltetési és üzemfenntartási problémáival együtt. Ennek .köszönhető”, hogy a mezőgazdaság gép-, illetve eszközállománya napjainkban mintegy 1500 típus- féléségből -tevődik össze, és értéke — az újabb felmérések szerint — éléri, v-agy talán meg is haliadja a 115 miMiárdot. Az ilyen gép- és eszközstrutetúra -rendkívül széles körű alkatrész-választék készletezését követeli meg, amit szemléletesen igazol az a kereken -120 ezer cikkféleség, amelyekkel — szinte bármely pillanatban — az üzemfenntartók rendelkezésére kdll állni. A minden igényt kielégítő pótalkatrész-ellátást követeli meg az a decentralizált javítási rendszer, amely hazánkban az utolsó másfél évtized alatt kialakult. Ezen azt értjük, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek műhelyei a javítási munkákat és az üzemeltetés közben jelentkező hibák kijavításét elsősorban ú; alkatrészek, részegységek beépítésével tudják megoldani. Közülük csupán egyetlennek az egy-két hetes hiánya óriási károkat akozhat üzemi és népgazdasági szinten egyaránt. E követelő szükségszerűség miatt létesültek az üzemi alkatrészraktárak, amelyek készletező tevékenysége nem kis eszközlekötéssel jár. Hosszan sorol hanánk még a gondokat. Például, hogy a gyártok a pótalkatrész-rendelések 8—10 százalékát rend- sezrint vissza sem igazolják, a visszaigazolt tételek 10—12 százalékát) nem szállítják le. Súlyos gond az is, hogy a partnerek nem a szerződésben kikötött ütemezésnek megfelelően számítanak. Hosszú a teljesítési idő is, napjainkban rendszeresen 12—18 hónap, de gyakran eléri a két évet is. Több csatorna E gondok és nehézségek enyhítésére, illetve részbeni leküzdésére alakult ki a termelőeszköz-, illetve alkat- rész-kereskedelm többcsatornás rendszere (AGROTEK, AGROKER válDaJ.'atak, termelési rendszerek, gyártó cégek és a RÁBA). Ennek keretében a gesztorok és a RÁBA alkatrészellátó tevékenységét általában — szakosítva — a nagy értékű gépekre koncentrálja. A többi — jelentősebb hányadot kitevő — gép alkatrészigényét az addigi ellátóhálózat elégíti ki. A többcsatornás ellátószer- vezet — a hosszú éveket jellemző krónikus alkatrészhiány enyhítésére — fejlesztette ki a hagyományos pótalkatrészgyártók, a MEZŐGÉP vállaltatok mellett az importpótló alkatrészgyártást. Az AGROTEK, az AGROKER várnaiatok és a termelési rendszerek fáradozása nyomán napjainkban olyan gyártó háttér alakult ki, amely a mezőgazdasági nagyüzemek műszaki bázisára támaszkodva viszonylag nagyobb beruházás nélkül, nagyjából a kívánt határidőre, megfelelő mennyiségben és minőségben, elfogadható áron biztosítja a jelentkező igények kielégítését.^ Munkájuk sikerét — az alkatrészellátás általános javulásán kívül — igazolja néhány számadat. Az elmúlt három évben csupán az AGROTEK mintegy ezerféle hazai gyártású importpótló alkatrészt forgalmazott évente kb. egymilliárd forint értékben. Az importpótló alkatrészek, szerkezeti egységek gyártása folyik és volumenében szépen fejlődik. Igazán akkor dicsérhetnénk e tevékenységet, ha fejlesztésükben jobban érvényesülne a család- és építőszekrényelM. vagyis az a törekvés, hogy ugyanaz az alkatrész, vagy alkatrészcsoport más gépekbe, berendezésekbe is beépíthető legyen. ,Felújítani amit lehet Óriási tartalékok rejlenek az alkatrészek felújításában, amellyel gazdaságaink korábban csak kényszerből foglalkoztak. Megbízható vizsgálatok bizonyítják, hogy a hibás mezőgazdasági gépalkatrészek mintegy 60—65 százaléka felújítható. A Szovjetunióban és az NDK-ban már ma is 16, illetve 18 százalékra tehető a felújított alkatrészek aránya. Céljuk a 30—40 százalékos, majd a távolabbi jövőben az 50—60 százalékos szint elérése. A fejlesztők központi kezdeményezésre olyan felújítási technológiákat dolgoztak ki, amelyek a gazdaságokban gyorsan meghonosíthatok és az eredetivel csaknem azonos minőséget eredményeztek. A már mind szélesebb körben terjedő porszórásos eljárások, az öntvények hideghegesztésével kb. 500 féle kopott, törött alkatrész tehető használhatóvá mintegy 1,2—1,6 milliárd forint értékben. Szorosan kapcsolódik a témához a gépbontási tevékenységben rejlő lehetőségek kiaknázása. Helyes megszervezésével kb. 400 millió forint értékű olcsó, bontott és további 100 millió forint értékű felújításra alkalmas alkatrészhez juthatna a mező- gazdaság. Mindent összefoglalva a beruházási lehetőségek beszűkülése, az árak emelkedése ésszerűbb alkatrészgazdálkodásra késztette a gazdaságokat. Ennek keretében örvendetesen emelkedik a felújított részegységek, alkatrészek mennyisége és értéke, ami viszont a forgalmazók gondját növeli. A velük kapcsolatos témák elemzése önként adja a gondok enyhítését célzó javaslatokat, amelyek megvitatására a május 22—23-án Szek- szárdon tanácskozó szakemberek a hivatottak. „A juhásznak jól megy dolga...” Négy és fél kilogrammos átlagot várnak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) — „A juhásznak jól megy dolga...”