Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-25 / 96. szám

1985. április 25. a Képújság A barkácseszközök helye fejét, azon előbb-utóbb úrrá lesz a gyűjtőszenvedély: sor­ra vásárolja a szükséges és nélkülözhetetlen szerszámo­kat, és szívesen spórol egy- egy drágább, de hasznos fel­szerelésre is. Gondot időn­ként csupán a tárolás prob­lémája okoz. Ott, ahol valamilyen kis helyet kiharcol a barkácso­ló magának (éléskamra, ga­rázs^ pince, padlás) a házi műhely eszközeit, szerszáma­it a falra is helyezheti. (A). Ezeket tartólécre szögezett bőrpántokba, vagy deszka­polcba fúrt megfelelő méretű lyukakba állíthatjuk. A sokzsebes, derékra erő­síthető kötény nemcsak vé­di a ruházatot, de a jól mé­retezett rekeszek segítségé­vel kezünk ügyében tartja a szükséges szerszámokat a há­zi bütykölésnél és a kerti munkáknál egyaránt. A 75x 28 cm méretű kötényhez 80 cm széles erős vászonanya­got használunk. A szélrésze­ket aláhajtjuk, s a teljes szélességet (24 cm-t) vissza­hajtjuk. 17x17 cm nagyságú anyagból zsebeket varrunk fel. A csavarhúzók részére mé­retre vágott, tölcséresen az alapanyagra illesztett önálló tokot készítünk. A kalapács­tartó pántot célszerű véko­nyabb bőrből — például el­használt táska még hibát­lan részéből — készíteni. A barkácskötény derékpántja 4 cm széles, 2 m hosszú heve­derből készül. A különféle szerszámok tá­rolására ezenkívül magunk is készíthetünk szerszámos­ládát, mint a C. ábrán lát­ható, jó erős deszkából, sta­bilan összeerősítve. De prak­tikus a C. ábra utolsó min- tájai. amit fellépőzsámolyként is használhatunk. Ez elhe­lyezhető a barkácsasztalon, gyaluDadon, de egyszerűen magunkkal vihetjük más munkahelvre is. Tévét néz a gyerek „A tévé két érzékszervet köt le, a sze­met és a fület, miközben pedig a néző képzelete dolgozik” — így összegezte egy beszélgetés során egy pszichológus a tévé­nézés lényegét, s korántsem nyilatkozott róla pozitívan. Díváit lenne a tévénézés káros hatásáról besz'lmii? Egyáltalán nem erről van szó. Halt-hétéves kor alialtt a gyerekeik fantá- ziaViílága annyira élénk, hogy a képernyőn pergő eseményeket nem tudják az élettől, a valóságtól elkülöníteni. Mélyen átélik a történteket, a szépirodalmi művek megfil­mesített változatait, a meséket és a kri­mit. Sokan azt mondják: „Hadd nézze a gyerek a tévét, hiszen ki­csi, úgysem érti.” Bedig éppen ez a baj: a gyerék nem érti meg, amliit lát, s a feldol­gozatlan, nagy információtömeg végül is feldúlja. Mindezek elkerülhetők, ha a két legfontosabb élvet, a felnőtt felügyelete méllett történő és a széléktált tévénézést megvalósítjuk. Vajon miért van szükség hat-hétéves kor alatt a felnőtt felügyeletére még a me­sénél is? A gyerek számára nemegyszer kommentálni kelt a képernyőn történte­ket, mert kialakulatlan Világképe miatt nem képes a tökéletes feldolgozásra. Se­gítenünk kell őt még a nem félelmetes történetek megértésében is. A közös tévé­zések alkalmával nyugodtan hagyatkoz­hatunk a gyerekre. Nem kell magyarázata­inkkal Zaklatnunk őt — várjuk meg, amíg kérdez, s adjuk meg a megfeütelő választ. Másrészt a gyerekét segíteni keld abban is, hogy a filmművészet