Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április ?7. /tolna'N A 1RÉPÜJSÁG A tanácsi gazdálkodás növekvő önállósága Az országgyűlés tavaszi ülésszakián módosították a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a tanácsokról szóló törvényeket. Ezzel megnyílt az út a tanácsi gazdálkodás és gazdaságirányítás — elvekben már korábban megfogalmazott — 1986doan kezdődő korszerűsítése előtt. A helyi tanácsok önállósága elsősorban a kiadások feletti rendelkezésben nő. Megszűnik a felhasználási kötöttségek nagy része, például a lakás és a kórház célcsoport, az út-ihídfenntar- tási előirányzat, és igazgatási béralap előírása. Negyven százalék Egységes tanácsi pénzalap keletkezik, amelynek fel- használásáról, a működtetési, a felújítási és fejlesztési feladatok arányáról a tanácsok középtávú és éves terveikben, illetve költségvetésükben döntenek. A helyi önállóságot növeli, hogy a gazdálkodás alapvető feltételeit már a középtávú tervezés koncepcionális szakaszában megismerhetik. Gazdálkodásukat erősíti, hogy az állam támogatással, és a bevételek szabályozásával biztonságosabban gondoskodik meglévő intézményeik fejlesztési eszközeiről. A jövőben a népgazdasági tervben számított fejlesztési lehetőség — országos átlagban — mintegy 40 százaléka állandó népességük arányában a helyi tanácsokat illeti meg. A fejlesztésekhez szükséges eszközök további 25— 30 százalékát a megyei tanácsok céltámogatása adja. A megyei tanácsok tervezési tartalékot képeznek, amelynek célja, hogy a nép- gazdasági tervben feltételezettnél kedvezőtlenebb körülmények között se szenvedjenek csorbát a helyi, testületi döntések. Éppen ez növeli a helyi tanácsok felelősségét; a lakosság, a társadalmi és érdekképviseleti szervek szerepét a döntések előkészítésében, a tervek kidolgozásában és megvalósításában. A megyei tanácsok feladata egyrészt a területfejlesztési politika meghatározása, másrészt a népgazdasági tervekben és az állami költség- vetésben meghatározott célók és prioritások érvényesítése. Irányító tevékenységüket nem a helyi tanácsi feladatok közvetlen kijelölésével, hanem közgazdasági módszerekkel látják el. Bevételi források Továbbra is a megyei tanácsok feladata a működés eltérő feltételeinek közelítését, a szakmai programok megvalósítását, továbbá a felújítási elmaradások behozását szolgáló eszközeiknek a helyi tanácsok közötti elosztása. Üj feladatuk, hogy a középtávú népgazdasági tervben egységesen meghatározott fejlesztési lehetőséget (fejkvótát) hosszú távú megyei településfejlesztési tervük figyelembevételével differenciálják. A jövőben a tanácsok három bevételi kategóriával számolhatnak: a szabályozott, illetve az egyéb forrásokkal, valamint az állami támogatással. A szabályozott források a költségvetési szervek működési bevételéből, a lakossági adókból, a föld- és béradóból, továbbá a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásaiból táplálkoznak. Az egyéb (érdekeltségi) bevételek mértéke a tanácsok tevékenységétől, a lakossági és a gazdálkodó szervek magatartásától függ. E tételt gazdagítja például a gyógy- és üdülőhelyi díj, a településfejlesztésli, az ütés közműfejlesztési hozzájárulás, a telek tulajdonoscseréjéből származó, a lakásépítéssel és -juttatással kapcsolatos bevétel, a bankhitel, a kötvénykibocsátás. Fokozatos áttérés A korszerűsített tanácsi gazdaságirányításra való áttérés fokozatosan