Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
e népújság 1985. május 16. Oldalhölö Holland öröm Kilencven perc leforgása alatt gyökeresen változott a Népstadion 76 ezer .nézőjének 'hangulata. A keddi, Hollandia ölteni labdarúgó VB- söletező előtt a mennyiekbe emelték Mezey György szövetségi kapitány legénységét, a 0;l-es végeredményt viszont enyihén szólva kritikusan fogadták a szurkolók. A magyar öltözőben sokan panaszkodtak arra, hogy a lelátóról feléjük irányzott megjegyzések az öt évvél ezelőtti hangulatot idézték. Azt, amikor Magyarország együttese szerényen kullogott az európai középmezőnyben, amikor nem sók tényező vetítette előre a mai sikereket. — Sokan még „bundát” is kiállítottak — mondta Nyilasi Tibor. — Én személy szerint siértrve érzem magam emiatt, íbiszen egy pillanat alatt elfeledték a rotterdami és bécsi győzelmeket, melyek után szinte nem volt határa a dicsérő jelzőknek. Mi is történt ezen a 90 percen? Az „életéért” küzdő Hollandia 45 perces Séta után ritmust váltva nem kis szerencsével biztosította magának az újabb selejtező jogát Mexikóért, 1938 után másodszor fektette kétvállra a keddi találkozó előtt már biztos VB-döntős Magyarországot. Leo Beenhakker, a vendégek szövetségi kapitánya szerencsésen cserélt, hiszen de Wli't beállítása után az addigi védekező összhatású 4—4—2-es szásztémát felválthatta a 4—3—3-mal. De Wit egymaga több zavart okozott a második játékrész kezdő negyedórájában, mint IKiefték az egész első félidőben. Vérbeli szélső- megoldásai ellen Sállai sokszor állt fegyver nélkül. — Nem zárták le a rést előttem, s mivel még pihent voltam, kellő indulóén arg iával törhettem be a 16-oson belülre — mondta a gólszerző a mérkőzés után. — A többi már csák szerencse dolga volt. Abban biztos voltam, hogy magasan kell lőnöm, mert a magyar kapus a lapos lövések hárításának nagymestere. Ez utóbbit megfigyelhettem az első félidőben, amikor kispados voltam. Mezey. György kapitány a sajtóértekezleten ás említette: Nagy és Esterházy is cserét kért a szünetben. Varga pályára léptével megbomlott a szerkezeti egyensúly, hiszen a Honvéd-játékos nem középpályás. Az Esterházyt később váltó Mészárosnak viszont nem volt már ideje belemelegedni. — Az első félidőben védekező alapállást választottunk, azaz vártunk — mondta Beenhakker szövetségi kapitány. — A szünetben megbeszéltem játékosaimmal: most már nincs további haló. gatási idő. Ha akarjuk Mexikót, akikor gyorsítani kell, és vállalni a támadás kockázatát. Biztos már a Mexikóba jutásban ? — Nagyon jól jött ez a siker, hiszen lélektanilag helyrebillentette formálódó együttesemet. Lélegzethez jutottunk, most már igazán felszabadultan várjuk a következő ellenfelet. De hogy ott leszünk-e a VB-döntőben, az a további feladatokra adott megoldásoktól függ. Természetesen hivatalból is optimistának kell lennem. „Rám jár a rúd” A focihoz szerencse is kell — mondogatják, s ez így kristálytisztán minden szinten igaz. Egy sikeres pályafutáshoz sem lehet nélkülözni Fortuna istenasszony jótékonyságát. Hányszor, de hányszor hallottunk és tudósítottunk arról, hogy egy nagy reményekre feljogosító sportpályafutás szakadt meg súlyos sérülés következtében. G. Kiss Antal, a kocsolaiak dombóvári származású, 35 éves játékosa sérülések miatt több mint egy évtizedes sportpályafutása alatt többször került a maródiak listájára. Már 1976- ban bokatörés és porcszakadás keserítette meg életét. A futballszeretet azonban győzedelmeskedett benne, visz- szatért a pályára. Egy hónappal ezelőtt már úgy látta: szögre akasztja a csukát, átadja a balhátvéd posztot másnak. Vasárnap azonban jó az öreg a háznál alapon visszahívták, mert Botos nem állhatott a csapata rendelkezésére. Duna- földváron az 50. percben azonban újból kísértett a múlt: egy becsúszó szerelés során földre került és a mellette elviharzó földvári jobbszélső térddel — véletlenül — fejen találta. Az alábbiakat már mint a dombóvári kórház fül-orr-gégészeti