!? — Meglehetősen — válaszol röviden Hamar János, iki mestersége címerét, a juhászkampót egy pillanatra sem teszi le. Segít társainak, meg még jó néhányan, mert a kölsedi téesz több mint ezerötszázas birkaállományát most nyírják. — Fazonialakítás, bár nem „mindenki” szereti — mondja, mikor az egyik markos legény kezéből elszalad a soron következő birka. — Ezek nem az enyiimek! Ott várnak ■túl a sorukra. Odaát a másik hodá'lyban. — A juhászaiban most van az „aratás”? — Igen. Esztendei munkánkat bizonyítandó a gyapjú mennyisége, minősége. A jó gondozás, az odafigyelés, az etetés mind-mind együtt jelentkeznék most. És ettől bizony sök függ. — Éspedig mennyi? — Pontosain nem tudom, hiszen most kezdtük a nyírást. Négyen vagyunk juhászok, s közéi négyszáz birka jut fejenként. Nekem pontosan 370 van. A napi legeltetésért, etetésért, gondozásért 120 forint a járandóságom. Majd erre jön a végtermék, a gylapjú és a szaporulat utáni bérezés. Ez most nekünk súlyponti kérdés, végül is: pénzkérdés. — Mi várható most? — kérdezem Csala Árpádot, a téesz főállattenyésztőjét, aki idejének legnagyobb hányadát itt tölti ezekben a napokban. — Amire az eddig megnyírt állat gyapjából következtetni lehet, úgy négy és fél kilogrammos átlagot várunk. Vagy egy árnyalattal többet. — darabonként. És ez a juhászoknak sem mindegy. — Ez úgy is értendő, hogy a téesz ráfizet a juhászati ágazatára? — Nem. Bár nyereségünk minliimális de az élet bármely területén vannak hullámvölgyek. Most ebben vagyunk. — Nem szüntetik meg? A vezetőség egyértelműen az ágazat fennmaradása mellett van. Amíg a téesz haszna minimális, addig az országnak szüksége van gyapjúra, húsra, bárányra — mint Valutaszerző bevételi forrásra. Mi most egyértelműen a kis közösség érdekét alárendeltük az ország érdekeinek. Ezért nem szüntetjük meg. A decemberi ellésből 570 tejesbárányt, 95 forintos kilogrammonkénti áron már eladtunk, s kb. 670 ezer forintos bevételre számítunk, így másik tény, amely a juhászat mellett szól, van hatszáz hektáros erdős, fás, bozótos legelőnk. Ebből ugyan negyven hektárt mi telepítettünk. Másképpen ezt kihasználni, hogy teremjen is valamit, nem lehet. A mindent lerágó birka pedig jól érzi magát itt. A fennmaradást igazoló érvek mellé még egy harmadikat: ez ugyan közvetett hasznot hoz, de mégsem elhanyagolható, a trágya. Nagy mennyiségű nitrogént és foszfort tartalmaz. A vizsgálatok kimutatták, hogy minden tápanyagban felülmúlja a többi szerves trágyát. Tehát részben kiváltja a műtrágyát. Mi a juh-, műtrágya keverékét használjuk. — Innyi érv hallatán megkérdezem, hogy állományfejlesztésre is gondoltak? — Saját nevelésünkből nem. Vizsgálódásaim szerint nem olyan genetikai háttér ez, melyre hosszú távon alapozni lehet. Tolna megyéből a kölesdi téesz az egyetlen tagja az Oviszkópnak. Ez a szervezet különböző juhfaj- ták importjával foglalkozik, sőt nagyon . magas színvonalú a tenyésztési munkája is. Innen szerezzük be az állomány fejlesztéséhez szükséges, és minden követelményt kielégítő anyaállatokat. — Szeretném még az el* mondottakat annyival kiegészíteni — veti közbe Halasi György brigádvezető —, hogy a már említett Oviszkóp intézi, szervezi a nyírást, küldi a brigádot, adja a szükséges gépeket. Most is tizenegyen dolgoznak itt. Hamar Jánossal átmegyünk a szomszédos hodályba. — Ez az én falkám. Ilyenkor ellés idején mindig kap egy segítőt a juhász. Jelen pillanatban 160 kisbárányunk van — s a többiek is rövidesen ellenek, de ez a szám hamarosan megemelkedik. Eddig huszonöt százalékos volt az ikerellés. Egy részüket pecsenyebárányként adjuk el, a többivel megvárjuk a 15— 18 kilogrammos súlyt, és a Lajta-Hansági Állami Gazdaság veszi meg. Ezután előcsalogatja a három kis kecskegidát. Láthatóan jól érzik itt magukat, hiszen dédelgetik, szeretgetik őket. KONRÁD LÁSZLÓ „Szép szálas a gyapjú” — mondja Halasi György brigádvezeti Felemás ruhában A KSZE raktárbázisán a traktorgumi-ellátás jó