történik. A korszerűsített rendszer 1986. január 1-ével bevezethető, egyes elemei azonban csak fokozatosan teljesedhetnek ki. A VII. ötéves tervidőszakra vonatkozó népgazdasági tervezőmunka a koncepciók szakaszában tart. Még nincs véglegesen kimunkálva a nemzeti jövedelem, a belső felhasználás, a fogyasztás- felhasználás aránya, a közkiadások lehetséges növekedési üteme. Bizonyosnak látszik azortban, hogy az 1986—90-es évek első szakaszában a tanácsok fejlesztési lehetőslégei az idei szint körül alakulnak, az anyagi fejlesztési lehetőségek bővülésére csak a tervidőszak második szakaszában látszik lehetőség. A helyi tanácsoknak lehetőségük lesz a korszerűsített gazdaságirányítási rendszer gyakorlására alaposan felkészülni. Biztató, hogy a VII. ötéves központi és tanácsi tervezés már az új rendszer szabályai szerint folyik. Kulcskérdés, hogy a pénzügyi átmenet miatt sehol sem kerül sor folyamatban lévő tanácsi beruházás leállítására, vagy lassítására. GRENITZER RÓBERT Dohánytermelő mintagazdaság Faddon Évről évre csökken azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeiknek a száma, amelyek dohányt termelnek. Az ók nem az alacsony jövedelmezőségben keresendő, inkább abban, hogy a dohány- termesztés munkaigényes, és ez az igény akkor jelentkezik, áréikor más növényeknél is munkacsúcs van. Öt—tíz hektárra viszont nem kifizetődő a gépesítés. Ez a helyzet a Dohányfermentáló Vállalat nagydorogi beváltójának faddi telepén is. A kistermelők, háztáji gazdaságok — pár száz négyzetméteren — termesztenek kerti dohányt, amiit szárítva hoznak be a beváltóba. A Virginia dohányból — amelyből a vállalat jelentős meny- nyiséget exportál, és amit zöld állapotban szállítottak be a Jelepre és itt osztályozták, szárították — egyre kevesebbet tudnak termeltetni. Ezért született meg a vállalatnál az elhatározás: magúk fogják nemcsak feldolgozni, hanem termelni is a Virginiát. Kísérletképpen Faddon kezdték meg a termelést, itt hozták létre — a Gyomtalanítás gázégős perzselővei termelőszövetkezettől bérelt ötven hektáron — a minta- gazdaságot. Az irányításra hozzáértő kertész szakembert alkalmaztak, a munkacsúcsok idején pedig az üzem ötven dolgozója „vonul ki” a dohányföldre — ilyenkor nyugodtan lehet szüneteltetni az üzemi belső munkákat. — Beszerezték a gépeket: MTZ- traktort pótkocsival, lajtos- kocsival, valamint a bolgár gyártmányú „Trákia” dohányművelő gépsort, amellyel az ültetéstől a szedésig minden munkát el lehet végezni és ötven hektáron már kifizetődő a használata. A faddi tapasztalatok felhasználásával szándékozik a vállalat más üzemeinél is bevezetni a Virginia dohány termelését. J. J. Palántavetéshez terítik el a trágyát A bolgár dohányművelő gépsor az első és egyedüli az országban — erőgépe, ^ szabályozható magasságú traktor _________________________________,________________________________________________________________________________________ \ H ÍRRŐL Nem emlékezem, hogy mikor próbált meg bennünket utoljára ilyen nagyon az időjárás, mint az idén, s a mofst záruló 17. héten, amikor a rádió csütörtök reggeli híradásából megtudhattuk, hogy Miskolcon havas eső esik. Hát kérem, ezt mindennék nevezhetjük, csak az évszaknak megfelelőnek nem, hiszen ez a most véget érő április bolondabb naponta ránk zúduló> meglepetéseivel, mint a sokévi átlag. Jócskán foglalkoztat bennünket, akik tudjuk, hogy a visszatéliesedő