Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. április 30. ( TOINA N _ S iMÉPÜJSÁG A knlenovenhárom esztendős Sztajcsev tábornok üdvözletét küldte magyar földre, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulója alkalmából. Az 1. Bolgár Hadsereg főparancsnokaiként vett részt hazánk felszabadításában, és négy évtized múltán is baráti szeretettel emlékezik a magyarokra. Bármerre jártunk Bulgáriában, tapasztaltuk, menynyire elevenen élnek az emberekben a szabadságért vívott harc emlékei. A bolgár nép nem nyugodott bele abba, hogy 1941. március elsején a kormány vezetője aláírta Bécsben a szerződést Builgária csatlakozásáról a háromhatalmi egyezményhez, amelyet 1940-ben kötött a három fasiszta állam, Németország, Olaszország és Japán agresszív blokkja. A német csapatok még aznap, tehát 1941. március elsején megszállták Bulgáriát. 1941. június 22-én pedig megtámadta a Szovjetuniót a német hadsereg. Az uralmon lévő bolgár kormány ezután még jobban fokozta a fasiszta terrort, de a párt félhívására megkezdődött a nép fegyveres ellenállása. A tanulatlan emberek ás megtalálták a módját an- nak, hogy ellenszegüljenek — idézték fel a negyven éve történteket a veteránok. Elmondták, hogy a németeknek nem volt nyugtuk ‘bolgár földön. Bár az ország urai a gazdasági erőforrásokat teljesen a német hadseregnek rendelték alá, a falusi lakosság elrejtette az élelmiszert, azzal, hogy a bolgár kenyér maradjon meg a bolgár népnek. Szilisztrá- ban például inkább megsemmisítették a tejet, minthogy a németeknek adják. A bölgár kommunista párt az illegalitás súlyos körülményei 'között is folytatta harcát az antifasiszta egységfront megalakításáért, Bulgária felszabadításáért. Megalakult a Hazafias Arcvonal, amelynek programja köré tömörültek a bolgár Balgária a gyízelem ítján A partizánok a győzte« népfelkelés élén Szófiában, 1944. szeptemberében Elkeseredett harc a rommá lőtt Drávaszabolcson társadalom legkülönbözőbb rétegei. Helyi szervezetei irányították az antifasiszta akciókat. A partizánmozgalom egyre nagyobb méreteket öltött, és a szétszórtan működő partizáncsoportok egységes népi felszabadító hadsereggé szerveződtek. Minden város és falu kegyelettől emlékezik azokra, akik fegyverrel küzdöttek, de bújtatóikra és segítőikre is. Tolbuihini (régen Dobrics városa volt) veteránok beszéltek tisztelettől egy asz- szonyról, aki 'három partizánt rejtegetett a házában. A rendőrség gyanút fogott, de a talpraesett asszony nem engedte be őket azzal a kijelentéssel, hogy egyedül van otthon, s ha a férje megtudja, hogy férfiakat engedett he a lakásba, elválik tőle. A rendőrök így az ajtóban tartóztatták le őt, de a partizánok megmenekültek. A hazafiak ezreit lőtték agyon ezekben az években mindén bírósági eljárást mellőzve, de ez sem tudta elrettenteni az embereket. Nők és férfiak vállvetve küzdöttek. Nemcsak a bújta- tóik és segítőtársak között voltak asszonyok, leányok, hanem a fegyverrel küzdő partizánok soraiban is ezerszám voltak nők. A legkegyetlenebb terror sem tudta megakadályozni a forradalmi helyzet érlelődé- sét. Várnában például hiába vélt erős a Gestapo, mégis felrobbantották a partizánok a vonatokat. Hiába fogták el Szilisztrában az ellenállási mozgalom vezetőit, a tömeg kiszabadította a börtönből a foglyokat. És 1944. szeptember 8-án Szi'IisZtránál átkeltek a Dunán a szovjet hadsereg csapatai. A lakosság felvonult a parton, transzparensein hívta át a felszabadítókat, biztosítva őket arról, hogy bolgár földön nem fogadja őket fegyveres ellenállás. A hivatalos bolgár kormány, amely forma szerint nem lépett be a Szovjetunió elleni háborúba, (a németek kiszolgálásával közvetetten persze