Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
1985. május 16. NÉPÚJSÁG 5 Tévéfelvétel a Művészetek Házában Jogról - mindenkinek Mi lesz a mama lakásával? Hétfőn este jól sikerült hangverseny volt Szekszár- don, a Művészetek Házában, ahol a televízió pécsi körzeti stúdiója készített felvételt a megyei művelődési központ együtteseinek műsoráról. Képösszeállításunk az eseményről, illetve a tévések munkájáról ad ízelítőt. A képekből is látható, hogy a televízió munkatársai — a felvétel rendezője Bükkösdi László — a rendezvény háttérszereplőiként végezték munkájukat, nem „állnak” a művészek és a zeneszerető közönség közé. Ugyancsak ezt tette fotóriporterünk, Kapfinger András is. Fent és lent A lakás igen nagy érték. Érthető, hogyha valaki hozzájut — akár csak bérlemény formájában is — biztosítani akarja azt gyerekei, családtagjai számára. Szülő és gyerekek között gyakran vetődik fel a kérdés, hogyan lakhatnának azonos jogon a lakásban. Hiszen a gyerek, amíg fel nem nő, családtag, és nagykorúvá válása idején is csak szívességi lalkáshasználó anyja-apja otthonában. Persze ez harmonikusan együttélő családtagok esetén nem jelent (nem jelenthet) problémát. Sokszor azonban maga a szülő aggályoskodik, bdztos-e az, ha „valami történik vele”, a gyereke bérlőként maradhat a lakásban. Nos, megnyugtatásul közöljük hogy ilyenkor két lehetőség is kínálkozik. Ha legalább egy év óta együtt lakik szülő és felnőtt gyermeke, akkor mód van arra, hogy bérlőtársi bérlemény váljék a szülői lakásból. Vagyis a gyereket egyenlő jogokat élvező bérlőtárssá jelölik ki. Mivel a bérlőtárssá jelölés sokak érdeklődésére számíthat, pontosan idézzük a jogszabályt: A lakásügyi hatóság a tanácsi bérlakást egymással házastársi illetőleg közeli hozzátartozói kapcsolatban nem álló személyek részére — írásbeli kérelmükre — bérlőtársi bérleményként csak akkor utalhatja ki, ha ezt a lakásba való együttes beköltözésük előtt kérik. A lakás a bérlő és a közeli hozzátartozója részére — írásbeli kérelmükre — bérlőtársi bérleményként akkor is kiutalható, ha az érdékelték a lakásba nem együtt költöztek be, de abban legalább egy év óta együtt laknak. (A lakásba később beköltöző házastárs a házasságkötés és a lakásba beköltözés tényével — a lakásügyi hatóság intézkedése nélkül — bérlőtárssá válik.) A bérlő le is mondhat a Ldkáabérleti jogviszonyáról — a vállalati bérlakás kivételével — a gyereke javára. Ennek a lemondásnak az érvényesítéséhez is az kell, hogy a hozzájárulást írásban kérjék a lakásra további bérlőkiválasztási joggal rendelkező szervtől. Tanácsi bérlakás esetében tehát a lakásügyi hatóság, nem állami lakás esetében a bérbeadó hozzájárulása szükséges. Az esetek nagy számában nincs mód arra, hogy a felnőtt gyermek — esetleg már új családjával — a szülői lakásba költözzék. A mama épp csak egy garzonban, vagy egy szoba-konyhában lakik. Ami csak neki elég, de kár lenne veszni hagyni. Mert a fiataloknak életkezdéshez jó lenne. Az új jogszabály megjelenése előtt gyakran fordult elő, hogy tapintatos gyerekek nem erőszakolták a mamára legalább „jogi jelenlétüket”, a bejelentkezést. (Más kérdés, hogy ilyen esetben is akadhatott valaki, aki kitartóan állította, hogy csak bejelentkeztek, de nem laktak ott. Ebben az esetben sokan elestek a alkás kiutalásától.) Aztán a mama meghalt, és nem kapták meg a lakást. A jelenleg érvényes jogszabály szerint, ha a bérlő meghal, és nincs a