napokat követhetik a májusi fagyok is. Pedig ha valami, akkor az aztán igazán nem hiányzik nekünk. Van gondunk így is elegendő a mezőgazdaság nagy és kicsiny üzemeiben és naigyon ránk férne már, hogy legnagyobb műhelycsarnokunkban, a szeszélyes égbolttal födött földeken munkánkkal behozzuk azt a késést, amit 1984 tele, 1985 téllel hosszan viaskodó tavasza okozóit és okoz. Kukoricavetéshez fejtrágyáznak a várdombi téeszben Számadás, párbeszéd Két nappal az országgyűlés tavaszi, egyben aikluszáró ülése után megkezdődtek megyénkben is azok a jelölőgyűlések, melyek dolga eldönteni, hogy kilenc választó- kerületünk lakói választópolgárokként kiket tisztelnék meg bizalmukkal, kik azok, akik eddig végzett munkájukkal, magatartásukkal, a közösségért érzett felelősségükkel, tenni akarásukkal szereztek a jelölésiben is megnyilvánuló közmegbecsülést. Ha ezekben a napokban az érdeklődés teljesen az országgyűlési képviselői jelölőgyűlésekre irányult, magától értetődő. Az úgyszintén, hogy a megye választókerületeiben majd mindenütt ünnepélyessé, emlékezetessé igyekeztek tenni a képviselői jelölőlgyűléseket a tanulófiatalok, ifjú- kommunisták. Jó dolog ez, biztató is a jövőre nézve, hogy nemcsak a felnőttek — a választók és választhatók — vesznek részt a választások előkészületeiben, hanem azok is, alkik talán hamarabb válnak választókká és választhatókká, mint azt gondolnák. Itt jegyzem meg, hogy bármily mostoha is változékonyságával 1985 tavasza, népünk életének mégis ez lesz az egyik leggazdagabb időszaka ünnepi és hétköznapi számadásaival. Mert az folyik, számadás, amit a párt XIII. kongresszusa kezdett, s amit a felszabadulás 40. évfordulójára emlékeztetve, emlékezve folytattunk. Az egész, a nagy haza, s benne a kisebb haza dolgairól beszélünk már jó ideje és a tanácstagi, országgyűlési képviselői jelölőgyűlések aktivitása azt bizonyítja, hogy az országos és helyi párbeszéd témája egyaránt az, hogy honnan, hová küzdöttük magunkat, md a teendő annak érdekében, hogy a közös munka eredményei felett érzett jogos örömet és méltó büszkeségeit mind kevesebb gond felhőzze. Most a választók mondják, mit kívánnak jövendő tanácstagjaiktól és országgyűlési képviselőiktől, de arról is beszélnek, hogy ők maguk mit vállalnak a Hazafias Népfront választási programjából megvalósítani. Ha tóhát a krónikás itt emelkedett hangokat üt meg, ezért van. Azt a köz- megegyezést ünnepli kissé hevesebben dobogó szívvel, ami népünk boldogulásának záloga volt eddig is és a jelek szerint sokkal inkább az lesz a jövőben. A dunaföldvári képviselői jelölőgyűlésen Nagyné dr. Szőke Klára tesz javaslatot Miből, hogyan? Kit ne foglalkoztatna ez a kérdés napjainkban is? Azt hiszem, alig van, aki ne tűnődne a válaszon, miután nem elég megélni az élet eseményeit, a szív és ész együttesére — meggondolásra — is szükségünk van a teljes átéléshez. A dolgok értékének biztos felismeréséhez. Volt ilyen esemény e héten a jelolőgyűléseken kívül is? Bizony volt és nem kevés. Ha itt most csak címszavakat idézek, talán nem veszik zoikon. Tulajdonképpen dicséretként készülök elmondani, hogy erősödik szűkebb hazánkban is az a közösségi szellem, ami nélküli nleim tekinthető emberszabásúnak a lét. Hozzánk méltónak semmiképpen. Ugye nem kerülte el figyelmüket a családok vasárnapjairól szóló riportfüzér? Az van ebben íratlanul is leírva, hogy tulajdonképpen szívesen segítünk, adjuk