Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
1985. április 26. NÉPÚJSÁG 3 Éljen és virágozzék 40 éve szabad hazánk! Tanácsülés Dom bóvá ron bűző lakásépítésekhez megAparhanti beszélgetések (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szerdán délután tartotta meg második negyedévi ülését Dombóvár Város Tanácsa. Az ülés elején Vidóczy László tanácselnök a Tóina Megyei Tanács V. B. által alapított „Társadalmi Munkáért” oklevelet, jelvényt és pénzjutalmat adott át Kapós- völgyi Ottmárnak, a Bíkali Állami Gazdaság műszáki vezétőjénék és Topa Imrének, az Unió Ipari Szövetkezet elnökhelyettesének. Eat követően a tanácselnök számot adott a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról, valamint az előző tanácsülésen elhangzott inlterpellációs kérdésekre adott válaszokról. A városi tanács 1981-ben hagyta jóvá a város általános rendezési tervét. A városfejlesztési bizottság — a tanácsülés élé terjesztett — jelentésében most kiemelte, hogy a terv rugalmasságával nincs összhangban az anyagi lehetőség. Ezért szükséges az egyes programok felülvizsgálata, újbólii rangsorolása. Helyesnek és hasznosnak bizonyult az a koncepció, miszerint a városközponban lévő egyes üzemek kitelepítését szorgalmazta (pl. Kipszer, Dombcalor). Ezzel nemcsak a városkép javult, de a környezetvédelem, a lakosSzabályos katonai behívót kapott szerdán huszonnégy úttörő, PáLfától Tévéiig, különböző iskoláikban. A behívó lényegében az útörőgár- dában végzett jó munka jutalma volt. Délután négy órára kellett beérkezniük a Budai Nagy Antal laktanyába, ahol úgy fogadták őket, mint az igazi újoncokat. Orvosi vizsgálat, beöltözés az egyenruhába. Az előrelátó szervezés arról is gondoskodott, hogy á legkisebb termetű gyerekek is megfelelő méretű egyenruhát, surranót kaptak. Először is megismerkedtek a legalapvetőbb szabályokkal, a körletrenddel — mert csütörtökön reggel, mint az igazi újoncoknak, nekik kellett előírásosan rendbe rakni az ágyat, kitakarítani a hálótermet, ébresztő után. A kiképzés, a legjobb tisztesek irányításával, a katonai napirend szerint folyt. Politikai oktatás után alaki foglalkozás következett. Aztán elérkezett a kiképzés legizgalmasabb része: fegyvert kaptak, azzal is gyakorolták az alaki fogásokat. Ebéd után az alakulatnál rendszeresített harci technifelelő mennyiségű telek állt rendelkezésre, és nem okozott gondot a magánerős építkezések növekedése sem. A gunarasi üdülőterület kezdeti zsúfolt beépítését felváltotta az üdülésre alkalmasabb telekkiosztás. A fürdő területe távlatokban is biztosítja a tervszerű fejlesztést. Célszerű lenne azonban felülvizsgálni az egyes játszóterek, parkok patronálási rendszerét. Ezen a tanácsülésen tárgyalták meg a városi tanács 1984. évi működési költség- vetés és fejlesztési alap tervének teljesítéséről készített beszámolót is. A tanács két tanácsrendeletét is alkotott. Az egyik a lakóbizottságok választását és működését szabályozza, a másik a város általános rendezési tervéhez tartozó városrendezési és szabályozási előírásokat tartalmazza. A napirendi pontok megtárgyalása után Cserép Imre, az MSZMP városi bizottságának első titkára értékélte a városi tanács elmúlt ciklusban végzett tevékenységét, elismeréssel nyilatkozott a tanácstagok munkájáról és meleg szavakkal köszönte meg ötéves közéleti tevékenységüket. MAGYARSZÉKI ENDRE kát felvonultató