lakásban más, aki a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosult (lehet a bérlőnek bérlőtársa, eltartója), akkor a gyermeke (ideértve az örök- befogadott, a mostoha és nevelt gyermeket is) akkor is folytathatja a bérleti jogot, ha a bérlő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt nines lakása, továbbá a bérlő halála előtt lakásigénylését a lakásügyi hatóság már nyilvántartásba vette. Magántulajdonban lévő lakás esetér ez nem vonatkozik. Ott a bérleti jogot csak a lakás tulajdonosának beleegyezésével és a vele való új szerződés megkötésével lehet folytatni. Nézzük azt az esetet, mi a kötelessége az elhalt bérlő gyermekének abban az esetben, ha nem folytatja szülője lakásbérleti jogviszonyát? Mert azt ugye nem mondhatja, hogy semmi köze a al- káshoz. Csináljanak a benne maradt holmival azt, amit akarnak. Aki örököse valakinek, nem csak jogokat szerez, hanem (ha korlátozott mértékben is) helyt kell állnia az örökhagyó helyett. Ha a lakásbérleti jogviszony a bérlő halála miatt $*űnt meg, az örökösnek a lakásban maradt hagyatéki tárgyakat az örökhagyó halálát követő kilencven napon belül el kell szállítania. A bérlő által elmulasztott karbantartási és javítási munkákat azonban nem kell elvégeztetnie és azdk költségét sem kell megtérítenie. Nem megalapozott tehát azoknak a magánház-tulajdonosöknak a követelése sem, akik a megüresedett lakásukat az elhunyt gyermekével akarják felújíttatni, festést-mázolást, padlózatjavítást követelnek. Amíg az örökös a hagyatéki tárgyakat a lakásból nem szállítja el, az üresen tartott lakással kapcsolatos olyan üzemeltetési költségek, amelyek gyébkónt a bérlőt terhelnék, az örököst terhelik. Az elszállításra előírt határidőn belül a lakásra megállapított egyszeres lakbért, a határidőn túl pedig a lakbér kétszeresének megfelelő összegű használati díjat kell havonta fizetni. DR. KERTÉSZ ÉVA séguédelemre Polgári védelem FELHÍVÁS Az elmúlt év végén foglalkozott ismét az Egészség- ügyi Minisztérium a halálozást döntően befolyásoló betegségcsoportok (szív- és érrendszeri betegségek, daganatok, balesetek) elleni küzdelem hazai programjának teljesítésével. Az áttekintés eredménye sajnos, igen mesz- sze állt attól, amit még megnyugtatónak lehet nevezni. A gyógyító-megelőző ellátás területén elkönyvelhető országos és helyi fejlesztések, szakmai eredmények ellenére tovább romlottak ugyanis az említett betegségcsoportok halálozási mutatói. Az elemzésből az derült ki, hogy az elvárt eredmény csak a megelőzés hatékonyságának fokozásától remélhető. Ez év elején utóbbi, a hatékonyabb megelőzés érdekében alakultak meg sorra-rendre megyéinkben azok a programbizottságok, melyek helyileg gazdái a cselekvéshez szükséges feltáró munkának, majd a megelőzés feladatainak. Lapunkban április derekán számoltunk be arról, hogy megalakult húsz fővel a megyei programbizottság és benne tizenhárom szakfőorvos foglal helyet, további heten pedig olyan társadalmi és tömegszervezetek vezetői, mint a KISZ megyei bizottsága, a Vörökereszt, vagy a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottsága. Annak idején a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője dr. Szügyi György mondotta el, hogy az elmúlt évtizedben számos nyugati országban csökkent a szív- és érrendszeri, továbbá daganatos betegségekben elhaltak száma, az ott kidolgozott, nemzeti sajátosságoknak is megfelelő, komplex megelőzési programok