Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
1985. április 1. Képújság 3 Baloldali ifik baráti találkozója „Innen indultunk, Tolna megye része az életünknek” Meghitt esemény színhelye volt szombaton a szekszárdi úttörők háza. A baloldali ifjúsági mozgalom negyven évvel ezelőtti szekszárdi alapító tagjai — egykori mező- gazdasági és gyári munkások, tanoncök, tanulók, plakátragasztók, népnevelők, mai egyetemi tanárok, gyári munkások, újságírók, gépkocsivezetők, jogászok, vállalati igazgatók, nyugállományba vonult pártmunkások, és még sorolhatnánk — baráti találkozóra gyűltek össze. A KIMSZ, a MADISZ, a NISZ, a SZIM, a NÉKOSZ, az EPOSZ, a SZÍT, a Diák- szövetség, a DISZ és a KISZ egykori aktivistái és vezetői közül százan jöttek el, hogy ismét találkozzanak egymással, felelevenítsék a szocialista rendszert építő pártmunka megannyi felejthetetlen történését, és a régi kommunista — baloldali — közösség tagjai együtt tisztelegjenek hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója előtt. A szekszárdi úttörőházban a találkozóra egybegyűltek utódai, a megyei és a szekszárdi KISZ-szervek aktivistái és vezetői fogadták és köszöntötték elődeiket. Nemcsak a tudósító, hanem ők tizenöten is tanúi voltak azoknak a felejthetetlen pillanatoknak, perceknek, amikor évtizedek múltán most találkozott egyik harcostárs a másikkal, szófián, vaskos hátbaveregetésekkel és ölelésekkel. Röviddel délelőtt tíz óra után, Scherer Sándor, a szervező bizottság vezetője köszöntötte harcostársait, valamint a baráti találkozón megjelent Péti Imrét, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkárát, Kiss Magdolnát, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkárát, Varjas Jánost, az MSZMP szekszárdi Városi Bizottságának titkárát és Szekszárd város tanácselnökét, Kovács Jánost. Scherer Sándor köszöntőemlékező szavai után Péti Imre, a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a találkozó résztvevőit. — Mi, az utódok, tisztelettel köszöntjük önöket — mondta Péti Imre —, akik tevékeny részesei voltak a felszabadulást követő országépítő munkának. E találkozó is része annak az emlékezéssorozatnak, amelyet hazánk felszabadulásának tiszteletére tartanak. Láthatják, hogy Babits városa már a múlté. Még a hatvanas években is csak a vörös boráról volt híres ez a város, ma pedig az eddig sohase látott fejlődéséről. Ezt követően Péti Imre elmondta, hogy történelem- szemléletünket és az ifjú korosztály történelemismeretét jól segítik az ilyen találkozók, mert azok a régi, sok harcot megélt mozgalmi emberék adják át tapasztalataikat az utódoknak, akik mindennap részesei voltak az országépítő munkának. — A mai korosztály megbecsüli az önök munkáját — fejezte be a párt megyei titkára. — Érdemes volt azt a vörös zászlót magasra emelni, ami ma is magasan leng. Péti Imre köszöntője után Kovács János szekszárdi tanácselnök adott részletes tájékoztatást a megyeszékhely életében bekövetkezett fejlődésről. Ezt követően Scherer Sándor kérésére a baráti találkozó résztvevői emelkedtek szólásra. Bányai Ferenc megköszönte a szervező bizottságnak, hogy a pártszervek lehetőséget teremtettek arra, hogy most az itt ülők találkozzanak, majd saját emlékeiről beszélt. Baktai György, aki tizenöt éves korában vette át párttagsági könyvét, elmondta, hogy azt az indíttatást, amit ők Szekszárdon kaptak, soha sem lehet elfeledni. — Én most is köszönöm Scherer Sándornak és Lete- nyei Gyurkának — mondta Gallusz József —, hogy 1948- ban olyan gyorsan befogadtak. Tudjátok, hogy voltam DISZ-titkár, pártmunkás, majd komlói első titkár. Németh Imréné — ma már nyugdíjas —, aki tizennégy éves korában vette át párttagsági könyvét, a most közelgő választással kapcsolatban osztotta meg társaival egyik 1945-ös élményét. — Akkor, 1945 őszén — mondta — a Magyar Kommunista Párt berettyóújfalui pártiskoláján voltam. A fiatalok már nem tudják, hogy milyen volt akkor egy párt- iskola. Hát nem ilyen, mint most, az biztos! Hárman feküdtünk egy sodronyos ágyban, és, hogy melegedjünk, úgy összebújtunk, mint