kiállítást tekintették meg a „címzetes” katonák. Utána összefoglaló következett, amelyen a gyerekek sorra elmondták, mennyire tetszett az egynapos katonai szolgálat. Délután négy órakor megtörtént a leszerelés, hazautaztak az akcióban részt vett úttörők. Tegnap a laktanya kaput nyitott az iskolák előtt is. Először a megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront, a Szekszárdi Városi Tanács vezetői tekintették meg a technikai bemutatót, majd az 505-ös szakmunkásképző, egy tartalékos tiszti csoport, az úttörőgárdisták, az általános iskolák, a Garay Gimnázium, valamint a Rózsa Ferenc szakközépiskola tanulói voltak a látogatók. Minden csoportnak mutatták be filmeket, amelyek a katonai kollégiumokról, a tiszti, tiszthelyettesi kiképzésről szóltak. A technikai bemutatót megtekintette a Honvédelmi Minisztérium meghívására Magyarországon tartózkodó román katonai küldöttség is. Játékra invitálom most a kedves olvasókat. Kérem, képzeljék bele magukat a népmesék vándorlegényeinek vagy ha úgy tetszik, a közelebbi évek hírversíróinak helyébe, és tartsanak velőm. Országot, illetve megyét járunk, s az úticél: Aparhant. Tegyünk úgy mi is, mint ahogy egykoron az említett vándorok, menjünk végig — a most már — aszfaltos utcákon, a takaros porták előtt vezető betonjárdákon, gyönyörködjünk el kissé a rendezett udvarokon, az épülő házakon. Ismeretlenül is ki- , vánjunk jó napot minden szembejövőnek, aztán kopogtassunk be néhány helyre, és beszélgessünk el egy kicsit, hogy ismereteket szerezzünk a településről, az ott élő emberekről ! o A „csinos” tanácsiházán — aminek jelzőjét megyénk több hasonló, vagy éppen más funkciót betöltő közintézménye is megirigyelhetné — Kovács Péter tanácselnök fogad, és mint a település egyik legjobb ismerője, hasznos tudnivalókkal látja el az országutak vándorát. — Kisközség, 1250—1300 közötti lélekszámmal — kezdi a bemutatást, aztán elmondja, hogy a munkaképes korúak fele a helyi termelő- szövetkezetben, fele pedig Szekszárdon és Bonyhádon, illetve a komlói bányavidéken keresi meg a kenyérrevalót. Aztán — természetesen — a fiatalabbak, az iskolások „munkahelyére” tereljük a szót. A tíz tanulócsoportos általános iskolában az elmúLt évben alakítottak ki egy 250 adagos napközis konyhát és éttermet, valamint a volt napközi otthonból két tantermet, illetve — társadalmi összefogással — az intézmény mellett egy bitumenes sportudvart. Az elv: megfelelő körülmények között sportolhassanak a gyerekek. Az egészségügyi alapellátás jó. Egy körzeti orvos látja el — az 1977-ben épült, jól felszerelt rendelőben — a társközség, Nagyvejke, valamint Mucsfa betegeit is. Jó szolgálatot tesz az 1981-ben felújított egészségház és a helyi gyógyszertár. „Szorgos emberek az apar- hantiak” — hallani gyakran az őket ismerőktől. A serényen végzett munka után azonban szükség van a ki- • kapcsolódásra, a szórakozásra is. A községben megvalósított integrációnak kedvezők a tapasztalatai. A művelődési ház és a kilencezer kötetes könyvtár kielégíti az igényeket. Az, hogy javult a közművelődési munka, köszönhető az aktív pedagógusoknak. Néhány dologra — jogosan — büszkék a helyiek. A régi bonyhádi járásban elsőként volt vezetékes ivóvíz a településen, de ez egy másik elsőséget is jelent, történetesen aZt, hogy ez a megyében is első olyan volt, ami mindjárt „házi bekötéssel történt”. Büszkék