Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
2 ^tsíÉPÜJSÁG 1985. április 11. PANORÁMA Csehszlovák gazdasági és műszaki napok Budapesten Szerdán ünnepélyesen megnyitották a VI. csehszlovák gazdasági és műszaki napokat Budapesten, a MTESZ székházában. A megnyitó ünnepség résztvevőit Tóth János, a MTESZ főtitkára üdvözölte. Ezután Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar —csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke mondott beszédet. — Stabilitásunk egyik alapja a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködés erősítése. E kapcsolatok bővítése, erőink hatékony és átgondolt koncentrálása — miként ez a KGST- országok vezetőinek legutóbbi, felső szintű tanácskozásán is megfogalmazódott — az eddiginél is fontosabb feladatunk marad. Magyarország és Csehszlovákia együttműködése eredményes. A soron következő, befejezés előtt álló, de még igen komoly munkát igénylő feladat az 1986—1990. évi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés megalapozása, mindenekelőtt a következő öt évre szóló tervkoordinációs munkálatok eredményes lezárása — mondotta Marjai József. Ezt követően Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettes, a bizottság csehszlovák tagozatának elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta a csehszlovák—magyar gazdasági és műszáki-tudományos együttműködés további erősítésének fontosságát. A most megnyitott gazdasági-műszaki napok lehetőséget nyújtanak e kapcsolatok továbbfejlesztésére, a különböző területek szakembereinek kölcsönös tapasztalatcseréjére. Mindez hozzájárul a két ország közötti együttműködés elmélyítéséhez — mondotta Rudolf Rohlicek, majd megnyitotta a rendezvénysorozatot. A megnyitón ■*- amelyen részt vett Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete — felszólalt Ludvik Cerny, a Csehszlovák Kereskedelmi és Iparkamara, valamint Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke A nap folyamán Marjai József és Rudolf Rohlicek vezetésével az Országházban plenáris üléssel megkezdte munkáját a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság XX. ülésszaka. Pozsgay Imre egyházi vezetőket fogadott lfegső búcsú Hlemes Dezsőtől A magyarországi egyházak vezető képviselőivel találkozott szerdán a népfront székhazában Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A találkozón jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A nyílt és szívélyes légkörű összejövetelen a népfront főtitkára időszerű politikai kérdésekről tájékoztatta a magyarországi egyházfőket és a jelenlévő tisztségviselőket. A beszélgetés témáját alapvetően meghatározták a közelmúlt jelentős eseményei:, hazánk felszabadulásának 40 évfordulója és a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Pozsgay Imre kiemelte: a kongresszus leszögezte, hogy a párt folytatja eddigi politikai irányvonalát; a szocialista nemzeti egység további erősítésére, társadalmi méretű konszenzusra törekszik. Az egyházak jelen lévő ve. zetői elmondták, hogy figyelemmel kísérték a kongresz- szus eseményeit. Lékai László bíboros, a magyar katolikus püspöki kar elnöke többek között arról szólt, hogy nagy benyomást gyakoroltak rá a család társadalmi szerepének erősítéséről az anyaság és a gyermék kultuszának szükségességéről elhangzott megállapítások. Bartha Tibor püspök, a református egyház zsinatának elnöke, ugyancsak ezzel, a mai társadalom számára sok megoldandó kérdést felvető problémával foglalkozott. