Tolna Megyei Népújság, 1985. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

1985. május 15. f TOtNA ' _ 2 "rííÉPÜJSAG Közlemény Mai kommentárunk Elmaradt földcsuszamlás Nem történt politikai földcsuszamlás a helyhatósági választások nyomán Olaszországban. A pártközi erővi­szonyok megszilárdultak, Bettino Craxi ötpárti koalíciós kormánya némileg megerősítette pozícióit. Az öt évvel ezelőtti választásokhoz képest mind a kereszténydemok­raták, mind a kommunisták szavazatokat veszítettek. Itáliában már riég nem járulták annyian az urnákhoz, mint most, ezért a 80 százalékosnál nagyobb részvételi arány rekordnak számít. Ez is bizonyítja, hogy meg­figyelők nem véletlenül nevelték a mostani eseményt az ország jövőjét is befolyásoló politikai barométernek. Olaszországban igen sokan a felsőbb döntéseknél is na­gyobb jelentőséget tulajdonítanak a helyi intézkedéseknek, s azt sem felejthetjük, hogy az országostól eltérően, helyi szinten a komunisták is részt vesznek a hatalom gyakor­lásában. Kommunista polgármestere van például Kómá­nak, Bolognának. Jelentős politikai erőpróbának tekintették a helytartó­sági Választásokat a pártok is, ámelyek most a voksok tükrében értékelhetik helyzetüket. Megkülönböztetett ér­deklődés kísérte az Olasz Kommunista Párt szereplését. Nos, az OKP-nak nem sikerült megelőznie a keresztény­demokratákat, azonban a maga 30 százalékával így is a második legerősebb párt, az olasz politikai élet markáns eleme marad. Vdksvesztésében szerepet játszhatott az is, hogy a jobb- bldal a korteshadjárat során riadalmat keltett a kommu­nista előretörés lehetősége miatt. A tavalyi európa-par- lamenti választási eredményéhez képest javított ugyan po­zícióin a Kereszténydemokrata Párt, ám így is csak a sza­vazatok bő egyhanmadát mondhatja magáénak. Ezzel még mindig országelső, de már csak nosztalgiával gondolhat vissza korábbi sikereire. A várt látványos előretörést nem érte el, de mégiscsak növelte szavazatainak számát Craxi kormányfő szocialista pártja. Két százaléknyi vokssal bizonyította életképességét az Itáliában csak nemrég szer­veződött Zöld Párt. Arra is fel kell figyelni, ‘hogy megerő­södött a Szociális Mozgalom névű félfasiszta párt. • Craxi természetesen elégedetten konstatálta az ered­ményt, s állást foglalt az ötpárti koalíció fenníarttása mel­lett. Ehhez — egyelőre legalábbis — biztosítékot nyújthat­nak a leadott szavazatok. A Választók, úgy tűnik,* a vi­szonylagos politikai stabilitás folytatása melletf voksoltak. A kérdés csak az, az olasz mértékkel már-már rekord ide­je — 22. hónapja — kormányzó kabinet hogyan birkózik meg a munkanélküliség és a terrorizmus állandósult prob­lémájával. DARÓCZI LÁSZLÓ Miniszteri elismerő oklevelet kapott a madocsai téesz A Varsói Szerződés tagál­lamai parlamentjeinek kép­viselői 1985. május 14-én, a szerződés fennállása 30. év­fordulója alkalmából talál­kozót tartottak Budapesten. A találkozón részt vett: a Bolgár Népköztársaság Nem­zetgyűlésének küldöttsége Sztanko Todorov vezetésével; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyű­lésének küldöttsége Alois Indra vezetésével; a Lengyel Népköztársaság Szejmjének küldöttsége Stanislaw Guc- wa vezetésével; a Magyar Népköztársaság Országgyűlé­sének küldöttsége Sarlós Ist­ván vezetésével; a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának küldött­sége Gerald Götting vezeté­sével; a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzet- gyűlésének küldöttsége Nico- lae Giosan vezetésével; a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége Legfel­sőbb Tanácsának küldöttsé­ge Lev Tolkunov és Avguszt Vossz vezetésével. A taláLkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy a Var­sói Szerződés három évtize­de megbízhatóan szolgálja a szocializmus történelmi vív­mányainak védelmét, a szö­vetséges országok sokoldalú együttműködésének fejlesz­tését; kiemelkedő szerepet