arra is, hogy Apar és Hant között egy új településrész — 70 családi ház — épült az utóbbi tíz évben, de az is jóleső érzéssel tölti el őket, hogy a település útjai nyolcvan százalékban szilárd burkolatot kaptak. Részben a megyei támogatásnak, nagyobb részt pedig a társadalmi összefogásnak és „helyi pénzéknék” köszönhetik ezt. Az eredmények felsorolásából nem maradhat ki a településfejlesztési versenyben élért 3., illetve 4. helyezés, a lélekszámnövekedós és az 500 ezer forint társadalmi munkával elkészített két ravatalozó építése sem. Az egyéni eredmények, sikerek is szóba kerülnek. Minden házban van televízió, rádió, minden második házban személygépkocsi. Az aparhantiakat érdeklik a mindennapok történeted: 373 napilapot — ebből 67 Nép- szabadságot és 237 Népújságot, valamint 492 heti és egyéb sajtóterméket — fizetnek elő. Az előfizetéses, illetve az áruspéldányokért havonta 24 ezer forintot fizetnek ki a község Lakói. A tanácselnök homloka összeráncolódik, mikor ezt mondja: — Fájó pont a kiskereskedelmi ellátás. e A Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezet aparhanti kirendeltségén Schuller Andrásné és Ziegler József- né készséges: — Spórolósak, takarékosak, jó dolgosak az aparhantiak — állítják mindketten, amit friss adatokkal is alátámasztanak. Több más között itt tudom meg, hogy igen kedvelt a sertés-, illetve a szarvasmarhatartás. A termelőszövetkezeten keresztül értékesített — a kirendeltség által kifizetett állatok után járó összeg tavaly 10 millió 260 ezer forint volt. Idén, az első negyedévben 2 millió 451 ezer 422 forint 60 fillért fizettek ki szarvasmarha-, illetve sertésértékesítésért. Az idei év első negyedévében a betét összege 1 millió 127 ezer 375 forinttal nőtt. A számok mellett a kölcsönök bővüléséről, a jó közlekedésről, a község vonzerejéről — Bonyhádon drága a telek, csak a város szélén tudnak építkezni, helyben is van murika, jobban megéri a bejárás — beszélgettünk. Q — Ritkán jön hozzánk a tanácselnök, de amikor legutóbb benézett, azt mondtam neki, én majd elmondom a tanácstagi jelölőlgyűlésen, mi foglalkoztatja az emberedet. Mert ki tudná jobban, mint a kocsmáros? — neveti el magát Ritter Viktor, a helyi vendéglő vezetője, aztán komolyra váltva, elmondja: — Fejlődik a község, egyedül a kiskereskedelmi ellátással van gond. Az a két „vacak bolt” nem felel meg a követelményeknek. A valóban sok mindenről jól informált vendéglős kiegészítő adatokkal szolgál. Megtudjuk, a bonyhádi áfész, a helyi termelőszövetkezet és a tanács áltál épített „hangulat-karbantartó egységben” 80—90 személy közétkeztetésére nyílik lehetőség. — Tapasztalatom szerint az itteniek nem fogyasztanak annyi alkoholt, mint máshol — közli Ritter Viktor, aztán hamarosan hozzáteszi: — Igaz is, mert az italboltba nem szükséges elmenni, de az orvoshoz igen... Élve a lehetőséggel, a kisipari szolgáltatásra váltva megtudjuk, lakatos, központifűtés-szerelő, kőműves, női fodrász, fuvaros, festő-mázoló, autószerelő, redőnykészítő is van a faluban. Mellettük a tsz szakemberei is alkalomadtán elvégzik az asztalos munkát, az üvegezést és egyéb tennivalókat. Az előzőekben említett „vacak bolt” egyikébe is menjünk be! Erős József boltvezető: — Alig várom, hogy lebontsák, mert elavult, korszerűtlen az egész. Körülnézve mindezt köny- nyen megállapítjuk, miközben hallgatjuk: a hűtőkapacitás