hatására. Oka, értelme tehát egyaránt van a kockázati tényezők visszaszorításának, az egészség védelmét, megtartását célzó tevékenység egységes rendszerbe foglalásának — közösen a megye társadalmi-politikai szerveivel. Maradjunk talán az utóbbinál, mert az már most nem szorul magyarázatra, hogy az előttünk álló években miért kell az eddiginél sokkal, de sokkal összehangoltabb egészséges életmódra nevelő, felvilágosító munkát végezni és sokezredszerre is felhívni a figyelmet a rizikó- faktorokra (egészségtelen táplálkozási szokások, mozgásszegény, a ’ regenerációt gátló életmód, élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása), továbbá a betegség megelőzésének lehetséges módozataira. Csak az egészségügy „asztala” lenne mindaz, ami cselekvésre, mitöbb, együttható cselekvésre vár? Egyáltalán nem csak az egészségügyé, a családé, társadalomé is ez legalább annyira! Mondanám is, hogy miért. Életmódunk, étkezési szokásaink, magatartásformáink gyermekkorban alakulnak ki, és szerepelnek később kockázati tényezőkként. Ezért kell már ebben az életkorban alkalmazni az egészség- nevelés életkorhoz illő módozatait, s bevonni a felvilágosítás, megelőzés programjába a felnőtt-, és gyermekkörzeti ellátás területén tevékenykedőket. Orvos ismerőseimtől tu, dom, hogy az irodalom több, mint kétszáz kockázati tényezőt ismer. Ami bennünket, magyarokat illet, — akiknek azzal kell szembenéznünk, hogy hazánkban az elmúlt két évtized alaitt négyszeresére emelkedett a szív- és érrendszeri betegségekben megbetegedettek száma és 1982-ben tízezer lakosra 72,7 ilyen eredetű elhalálozás jutott —, végre komolyabban kellene vennünk a dohányzás, mozgáshiány, elhízás, magas vérnyomás veszélyeiről megállás nélkül beszélő egészségnevelők, a gyógyítás-megelőzés vonalában dolgozó orvosok szavait. S igen, el kellene kezdenünk az egészséges életvitel megtanulását is. Nehéz? Kétségkívül aa, hiszen 1945-öt követően történelmi léptekkel alakult át munkastruktúránk és munkaerőszerkezetünk. Drámai módon csökkentek a munkavégzés fizikai terhei, vált gyakorivá a hajszolt, ha úgy tetszik önkizsákmányoló életmód. Egyébként ma már csak az 50—60 éveseknek vannak tapasztalataik arról, hogy 1945 előtt hazánkban a lakosság döntő részére az alultápláltság volt jellemző. Az elmúlt évtizedekben viszont az élettani- dag kedvezőtlen összetételű, egészséget veszélyeztető túl- tápláltság vált általánossá. Lényegesen több energiát veszünk fe táplálkozás címén, mint amennyi még nem kezdené ki az egészségünket. Csaknem annyi húst fogyasztunk, mint a legfejlettebb országok lakói, ám húsfogyasztásunk öszetétele nem a legkedvezőbb. Magas a zsírfogyasztásunk, tej- és tejtermékfogyasztásunk nőtt ugyan, de messze a fejlett országok mögött kullogunk. Kevés zöldségfélét fogyasztunk, ennél kicsivel több gyümölcsöt. Rendkívül magas •nálunk a sófogyasztás, nemzetközi élvonalba /.ittuk” magunkat ami az alkoholfogyasztás tekintetében európai viszonylatban az első, világviszonylatban (az USA után) a második helyen állunk. Folytathatnám, nem teszem. Tulajdonképpen minden józan meggondolásra kész állampolgára ennek a hazának tudja, mi áll az olyan gyászjelentés mögött, mely azt közli, hogy ez, meg ez, életének 35—40—45. évében váratlanul elhunyt. De tudja azt is — amiről igyekszik megfeledkezni, csalánba nem üt a mennykő felkiáltással —, hogy az egyén felelőssége sem csekély saját életéért, egészségéért és köteles