a munkánkat ott és oda, ahol és amikor arra szükség van. Továbbá, hogy az életnívó tartásáért folyó hajtásban lassan-lassan kialakul képességünk is — ami egyedül garantálja fizikai és szellemi erőnk visszapótlását — a pihenésre. Parkerdők, csónakázó- és pihenqtavak „születtek” az állami és társadalmi erő összefogásából az elmúlt kát évtizedben itt a megyében és az üdülőtelepek mellé. S ne firtassuk itt, hogy százszázalékos hasznosításuk ezeknek a közérzetjavító, embert szolgáló létesítményeknek miiért halad olyan lassan. Halad. Még azok körében is, akik néhány éve úgy ére2íbék, hogy elszalad a ház és tájéka, ha nem strázsálják megállás, pihenés nélkül. Nemcsak a szőlő! A tüske nyoma ma is sajog, pedig le se merem írni, miikor és ki mondta, hogy a Tolna megyei, főként szekszárdi embert nem érdekli más, csak a szőlészet, vadászat, halászat, ne ugráljak hát, mert akármit firkálok az újságban, „ez van, ezt kell szeretni”. Mostanában sokszor volt módom örülni annak, hogy a dühös kioktatás lepergett rólalm. Hogy a szellem, a kultúra műhelyei egyre-másra megtermik azokat az értékeiket, amelyekkel Tolna megye (a nemrég még csak mezőgazdaságiként emlegetett második legkisebb) megmutathatja magát országnak-világnak. Országnak, mint az a versmondónk, aki aranydiplomát hozott haza Salgótarjánból a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyéről, vagy a miadrigáikórus, mely a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában szerepelt abban a műsorban, melyet felszabadulásunk 40. évfordulóját köszöntendő rendeztek. Jazz big bandünk Székesfehérvárott volt egy parádés találkozó sikeres résztvevője. A világnak „köszönt” a szekszárdi Bartina táncegyüttes, mely Karl-Marx-Stadtban járt vendégszerepelni ugyancsak felszabadulásunk 40. évfordulója kapcsán. Szóval, régóta már nemcsak a megye mezőgazdasága, ipara fémjelez minket, hanem az a kultúra is, amihez a felszabadulás nyitotta meg az utat. Házak, szépek Két éve él az a pályázat, aminek nem titkolt célja követőket keresni tervezők és építtetők körében azért, hogy kisebb és nagyoibb településeinken egyaránt mind több, szebb lakóház épüljön — gazdaságosan. Tetszésem az idén egyértelműen azé a Nagykónyiban felépített házé, aminek ez a jelzője: háromgenrációs. A családi kötelékek lazulását, elrongyolódását okkal paniaszló és sínylő napjainkban az, hogy kezdenek épülni ilyen csodás előnevű hajlékok is, ugye nemcsak bennem kelt szép reményeket? Lehet, hogy megkopik idővel az önállóságra való törekvés varázsa és gyermekek, szülők, nagyszülők egy födél alá húzódva élik az együvé tartozástól is tartalmas — szép életüket? De gyönyörű lehetőség ez! Igen, gyönyörű, mint minden, ami teljesség, ami boldogíthatja az embert. Kínálat, kereslet nélkül Másfajta boldogulás lehetőségével kínálta meg — szolgáltatókkal szövetkezve — a Bonyhádi Városi Tanács a város lakóit. Nem a szövetkezők hibája, hogy az együttműködés előnyeit azok, akikért megteremtették, ez idő szerint nem túl sokan használják ki. Pedig ragyogó lehetőség egy hivatalban elintézni mindazt, ami miatt különben öt hivatalba kellene elzarándokolni és munkaidőben, szabadság terhére. Vagy ... élve azzal, hogy nem mindenütt csináltak még ügyet a munkaidő kötelező védelméből. Vajon mikor tudunk már e téren rendet teremteni? Közérdekű tennivaló ám ez is a javából és ezért érdemes eltűnődni felette! LÁSZLÓ IBOLYA