részt vett benne), semmit nem tehetett a szovjet csapatok feltartóztatására. A fegyveres népfelkelés győzött, 1944. szeptember 9- én megnyílt az út Bulgária szocialista fejlődése előtt. A népi hatalom első dolga volt 'hadat üzenni Németországnak. összesen mintegy 400 ezer bolgár katona küzdött a szovjet hadsereg oldalán, a hitleri fasizmus teljes vereségéig. Bármerre jártunk Bulgáriában, a negyven esztendővel ezelőtti idők 'tanúi és résztvevői mindannyian tisztelettel emlékeztek meg a drávai küzdelmekről. Arról, hogy az 1. Bolgár Hadsereg, Sztojcsev tábornokkal az élen, a 3. Ukrán Front csapataival együttműködve miként vett részt a Dráva menti súlyos harcokban. 1945 januárjában léptek magyar földre, és a harcok veteránjai ma is nagy szeretettel emlékeznek arra, hogy a háború gyötörte 'magyar falvakban hogyan fogadta őket a lakosság. 1945. március 6-án kezdődött az elkeseredett harc, melynek során a németek bekerítették egy szovjet csapategységet. A szilisztrai ezred katonái szabadították ki őket, — s amint az egyik résztvevő elmondta. — a szovjet fegyvertársak baráti öleléssel köszönték meg a bajtársi segítséget. A német hadvezetés újabb és újabb erősítést küldött, hogy Drá- vtaszabalcsot megtartsa. A súlyos harcok során DráVasza- bolcs tizenhétszer cserélt gazdát, egyetlen ép ház sem maradt a környéken Végül is március 15-re sikerült kiverni a németeket. A drávai 'harcok közben a magyar lakosság és a bolgár katonák kölcsönös segítségnyújtásának, humanizmusának nagyszerű példái gyarapították a két nép több évszázados barátságát, internacionalista hagyományait. IMRE ERZSÉBET (Következik: A mai Bulgária) Ashabad A hegyek és a sivatagok városa Amantagan Begdzsanov, az ashabadi városi tanács vb-eln8ke, az APN tudósítójával folytatott beszélgetésében a tűr km én főváros múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. — A jelenlegi Ashabad, oázis-város a Kara-Kuim sivatag homokbuckái között. A nemzeti ornamentikával épült lakóházak és középületek hófehér sziluettjei valósággal elvesznek a zöldben. Sok a szökőkút és az önfcözőárok. A városi strandok és csónakházak a forró nyári napokon reggeltől estig tele vannak pihenő emberekkel. Még elképzelni is nehéz, hogy mindössze néhány évtizeddel ezelőtt a víz aranyat ért, a növények közül pedig ezen a vidéken a tevetövis és a sócserje volt csak látható. A város a kara-kumi csatorna idevezetése előtt állandóan szenvedett a szomjúságtól, a kimerítő hőségtől és a homokviharoktól, amelyek gyakran temették be a várost — igen nehéz volt az élet ezen a vidéken. Mindezt tetézi az, 'hogy AShabad elég erős földrengészónában fekszik. Sok ashabadi emlékezik 1948. Október 6. kora reggelére, amikor a szocialista építés éveiben átalakult és megfiatalodott városukat, szó szerint néhány másodperc alatt romba döntötte egy kilences erősségű földrengés. Csak a viszonylag új épületek nem dőltek ösz- sze, ám azok is teljes felújításra szorulták. — Ez azt jelenti, hogy a mai Ashabad gyakorlatilag új város? — Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy igen. Rögtön a földrengés után az egész ország az ashábadiak segítségére sietett. Repülőgépek és vonatok szállították az élelmet, a ruhaneműt, az építőanyagot és mindenféle berendezést. Meg kell jegyeznünk, hogy a háború után mindössze három évvel voltunk akkor, és a Szovjetunió európai részének több száz városa nem kevésbé volt tönkretéve, mint Ashabad. Ennek ellenére kapta ezt a hatalmas segítséget a türkmén főváros. — A város jelenlegi fejlődésére rányomják a bélyegüket a természeti csapások? — Bizonyos mértékben igen. Hiszen a földrengés utáni első hónapokban a lőhető leggyorsabban kellett fedelet