Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április 27. ( TOLNA ' _ irsflÉPÜJSÁG 7 P iackutatás, szerkezetváltoztatás Megalapozott szerződések, biztos jövő A közelmúltban —, mint arról rövid tudósításban beszámoltunk —, tartotta meg a Tolna megyei KISZÖV küldöttközgyűlését, amelyre Fodor Tibor elnök készített előterjesztést „Tájékoztató az ipari szövetkezetek 1984. évi gazdálkodásáról és a szövetkezetek 1985. évi terveiről”. Két idézet az előterjesztésből: „Az 1984. éves eredmények értékelése során megállapítható, hogy szövetkezeteink gazdasági fejlődése lelassult. Az elért eredmények — a szövetkezetek jelentős erőfeszítései ellenére — több tekintetben nem érték el az irányelvekben és a szövetkezetek terveiben előirányzott feladatokat. „ ... A TA-LUX Villamosipari Szövetkezetnél a termelés csökkenését a termékváltás idézte elő.” A TA-LUX-nál arról van ugyanis szó, hogy a fénycsöves lámpatestek iránt csökkent a kereslet, új termékként radiátor gyártását kezdték meg, de a műszaki és anyagellátási problémák miatt a folyamatos termelés elhúzódott. Az előterjesztésből vett információk alapján kerestük fel Kalmár Istvánt a TA-LUX Villamosipari Szövetkezet elnökét, hogy az elmúlt évek eredményeiről és az 1985. évi tervekről kérdezzük. Milyen fontosabb változtatásokat hajtottak végre a termékszerkezetben, és miért volt erre szükség? — Talán ott kezdeném, hogy korábban volt faipari részlegünk, azt megszüntettük, autószervizünket most gebines rendszerben üzemeltetjük, a hozzá tartozó raktárkészletet a szerviznél működő autósboltunk is felhasználja. A bolt éves forgalma 5 millió forint. Megemlíteném még, hogy van egy erősáramú szakboltunk is, áruválasztéka igen jó, ezt az évi 20 millió forintos bevétele is igazolja. A villamos szerelvények gyártásával hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni, és egyre meghatározóbb lett munkánkban. Például a 200 milliós tervből 120 millió forintot a szerelvények értékesítéséből realizáltunk. A gazdaságban végbement változások azonban bennünket sem kerültek el. — Mire gondol? — A nagyberuházások, és egyáltalán a beruházások csökkentésével számolnunk kellett azzal, hogy csökkenni fog a kereslet villamosipari termékeink iránt. Arra azonban nem gondoltunk, hogy ilyen „megdöbbentő” arányú lesz a csökkenés, mint amit tapasztaltunk. — Hogyan tudná ezt érzékeltetni ? — Egyszerűen úgy, hogy 1984 év első negyedévében a tervhez képest 3,5 millió forintos lemaradásunk volt. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy erre az időszakra készültünk el a lámpagyártáshoz szükséges festőműhely kialakításával. — Milyen szempontokat vettek figyelembe a kialakult helyzet megoldásához? — Először is erőteljes piac- feltárást végeztünk, és ennek eredményeként számottevő megrendelést kaptunk Csehszlovákiából, egy kisebbet a Német Szövetségi Köztársaságból, elektromos termékeinkre. Továbbá olyan hiánycikket kerestünk a piacon, aminek gyártásához viszonylag nem nagy ráfordítással, rövid idő alatt hozzáfoghatunk. Így esett a választás a radiátorra, és nagy erőfeszítésekkel kifejlesztettük a RADI- LUX nevű radiátort, melyet az 1984. évi Tavaszi BNV-in be is mutattunk a kereskedelemnek. — Az eredményről a saját lapunkból értesültem: olyan sok megrendelő jelentkezett, hogy