megfelelő, a terv mindig megvan, az alapvető dolgok biztosítottak, bőven fogy az előhűtött és mélyhűtött csirke, amiből most is várnak egy tételt, de jelenleg csak mirelit borsó van. A kenyérre és tejre tereljük a szót, mondván, sokszor előfordul, hogy naponta kétszer kell elmenni a bolitba, hogy mindkettőt megvásárolhassák. A boltvezető a szállítási egyenetlenségeket elismeri, de ez nem az ő hibája. Az viszont más dolog, hogy az élelmiszer- és vegyiáru elkülönítése — enyhén szólva — jobb is lehetne. A feltűnően kirakott szeszes italok választéka viszont leszűkülhetne, no és elkelne egy alapos tatarozás is. Aztán a választék?! Tessék körülnézni! Megtettük és önkéntelenül is Kerekes Ferenc, a helyi Búzavirág Mgtsz elnökének szavai idéződtek fel. Ez viszont már egy másik téma, egy újabb beszélgetés. o — Azzal, hogy négyévenként kimeszelik a boltot, nincs minden elintézve — kezdi a beszélgetést a tsz-el- nök. — Tényként mondom, és ezzel megmondtam mindent: mi az istállókat évente kimeszeljük ... Hogy csökken a választék, nem biztos, hogy a boltos hibája, nem ő tehet róla. Azt mondják, a forgóeszközalap kötöttsége miatt van ... Ez nem hivatkozási alap, ugyanis felül kéne vizsgálni, akkor nem kéne apró dolgokért is Bonyhádra szaladgálni. A „megéri, nem éri meg”-re Kerekes Ferenc a tápbolt példáját hozza. Az áfész-üzlet mellett a termelőszövetkezet is nyitott egy tápboltot, figyelmen kívül hagyva, hogy az említett áfész-üzlet fenntartása évi 800 ezer forint forgalom mellett „talán nem is éri meg”. A termelőszövetkezet példája cáfolta ezt. Igaz, ott 25-féle táp- és kiegészítő készítményt kínálnak, de az is igaz, hogy a bevétel 2 millió forint fölött van. A háztáji forgalma egyébként — évente — meghaladja a 18 milliót. A tsz elnökét ezután arról faggatom, hogy mit tett a közös gazdaság a népesség- megtartás érdekében. A szálak 1967-ig nyúlnak vissza, amikor is a termelőszövetkezet — szolgáltatásként _ az új telepet bekötötte a saját vízhálózatára, aztán amikor a „vízellátás veszélyben volt”, 2 millióval belépett a vízműtársulásba. A kertészeti ágazat megszüntetése után a szőlészetben biztosított harminc személynek munkalehetőséget. Ez az idén — a borfeldolgozó elkészülte után — újabb tíz munkahellyel bővül. A községet fejlesztő társadalmi munkák 80 százalékát is a közös gazdaság biztosította. Beszélgetésünk végén még egy dologra kitérünk. Jó a kapcsolat a tanács és a termelőszövetkezet között, nem húznak ketten kétfelé, hanem egyeztetik az elképzeléseket. — Nem elég, hogy a harkányi üdülőnkbe eljussanak a dolgozók, hogy folyamatosan kirándulni vigyük őket, hanem a . „napi dolgok is szükségesek” — összegez Kerekes Ferenc. Kötelességünk fejleszteni, gyarapítani a községet is, mert ahol ez megvan, ott nincs munkaerőhiány. Feladatunk az, hogy megtartsuk a dolgozókat... Egy kis játékra, „egy mesebeli figura, egy hírversíró megszemélyesítésére kértük olvasóinkat. Most, a történet végén azt javaslom, felejtsék el a népmesehőst, és éljék bele magukat az egykori hírversíró, a krónikás helyébe, mert amit közösen hallottunk, tapasztaltunk, az igaz történet, közös összefogás szülte eredmény. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: czakO Sándor sági szolgáltatás is. A különEgy napig katona voltam Nyitott laktanya Szakközépiskolások, szakmunkástanulók ismerkednek a felderítő úszó gépjárművel