tölt be az európai és a vi- lágbéke megőrzésében és megszilárdításában. A Var­sói Szerződés tagállamai együttműködésének elmélyí­téséhez, a nemzetközi fe­szültség csökkentéséért, a békés együttműködés fejlesz­téséért vívott harchoz jelen­tős mértékben hozzájrulnak a tagállamok parlamentjei, a néphatalmat megtestesítő legfelső képviseleti szerveik. Többször intéztek felhívást a világ népeihez és parlament­jeihez a fegyverkezési haj­sza — mindenekelőtt a nuk­leáris fegyverkezés — meg­fékezésére, a konfrontációs veszélyek csökkentésére, az egyhülési folyamat felújítá­sára irányuló együttműkö­dés érdekében. A Varsói Szerződés tagál­lamai legfelső szintű párt- és állami vezetőinek ez év áp­rilisi varsói találkozóján egy­hangú döntést hoztak a szer­ződés hatályának meghosz- szabbításárói; meggyőzően bizonyítva a tagországok el­tökéltségét, hogy a jövőben is folytassák a békét, a bé­kés egymás mellett élést szolgáló közös irányvonalu­kat. A szerződés hatályának meghosszabbítása megfelel a testvéri országok népei lét­érdekeinek, és a béke, a nemzetközi biztonság meg­szilárdítását szolgálja. A Varsói Szerződés tagál­lamai soha nem voltak hí­vei Európa és a világ egy­mással szemben álló katonai tömbökre osztásának. Védel­mi szerződésüket hat évvel a NATO megalakítása után hozták létre. Amint ezt a varsói találkozón ismételten megerősítették, a tagállamok síkraszállnak szövetségük és az észak-atlanti tömb egyide­jű feloszlatásáért és annak első lépéseként a szövetsé­gek katonai szervezeteinek felszámolásáért. Amíg azon­ban létezik a NATO, s fennáll a világ és Európa békéjét fenyegető veszély, a szocialista államok erősítik szövetségüket, megteszik a szükséges intézkedéseket kol­lektív védelmi képességük megfelelő szinten tartásához, egyidejűleg fokozzák a har­cot a leszerelésért, a béké­ért és a katonai tömbök megszüntetéséért. A Varsói Szerződés tagállamai nem törekednek katonai fölényre, de nem is engedik meg, hogy velük szemben katonai fö­lényre tegyenek szert. A Varsói Szerződés tagál­lamai fokozzák erőfeszítései­ket, hogy elhárítsák a nuk­leáris katasztrófát, megaka­dályozzák a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világ­űrre, s megállítsák azt a földön, elérjék a nukleáris fegyverek radikális csökken­tését, végső soron azok tel­jes felszámolását. Erőfeszí­téseket tesznek, hogy az erőegyensúlyt a lehető leg­alacsonyabb szinten biztosít­sák, áttérjenek a leszerelés­re, elérjék az európai eny­hülés folytatását a Helsinki Záróokmány szellemében, sokoldalú, egyenjogú és köl­csönösen előnyös nemzetkö­zi együttműködést alakítsa­nak ki. A Varsói Szerződés tagál­lamainak parlamenti képvi­selői azokban a napokban találkoztak Budapesten, ami­kor Európa és a világ né­pei a fasizmus felett aratott nagy győzelem 40. évforduló­ját üneplik. A szovjet nép­nek a fasizmus leverésében játszott meghatározó szere­péről, az antifasiszta koalí­ció és más országok népei önfeláldozó harcának jelentő­ségéről szólva aláhúzták: a második világháború felmér­hetetlen pusztítása, meg­számlálhatatlan áldozata és kemény tanulságai miatt is égetően szükséges minden nép és állam, minden béke­szerető erő összefogása föl­dünk békéjének megőrzésé­ért, az emberi civilizáció megmentéséért. Ezzel össze­függésben a találkozó részt­vevői üdvözölték az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak a második világháború befejeződése 40. évfordulója alkalmából „A világ népei­hez, parlamentjeihez és kor­mányaihoz” intézett felhívá­sát, amely a szilárd és tar­tós béke nevében aktív kö­zös cselekedetekre szólít fel. A találkozó résztvevői ki­fejezték szilárd meggyőződé­süket, hogy valamennyi ál­lam parlamentje és parla­menti képviselői aktívan részt vehetnek és részt kell venniük a nukleáris világhá­ború elhárításáért, az együtt­működésért és a konstruktív párbeszédért, a bizalom lég­körének megteremtéséért, a nemzetközi helyzet