nem tudták kielégíteni az igényeket. Mit jelentett ez gazdálkodásukban ? — A megrendelések kedvező alakulása következtében a félévi tervünket már 2,5 millió forinttal túlteljesítettük, és év végén 16,5 milliós nyereséget értünk el. — Mit hozott az 1985-ös év az Önök számára? — Most, miután szinte valamennyi jelentős szerződésünket megkötöttük, azt Kosdi Sándor vízfüggö- nyös festőfülkében dolgozik mondhatom — ha nehézségek nem jelentkeznek — nyugodtak lehetünk, mert munkánk van bőségesen. Egy kicsit a bőség zavarával is bajlódunk. — Honnan kaptak megrendeléseket? — Az elmúlt évi csehszlovákiai rendelést közel négyszeresére emelték, ez mintegy 200 000 világítótestet jelent. Kedvező, hogy a hazai piac is élénkülést mutat. Az elmúlt évben radiátorból 10 millió forint volt a bevételünk, ez évre ennek hatszorosát tervezzük. — A radiátorból jobb lesz az ellátás megyénkben, vagy Tamásiban ? — Remélem igen. A KOP- KA ÁFÉSZ-szel kötött megállapodás alapján májustól Tamásiban a Dózsa György utcában radiátorboltot nyitunk. Egyelőre előjegyzés szerint biztosítjuk a kívánt árut, de később megfelelő tartalék képzésével azonnal is lehet vásárolni. Itt jegyezném meg, hogy az iregszem- csei Egyetértés Termelőszövetkezettel szerződést írtunk alá. A termelőszövetkezet melléküzemágat létesít és kooperációban bekapcsolódik a radiátorgyártásba. — Végezetül árulja el hogyan sikerült ezt a gyors termékváltást végrehajtani ? — Szakembereink jelentős részét mi képeztük ki. Jelenleg 30-an tanulnak valamilyen közép- vagy felsőoktatási intézményben. Ipari tanulóink saját tanműhelyünkben készülnek fel. Az igényes munkához felkészült, megbízható, vállalkozó kedvű szakmunkások kelleneks nélkülük, hiába jó az elképzelés nem tudunk előbbre jutni. Szarvas Antal A figyelemfelkeltés nem ráadás A reklám sohasem másodrangú Kevés vásárló ismeri ezeket az ízléses, gyártmányismertető kiadványokat Volt idő, amikor a kereskedelmi kultúra sáncain kívülre rekedt a reklám. Patthelyzetét akkortájt többen is magyarázták. A többféle vélekedés egy ponton találkozott: a kevés és nagy tömegben uniformizált választékot igazából nem segíthette a reklám. Ma mindezeket — szerencsére — már nem mondhatjuk el. Boltjaink árukészlete és választéka viszonylag gazdag, továbbá egy-egy piacra kerülő új termék sem lehet meg reklám nélkül. A reklámtevékenység eszköztára az eltelt évtizedek alatt kiteljesedett. Mi, a hétköznapi vásárlók áltálában a hagyományos eszközöket látjuk, a nagy vásárokra járóknak volt már szerencséjük a legújabbal, a videóval is találkoz- niök. ök ehelyett most arról tudnának beszélni, hogy hatott-e rájuk a olipp-látvány. Mi pedig arról, hogy egy áruházban kinyittatta-e velünk pénztárcánkat egy jól megkomponált tabló, reklámszlogen, szókép, reklámvers. A reklám velünk él. Több- kevesebb sikerrel megpróbál hatni ránk. írásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kereskedelmi-gazdasági élet más és más területért dolgozó munkahelyek mennyire veszik komolyan a reklám erejét. Mire költik a minden évben esedékes reklámalapjukat, valamint látják-e eredményét ennek a munkának ... Csak közvetve... Hegedűs József, a Szek- szárd-Sárköz és Vidéke Afész reklám-propaganda vezetője — ha jól látom, — emblémával jelzett felírótömbre