biztosítani az emberek feje fölé. Ezért aztán a lakások többsége, ahogy mondani szokták, rohammunkával készült. De hát nem is lehetett másképpen, hiszen közeledett a tél. Es még a megsérült közművezetékeket — a fűtés-, a víz- és energiaellátási rendszereket is helyre kellett állítani. Az utóbbi években felszámoltuk az ideiglenes lakóhelyeket. Most realizáljuk azt az öt évre (1985—1990) tervezett komplex programot, amelynek során a lakás-, illetve a . közművesítési gondokra fordítunk nagy figyelmet. Elvileg mindenkinek van lakása, de ami a komfort színvonalát illetve, nos e tekintetben még nem felölnek meg a lakások a modern elvárásoknak. Ezért irányozza élő a már fentebb említeti program újabb másfél millió négyzetméter lakótér építését. — Egy város azonban nemcsak lakóházakból áll... — Miagától értetődik. Sok olyasmit is építünk, ami nélkül normális városi élet elképzelhetetlen. Tervezünk az elkövetkező évekre három új rendelőintézetet (napi 800 fős 'befogadóképességgel), egy korszerű baleseti kórházat és egy szülészetet. Tervben van továbbá óvodák, bölcsődék és iskolák létesítése. — Visszatérve a körzet sajátos természeti-klimatikus körülményeiről folytatott beszélgetésünkre, szeretném megkérdezni, hogy mi a helyzet jelenleg és perspektivikusan a vízzel? — Természetesen, nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé egy 300 ezres lélekszámú, sivatagban elterülő város ellátása ivóvízzel. AShaibadrtak azonban elegendő vize van. Ez vonatkozik az ivóvízre, a zöld övezetek öntözésére és az ipari oélokra szükséges víz- mennyiségre egyaránt. A csatornán kívül sok artézi kút is biztosítja számunkra a vizet. MARGARITA DMITRIJEVA Világgazdaság A szocialista országok négy évtizede A kelet-európai szocialista országok fejlődése hosszabb távon nem a szakadatlan sikerek láncolata, de nem is a legyőzhetetlen nehézségek sorozata. Csak kieegyensúlyo- zott mérlegkészítés teheti érthetővé a háborút követő évek korszakos gazdasági és társadalmi váltását, és a mai, történelmi fordulattal is felérő új fejlesztési korszaknak számos gondját. Rendkívül heterogén: fejlett és elmaradott, ipari és agrárjellegű, túlnyomórészt önmagát ellátni képes, és főként külső szállításoktól függő országok csoportja kezdett neki a háborút követő években a viharos gyorsaságú váltásnak. A szocialista gazdaság állami szektorát kiépítve új iparágak sorát hozták létra, a nehézipari központi fejlesztésekkel növelték az ipar súlyát, különösen a nehézipari ágazatokét, a . mezőgazdaság szocialista fejlődésére alapozva pedig lökést adtak az agrárszektor megújhodásának. Viharos fejlődés gondokkal Az elmúlt negyven évben a szocialista országokban az állóeszközök állománya ötszörösére növekedett, megduplázódott az ipari foglalkoztatottak száma, és még ennél is gyorsabban nőtt a szakképzett dolgozók létszáma. Csak kétszámjeggyel kifejezhető gyorsaságú fejlődésen ment keresztül egyes korszerű vegyipari, kohászati és gépipari ágazat az elmúlt negyven évben, és teremtette meg az életszínvonal fejlődésének anyagi alapját. A kelet-európai szocialista országokban 1938-hoz képest négyszeresére-ötszö- rösére nőtt a lakosság reál- jövedelme, és megsokszorozódtak a társadalmi juttatásokra fordított kiadások is. Létbiztonságot teremtettek az országok a teljes foglalkoztatással és a szocialista ellátási rendszer kiépítésével, annak fokozatos kiszélesítésével. Szubjektív hibákkal, torzulásokkal, de a gazdaságépítés kezdeti szakaszának történelmi körülményeivel — a katonai fölénnyel rendelkező nyugati országok fenyegetésével — egyaránt magyarázható, miért is szorult háttérbe ekkor a fejlesztés minőségi oldala. Az országok a szükséges