ennek értelmében dönteni arról, hogy hogyan él. Óvakodva az egészségét, életét veszélyeztető betegségektől, vagy hazardírozva arra a hetylke, alig igazságra hivatkozva, hogy „csalánba ■nem üt...” Üt bizony, és vezető helyen századunlk nagy és fenyegető (kórjával, a szívós keringési betegségekkel. Napjainkra világszerte járványos jelleget öltöttek ezek a betegségek, élére 'kerülve a halálozási statisztikáknak. A sok áldó szóval emlegetett tudományos és technikai forradalom száműzte a földről az élet csendjét. Tudósok mondják, hogv az embert a maga alkotta technika ejtette foglyul, mert az ember alkalmazkodó képessége rosz- szul reagál a gazdasági, politikai, környezeti változásokra. S áldjunk meg itt, újiólág leszögezni, ami leírva és leíratlanul benne ván ezekben a sorokban: a megyei programbizottság dolga óriási és ezért a társadalom, azoknak az összessége sem vonulhat passzivitásba, akikre, az egészségügy gyógyító, megelőző, gondozó tevékenysége irányúi. Bertrand Russel mondja, ho^y ,,'A tudomány emberének nemcsak az a feladata, hogy megbirkózzék a tudományokkal, hanem — és ez már sokkal nehezebb dolog — rá keld vennie a világot: szívlelje meg amit felfedezett.” A Vezető halálokok visszaszorításában utóbbi, a megszívlelés reményében bízhatunk, hiszen a gyógyítás felfedezései, felkészültsége garantálják ezt. — óa — E A megyei polgári védelmi parancsnokság tervbe vette egy polgári védelmi „emlékszoba-múzeum” létesítését, melynek segítségével hatékonyabbá tehetnék a honvédelmi nevelésből a polgári védelemre háruló feladatok végrehajtását. Az „emléksztoba-múzeum” lehetővé tenné, hogy szemléletesen rögzítsük és bemutassuk a polgári védelem fejlődését, a múlt főbb állomásait, a légoltalom megalakításától a mai korszerű polgári védelmi szervezetek létrehozásáig. Ezen célunk megvalósításához kérnénk az olvasók segítségét. Szeretnénk összegyűjteni a légoltalom tárgyi és írásos emlékeit 1936-tól, különös tekintettel a II. világháború alatt használt légoltalmi eszközökre, plakátokra, ruhákra és jelvényekre. Nagyon örülnénk az olyan írásos anyagnak is, melyben leírnák az esetleges légoltalmi tevékenységüket. Várjuk és gyűtjük a lég- oltalommal és a polgári védelemmel kapcsolatos fényképeket, mélyek az 1936 és 1960 közti időszakban készültek. Kedves Olvasók! összegezve kérésünket, gyűjtjük és megőrzünk minden tárgyi és írásos emléket 1936-tól 1960- ig, amely a légoltalommal és a polgári védelemmel kapcsolatos. Ajánlataikkal, javaslataikkal keressék fel a megyei vagy a városi polgári védelmi parancsnokságokat. Segítségüket előre is köszönjük! Megyei PV. Parancsnokság BOTOR BOTOR BOTOR BOTOR BOTOR BOTOR Keresse fel vállalatunk mintaboltját, ahol kibővített áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! Boltunkban előjegyezhetők és megvásárolhatók a Pécsi Bútorgyár, a Bácska Bútoripari Vállalat és a Balaton Bútorgyár keresett termékei: SZEKRÉNYSOROK, KIEGÉSZÍTŐ KISBŰTOROK, SZÉKEK, ASZTALOK, étkezögarnitOrák, VALAMINT CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKAGYAK. Kárpitos termékeink vásárlásakor gazdag szövetkollekciónkból választhat, OTP-ügyintézés a helyszínen! Szék szárd területén díjtalan házhoz szállítás! Nyitvatartás: hétfőtől—péntekig 8—16 óráig, szombaton 8—13 óráig. Szekszárdi Bútoripari Vállalat Szekszárd, Epreskert u. 5. __________________________________________________(85)_ B OTOR BOTOR BOTOR BOTOR BOTOR BOTOR