jegyzi a telefonüzeneteket. Ez is egyfajta reklám — vagy célhordozó —, amellyel az üzletek, esetünkben egy vendéglátóhely, inkább így: borozó — ismét látni kívánja egyszer már betért vendégeit. Beszélgetőtársunk, egyúttal a Magyar Reklámszövetség Tolna megyei Szervezetének titkára is. Így a későbbiekben e társadalmi funkciójából adódóan is vártunk feleleteket kérdéseinkre. — Biztosan tudja — mondja Hegedűs József —, hogy a kereskedelmi egységek a reklámköltségeket saját maguk állapítják meg. Természetesen minden cégnél, vállalatnál vagy áfésznél az a reklámköltség nyilvánvalóan a szerencsés, amelyik a kereskedelmi tevékenységet szolgálja és növeli. Tudom. Továbbá azt is, hogy reklámaiappal leginkább azok a szövetkezetek, vállalatok élnek, akik áruforgalmat bonyolítanak le. Vagy termelnek, vagy viszonteladóként működnek közre. S ha már itt tartunk, még néhány információ. A reklámalap felhasználása, illetve képzése is az árutermelőéhez igazodik. Kisebb szövetkezetek kicsit áldoznak rá, nagyobbak természetszerűleg nagyot. Megyénkben a forgalomhoz mérten a következő áfészek reklámköltség- felhasználása méltányolandó: a niagydorogié, a paksié, a tamásié, a bonyhádié, valamint a Szekszárd-Sárköz és Vidékéé. — Maradjunk a magukénál — indítványozom Hegedűs Józsefnek. — A Szekszárd- Sárköz és Vidéke Afész mennyit költ reklámra? — Az összes reklámköltség egy évre, vagy reklámalap — feleli a réklám-propaganda- vezető —, egymiliiónégyszáz- ezer forint. A területi boltjaink kis költséget visznek el ebből. Ott zömmel csak a kinalkatrendeZési költségek vannak. — Marad tehát megyénk Skálája? — Pontosan — feleli. — A szekszárdi Skála Áruház éves reklámköltsége 1 millió 90 ezer forintot tesz ki. Az eredeti költségből legutóbb 196 ezer forint réklámhozzájáru- lást fizettünk ki a Skála- Coopma'k a tömegkommunikációs reklámokhoz való hozzájárulásért. Itt most időzzünk el kissé, ön, kedves olvasó, nyilvánvalóan kevésbé tudja, hogy milyen munkákat, rovatokat takar a reklámköltség-megnevezés. Megpróbálom elmondani: feliratokat, szezoncélzó kirakat anyagköltségeit, a divatbemutatók rendezési, fellépti és terembérleti díjait, továbbá apróbb, úgynevezett szórótárgyakat, ezenfelül pedig többféle sajtóhirdetést. A reklám, amellett, hogy vizuális látványt is közvetít, viszonylag ellenőrizhető kell, hogy legyen. Ezt pedig az üzlet gazdasági zárásaként lehetne megállapítani. A feltételes mód ide írása nem erőltetett. Ugyanis a figyelem- felkeltés hordozójának közvetlen eredményessége nem mutatható ki. Egyszerire különösen nem. Ha valáki arra próbálna vállalkozni, hogy felmérje, hogy egy áruház, esetünkben a szekszárdi Skála összforgalmát mennyire „dobta meg” a reklám, nagyon nagy fába vágná fejszéjét. A reklám hatása csak közvetve érvényesül. Azt pedig, hogy ön elolvasott egy reklámszlogent és megmarad emlékezetében a felkínált cikk, majd ezek után azt meg is vásárolta, ugye ezt nem kérdezte meg senki. A csomagolási reklámízlés — formálás már más tészta. Ha nekem tetszik egy előre beharangozott árucikk külcsinje, és pénzem is van rá, akkor — lehet, hogy nincs igazam —, az ismeretlen, de feidicsért árut a szép csomagolás veteti meg velem. Mert meggyőz, mert hatásos. — Melyek a leghatásosabb reklámakciók? — kérdezem. — A hagyományos