formanyelvét fo­kozatosan és korának megfelelő szinten elsajátítsa. A gyerek nem máról holnapra tanulja meg az egyes filmes szakmai fo­gások és trükkök értelmezését — e téren is rártk szorul. A gyereket a tv-'nézésben elsősorban a látvány ragadja meg, számára ez a von­zó, a csábító. Felnőttek is képesék órák hosszat a tévé előtt ülni — hogyne tennék hét ezt a gyerekek! Szeretik a tévét egy­szerűen azért, mert nagyon sokszínű, foly­ton változó, mindig újjal és újjal szolgál. Fontos azonban, hogy a tévét ne valami helyett nézze a gyerek, hanem száméra a világ megismerését segítő eszközök között csak egy legyen a sok közül. Bevett szokás a legtöbb családban az esti mese, Valamint a különböző, gyerme­keknek szóló rajz- és bábfilmek, mesejá­tékok nézése. A jó ízlésű és gyerekhez ér­tő félnőtt még ezek között is szelektálhat, hiszen nemegyszer vetítenek a gyerek világát cseppet sem figyelőmbe vevő al­kotásokat. A gyerek számára azonban el­sősorban ne szórakozás legyen a tévé, hi­szen ez a kikapcsolódásnak nagyon is passzív formája. A lurkó ül a tévé élőtt, és nem tud válaszolni, reagálni — nincs kontaktusa. Sokkal hasznosabb számára az alkotó tevékenység — a játék, a rajzolás például —, mert ez aktivitását igényli. Az erőfeszítések nélkül Való élményhez jutás semmiképpen sem fejleszti a gyermeket. A tévé ugyanakkor szolgál sehonnan más­honnan meg nem szerezhető információk­kal, elsősorban ezékre kell gyermekeink figyelmét felhívni. Az ismeretterjesztő filmek — a növényekről, az állatokról, a más népek életéről vagy technikai érde­kességekről szőlő alkotások — tágíthatják és tágítják is a gyerék látókörét. Ezek megtekintését ákár este nyolc óra után is megengedhetjük, ha a gyerek ébren tud maradni. A tévé másik nagy hibája az, hogy a maga ritmusában rohanja le az embert, s éhhez minden esetben alkalmazkodni szin­te képtelenség. A könyvnek ilyen hátrányai níncsnek, ott mód van a visszalapozásra, a mortfondíroZásra, az élmények alaposabb feldolgozására. Jó, ha mindezt szem előtt tartva, inkább könyvet adunk gyermekeink ’kezébe a mértéktelen és válogatás nélküli tv-nézés helyett. Sokszor beszéltek már a szakemberek a televíziózás és a gyermekagresszivitás kap- csöla'táról. Egyes külföldi tv-társaság ék éppen saját érdekeiktől indíttatva azt bi­zonygatják, hogy a televízió nem okoz ag- resszivitást a gyermekben, inkább segíti levezetni az agresszív indulatokat. Ezzel szemben a Valóság az, hogy a rosszul meg­választott tv-műsor feszültséget kelt a gyermekben, s a következmény éjszakai fedníadások, bevizelések, nyugtaftamságok és indokolatlan szorongások formájában je­lentkezik. A rossz műsorváLasztás esetén nagyon sokszor arról Van szó, hogy a szülő nem képes saját kényelméről lemondani, s inkább megengedi a még nem áltnos gyer­mekének, hogy megnézze a krimit, mint­sem őmaga eltekintsen a szórakozástól. Kálros az is, ha az aílvó gyerek feje födött tévéznek a felnőtték, ugyanis bizonyított, hogy az ilyen pihenés nem kielégítő. Végezetül még annyit, hogy a tv-nézés esetén ils alkalmaznunk kell a gyermek­nevelés egyik aranyszabályát: meg kell ta­lálnunk a tiltás és a megengedés