Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-25 / 96. szám
1985. április 25. MrtÉPÜJSÁG 5 Jó negyedévet zárt a TSZKER Jelentős forgalom növényvédő szerekből Miért hiányzott néhány napig a táp? A műtrágyákat, növényvédő szereket folyamatosan küldték az üzemekbe A TSZKER Tolna megyei területi központja jó negyedévet zárt. A napokban készítették el az év első hónapjainak mérlegét, ys megállapították, hogy a legtöbb tervmutatót túlteljesítették. Mindenek előtt szólni kell arról, hogy a nagyüzemek részére a tavaszi munkák során szükséges műtrágyát és növényvédőszert minden mennyiségben tudtak adni, több mint 120 millió forint értékűt adtak el. A növényA raktárban még több tonna növényvédő szer vár a felhasználókra védő szerek értéke ezen belül 61 millió forint volt. Néhány szer hiányzott csupán, de ezeket hasonló értékűvel pótolni lehet, amelyekből a készlet bőséges. A nitrogén műtrágyákból minden igényt nem tudtak kielégíteni. Ismert okokból származik a hiány: a télen energiatakarékosság miatt nem dolgoztak teljes kapacitással a műtrágyagyárak. Újdonság, hogy idén már a TSZKER, 23 termelőszövetkezet teljes műtrágya és növényvédő szer igényét előteremti. Így nincs szükség a szövetkezetben a kérdéssel foglalkozni — házhoz, a kívánt összetételben szállíttatja a tsz-ekbe a szekszárdi cég a műtrágyát és növényvédő szert. Az első negyedévet jól zárták, ám egy kis felhő azért keletkezett: néhány napig hiányzott az üzletekből a táp. A TSZKER kilenc saját boltját a mezőgazdasági keverőüzemekből látja el — azonban olyan nagymérvű volt az igény, hogy erre nem lehetett felkészülni. Szóval: nagyon sokan fogtak kisállatok tenyésztéséhez. Sokkal több csibét, kacsát, libát és sertést fogtak tenyésztésbe. Ezeknek az állatoknak jó minőségű táp kell, a héten már utolérték magukat a keverőüzemek. Nemrég vette fel programjába a TSZKER a gépjárművek futózott köpenyeinek árusítását. Az első negyedév nem valami fényesen sikeredett: 1800 személygépkocsi köpenyt adtak el. Még raktáron van legalább ennyi. A tehergépkocsikhoz és traktorokhoz való gumiköpenyekből is bőséges a választék, az első negyedévben három millió forintért vásároltak ilyen gumikat a maszekok és a vállalatok. Újdonság még e szakmában, hogy a TSZKER szekszárdi, kendergyári műhelyében még azokat a köpenyeket is felszerelik, amelyeket nem náluk vásároltak. Pénzügyi ellenőrzések tapasztalatai ü bizonylati fegyelem még nem erősségünk A pénzügyminisztérium szakemberei rendszeresen vizsgálják a gazdálkodóegységek pénzügyi helyzetét, a bizonylati fegyelmet, az alapanyaggazdálkodást, és természetesen olyan célvizsgálatot is tartanák, amelyek az új gazdasági szabályozók hatásait vizsgálják. A múlt évi vizsgálatok alapján dr. Gál József osztályvezető segítségével elemezzük a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Tolna me- gvei Igazgatósága 1984-ben végzett vizsgálatainak tapasztalatait. Az elemzésre azért is szükség van, mert néhány megállapítás érvényes még 1985. áprilisában is. Az igazgatóság 89 vállalat és szövetkezet munkáját ellenőrizte a műit év során. Megvizsgálták az új típusú szervezeték (vgm-'k, ipari szolgáltató szakcsoportok) munkáját, az export lehetőségeit, a készletgazdálkodást, a belföldi társaságok adó- kapcsolatait, a számviteli és a bizonylati fegyelem rendjét. összességében azt mondhatják, hogy vizsgálataikban a gazdálkodás szinte minden mozzanata előfordult, s így hű képet kaphattak megyénk gazdasági egységeinek helyzetéről. A szakcsoport olcsóbb és jövedelmezőbb Az új vállalkozási és üzemelési formák száma Tolna megyében 1984-ben tovább gyarapodott. Különösen a vállalati gazdasági munka- közösségek száma emelkedett, 1982-ben 66 volt, 1984-ben már közel háromszáz működött. A megye kereskedelmében újszerű vonásnak tekinthető, hogy a jövedelemérdekeltségű üzletek száma is növekedett. A rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket: egyaránt jól szolgálta az ellátás javítását, a hatékonyság növelését, és a vállalkozók egyéni érdekeit. Jelenleg úgy