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház püspök-elnöke hangsúlyozta: lényeges, hogy a pártkongresszuson is megfogalmazódott a szakértelem fontosságának össztársadalmi követelménye. Ugyancsak részletesen szólt a társadalom morális, etikai helyzetének kedvezőtlen jelenségeiről. Szakács József püspök, a magyarországi szabadegyházak tanácsának elnöke, az egyházak felelősségéről szólt a család, az élet védelmében. Miklós Imre az állam és az egyházak kapcsolatában eddig elért eredmények megbecsülésének, e jó viszony védelmének és továbbfejlesztésének fontosságára mutatott rá. BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szerdán baráti találkozót rendezett a XIII. pártkongresszus megszervezésében és lébonyolításában közreműködők tiszteletére. A találkozón Kádár János, az MSZMP főtitkára köszönte meg a közreműködők eredményes munkáját. * Maróthy László, az MSZMP Politikád Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, a KGST gépipari együttműködési bizottságának magyar képviselője, szerdán Moszkvába utazott, ahol részt vesz a bizottság második ülésszakán. GENF Az atom. és űrfegyverekkel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások keretében szerdán Gepfben ülést tartott a hadászati fegyverzettel foglalkozó munkacsoport. MOSZKVA Megkezdődtek a tárgyalások Moszkvában szerdán Andrej Gramiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának a tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, szovjet külügyminiszter és Hans van den Broek, a Holland Királyság külügyminisztere között. PRÁGA Hivatalos látogatásra szerdán Prágába érkezett Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter. A csehszlovák főváros Ruzynei repülőterén Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter fogadta. SAN SALVADOR A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front kedden hivatalos közleményében április 21-ét ajánlotta a Napoleon Duarte elnök kormányzatával a múlt évben kezdődött párbeszéd folytatásának időpontjául. Elvtársai, barátai, küzdőtársai vettek végső búcsút szerdán a Mező Imre úti temető díszravatalozójában a 77. életévében elhunyt Nemes Dezsőtől, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségétől, az MSZMP Központi Bizottságának tagjától, a Párttörténeti Intézet nyugalmazott igazgatójától, a Magyar Tudományos Akadémia tagjától. Vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezett ravatalánál — ahol a kitüntetései, köztük Kossuth- és Állami díját bíborpárnákon helyezték a koporsó elé — díszőrséget állt a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság titkárságának több tagja, állami és társadalmi életünk számos vezető személyisége, ott voltak egykori harcostársai, munkatársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára vett búcsút az elhunyttól. — A gyász óráiban megkíséreljük szavakkal megformálni emlékeinket, gondolatainkat, fájdalmunkat, de kevés minden szó, erőtlennek tűnnek a kifejezések, ha egy hat évtizedes munkásmozgalmi múltnak akárcsak főbb állomásait, egy küzdelmes és áldozatos élet- útnak a lényegét, egy igaz ember és forradalmár jellemének a főbb vonásait pró- báljük felvázolni — mondta. — Nemes Dezső elvtárs a felszabadulás utáni évtizedekben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ismert és nagyra becsült személyiségévé vált, mert politikai és elméleti munkásságában mindig következetesen marxista—leninista, internacionalista álláspontot képviselt. A legnehezebb időszakban is kiállt a magyar—szovjet barátság és együttműködés mellett, mert szilárd meggyőződése volt, hogy ez a politika rövidebb és hosszabb távon egyaránt szolgálja népünk érdekeit, a társadalmi haladás, és a béke egyetemes ügyét. Pártunk és népünk számára is megbecsülést vívott ki azzal, hogy a nemzetközi porondon és itthoni munkásságában is a szocialista országok összefogásának és együttműködésének rendíthetetlen híve volt, s mindig a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítéséért szállt síkra. E munkásságának elismerését fejezte ki az is, hogy a Szovjetunióban az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntették ki. — Politikai tevékenységének másik lényeges vonása volt, hogy bárhol is dolgozott, akár a párt kiadójánál vagy központi lapjánál, akár a Politikai Főiskolán vagy a Párttörténeti