helyes arányait, s ehhez 'következetesen ragasz­kodni kell. CSAPÓ IDA Villámbajnokság teniszütővel, teniszlabdával Tavaszra egy villámbaj­nokságot ajánlok, amelyhez elég egy teniszütő és egy te­niszlabda, de megfelel a mi­nitenisz felszerelés is. Ha több ütő és labda van (min­den állomáson egy), a baj­nokság még gyorsabban le­bonyolítható. Legszerencsésebb egy kör alakú pályát kialakítani, amelyen akár több állomás is létesíthető. Gondolat- ébresztőnek én négy állomást (feladatot) rajzoltattam, de ennél jóval több is kialakít­ható. A) RUGALMASSÁG- FEJLESZTŐ A fa ágára úgy függesztek fel egy teniszlabdát (lehet hálóba téve)», hogy azt az ütővel csak jól felugorva le­hessen elérni. Ez aztán igen­csak fejleszti a ruganyos­ságot, a láb izmait. De ugyan­akkor az ügyességet is fej­leszthetitek, hiszen a moz­gó célt nehéz eltalálni. Min­denkinek három kísérlete le­gyen. B) LENGŐ CÉL A fára felfüggesztett kari­kába kell a labdát beütni a teniszütő segítségével. Izgal­masabb a feladat, ha a ka­rikát ütés előtt meglengeti­tek. A kezdők maguknak dobják fel a labdát, a hala­dóknak már a társ dobja, így nehezebb a találat. Minden­kinek öt kísérlete van. C) PONTVADÁSZAT A falra rajzoljatok egy tég­lalapod osszátok be több egyenlő részre. Az így kapott részekbe írjatok számokat. A téglalap külső soraiba a nagy számokat, középre a ki­sebbeket. Ezután — hason­lóan az előző játékhoz — a kezdők maguknak dobják fel a labdát, a haladóknak pe­dig a társ dobja fel. A feldo­bott labdát valamelyik szá­mozott részbe kell ütni. A verseny végeredményét a tíz ütés utáni összpontszám adja. Törő István: B O ti O G Hosszú talpú nagy cipő, Jancsi bohóc jöjj elő! mit csinál most Szamóca? lám a málnát bogyózzai csili-csálé nadrágját most húzzák le a libák, térdig érő bő orra, a cipőjét porolja, de a haja égnek áll, amint Jancsi előáll, veszekednek jó nagyot, majd letépik a napot. iRádkozó sáska Kevés olyan érdekes élet­módú rovarfaj él hazánkban, mint az imádkozó sáska, más néven: éjltatos manó. Külö­nös nevét onnét kapfta, hogy elülső lábpárját, fogókarjait, féléméivé tartja maga előtt, mintha imádkozna. Az imádkozó sáskának ki­terjedt rokonsága ól a déli, trópusi tájakon. Valamennyi faj ragadozó életmódot foly­tat, különböző apró rovarok­kal, pdkökkál él. Áldozatukat erős fogókarjaikkal ragad­ják meg és úgy Viszik a szá­jukhoz. Kedvelik a napsü­tötte, meleg lejtőket, és a gazos fű között vagy ala­csony cserjék ágain ülve lésnek zsákmányra. Ha légy vagy más rovar bükkan fel a közelben, először csak jel­legzetesen szív alakú fejüket fordítják arrafelé, és csak később mozdulnak feléje a testükkel is. Lassan, óvato­san közelitik meg a mit sem sejtő rovart, és amikor meg­felelő távolságra énnek, fo- gőkarjaikkall oly hirtelen kap­nak felé, hogy annak már nem marad ideje a menekü­lésre. A fűszálak között bujkáló imádkozó sóskák színezete többnyire szép fűzöld, de akadnak barna példányok is. A nőstények jóval termete­sebbek a hímeknél és nyár vége felé, petével teli pot­rohúkkal különösen nagynak tűnnek. Csak lassan, nehéz­kesen másznak, a fürgébb hímek viszont zavarás esetén rövid távon repülnek