Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
1985. május 18. /tolna \ _ i*ÉPÜJSAG3 öregek (V.) Ók már megtették a magukét A legnagyobb gond a betegség „A nyugdíjasok anyagi helyzetében nagy különbségek .tapasztalhatók: a havi nyugellátás összege a nyugdíjasok 17 százalékánál 1984-ben nem érte el a 2000 forintot, 14 százalékánál a 4000 forintot meghaladta . . Ugyanakkor erősíteni kell a családok, az idős korú hozzátartozók ellátásáért viselt felelősségét.” (A XIII. kongresszus anyagából.) >0 Sokat beszélünk manapság a nyugdíjasok helyzetéről, igaz, nemcsak beszélünk, hanem a társadalom — anyagi lehetőségeitől függően tesz is értük. A nyugdíjasok, mondogatjuk és lassan már olyasfajta kép kezd kialakulni, mintha a nyugdíjas valamiféle egységes társadalmi réteg lenne. Nyugdíjas — egyenlő — hátrányos társadalmi és anyagi helyzet. A valóság ennél sokkal differenciáltabb, hiszen vannak teljesen egyedülálló, munka- képtelen öregek, akik önhibájukon kívül nem szereztek nyugdíjjogosultságot, ugyanakkor a munkával megszolgált ellátás összege magas is lehet. Egy rádióműsorban javasolta valaki, hogy a túl magas nyugdíjakat ne fizessék ki, hanem osszák el az alacsony ellátásban részesülök között. Ilyen módon az igazságtalanságok enyhíthetők. Ilyen módon biztosan nem! Aki egész életében sokat dolgozott, fontos poszton teljesített szolgálatot, attól elvenni lenne igazságtalan. A munkával „megtermelt” nyugdíj semmiféle vélt társadalmi igazságosság nevében nem csökkenthető. Az alacsony nyugdíjakat kell — kellene — növelni. Ezek egy része ugyanis nem azért alacsony, mert a megszerzője keveset dolgozott, hanem azért, mer régen ment nyugdíjba, az akkori lényegesen kevesebb fizetéssel. A nyugdíj reálértékét megőrizni — ma még csak cél, de a társadalom ezt a célt már kitűzte. Az öregek tapasztalatára a társadalmi élet minden területén, sőt, a családban is szükség van. A mai család hátrányos helyzetű attól, hogy nincs nagymama és nagypapa, aki a gyerekekkel törődhet, mégpedig azért nincs, mert ő is dolgozik. A gyerek nemigen lát maga körül modellt, amihez idomulhatna, ezért nem is tanulja meg, hogyan is kell alkalmazkodni általában a többi emberhez, konkrétan pedig az öregekhez. A nyugdíjasok elég nagy százaléka, ha egészséges, dolgozik a nyugdíj mellett. Ez anyagilag igen előnyös, időtöltésnek is jó, és persze hasznos a társadalomnak is. Egy népi ellenőrzési vizsgálat viszont kimutatta, hogy közel sem annyira hasznos, mint amennyire lehetne. A mai nyugdíjrendszerben tovább dolgozni nem érdemes. A jogosultak többsége el is fáradt, nem akar teljes munkaidőben tovább tevékenykedni. Az viszont igen ritka, hogy részmunkaidőben a korábbi foglalkozását folytatja valaki. Ez általában csak szellemi munkakörökben fordul elő. amikor szakértőként marad korábbi helyén a nyugdíjas. A szakmai tapasztalatokra más, például szakmunkás, értelmiségi munkakörben is szükség van. Ezzel szemben rendszerint az a helyzet hogy a nyugdíjas portás, telefonközpontos munkakört lát el, vagyis szakképzettségéhez nem kötött feladatokat végez. A nyugdíjasok foglalkoztatásának egy része tulajdonképpen szociális foglalkoztatás. Ezen a területen is sok tartalék van még, gyan is segítsünk rajtuk. A segítség szó itt több vonatkozásban is felmerül. Hiszen közöttük van a legtöbb beteg és magára maradott is. Ez a korosztály az, amelyik még a régi rendszerben volt fiatal, amikor a társadalom hatvan százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, a húsz százaléka pedig önálló kisiparos volt. őket sújtotta tehát a legtöbb társadalmi változás lélektani hatása, nekik kellett életükben többször is váltani, közben gyerekeket nevelni, taníttatni őket. A hetvenévesnél idősebbek helyzetét felmérette a Minisztertanács az egész országban. Tolna megyében is elvégezték a tanácsok egészségügyi és szociálpolitikai szakigazgatási szervei — a népfront társadalmi aktivistáinak bevonásával — a helyzetfelmérést, Több mint harminckétezer embert látogattak meg otthonában. A hetvenöt évesnél idősebb korosztály körében 2200 forint feletti jövedelemmel rendelkező személyt 5338-at találtak, 6967-nek ez alatt van a jövedelmük Tolna megyében. A hetvenötnél fiatalabbak körében már több mint tízezren rendelkeznek a megjelöltnél több jövedelemmel. A felmérés adatai szerint