a szegény ember malaca. Eljutott hozzánk is a hír, hogy Csepelen győztek a választásokon a kommunisták. Erre mi kivonultunk az utcára, és örömünkben kiáltottunk: „Vörös Csepel, vezesd a harcot ...” Egyszer csak jöttek velünk szemben — sokkal többen — a kisgazdapártiak, és nagyon-nagyon megvertek bennünket... A baráti találkozón a múltjukról valló egykori ifik az emlékezéseket követően először a Felszabadulás téri szovjet, majd a Tanácsköztársaság hőseinek emlékművét koszorúzták meg. A koszorúkat az idős korosztály nevében Scherer Sándor, míg az utódok képviseletében Knopf Attila, a KISZ szekszárdi Városi Bizottságának első titkára helyezte el. A szombati nap délutánján két Ikarus busszal városnézésre indultak a „baloldali ifik”, hogy Kovács János tanácselnök és dr. Fe- rincz János tanácselnök-helyettes kalauzolásával meg-r ismerkedjenek annak a városnak a fejlődésével, amelyért ők egykor annyit tettek. SZŰCS LÁSZLÓ JÄNOS A találkozón jelen voltak a mai KISZ-esek is Péti Imre köszönti az esemény résztvevőit Koszorúzás és emlékezés a Felszabadulás téren nrrhm hírre Az év 13. hetén rendhagyóan, nem a szokott hasábokon „megszólalni” néhány ifjú pályatársam szerint ném szerencsés dolog. Babonásak lennének? Dehogy! Arra gondolnak, hogy az ország belpolitikai életének 1985. évi első nagy eseménye az MSZMP XIII. kongresszusa foglalta el napi lapszámainkban a fő helyet, s így kevés olyan helyi eseményről írtunk, mely kétséget kizáróan március utolsó hetéhez fűződik. Kevés? Ami igaz, az igaz, a kommentátornak nem kell megküzdenie a bőség zavarával. De azért van mit mondania a hétről, mert amíg a kongresszus tanácskozott a szocialista építés munkafeladatairól, folyt az a sokszor igazságtalanul szürkének nevezett munka, ami nélkül nincs nemzeti jólét, s ami az összességben helytálló egyént illeti — a kenyér mellé kalács. Tisztelgés munkával Nemcsak termeltek, szállítottak is a tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet brigádjai a szombati kommunista műszakban E heti híradásainkból sem hiányoztak — mert nem is hiányozhattak — azok az írások mely a pártt XIII. kongresszusa és a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére folyó munlkaversenyről tudósítottak. Az üzemek, vállalatok, ipari és mezőgazdasági szövetkezeték legjobb kollektíváiról ejthettünk szót. Nem csinnadrattázva, heu- rékázva, de a versenyben, a kommunista műszakokban részt vevő munkásközösségek a magydbb közösségért fölvállalt pluszszokat nem is ilyesmiért határozták elvégezni. Sdkkal inkább azért, amit az MSZMP XIII. munkakongresszusán párt-, állami, társadalmi szervezeteinek vezetői, a kongresszus küldöttei súlyos gondokként emlegetve, a párt és nép, a nemzet köz- megegyezésére hivatkozva ítéltek gazdasági egyensúly címszó alatt megoldásra érettnek. Csütörtökön megszületett az a határozat, melynek végrehajtása közös mű kell hogy legyen. Ennek adott és ad még ezután nyomatékot vállalásaival és azok sikereivel a munkaverseny. De fordítok a szón. Starthelyzet Ma kezdődik a jég- elhárítási szezon Bács-Kiskun megyében, és az erről készített interjú — nem is csak kicsit — felborzolta a Tolna megyei idegeket. Sommásan azért, hogy „ ... ezután Dusnok- ról is lövik a jeget, hogy ide jöjjön”. Ennek előtte a baranyai jégágyúk képezték — főleg a szőlő- és kiskerttulajdonosok körében — a heves közharag tárgyát. S hiába esett megannyi tudós nyilatkozat, senki se hitte (hiszi) el a szakembereknek, hogy amit Baranyában szétlőttek (lőnek) jégfelhőt, az újból öszeállva nem Tolnában adta (adja) ki a mérgét. Igen okos emberekből álló testület tanácskozásán hallottam úgy másfél- éve ilyen megnyilatkozásokat. Így utólag arra gondolok, hogy a közvéleménnyel megegyező védelmüket csak egy érvnek szánták. Kimondatott tudniillik az is e fórumon, hogy Tolna megyében is időszerű lenne jégelhárító rendszert telepíteni és kiiktatni a mezőgazdasági termelést leginkább veszélyeztető jégveréseket, amennyire ezt a technika jelenlegi fejlettségi foka megengedd. Hát, ami azt illeti... időszerű