infor- máoiközlések mellett — folytatja Hegedűs József — azok a rendezvények, ahol be tudjuk vonni a rendezvénybe közreműködőként az embereket. Legyen az egy kempingcikk-vásár, vagy divat- bemutató. Amikor pedig egy új terméket még meg is tudjuk kóstoltatni leendő vásárlóinkkal, — mondjuk egy új üdítőitalt —, az már fél siker. Igen, mert az első ízlelést követő információ tovább megy. Ez pedig növeli a vásárlók számát. Továbbá az áruház bevételét, és kis idő eltelte után az árucikk nevét. Márkanevet keresünk magunknak A Szekszárdi Szabó Szövetkezet konfekciós cikkeit fölösleges nagyon dicsérni. A világ sók tájára bedolgozó szekszárdi szövetkezet színvonalas termékeket gyárt. Helyszűke hiányában nem írom most le, hogy hová és milyen felsőruházati termékék hagyják el a szekszárdi valamint a tolnai üzem munkatermeit. A mellékletként látható kép magáért beszél. Körösi Miklós, a szövetkezet fiatal, két nyelven beszélő és tárgyaló marketingfelelőse, a maga nevében kevésnek tartja munkahelyének reklámtevékenységét. — Hói tud legnagyobb eredményt elérni egy ipari szövetkezet? — kérdezem tőle a hideg-hűvös tárgyalóteremben. — A legtöbbet a Budapesti Nemzetközi Vásáron — feleli, — majd a különböző divatbemutatókon. A marketing-szakemberrel .később egyet kell értenem. Hazánkban a reklám szerepe még mindig másodlagos. Míg a ^nyugati féltekén” egy-egy új Cikk betörésére a termelési és értékesítési költség 10—20 százalékát fordítják, addig nálunk, a szövetkezetben ez a szám 2—3—5 százalékos. Ez nagyon kevés. Amolyan járulékos költség. Az árucikk megjelenése, egy viszonylagos árubőséggel rendelkező országban még kevés. Kell hozzá az okosan megtervezett, kigondolt, és a vevőt lehengerlő akció. A Szekszárdi Szabó Szövetkezetben sincs így. Ebbéli kijelentésemmel nem őket bántom. — Legtöbb a hírnévtől függ — mondom Körösi Miklósnak. — Az pedig nem lesz önmagától — válaszól. — Jó piaci partnereink vannak. A külföldi bérmunka reklámát állják a franciák, az amerikaiak. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet hírnevét fellendíti, hogy nagyon neves nyugati cégeknek termelünk. — Ha jól tudom, a megkomponált fazonok azért a hazai piacra is kerülnek? — összességében nem sok, de igen. Itt van nagy tennivalónk. Egyértelmű és csak ránk jellemző nevet kell találnunk. Most ennek az ideje van. A belső munkahelyi fórumok ennek a pályázatát írták ki. Sok jó ötlet érkezett, de ennek végeredménye egyelőre még titkos. Ismeri ugye az S-modellt... — Látom is mindjárt magam előtt a sötétlila színt. — Mi is valamilyen ilyen totális elfogadtatásra gondolunk . A név vázlata már megvan, és igyekszünk ezt a mai magyar reklámban kissé még szokatlan eszközhordozóval is tudatosítani. Video- műsort készítünk nevünkkel és termékválasztékunkkal. Ennek több előnye van. Fővárosi diszkókban is lelehet a műsort vetíteni, akkor pedig. amikor a piaci tárgyalásra vezetőink kiutaznak valamilyen országba, levetíthető, sugározható, visszajátszható. Körösi Miklós alig néhány hónapja tolmács és reklám- szakember egy személyben. Lázasan beszél, érvel. Az előrejutást akarja, örültem, hogy beszéltem vele, mert a marketing-reklámban a gazdasági eredményesség sok ilyenfajta emberen múlik. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