is. Az imádkozó sáska táplálé­ka elsősorban különböző ro­varokból, szöcskékből, sás­kákból, lepkékből és legyek­ből áll, de a nőstények adott esetiben udvarié párjukat sem kímélik. A hímek ugyan igyekeznek óvatosan közeled­ni, és egy gyors ugrással a nőstényre kerülni, de — kü­lönösen akkor, ha az még nincs a párzásra hajlandó ál­lapotban — gyakran életük­kel fizetnék merészségükért. A Visszafordüló nőstény ha­lálra marcangolja, és rövid idő alatt felfalja őket. — Né­ha a már párzó hím is erre a sorsra jut. A nőstény petéit úgyneve­zett kokonokbaln rakja le, levélre vagy a fű között he­verő szikladarabra ragasztja őket. Egy-egy kökön 100—120 petét tartalmaz, de egy Eszak- A trikóban élő rokon faj ese­tében ez a szám akár 400 is lehet. A petékből a lárvák az áttélelés után, tavasszal keinek ki, és többszöri ved- lés után gyorsan növeked­nék. Eleinte levéltetveket fo­gyasztanak, de ragadozó haj­lamuk már korán megnyil­vánul, és egymást sem kímé­lik. SCHMIDT EGON Vigyázat: csípőprotézis! Kölnben a csípőprotézist átültető sebészorvosok szá- móltak be tapasztalataikról. A valóban gyakran fájdal­matlan járást biztosító csí­pőprotézisek beültetését 60 éves kor alatt egyáltalán nem, vagy csak igen kivé­teles esetekben tartják indo­koltnak. Az Esseni Ortopé­diai Klinika professzora, K. F. Schlegel, aki igen sok csípőprotézist ültetett már át, részben ortopéd-orvostár- sainak, de még inkább a megbeszélésen jelenlévő szakújságíróknak azt java­solta, hogy legyenek mérték- tartóbbak a protézis átülteté­sének propagálásában. A gyors fájdalmatlanság re­ményében különösen a beteg hajlik könnyen ar­ra, hogy csípőprotézis átültetést kérjen orvosá­tól. A hamis illúziók csök­kentésére javasolta Schlegel professzor azt is, hogy ne csak a sikereket ismertessék a hírközlő eszközökben, ha­nem az évek múlva gyakran jelentkező súlyos szövődmé­nyeket is. A Homburg/Saar Ortopé­diai Klinikájának professzo­ra. H. Mittelmayer, aki ugyancsak számos műtétet végzett, és számos szövőd­ményt figyelt meg, szó sze­rint a következőket mon­dotta: „Ha valakinek teljes fogpótlást készítenek, és alul­fölül protézist ragasztanak a szájába, amivel harapni ugyan tud, az sem vállalko­zik arra, hogy diót törjön műfogsorával. Mégis kapok csípőprotézissel élő betegeim­től leveleket, amelyben be­számolnak arról, hogy teni­szeznek, futballoznak, hegyet másznak, vagy távgyalogol­nak. Ez nyilvánvalóan ta­nácsunk ellenére van. Ilyen­kor nyilván csak idő kérdé­se, hogy a túlterhelés hatá­sára a protézis kilazuljon és szövődményekre kerüljön sor.” A szakemberek egyértel­műen amellett foglaltak ál­lást, hogy minden csípőát­ültetésben részesült beteg számára nyomtatott figyel­meztető lapot kell adni, amelyben pontosan feltünte­tik, hogy mivel szabad és mivel nem szabad terhelni a csípőprotéziseket. Amennyi­ben a beteg ezeket a javasla­tokat betartja, úgy remélhe­ti, hogy — miként Schlegel professzor betegei — 10 ille­tőleg 18 év múlva is még 80 százalékos valószínűséggel könnyed és panaszmentes já­rást biztosíthat a műanyag­ból, fémből vagy más anyag­ból készült csípőprotézis. (Dr. Szendéi)

Next

/
Thumbnails
Contents