is, hasznos is lenne, kérdés, hogy egy dusnokihoz hasonló jégelhárítási rendszer kiépítését nálunk miilyen arányban segítenék hozzájárulásukkal az érintett tárcák és a gazdálkodó szervek, s nem utolsósorban az Állami Biztosító. Kérdés, mondom, de abban a tudatban, hogy egy új középtávú tervidőszak előkészítésénél tartunk... Hogy a baranyaiak közel 10 esztendős tapasztalata szerint kb. 60 százalékos sikerrel működtethető a jégelhárító rendszer? Tény. De milliókban számolva nem kevés az, amit e hatvan százalék jelent! Lesz-e valamikor sokkal jobb biztonságot garantáló jégelhárító rendszer? Nagy a valószínűsége, hogy igen. És talán itt, a megyében is. Tessék választaniI A Fogyasztók megyei Tanácsa újólag erre szólít föl bennünket, akik mindennapos vendégei vagyunk vásárlókként annak a megyében működő 33 élelmiszerboltnak és ABC áruháznak, mely versengésbe kezd a kegyeinkért, pontosabban a Kiváló Bolt címért. Nekem személy szerint elenyészően kevés keserű tapasztalatom van a pult másik oldalán állókkal kapcsolatban, talán mert majd két évtizede ugyanazt a boltot „boldogítom” napi bevásárlásaimmal. De negatív ismeretekkel, éppen mesterségemből fakadóan, jócskán rendelkezem. Utóbbi miatt fogadom kissé vegyes érzelmekkel a címért folyó versenyt. A kiváló címért küzdeni — gondolom, s biztos, hogy nem egyedül — éven, éveken át kell. Előbb a cím megszerzéséért, majd megtartásáért, és nem csak kint az eladótérben, hanem üzletpolitikában, kereskedelmi kultúrában. Hadd ne soroljam, mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy a fogyasztó akkor is VALAKI-nek érezhesse magát boltjainkban, ha csak öt deka élesztőt vásárol. S a kereskedő akkor is hozzáértéssel, szeretettel, türelemmel végezze a munkáját, ha aZt „csupán” az állandó vásárlók körének szüntelen növekedése, elégedettsége nyugtázza. Kérem, ne vegyék ezt kedv- rontónak, hiszen magam is szavazni, választani fogok. Érdem szerint. De választhatnak az iskoláskorúak is a tavaszi szünetre ajánlott programlehetőségekből. Biztatásul ehhez csak annyit: használják okosan, kellemesen a pihenőidőt és beszéljék rá aput, anyut sok együtfclótre, kirándulásra legalább a hétvégeken! A héten megjelent gólyahír — mely egy bátai illetőségű vándor hazatalálásáról szólt — csak igazi tavaszt jelez már, és ilyenkorra nemcsak vdtaminéhségünk tetőz, hanem levegőszomjunk, mozgásigényünk is. Ki hát a kiskertekbe, a természetbe a hosz- szan tartó, egészségtelen bezártság után, ajánlom, de a gyerekek mellett a mirgő- morgó, fölös kilóktól elnehezült felnőtt társainknak is! Üdvözlet a győzteseknek Pár sor, hogy befejeződött az 1984. évi településfejlesztési, környezetvédelmi, -szé- pítési verseny. Elmúlt évi közös munkájuk sikereim most kétszeresen . is örvendezhetnek a díjnyertes települések lakói. Tavaly a megye lakossága 404 millió 404 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá lakóhelye fejlődéséhez. Mondhatom úgy is, ennyi forintot tett szellemi, fizikai, anyagi részvállalással a fejlesztési alaphoz. A helyezésekkel járó pénzjutalom — szintén több millió — ráadás. Üjabb fejlesztési munka induló vagy rásegítő fedezete. Gratulálunk a győzteseknek, Tamásinak, mert városként első ízben szerezte meg az első helyet, s az ezzel járó 1 millió 200 ezer forintot! Bá- taszéknek, mert a ragyogó, nemzetizászlós tavalyi első hely elnyerése után nem volt könnyű ismét magáihoz ragadnia az elsőséget! S gratulálunk többek között a két „kicsinek”. Bonyhádvarasd és Kisszékely szerzett 4—5. helyezést, azt mutatva, hogy nem olyan elveszettek a kistelepülések sem, ha lakosságuk szót ért, összefog a tanáccsal, s együtt végzi el azt a közjót szolgáló munkát, amit a közös tanács egyedül nem győzne. Most, hogy mindezt elmondtam, ítéljen az olvasó. A nagy, az országos érdeklődéssel kísért esemény lám nem „temette” maga alá a helyi, a kisebb eseményeket. Azért kerülhetett ezekre sor, mert a párt XIII. kongresszusa ismét a munka kongresszusa volt, s ahogy mindannyiunk dolga lesz megvalósítani azt, amit értünk elhatározott. LÁSZLÓ IBOLYA
