Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
A NÉPÚJSÁG 1985. április 1. Levélcímünk: 7101 Szekszárdi, Postafiók: 71 ON KERDEZ Miért nem volt közvilágítás? Sándor József né Medina, Zrínyi u. 23. szám alatti olvasónk írta: két hete nincs Medinán közvilágítás. A tanácsnak bejelentették, de semmi nem történt. Mikor javítják meg a közvilágítást? — A hibát megelőzően 1985. január 30-án javította a köz- világítást Medinán a tolnai kirendeltségünk — kezdte válaszát Schmidt János, a DÉDÁSZ üzemigazgatója. — Március 1-én a közvilágításvezérlő meghibásodott. Ezt kijavították. Március 4-én a fényérzékelő kapcsolót kellett kicserélni. — Meg kell jegyeznem, hogy a tanácshoz történt hibabejelentést követően — ennek időpontját nem ismerem — amikor a tanács bennünket értesített, 48 órán belül kijavítottuk a közvilágítást. Március 8-án, amikor a Népújságtól kapott levelet kézhez kaptuk, a község egész területén közvilágítási ellenőrzést rendeltem el. Ekkor csak egyedi hibákat találtak. E hibákat — négy égőt cseréltünk — megszüntettük. egy napon kellett ellenőrző vizsgálatra Budapestre vinni, kettő útiköltségpapírt kaptak. A két útiköltségpapíron négy kísérő szerepelt. Férje leadta munkahelyén a papírokat, és azt a tájékoztatást kapta, hogy mivel az ikreket egy napon kellett vinni Budapestre, így csak egy gyermek után tudják fizetni az útiköltséget, azaz 280 forintot. Kérdése: valóban csak egy gyermek után jár-e az útiköltség? A Társadalombiztosítási Igazgatóság megyei igazgatójának, Nagy Zoltánnak a válasza: — Az iker gyermekek 4 éven aluliak, így részükre útiköltség nem merül fel. Ebben az esetben a kísérői útiköltség megtérítéséről van szó. 14 éven aluli gyermek esetében a kísérőt indokoltatni nem kell, mert azt orvosi javashat nélkül is szükségesnek kell tekinteni. Ha a gyermek rendelőintézetbe, kórházba történő utazásához több kísérő igénybevétele is indokolt, és annak szükségességét az orvos igazolja, mindkét vagy több kísérő részére az útiköltséget meg kell téríteni. s ha ilyet vásárol, akkor 200 kg-nál 'a csomagolásért 200 forint többletet kell fizetnie. Az AGROKER Mezőgazda- sági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese, Papp Mihály küldte meg a választ: — A szokatlanul hideg téli időjárás miatt a hazai műtrágyagyárak — mint ismeretes — energiatakarékosság miatt csökkentett kapacitással dolgoztak az elmúlt hó- napdkban. Ez a körülménv éreztette hatását vállalatunknak nitrogén műtrágyával való ellátásában is. Az igé- elmúlt évi zárókészletünk- nyek kielégítésére csak az elmúlt évi zárókészletünkben levő műtrágyák álltak rendelkezésre. így fordulhatott elő, hogy nem mindenkor álltak a vásárlók rendelkezésére megfelelő választékban a nitrogén műtrágyák. — Rendeléseinkre a gyáraktól a szállítás — bár akadozva — megindult. Az objektív körülmények ellenére igyekszünk a lakosság igényeit a közeljövőben választékban is, mennyiségben is kielégíteni. — Köszönjük a kerülőúton hozzánk érkezett bejelentést, és egyben kérjük, hogy a gyorsabb intézkedés érdekében a tolnai kirendeltségen — a tanácsi bejelentésen túl — jelentsék a hibát. Csak egy gyermek után jár az útiköltség? Haáz Istvánná paksi olvasónk írta, hogy ikrei 1982. május 17-én Budapesten születtek, s mivel a két kislányt — Esetükben is az illetékes orvos a kiállított utalványon azért igazolta gyermekenként a 2—2 kísérőt. Ennek alapján a kifizető szervnek kötelessége a leigazolt utalvány alapján az útiköltséget megtéríteni. Lesz-e elegendő pétisó? Molnár Pál, szekszárdi, Baranya-völgyi kiskerttulajdonos kérdezte, miért nem lehet 50 kg-os zsákban kapni pétisót, csak tízíkilós van, Mi okozta a gőz felszínre törését ? Egy szekszárdi olvasónk levelét idézzük: Kemény, hideg napok jártak nálunk. Ezért is, meg hát egyébként is, takarékoskodni kellene az energiával. És mit lát a városban nyitott szemmel járkáló lakó? Meg kell nézni, hogy a város baktat feljárójánál, tehát a temetői saroknál és a baktai ABC-nél lévő csatornalefolyó nyílásokon kb. már egy hónapja, reggelente 6—7 méter magas gőzoszlop tör fölfelé. Kiszámíthatatlan mennyiségű energia megy naponta veszendőbe sok-sok ember szeme láttára, és kárára. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, Orbán György válaszolt a levélre: — A városi távfűtő rendszerünket a sűrű közműhálózat miatt sok helyen keresztezi szennyvíz- és csapadékvíz-elvezető csatorna. A keresztezési pontokban gyakran előfordul — tömítetlen- ség miatt —, hogy a távfűtő csatornába víz kerül. A 100 —120 Celsius-fokos távfűtő vezetékkel érintkező csapadék vagy szennyvíz felmelegszik, és alacsony külső hőmérsékletnél (—5—15 C- fok) 'a csatornanyílásoknál, aknafedlapoknál kigőzölgés jelentkezik. — A város különböző pontjairól gyakran érkeznek hasonló bejelentések, amelyek kivizsgálását azonnal megkezdjük. 1985. januárjában a Béri Balogh Ádárn u. temetkezési vállalattól bejelentés érkezett, hogy a buszmegállónál melegvíz-feltörés tapasztalható. A bejelentésre azonnal reagáltunk, s megállapítottuk, hogy a Béri Balogh Ádám utcában szennyvízcsatorna-dugulás van, és a feltörő víz kigőzölgéséről van szó. 1985. január közepén ugyanezen utcai távfűtőaknák ellenőrzésekor a bejelentett panasz problémájával találkoztunk. Azonnal megkezdtük a fűtési távvezeték-hálózat átvizsgálását különböző kizárásos módszerrel, majd laboratóriumunk bevonásával megállapítottuk, hogy a távfűtőaknába a vízbetörést forróvízvezeték lyukadása okozza. Ml VÁLASZOLUNK--------— A munkaerő közf vetítéséről, elhelyezéséről és toborzáV) sáról szól az ÁlJ lami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének a 2/1985. (III. 1.) ÁBMH számú rendelkezése, melynek hatálya — az abban megjelölt kivételekkel — minden munkáltatóra, és azokkal munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló, illetőleg munkaviszonyt, tagsági viszonyt, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesíteni szándékozó személyre kiterjed. Kimondja a rendelkezés, hogy a munkaerő-közvetítés állami feladat, s azt a tanácsok végrehajtó bizottságának munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve (nagyközségi tanácsok esetében az egységes szakigazgatási szerv) végzi, e tevékenysége körében a munkára jelentkezők számára a munkahely-kínálatról, a munkáltatók számára pedig az elhelyezkedni szándékozókról tájékoztatást és ajánlást ad, kölcsönösen megfelelő feltételek esetén pedig a közvetítést is elvégzi. A munkaerő-közvetítést a munkáltató is, a munkára jelentkező dolgozó is igénybe veheti, azonban sem a munkáltató nem kötelezhető a kiközvetített dolgozó alkalmazására, de a dolgozó sem köteles a munkaerő-közvetítés során részére felajánlott munkakört elfogadni. Hangsúlyozandó, hogy a munkaerő-közvetítés díjtalan, a közvetítést igénylő személy a szolgáltatás igénybevételekor személyi igazolványát, vagy munkakönyvét köteles — kérésre — bemutatni. A munkáltatók figyelmét hívjuk fel még arra, hogy — a rendelkezés szerint — foglalkoztatási szándékuk folyamatos megismertetése és munkaerőigényük kielégítése céljából, továbbá a muiT- kára jelentkezők munkába lépésének elősegítése érdekében kötelesek bejelenteni: a) a negyedév végén jelentkező munkaerőigényüket, illetőleg b) a bejelentett munkaerő- igényük megszűnését. A rendelkezés, amely 1985. április hó 1. napján lép hatályba, utal még arra, hogy az előírtak be nem tartása szabálysértés. Az igazságügyminiszter 2/1985. (III.l.) IM számú rendeleté a javító-nevelő munka végrehajtásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, s e módosításból idézzük azt a rendelkezést, amely szerint a jogszabályban meghatározott esetben „az elítélt a leszereléstől, a gyermekgondozási segély folyósításának beszüntetésétől, a Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetből való elbocsátásától, illetőleg a gyermekgondozási