védelmi képességet, a nemzeti jövedelem társadalmi osztályok, rétegek és termelőszektorok közti gyors átcsoportosítását, a társadalmi egyenlőség elvének érvényre juttatását a gazdasági döntések messzemenő köz- pontosításával valósították meg, kevés helyet hagytak a gazdaság „főszereplőinek”, az önálló döntéshozatalra^ a piacnak pedig a fogyasztói és a vevői értékítélet érvényesítésére. Ipar és kereskedelem önellátásra, úgynevezett autark fejlesztésre ösztönzött e gazdaságfejlesztési modell, nem segítette elő kellőképpen a nemzetközi munka- megosztásba való bekapcsolódás hatékony formáinak kialakítását —, sőt igénytelenségre kárhoztatott a termékek minőségével, a határidők betartásával kapcsolatban. A KGST tagországai közötti együttműködésben mindez abban jelentkezik, hogy késik a magasabb rendű integrációra való áttérés', a nemzetközi kereskedelemben pedig abban, hogy a szocialista országok messze nem töltik be azt a szerepet, amely politikai és gazdasági súlyuk alapján megilletné őket. A gazdasági fejlesztés irányainak nagyfokú egyezése miatt nagyjából hasonló a kisebb szocialista országok termelési és külkereskedelmi szerkezete — azonosak a hiánycikkek is — és ugyanúgy vetődik fel a dilemma: a keresett gyártmányokat melyik piacon, milyen árucikkek beszerzése ellenében szállítsák. Előtérben a minőség A hetvenes évektől megfogalmazódott középtávú és éves fejlesztési programok valamennyi országban már a minőségi fejlődés követelményeinek megfelelően készültek. Az NDK idei tervtörvénye például már az első mondataiban azt hangsúlyozta, hogy jelentős mértékben javítani kell az energia- és az anyaghasznositás hatékonyságát a termékek magasabb fokú feldolgozottságával, minőségének javítása révén. A ráfordítások, a költségek csökkentésének kell adnia az ipari termelés növekményének jelentős részét — írja a terv. Konkrét hatékonysági mutatók teljesítését írja elő már évek óta a csehszlovák népgazdasági terv is. A bolgár tervmutatók is számot vetnek az ex- tenzív források kimerülésével, és technikai lépéstartást, a technikai megújulást tekintik a fejlődés legfőbb eszközének. Az ipar átlagos bővülésén belül a csúcstechnológiának — például a számítógépes rendszerek fejlesztésének kell a felzárkózást biztosítania, de a hangsúlyt a kohászatban, a textiliparban, vagyis a hagyományos iparágaikban is a keresettebb, ugyanakkor olcsóbban előállítható termékek előállítására helyezik. Az új fejlesztési súlypontokat érzékelteti, hogy valamennyi ország olyan szelektív fejlesztési célokat jelöl ki, amelyben a termelés bővülését attól elmaradó ütemben kíséri az anyag- és energiafogyasztás növekedése. Intenzív szakasz A szocialista országok a terv és a piaci eszközök országonként eltérő kombinációjával igyekeznek úrrá lenni a pazarláson, gátat vetni a befejezetlen beruházások állománya növekedésének, és felszámolni a kínálattól eltérő áruválasztékot. A gazdaság alkalmazkodási folyamatának gyorsulását remélik a Szovjetunióban attól a vállalati kísérlettől, amely szélesebb döntési jogokkal ruházta föl a vállalatvezetést, és amelyet siker esetén szélesebb körben elterjesztenek. Valamennyi ország igyekszik közelebb hozni a termelőt a piachoa, ezért növelik a tervszámok között a ráfordítási, hatékonysági mutatók szerepét, még 'ha nem is helyettesítik a tervutasítást a vállalatok közvetlen irányításával. A KGST legutóbbi csúcstalálkozóján is hangsúlyt kapott az áru- és pénzmechanizmus integrációs szintű fejlesztésének fontossága, és konkrét döntések is születtek a hatékonyabb energetikai és agrárgazdasági együttműködésről, a vállalatok közvetlen részvételéről az országok közötti kapcsolatokban. Marton János