javításá­ért folytatott harcban. Erre különösen napjainkban van nagy szükség, amikor a vi­lágban egyre aktívabbá vál­nak azök az erők, amelyek bővítik fegyvertárukat, a vi­lágűr militarizlására készü­lődnek, a katonai fenyegetés, a revansizmus politikáját folytatják, megkérdőjelezik Európa háború utáni területi, politikai realitásait, nyíltan beavatkoznak a független ál­lamok belügyeibe. A Varsói Szerződés tagál­lamai parlamentjeinek kép­viselői újból felhívják Euró­pa és a világ parlamentjeit és parlamenti képviselőit, hogy emelkedjenek felül né­zeteltéréseiken, legyenek partnerek a nukleáris veszély elhírátásáért vívott harcban, folytassanak az általános bé­két és biztonságot szolgáló széles körű nemzetközi együttműködést. A találkozó az elvtársias- ság, a testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében zajlott le. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Kedden hazánkba érkezeit a Portugál Nők Demokrati­kus Mozgalmának küldött­sége, a Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására. A vendégek megbeszélést foly­tatnak a MNOT vezetőivel és többek közt ellátogatnak Tol­na megyébe, ahol a magyar nők élet- és munkakörülmé­nyeivel ismerkednek. TIHANY Kedden megkezdődött Ti­hanyban a KGST Vaskohá­szati Együttműködési Állan­dó Bizottságának 65. ülése. WASHINGTON Elhalasztották amerkiai ha­dihajók május második felé­re tervezett sanghaji látoga­tását. A kínai vezetők ugyan­is nyilatkozataikban azt állí­tották, hogy a látogató hajók fedélzetén nem lesznek nuk­leáris fegyverek, ugyanakkor Washingtonban közölték, hogy ilyen biztosítékot nem adtak és nem adnak a jö­vőben sem. Erre lefújták a látogatást. STOCKHOLM A svéd kormány meghívá­sára hétfőn kétnapos hiva­talos látogatásra Stockholm­ba érkezett Felipe González spanyol miniszterelnök. Gon­zález és Olof Palme svéd miniszterelnök elsősorban a közép-amerikai helyzetről tárgyal. HAVANNA Raul Castro, a Kubai KP KB másodtiitkára, az állam- és minisztertanács első el­nökhelyettese hétfőn Havan­nában fogadta a kubai láto­gatáson tartózkodó Mihail Szolomencevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB PB tagját. BONN A Német Szociáldemokra­ta Párt 1985. év végi kong­resszusán dönt arról, hogy Johannes Rau észak-rajna- vesztfáliai miniszterelnök, vagy pedig Hans-Jochen Vo­gel, a parlamenti frakció el­nöke lesz-e az SPD kancel­lárjelöltje az 1987-es orszá­gos választáson. A két jelölt közül jelenleg Johannes Rau kilátásai a kedvezőbbek. Ünnepi küldöttközgyűlést hí­vott össze tegnap délután egy órára a madocsai Igazság Ter­melőszövetkezet a művelődé­si házba, melyen a Mezőgaz­dasági Minisztérium és a TOT elismerő oklevelét ve­hette át a szövetkezet tagsá­ga K. Papp József országgyű­lési képviselőtől. Az 1984. évi szocialista munkaversenyben és a vállalati terv eredmé­nyes megvalósításában vég­zett munkáért kapta a ma­docsai szövetkezet kollektí­vája az elismerést. A küldött- közgyűlésen három dolgozó Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést vehetett át, tízen kapták a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója címet, és Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért elismerésben egy dolgozó részesült. Per Argentínában Kilenc tábornok - harmincezer áldozat? A per megkezdődött. Az argentin főváros, Buenos Ai­res központja ostromlott erődhöz hasonlít: a rendőrség és a biztonsági Szolgálat hadseregnyi embere próbálja távol tartani a tömeget az igazságügyi minisztérium épületétől, amelynek egyik kis földszinti termében ki­lenc nyugalmazott tábornok — köztük három volt állam­fő — á'll a polgári bíróság előtt. A vádlottak 1976. márciusa és 1983. decembere között há­rom egymást követő katonai junta tagjai voltak a hadse­reg három haderőnemének főparancsnokaiként, s a ka­tonai (kormányzatok íratlan szabályai szerint a szárazföl­di erők vezetője beköltözött a Casa Rosadaba, a Rózsa­szín Palotának nevezett elnö­ki rezidenciába is. A két dátum között eltelt töb mint hét esztendő az ar­gentin történelem talán leg­sötétebb korszaka. 