díjra való jogosultsága megszűnésétől számított három napon belül köteles jelentkezni azon a munkahelyen, amelyet a bíróság kijelölt.” A rendelet kihirdetése napján — 1985. március 1-én — hatályba lépett. A vállalati keresetszabályozás rendszeréről szóló korábbi szabályozást egészíti ki az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 3/1985. (III. 1.) ÁBMH számú rendelkezése, s ennek melléklete tartalmazza a kereseti adó megállapításának az általánostól eltérő szabályait, a több műszakos foglalkoztatás elterjedésének ösztönzésére kereseti adó kedvezményt biztosít és rendelkezik a részesedési (jutalmazási) alapból teljesített kifizetések számbavételének sajátos eseteiről is. A rendelkezés előírásait már 1985. január 1-től alkalmazni kell. A Minisztertanács 1006/1985. (III. 1.) számú határozata a kitüntetésekkel kapcsolatos egyes korábbi határozatokat módosítja, rögzíti, hogy milyen kitüntetéssel milyen ösz- szegű pénzjutalom jár, illetve milyen összegű pénzjutalom, vagy milyen értékű tárgyjutalom adható. Az említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 9. számában olvasható. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink víg kedélye Ne lepődjék meg a Tisztelt Olvasó, ha azt mondom, történelmi pillanatnak lehet részese hamarosan. Mert mi egyéb lenne, ha az újságban először olvasna — mondjuk — egy imádságot? Pedig éppen ilyesmit szeretnék kezébe adni a Szekszárd Vidéke 1883. április 19-i számából, ahol Hajadonok mia- tyánkja farsang után címmel az alábbi szöveg látott napvilágot: „Mi kérőnk! Ki vagy a 20-as években. Jelentessék be a te neved. Jöjjön el a te násznagyod! Legyen meg a te akaratod, miképpen itt a szalonban, azonképpem a templomban is. A mi mindennapi konyhapénzünket add meg nekünk minden hó elsején. És bocsásd hozzánk leánykori udvarlóinkat), miképpen mi is elbocsátjuk a rád kacsintgató szobaleányokat. És ne vígy minket a jövő farsangba — leányfővel, de szabadíts meg a pártától. Mert tied az ebéd idejének meghatározása, a kontók csi- náltatása és az utolsó szó. Most és a pap összeadó beszédéig. Azontúl ám nem!”. Kerek egy évvel előbb nem hajadonokród, hanem már egy érdeklődő asszonykáról szólt a fáma a fenti újság április hatodiki számában — afféle maradványként az elsejei tréfákból: „— Barátom, szólt egy nő a férjéhez, magyarázd meg nekem, mi különbség van a baleset és a szerencsétlenség között? — Ha anyád a vízbe esnék, ez baleset volna; de ha kimentenék, ez már szerencsétlenség lenne”. Azonban nem árt — e kis anyósi kitérő után — visszatérnünk az előbbi imához. Ott ugyanis a szobaleányokról, szolgálóleányokról esett szó, róluk pedig őriz a korabeli sajtó néhány érdekességet; közöttük is első helyre kívánkozik egy leírás, a Szekszárd Vidékéből 1881. április 28-áról, A Szent- György napja Duna-Földvá- rott című cikk egyszerre őriz néprajzi érdekességeket és jó ízeket a régi kedvből, április 24-e ürügyén: „... főképpen a szobaleányok ünnepe ez! Reggel t. i. lejárnak a szolgálókkal kötött szerződések és 25-én reggel kezdődnek: tehát Szt.-György napján szabadok, akkor a magok urai( pardon!, leányai. És e szabadságukkal teljes mértékben élnek. Az új szerződések kötése a főtéren történik. Amint az óra delet üt, összegyülekeznek a város és környékének leányai, legszebb ünnepi ru- hájokba öltözve, hogy magukat a legtöbb (et) ígérőknek »■eladják«. Igen, valóságos leányvásár ez, modern rabvásár, csakhogy itt a rab, a leány maga magát adja el. A legszebb leányok képezik a tőzsdét; mert nemcsak szegény leányok mennek el szolgálni, hanem vagyonos föld- mívelő polgárok leányai is legalább egy évre szegődtetik el magukat: ez rá jók nézve »praxis**, mely jó gazda- asszonyokká teszi őket. S a legény előtt sokkal nagyobb beccsel bír a leány, ha úri házban szolgálva tanult jól főzni és gazdálkodni, mintha folytonosan otthon ült anyja házában. Egy órával a lányok megérkezte után jönnek