osztály „lakója” mondta el: — Hát, bizony rám jár a rúd. Elborult előttem minden. Annyira emlékszem csupán, hogy bevittek a gondnok lakására, onnan meg a dombóvári kórházba, ahol a baleseti sebészeten nyomban kiderítették: járomcsonttörésem van. Másnap megműtötték, jelenleg már jobban érzem magam, s abban reménykedem, hogy mintegy tíz nap múlva elhagyhatom a kórházat. Kívánjuk, hogy pályán kívül szerencsésebb legyen! Forró pillanatok Aparhanton Három tizenegyes, két kiállítás — ez már önmagában is annyi történés, hogy a szurkolók emlékezetében elraktározódik a mérkőzés. Nézzük kronológiai sorrendben miként követték egymást az események az Apar- hant—Németkér találkozón. 39. perc: 1-1-es állásnál az előretörő Geczőt buktatják, jogos büntető a hazaiak javára, amelyet értékesítenek. Szünetben: Szalai, a né- metkériek cserejátékosa levonulás közben megsértette a játékvezetőt, aki azon nyomban felmutatta a piros lapot. (Talán az előbbi büntető jogosságában kételkedett a játékos és ezért ragadta el a hév?) 60. perc: A németkériek jobbszélsőjének büntetőterületen belüli fellökéséért éppoly határozottan mutatott Verdi játékvezető a 11-es pontra mint korábban. A sors iróniája, hogy az előbbi 11-est kiharcoló Gecző ezúttal a szabálytalanság elkövetője. Ezzel 3-2, s még nyílt a találkozó. 80. perc: A végeredmény szempontjából döntő momentumok. A 16-oson belüli szabálytalanságért újabb büntető a hazaiaknak. Elszabadulnak az indulatok. Kovács Péter aparhanti tudósítónk a meccs után bepillantott a kulisszák mögé és megtudta a játékvezetőtől, hogy kezezésért ítélt 11-est. Ugyanis az esetnél a felpör- dült labda Vidács kezét érintette. A reklamáló Re- zicska pedig idő előtt mehetett zuhanyozni. Tizenegyesek, ■ kiállítások, ok-okozati összefüggések. Sikeres beugró Feltehetően sokan emlékeznek még az egy évvel ezelőtti DVMSE—Tamási me- gyebajnoki találkozóra. Arra, amelyen a vendégek legyőzték a vasutas legénységet, szertefoszlatták vágyaikat: elütötték őket a területi bajnokságba jutástól. Ahogy közeledett a két csapat egymás elleni mostani találkozója, úgy vált egyre gyakoribb beszédtémává a múlt. Németh Miklós — hajdanán Dombóvár színeiben is ontotta a gólokat — legénysége tavaszi veretlenségüket Dom- bóvárott is szerették volna megőrizni. A Zádorit, Ivánt, Nagyot és Lakost nélkülöző listavezető erősen tartalékosán lépett pályára. Azok a játékosok viszont, akik az előbbiek helyére kerültek, meghálálták Újvári edző bizalmát. Tudásuk legjavát nyújtották. A meccsen méltó partnernek bizonyult a tamási gárda, bizonyítván, hogy eddigi tavaszi kiváló szereplése cseppet sem a véletlen műve. A 75. percet jelezte a villanyóra, amikor a hazaiak cseréhez készülődtek. Csanádit — 27 hónapi kényszer- pihenő után — Herbst váltotta fel. A rövid negyedórányi játéka is arról győzte meg a publikumot, hogy nem felejtett el futballozni. Győztes csapatba tért vissza egy sikeres beugróval. Az edző monológja — Szeretném előrebocsátani, hogy jelen pozíciónkban — arra gondolok, hogy Őcsényben a műrepülő válogatott Daka Olga először repül a ZLIN 50 LA típuson tavasszal a BMSC-nél csak az első helyezett Komló és a második helyen álló K. Rákóczi szerzett több pontot, sőt hat egymást követő mérkőzésen nem kaptunk ki — nincs szükségünk magyarázkodásra. Ám a vasárnapi mérkőzésünkön előadott produkciónk a nézőközönség egy (kis) részében éles visszhangot váltott ki, ezért néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem. — Sajnálom azokat a nézőinket (ha jól megy a csapatnak szurkolókká válnak), akik értünk szorították vasárnap is, mert bűnrosszul játszottunk. Görcsösen, erőtlenül fociztunk. Megjegyzem, a hétfőn megjelent lapok sporttudósításainak kétharmad részében szerepelnek ezek a jelzők a fülledt meleggel összefüggésben — de... — Egyszer el kell hogy hangozzon: az ellenségeskedő, gátlástalanul bekiabáló, vádaskodó „szimpatizánsaink” miatt (akik azt kiabálnak a pénzükért, ami eszükbe