Intézetben, mindig ugyanaz a cél vezette: a marxizmus—leniniz1 mus tudományának művelése, vezérlő eszméink védelme és alkotó alkalmazása, világnézetünk terjesztése, politikánk elméleti alapjainak és gyakorlatának magyarázata. — mondotta többek között Óvári Miklós. Molnár János, az MSZMP KB Párttörtáneti Intézetének igazgatóhelyettese az elhunyt munkatársai nevében mondott búcsúszavakat. Ezt követően a gyászolók százai kísérték Nemes Dezsőt végső nyughelyére, a munkásmozgalmi panteon sírsétányára, ahol a koporsója fölé emelkedő sírhantot a koszorúk, a virágok sokasága borította elv A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. India, 1985 (2.) Külpolitikai körkép Az elegáns gépkocsik gyors tempóban suhantak el Üj-Delhi széles, pálmákkal övezett sugárútján, a Raj- pathon, s egymás után kanyarodtak a Parlament fellobogózott épülete elé. A dslhí deklaráció Január végén csakugyan tekintélyes vendégek gyűltek össze Űj-Delhiben: az indiai főváros adott otthont a nukleáris leszerelés érdekében síkraszálló, úgynevezett „Hatok” újabb csúcsértekezletének. A konferencián az állam- és kormányfők ismét kezdeményezéseket fogadtak el az egyre fenyegetőbb fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt a minden határon túllépő atomfegyverkezés továbbvitelének megakadályozására. Nyilatkozatuk, a világsajtóban hamar „delhi deklaráció” néven ismertté vált manifesztum nemcsak a fegyverzetkorlátozási megbeszélések hatékonyabbá tétele és az atomfegyvermentes övezetek kialakítása érdekében szállt síkra, hanem a fegyverzetcsökkentést és távlatilag a leszerelést is sürgette. A „Hatok” csúcsértekezlete e világpolitikai jelentőségű dokumentum elfogadása mellett még egy szempontból elsőrendű fontosságú volt, az Üj-Delhiben összegyűlt sok száz újságíró, s közvetve persze minden külpolitikai megfigyelő, Indiával foglalkozó szakértő számára. Ez vólt ugyanis az első olyan alkalom (legalábbis ha eltekintünk az Indira Gandhi temetésén folytatott, s óhatatlanul korlátozott hatókörű eszmecseréktől), amelyen Radzsiv Gandhi, mint a Föld második legnépesebb államának immár országos választásokon megerősített. beiktatott kormányfője, a nemzetközi diplomácia színpadára, s így közvetlenül a világközvélemény elé lépett. Ezért érthető, hogy a zárt ajtók mögött tartott tárgyalások után a sajtó képviselői messzemenően kihasználták a váratlan lehetőségként adódott sajtókonferenciát, és a fegyverkezésellenes témákon kívül általános külpolitikai kérdések sorát szögezték a fiatal miniszterelnöknek. Az itt hallottak és számos más, indiai pártvezetőkkel folytatott beszélgetés alapján viszonylag egyszerű a hatalmas dél-ázsiai állam külpolitikai irányvonalának áttekintése. A körkép felvázolását ugyanis két tény is megkönnyíti. A korábbi vonal- vezetés folyamatosságának ígérete a jelek szerint épp a nemzetközi kapicsolatok terén érvényesül a leghatározottabban — mutatva egyben azt is, hogy India külső kapcsolatrendszerét nem annyira puszta személycserék szabják meg, hanem az ország mélyebben fekvő, nemzeti érdekei, amelyek tartósan érvényesülnek. A tucatnyi, nemegyszer igen heves csatározásba bonyolódó indiai párt programjában talán a külpolitika az egyetlen olyan terület, ahol töb- bé-kevésbé egyetértés uralkodik. Nekem sem akadt egyetlen olyan beszélgető- partnerem sem, aki ne emelte volna ki: alapvető diplomáciai kérdésekben nincs vitájuk a kormányzattal. Változatlan alapelvek Milyen összkép tükröződik hát az indiai fővárosban? Hogy ítélik meg 1985 elején szükebb és tágabb környezetük eseményeit? Nos, kiindulópontként minden bizonnyal az el nem kötelezettség hang- súlyozása adódik, ami első számú alapelvként az ország szinte teljes nemzetközi szereplését meghatározza. Maga, Radzsiv Gandhi ezt így fejtette ki: „Olyan következetes külpolitikai vonalvezetést örököltünk, amely nemzeti érdekeinket szolgálja. Mindig is hittünk és