a vásárló úrnők és a »börze« megnyílik. A budapesti tőzsdén alig van oly élénk mozgalom, mint a duna-földvári leányvásáron, csakhogy itt minden az érdekelt felek közt directe, minden alkusz nélkül történik. Az egyik fél kér, a másik fél drágállja a követelt árt, kevesebbet ígér, míg végre az egyezség létrejön. Az egyezség szóval köttetik meg: az úrhölgy foglalót ad a szolgálónak és még nem fordult elő eset, hogy ilyen szerződés megszegve lett volna. Az adott szó, méginkább pedig a felvett foglaló szentté, meg- szeghetetlenné teszi a kötött egyezséget. Azon leányok, kik először vannak a vásáron, édes any- jok kíséretében jönnek, mert '„lámpalázat” találnának kapni oly sok ember láttán és igen olcsón kelnének el. így azonban ott az anya, ki kedves (leánya minden előnyeit kiemeli és ékes szavakkal dicséri. Vannak itt oly leányok is, kik már 9—10 kapitulá- cziót szolgáltak: ezek viszik a nagy szót, üdvözlik a vásárló hölgyeket, koketíroznak a férfiakkal, bátorítják a remegő újoncz lánykákat. Vannak évek, midőn rtöbb száz leány gyűl össze a szt.-györ- gyi(!) vásárra. Képzelhetni tehát, mily egetrázó zaj támad — hasonlíthatni a felbőszült tenger zúgásához —, ha e sok asszonyi nyelv megindul! De szívbéli szerződések is köttetnek a leányvásáron. Természetes, hogy ahol annyi leány egy helyre gyűl, oda a legények is sereglenek. Szép leány és legény csakhamar megértik egymást; Pista szíve gyúlékony, szerelmet vall a szép Fran- cziskának vagy Pannának. A leány viszont nem kegyetlen, nem kéreti magát soká, hisz a legénynek, hogy őt el fogja nőül venni és az ígéret foglalójául kezét és ajkát nyújtja neki. Este ha órakor vége van a leányvásámak, minden leány elkelt, mindegyik talált helyet, szolgálatot, melybe 25-én belépni fog. Ezen estén, melyen még szabadok, a leányok tánczmulatságot rendeznek a legényeknek (!), melynek összes költségeit kizárólag a leányok viselik. Tánczolnak), mulatnak, vígadóinak kivilágos kivirradtig. Még egy csárdás, egy kézszorítás, egy csók, egy ölelés — és vége a szép álomnak. A leány búcsúzik a legénytől és mámoros, epedő szívvel indul új helyére. Az év legnagyobb fáradságai, legsúlyosabb szenvedései közepette is vigaszul lebeg előtte a Szent- György napi vígalom”. Ha a dunaföldvári leányvásár nem is annyira közismert ünnep, a Húsvét bizony már az. Ám mit ér a Húsvét sonka nékül? Valahogy így gondolhatta az. a huszár is, akiről a Szekszárd Vidéke írt 1883( április 5-én. „Szomorúan hallatta a huszár a menyecskétől, kinél kvártélyozva volt, hogy bizony az idén a menyecske nem szenteltetett sunkát (!), mert nincs. De a huszár ehhez nagyon is hozzá lévén szokva, föltette magában, hogy ő okvetlen teremt. Még nagyszombaton kért a menyecskétől egy tiszta szakajtóruhát és tányért. Másnap reggel ő is elment a tányérral s ruhával-a Szent-Háromság elé, hol sok gyermek és asszony dideregve várta a papot. Némelyik gyermek már nem bírta tartani a megrakott tányért, letette a szobor körül levő kőkerítésre, s félre ment a piros tojással játszani. Ezalatt a mi huszárunk odament a kőkerítéshez s mintha neki is nehezére esnék a szentelendő holmi, letette, de helyette egy hasonló másik ruhával letakart tányért vett fel, mit már ő előre kiszemelt. Egyszerre csak jön a pap s a gyerekek kapkodják föl a tányérjaikat. Megtörténvén a szentelés, ki-ki iparkodott haza. S íme, az egyik fiúnak szülői fölbontván a szakajtóruhát, a tányérban a sunka helyett egy pár szénával bélelt papucsot találtak. Most jött a haddelhadd. Délután a szomszédasszonyok összejöttek s mindegyik a papucsról beszélt. Köztük volt a huszár menyecskéje is, ki nevetve vallotta bel, hogy az ő huszárja mint jutott sunkához. A károsult asszony férje is meghallotta a huszár leleményességét, kinek vesztesége daczára sem jutott eszébe a huszár megbüntettetése, hanem egy csutora bort küldött neki, gondolván, a szentelt sunkára ez való.” Dr. Töttős Gábor