jut, és ezt otthon nem tehetik) a. játékosok nem szeretnek és nem is tudnak hazai pályán játszani. Már az öltözőben görcsben van az egész csapat. — Még egy adalék a döntetlenünkhöz: a játékvezető .elérte, amit akart, elterelte magáról a figyelmet. Felelősséggel kijelentem — a versenybizottságnak ezt levélben meg is írtam —, hogy Tóth I. játékvezető nem egyenes szándékkal és indíttatással vezette mérkőzésünket. Ennek hangot is adott. Példa rá, amikor 17 méterre a kapunktól „elkövetett” szabályos szerelésünk után 11-est adott ellenünk, majd miután berúgta azt a2 ellenfél, a játékvezető megjegyezte: „Na, most lehet kapaszkodni!”. Ennek álcázására választotta azt a zseniális módszert, hogy ráfogja a csapatokra, miszerint nem hajtanak. Mi mindig hajtunk, de most csak 1-1-et tudtunk elérni azzal a Nagyatáddal, amelyik tavaly 3- 0-ra nyert Bonyhádon — mondta Tornyi Barnabás, a Bonyhádi MSC vezető edzője monológjában. Minden jó, ha... Mi történt szünet után csapatunkkal? Ezt a kérdést tették fel egymásnak a paksi szurkolók a Paks—Sely- íye mérkőzés végén, a játékvezető hármas sípszava után. Ügy indult ugyanis a mérkőzés, hogy a PSK gólkülönbség-javítással kedveskedik szurkolóinak. Az első 45 percben nem csupán a 4-0- as vezetésnek, hanem az ötletes, sziporkázó csapatjátéknak is örülhettek a Duna- parti nézők. Szünetben közülük néhányan már kétszámjegyű győzelemről beszélgettek. Aztán jött a folytatás, a második félidő. A vendégek gyors kontrái két gólt eredményeztek. Hogy végül is nem úgy alakult a találkozó, ahogy azt az első játékrész alapján várták, annak oka, hogy nagyon kihajtották magúkat Blatték. Elfáradtak a paksi kulcsjátékosok, szünet után már nem tudták szervezni, úgymond fazont adni a játéknak. Persze minden jó, ha jó a vége. A 4- 2-es győzelem, no meg különösen az első félidő remek teljesítménye azért összességében mindenért kárpótolta a nézőket. Hétfőn kezdte meg kéthetes edzőtáborozását öcsény- ben a héttagú magyar mű- repülő válogatott. Az idén Csehszlovákia ad otthont az Európa-bajnokságnak és most a felkészülési időszakban már gondolnak a szakvezetők arra ia, hogy egy jól felkészített egységes és ütőképes válogatott álljon rendelkezésre — gondolván a jövő évi angliai VB-re is — hiszen a tavalyi békéscsabai világbajnokság után szinte megfiatalodott és újjászerveződött. Az idei EB-t még megelőzi a június 28. és július 7.-e között Kijevben megrendezésre kerülő baráti orBudapesten az első osztályú felnőtt országos rangsorversenyen — ami egyben a június 1-én megrendezésre kerülő felnőtt OB főpróbája volt — tatamira léptek a szágok versenye is. A válogatott öt férfi és két hölgy versenyzőből áll. A napi egy főre eső öt felszállás mintegy egy óra 15—20 perc légi időt jelent. A felkészülést színesebbé teszi, hogy itt készül az osztrák válogatott két tagja is, Pitts special repülőgéppel. Hargitai Ferenc a válogatott edzője elmondta, hogy az MHSZ Tolna Megyei Szervezete és a MÉM Repülőgépes Szolgálata minden feltételt biztosított ahhoz, hogy zavartalan tegyen a felkészülésük. Kép, szöveg: Kapfinger A. Szekszárdi Dózsa cselgáncso- zói is. A +95 kg-os súlycsoportban Boda János második, a 71 kg-osok mezőnyében Tóth László ötödik lett. A Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete, Szekszárd, FELVESZ dolgozókat az alábbi munkahelyekre: műszerészcsoportra: elektroműszerészt, mechanikai műszerészt, tmk-csoportra: lakatost, vízvezeték-szerelőt, központifűtés-szerelöt és segédmunkást, energiacsoportra: fűtő szakmunkást, fűtőt, hőközpontkezelőt és kazánházi segédmunkást, élelmezésre: konyhalányt, rakodómunkást, mosodába: betanított munkást, szállításra: rakodómunkást, egyéb részlegre: takarítót, tálaióst, anyaggazdálkodásra: beosztott raktárost, betegellátó részlegre: segédnővért és segédápolót. Jelentkezni az intézet munkaügyi osztályán lehet. Bérezés: a 14/1983. (XII. 17.) ÁB'MH sz. rend. alapján. (465) Formás kis géppel jöttek az osztrákok Cselgáncs