hiszünk a béke és a fejlődés ügyének szolgálatában ... Baráti kapcsolatokra törekszünk az ösz- szes állammal. El nem kötelezett politikánk töretlen és megváltoztathatatlan. Küzdünk az igazságosság és az egyenlőség vezérelte új világgazdasági rend megvalósításáért, a be nem avatkozás elvének az érvényesítéséért”. Más kérdésekben ugyanakkor a kormányfő sokkal kiélezettebb hangot volt kénytelen megütni, mindenekelőtt a Pakisztánhoz fűződő viszonnyal kapcsolatban. (Ismeretes, hogy a két ország 1947., vagyis függetlenné válásük óta három ízben vívott háborút egymással.) Itt két tényező okoz elsősorban súrlódásokat: egyrészt az a meggyőződés, hogy Iszlámábád támogatja a pandzsábi szélsőséges, elszakadásért küzdő szikh csoportokat; másrészt a pakisztáni fegyvervásárlások magas szintje és az ország nukleáris ambíciói. Ez Indiát adott esetben saját álláspontja gyökeres átértékelésére késztetheti — jelentette ki az említett sajtótájékoztatón Radzsiv Gandhi, emlékeztetve rá, hogy országa mind ez ideig önként tartózkodott az atomfegyverkezési erőfeszítések továbbvitelétől. Az elmúlt hetekben előtérbe került másik vitatott kérdés a Srí Lankával fennálló kapcsolatrendszer volt. Kinn- tartózkodásom heteiben szinte naponta jelentek meg új, egyre forróbb hangú jelentések az Indiától délre fekvő szigetországban, az egykori Ceylonban zajló polgárháborús jellegű öszecsapásokról, a tamil és szingaléz ellentétek kiéleződésének tragikus eseményeiről, illetve a két ország viszonyának romlásáról. Kisebbfajta vihart kavartak például egyes indiai halászhajók feltartóztatásáról, személyzetük megtámadásáról szóló hírek. (Az összefüggések megértéséhez tudni kell, hogy a Srí Lankán kisebbségben élő, autonómiáért harcoló tamil népesség etnikailag azonos eredetű az Indiában élő sok milliós tamil lakossággal.) Üj-Delhi a szigetországban uralkodó válság megoldását mindenesetre tárgyalások útján képzeli el, mint ahogy békés rendezést pártol másik szomszédjánál, a szintén ingatag belpolitikai helyzetű Bangladesben, áhol a katonai kormányzat választások kiírásával igyekszik elejét venni a közhangulat' további romlásának, ám az ellenzék vádjai szerint nem teremti meg egy valóban demokratikus voksolás alap- feltételeit sem. Párhuzamos útitervek Fontossága miatt feltétlenül külön kell tárgyalni India és a nagyhatalmak viszonyát, már csak azért is, mert Indira Gandhi halála után megszaporodtak a feltételezések, hogy (párhuzamosan a gazdasági elmaradottság leküzdését erőteljesebben szorgalmazó, a korszerű iparágak, technológiák fejlesztését pártoló Radzsiv. hatalomra kerülésével) esetleg sor kerülhet valamifajta „fordulatra” az Egyesült Államok irányába. Az új kormányfő eddigi megnyilatkozásai semmiképp nem támasztják alá ezt a találgatást. Annál több a jele, hogy az Üj-Delhit és Moszkvát öszekötő, hagyományosan jó viszony jelentőségét továbbra is elismerik. Nem tűnik perdöntő ellenérvnek az a terv sem, hogy (többek közt Fraciaországot, Algériát, Egyiptomot és Svájcot érintő körútja során) júniusban a miniszterelnök először Washingtont keresi fel. Ugyanis — mutattak rá többen az indiai fővárosban — egy szovjetunióbeli látogatás ugyanígy az idei tervek között szerepel. Végül néhány szót megérdemel a Kínával fenntartott viszony is, hiszen a két ország szintén szomszédos, és a hatvanas évek elején történt háborús cselekmények óta _ Pakisztánhoz hasonlóan — lezáratlan területi ellentétek árnyékolják be kapcsolataikat. Sor került mar kiterjedt kereskedelmi megállapodások megkötésére, a nagyobbsza- bású együttműködést mégis akadályozzák a megoldatlan határviták, amelyek ügyében az évek óta folyó tárgyalások dacára sem tudnak dűlőre jutni. S%EG0 GÁBOR (Következik: Üj-Delhi és Budapest.) A „hatok” Üj-Deihiben Kad/.siv Gandhi Nyikolaj Tyi honov szovjet miniszterelnökkel, aki Indira Gandhi temetésén vett részt az indiai fővárosban I .