1976-ban a gazdasági és politikai ká­osz mliatt széthulló ország láttán az akkori államfő, Maria Martinez de Peron asszony a hadsereg segítségét kérte az erőszak megfékezé­sére. A tábornokok hallgat­tok a hívó szóba, a polgári kormányzatot azonban feles­legesnek ítélték, és hogy tel­jes legyen mozgásszabadsá­guk, vértjeién államcsínnyel magukhoz ragadták a hatal­mat. (Peron asszonyt évekig házi őrizetben tartották, a mostani tárgyaláson a tábor­nokok mégis arra építik vé­dekezésüket, hogy az ő fel­szólítására tették, amit tet­tok.) A vártaién hatalomátvétel után a „szennyes háború” évei következtek: a rezsim leszámolt ellenfeleivel. Talán soha nem derül ki pontosan, hány áldozata is vOLt a „rendcsinálásnak”: a hivata­los források szerint tízezer, a különböző humanitárius Szervezőtek által összeállított listákon viszont harmincezer ember meghalt, illetve nyom­talanul eltűnt személy neve szerepel. A vád alapját 711 bizonyí­tott eset jelenti: Videla, Vi­ola, Galtieri, Massera, LambrusChini, Agosti, Anaya, Lami Dozo és Graffigna tá­bornokokat ennyi ember tör­vénytelen letartóztatásáért, megkínzásáért, meggyilkolá­sáért vagy eltüntetéséért vonják felelősségre. A várha­tóan több hónapig tartó tár­gyalás során ez a lista min­den bizonnyal bővülni fog, de az eredeti vádpontok alap­ján is az Argentínában leg­súlyosabb büntetéssel — életfogytiglani szabadság- vesZtéssel — sújtható mind a Wlenc vádlott. A per történelmi prece­denst teremt Latin-'Ameriká­ban : a katonai államcsínyek földjén először fordul elő, hogy leszerepelt tábornokok­nak a törvény előtt kell felel­niük a kormányzásuk alatt elkövetett bűneikért. Az in­gatag argentin belpolitikai helyzet egyébként nem teszi lehetővé, hogy a vádat kép­viselő főügyész valóban kö­vetkezetes legyen: a vádpon­tok között nem szerepel a leg­súlyosabb — a demokrácia elleni összeesküvés, az, hogy Argentína népét a legalapve­tőbb szabadságjogaitól fosz­tották meg hosszú éveken át. Raul Alfonsin, Argentína törvényesen megválasztott elnöke nehéz helyzetben van. Bármi legyen is az ítélet, keveseket fog megnyugtatni: a katonai terror áldozatainak életben maradt hozzátarto­zói nemcsak a főbűnösök, ha­nem a gyilkosságokban, kín­zásokban résztvevő minden katona megbüntetését köve­telik. A hadsereg viszont a „mundér becsületét” védi, ab­ba még beleegyezett, hogy a kilenc tábornok polgári bíró­ság előtt feleljen tetteiért, de a további tisztogatást a fegy­veres erők elleni támadásnak minősítené. Dél-Aimerikában több ka­tonai rendszer is kénytelen volt az elmúlt években, hó­napokban visszaadni a ha­talmat a civileknek. Argen­tína előtt Bolíviában, majd Brazíliában és Uruguayban távoztak a katonák. A ka­szárnyák ajtajai azonban nyitva állnak: az argentin kormánynak azt is figyelem­be kell vennie, hogy a tá­bornokok elítélését a szom­szédos országok nemrégiben még hatalmon lévő főtisztjei fenyegető példának fogják te­kinteni. A térség hadseregei pedig, bár vívtak egymással néhány háborút, az első szá­mú ellenségnek a kiváltsá­gaikat és büntetlenségüket veszélyeztető civileket tart­ják, s ellenük bármikor ké­szek összefogni. A per mégis megkezdődött. A tábornokok ismét veresé­get szenvedtek: a demokrá­ciához váló Visszatérés Ar­gentínában a Falkland (Mal­vin)-szigetekért indított há­ború csúfos kudarcvával in­dult meg. A tárgyalás reg­gelén pedig egy elvetélt ka­tonai összesküvés hírére éb­redtek az argentinok. A ki­lenc vádlottat 22 jogász vé­di, de valójában abban bíz­nak, hogy a tisztikar nem mond le sérthetetlenségéről, így a per végső kimenetele nemcsak attól függ, ami a tár­gyalóteremben történik. GŐZÖN ISTVÁN Akik a 30 ezer eltűntért elsősorban felelősek: a katonai junta tagjai egy parádén, 1978 májusában

Next

/
Thumbnails
Contents