több mint hatezren egyedülállóak, de ez nem egészen biztos, mert a kérdőív adatai csak arra vonatkoznak, hogy valaki egyedül él, ami még nem jelenti azt, hogy senki nem is törődik vele. természetesen vanna ■ iviinok is, akiknek nine számottevő jövedelmük i tartásra köteles és képes hoz zátartozójuk, ők az álland szociális segélyezettek. Tóin megyében 1983-ban 1288 sze mély élt segélyből, amelyne az összege tizenkilenc és fél millió forint volt. Egy évvi később 1269-en kaptak töb mint 22 millió forint álland segélyt. Évente kétszer kai nak rendkívüli segélyt i A rendkívüli segélyre fordíl ható összeg 1983-ban töb mint hétmillió forint vol tavaly pedig kilenc és fé millió. Aki tehát valóban ré szorul, nem marad társada mi segítség nélkül. amit felszínre hozni mindannyiunk érdeke. * Szerencsére sokat nőtt az átlagéletkor, ezért sokan valóban nagyon öregek, náluk nem a foglalkoztatás kérdése merül fel, hanem az, hoEbben a korban a legnagyobb gond a betegség, és nem is csak az öregeknek, hanem a családoknak is. Ma már mindenki dolgozik, szükség is van a pénzre, a gyerekek iskolában vannak. A családok többsége szereti idős hozzátartozóját, szívesen is gondozná, ha tehetné. A szociális gondozói hálózat is segít, de mi legyen azokkal, akik állandó ápolásra szorulnak? Ügy hírlik, már van munkaközösség, amelyik vállal ápolást nyolcórás munkaidőben, de ki tudja ezt megfizetni? — Vége. — Ihárosi Ibolya— V. Horváth Mária Fotó: Ka—Czs Íílwl HÍRRE Jó idő - kontra rossz idő A huszadik hét napjai peregnek a naptáron, amikor végre fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy beköszöntött a jó idő. Pillanatok alatt, szinte észrevétlen gyorsasággal lombruhát öltött magára a természet, és előkerülhették a szekrények mélyéről a könnyű, rövid ujjú ruhák és ingek, és a gyerekek is megszabadulhattak a hosz- szú nadrág gyötrelmeitől. Igazi, nyarat idéző időjárás köszöntött be, több hetes késéssel is, aminek talán a legjobban mégiscsak a mezőgazdaság örül, hiszen ilyen kegyetlen, „semmitmondó” tavaszra régen nem völt már példa. Szerencsére. Az elmúlt hét eseményei között tallózva, könnyű is, nehéz is a dolog, mert a bőség zavarával is meg kell küszködni. És ha már a jó idővel kezdtem a mondandómat, most már nem hagyhatom ki azt a vihart sem, mely szerdán söpört végig Tolna megye településein. Leszaggatott vezetékiek, jégverés, vízbetörések, sár és iszap, valamint sok megoldásra váró gond maradt a nyomában. Az ólból kisodort állatokat vissza lehet helyezni megszokott környezetükbe, a virágokat újra tehet ültetni, a pincéikből a víz kiszivattyúzható... A plusz munkák és gondók, úgy látszik évről évre visszatérnek a viharok kapcsán. Ötven hektáron ültettek dinnyepalántát a csányiak és az őket segítő kajdacsi asszonyok Kitűntek - kitüntették őket Ha valaki az átLagosnál jobban dolgozik vagy gazdálkodik, és ezt teszi éveken keresztül, arra előbb-utóbb felfigyel a környezete. Megyénk mezőgazdaságának rangját emeli az a hat .termelőszövetkezet is, amelyek Kiváló Szövetkezet címet nyertek el tavalyi kiemelkedő munkájuk alapján. Két szövetkezet miniszteri elismerő oklevélét kapott már (Miadocsa és Mözs), Sió- agárd és Kisvejke is hamarosan megkapja. A irakiak Csehák Judittól, a minisztertanács elnökhelyettesétől tegnap vehették át az elismerést, a feilsőnánaiak pedig Váncsa Jenő minisztertől várhatják ugyanezt. Regszemcsén, Kaposszekcsőn, Bátaszókén és Bátán is ünnepelni gyűlnek majd össze. Ezek az elismerések egyben biztosítékai is további életünknek, mindennapjainknak. Az ágazat helyzetéről szólva elmondható, hogy a felmelegedés az őszi búza fejlődését meggyorsította, és megkezdődött az ősZi árpa kalászolága. A 'hirtelen beköszöntött jó idő meggyorsította a kukkorica kelését, növekedését. A napraforgó kelése viszont nem mindenütt egyenletes. Virágzik ia repce, a cukorrépa- táblák’ nagyon szépek, de fokozott gondot kell fordítani az állománykezelések időpontjának megválasztáséra. Az almásban már megvolt a harmadik védekezés, a barackosokban sem jelentős a tafrinás le- viéifodrosodás fertőzöttsége. Szőlőben le- véilatka és gubacsatka elleni védekezést végeztek el 1150 hektáron. Megyénkben 250—300 hektár olyan terület van (Bikács, Dunlaföldvár és Tóina térségében), ahol a téli fagykár miatt a szőlő egyáltalán nem hajtott ki. A kiültetett zöldségpalántákat nem érte fagykár, a Csapadék és a meleg idő .remélhetően segíti fejlődésüket. Nemzeti nemzetiségiek Hol van már az az idő, amikor gondot okozott egy magyar fiatalember és egy sváb leány házassága?! Szerencsére mi fiatalok csak hallomásból ismerjük ezt, és szerencsére ma már a régi értelemben nem is beszélhetünk nemzetiségi gondokról, problémákról. A hét elején Tengeliicen kétnapos tapasztalatcserére gyűltek össze a magyarországi németek által is lakott települések szövetkezeteinek vezetői, megyei vezetők és Olyan emberCk, akik szívükön viselik ezt a 'kérdést. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára, Hamlbuch Géza Sokoldalúan és részletesen foglalkozott vita indítójában a kérdéssel. Elmondta, hogy az MSZMP és a kormány minden téren biztosította és biztosítja a lehetőséget a nemzeti lét és tudat ápolásához, amivel ők igyekeznek élni is. Az élet igazolta és igazolja azt a tételt, hogy a nemzetiségi politikában a kívánt eredményeket a közös összefogásban kereshetjük. Magyarországon az emberi értékmérő nem a származás, és a kötelességek mellett azonosak a jogok is. Folytatódik ugyan nemzetiségeink asszimilációja, de emellett erősödik a nemzetiségi tudat is. Fokozódik az érdeklődés az óvodai és ál. ita'lános iskolai német nyelvoktatás iránt, számos hagyományőrző együttes okoz örömet környezetének. Gondoljunk csak a nagymányöki vagy a mórágyi együttesre. Az MSZMP abból indul ki, hogy a nemzetiségiek annál jobban tudnak azonosulni a szocializmus ügyével, minél inkább biztosítottnak látják nemzeti mivoltuk, értékeik megőrzését. Ez pedig egyre inkább így van. A nemzetiségiek által ,is lakott településekén örömmel fogadják a kétnyelvű táblákat, ami ugyan apróságnak tűnik, mégis sokat számit azoknak, akik ott élnék és dolgoznak. Strandidő - figyelem Ismét kapcsolódni kél! az időjáráshoz, mert közeledik az évszakváltás, itt toporog a küszöbön a nyár. Reméljük, az igazi, kellemes mdleget és üdülésit hozó mindennapjaival. A munka mellett és a megérdemelt szabadságok idején sökan keresik majd fel azOkat az üdülőhelyieket, ahol vízkö- zel'ben Lehet pihenni. Kinyitottak a stran- dök, álló- és folyóvíziéinek az éltető .napsugár hatására hamarosan .kellemes, hűsítő perceket szerezhetnék az üdülni vágyóknak. Emellett felhívnám a figyelmet az ezekkel járó veszélyekre íis. Oly sokat és sökszor esett már szó erről különböző fórumökon, sajtóban, rádióban, televízióban, hogy nem kívánom szaporítani a szót, csak annyit: a megfontoltság és előrelátás, a gyerekek felkészítése most még időben van. Zöld, napfény és víz — mindez májusban, a gunarasi strandon Éretté válni... Ez a kívánság elérhető közelségbe kerül Tolna megye tizenhét középiskolájának negyedikes, végzős diákjai előtt. Hétfőn országszerte megkezdőditek az írásbeli érettségi vizsgák, elsőként magyar nyelv és irodalomból kellett számot adni a négy év alatt „begyűjtött” tudásról. Módomban állt érettségi előtt álló fiatallal szót váltani a Várható tételekről, a nagy feladatról, az 'igazi megpróbáltatásról. Feszült izgalmat- éreztem a negyedikes hangjából, kavargóit előtte és benne az ismeretanyag, láttam rajta a biztonság és a bizonytalanság minden jelét... Ezek a vizsgák egy kicsit mindig a pedagógusok megmérettetései is, munkájuk, sikereik most fogalmazódnak szóban és írásban. Ballagás, írásbeli, szóbeli, bizonyítvány, búcsúzás, ünnep, újrakezdés — hét szó, mely most 1512 nappali és levelező tagozatos középisko 1 ásnak határozza meg további sorsát, eljövendő életformáját. Csak úgy tallózgatok... Elismerésre méltó, nagyszerű megyei rendezvény volt a VIT-vágta kicsiket és nagyokat, fiatalokat és idősebbeket is megmozgató, ötletes rendezvénysorozata. Akik Sikerrel vették az akadályokat, azok a kaposvári területi döntőből már Moszkva fellé kacsintgathatnák. Egy egész megyét képviselve, életre szóló élményekkel gazdagodva találkozhatnak a világ ifjúságával. Madárak és fák napja — ezzel kapcsolatban csak annyit, ,nem baj, ha az ifjúságot már időben megtanítjuk a környezet szeretetére, kímélésére, aminek kapcsán hazaszeretet és irodalomszeretet egyaránt szerephez jut. A budapesti ökölvívó EB-re készített hőgyészi törülközőket remélhetően időben ^megtanították” a repülésre, hogy a magyar fiúk ellenfeleinek dobják be. SZABÓ SÁNDOR