ítélik meg a pénzügyi szakemberek, hogy a kereskedelemben a jövedelemérdekeltségű üzletek olyan jelentőségre tehetnek szert, mint a vendéglátásban a szerződéses üzemeltetés. A vizsgálati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új típusú gazdálkodási szervezeteik, munkaközösségek működése alapvetően kedvező hatást gyakorolt a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodására. Növekvő volt a szerepük a kapacitások bővítésében, a szűk keresztmetszetek feloldásában, az exportteljesítés biztosításában. Munkájuk egyaránt szolgálta a vállalati és a népgazdasági érdekeket. Lényeges megállapításnak tekinthető az is, hogy a vállalatok és szövetkezetek részére a vgmk és a szakcsoportok munkája olcsóbb, és így jövedelmezőbb, mint a külső kooperáció. A munka- közösségek és szakcsoportok szinte kizárólag az anyavállalat részére végeznek munkát. A dolgozók kötődését erősítik a munkahelyhez, így a létszámmozgás mérséklődése tapasztalható több hiányszakmában és kulcsmunkakörben. Természetesen számos pozitív megállapítás mellett a szakemberek feltárták a kedvezőtlen jelenségeket is. Egyes esetekben munkával arányban nem álló jövedelmek is keletkeztek. Több vállalatnál a vezető állást betöltő dolgozók is részt vettek a vgmik-k és szákcsoportok munkájában, amely összeférhetetlen munkakörükkel. Nem minden társaság fizet térítést a vállalatnak, szövetkezetnek a gépek és berendezésék használatáért, vagy a térítési díj nem áll arányban a nyújtott szolgáltatással. A megállapodások gyakran formálisak, nem tartalmaznak olyan kitételeket, amelyek a társaságokat a gépek kíméletesebb működtetésére, a takarékosság fokozottabb szem előtt tartására késztessék. Negatív jelenségnek tekinthetjük, hogy még mindig nem sikerült mindenhol szétválasztani a fő munkaidőben illetve a szakcsoportban végzett munkát. Csökken az export jövedelmezősége Az exportban érdekelt megyei vállalatok és szövetkezetek 1984-ben is kiemelt feladatként kezelték a külpiaci értékesítés növelését, és jelentős erőfeszítést tettek a nem rubel elszámolású export fokozására. A tőkés export növelését olyan körülmények között kellett elérni, amikor az értékesítési lehetőségek kedvezőtlenek voltak és a verseny fokozódott. A nem ruibél elszámolású exportteljesítmény — elsősorban a Szekszárdi Húsipari Vállalat növekvő kiszállítása miatt — növekszik a megyében, az export jövedelmezősége azonban csökkent. Az exportjukat növelő gazdálkodók a nagyobb exportot jelentős részben a bérmunkában, válamint a könnyűiparban a devizahiteles konstrukcióban tudták növelni. A nagyobb kivitelt — elsősorban a szövetkezetek — döntően ott tudták elérni, amelyeknek több évre nyúlik vissza kapcsolatuk. Az exportcsökkenéssel érintett gazdálkodóknál elsősorban a piac elvesztése, a meglévő piacok felvevőképességének csökkenése jelentett nagy gondot. A piaci problémák felerősödése elsősorban a fejlődő országikban jelentkezett. Az előző tényezőknél súlyában kisebb, de ugyancsak lényeges exportmérséklő tényező volt az árak csökkenésé, és a nem megfelelő belföldi kooperáció, valamint a nem megfelelő minőségű — belföldi — alapanyag. Szállítási és szerződési fegyelem A gazdálkodó egységek közötti szállítási és szerződéses fegyelem nem javult. Az anyagellátás az előző évekhez képest rosszabb, ezt elsősorban az ipari-építőipari vállalatok, szövetkezetek érzékelték. Egyes nagykereskedelmi vállalatok nem szállították a kiskereskedelmi vállalatok részére a kurrens cikkekből, hanem elsődlegesen saját lerakataikat, boltjaikat látták, látják el. A piaci igények változása több gazdaságii egységet termelési szerkezetváltásra kényszert tett. A külpiaci értékesítési lehetőségek megnehezülése, egyes üzletek meghiúsulása ugyancsak a termelési szerkezetek módosítására késztetett vállalatokat. Az energiagazdálkodással összefüggő kormányzati programok végrehajtása az előzetes terveknek megfelelően megyénkben tovább folytatódott és 1984 második felében mindig jelentős állomásához érkezett a földgázprogram. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint az ésszerű energiagazdálkodásira, a takarékosságra való törekvés a gazdálkodók egyre szélesebb körére jellemző. A költség- érzékenység nem fejlődött A vállalati költséggazdálkodás, a költségérzékenység Vizsgálatát mintegy tíz vállalatnál végezték el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok és szövetkezetek költségérzékenysége az elmúlt évek sarán nem fejlődött kielégítően. A vizsgált egységek nagyobb része a költségek alakulását havonta, vagy negyedévenként, termelőegységenként, költség- nemenként is kimutatja. A költségek elemzése — és még inkább az ezek alapján történő hathatós intézkedések azonban többnyire már elmaradtak. A fenntartási költségek emelkedését nagyobbrészt az állóeszköz-állomány állagmegóvása növelte. A fenntartási költségeknek a gazdálkodás eredményességével való kapcsolata meglehetősen szoros, a fenntartási költségek elsősorban ott nőnek jelentősen, ahol adott évben a nyereség is kedvezően alakult. A közvetlen anyagköltségeknél elsősorban az energiafelhasználás racionalizálására és a hulladékok, melléktermékek hasznosítására irányultak. A technológia módosításával, a gyártmány (termelés) szerkezetének változtatásával elérni kívánt takarékosság elsősorban az ipart gazdálkodók egy részénél volt megállapítható. Emellett a költségcsökkentési intézkedések között szerepelt a korábbinál közelebbi beszerzési források felkutatása. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Tólma megyei Igazgatósága vizsgálatai során feltárta a gazdaságban fellelhető el- lentmodásokat, azokat a vizsgált gazdálkodó egység vezetői elé tárták. Több esetben szabtak ki bírságot, vagy küldtek figyelmeztető jelzést a gazdálkodó egységek felsőbb hatóságához. H. J. Rugalmas munkaidő Miközben nálunk semmire sem jutunk a világszerte elterjedt rugalmas munkaidőrendszerrel, addig a fejlett ipari államokban már a fizikai munkahelyeken sem ritka az efféle munlkaidőbeosztás. Miközben nálunk jó másfél évtizeddel ezelőtt már megjelent a rugalmas munkaidőrendszer, tizenöt év múltán is csak ott tartunk, hogy úgymond „központi” biztatás kell e valóban korszerű, a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt kedvező munkaidőrendszer szélesebb körű elterjesztéséhez. Legutóbb az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jelentette meg ezzel kapcsolatos irányelveit — és biztatásait —, ezt megelőzően az Ipari Minisztérium adott közre konkrét szervezési útmutatással ellátott „programcsomagot” a korszerű munkaidőrendszerek alkalmazási lehetőségeiről. Alighanem e dokumentumök összeállítói sem gondolják, hogy most majd ugrásszerűen változik a helyzet, hogy a vállalatok és intézmények tömegesen csapnak le a rugalmas munkaidőrendszer kínálta lehetőségekre. Ugyan miért, hogy nálunk ez ügyben — ahogy mondani szokás — „áll az élet”? A kérdésre a szakemberek a legkülönbözőbb válaszokat adták az elmúlt évek során; e válaszok közös lényege, hogy akár a rugalmas, akár bármi más új- és korszerű munkaidőrendszer bevezetésének és alkalmazásának első és legfontosabb feltétele a vállalati szervezettség magasabb színvonala. Gyanítható azonban, hogy egyéb okok is közrejátszanak. A Munkaügyi Kutatóintézet munkatársának, Molnárné Venyige Júliának ez ügyben különvéleménye van, illetve továbbgondolta a korszerű munkaidőrendszereik széles körű alkalmazását gátló társadalompolitikai problémáikat. E gondolatmenet lényege, hogy manapság és nálunk a munkaidő rugalmas megváltoztatása elsősorban bizonyos társadalmi feltételek hiánya miatt nem valósítható meg. Egyrészt ugye, a teljes foglalkoztatottság magyarországi formája állandósult munkaerőhiánnyal, s emiatt agyonfeszített munkaerőhelyzettel párosul. A teljes fogLalkoztatottság jórészt a nők — manapság már ugyancsak teljesnek tekinthető — foglalkoztatásának köszönhető. És a nőik java része hol, milyen munkakörökben dolgozik? A kereskedelemben, a szolgáltató ágazatokban, a különböző hivatalokban. Többségük családos, munkaidő-beosztásukat illetően alkalmazkodniuk kell a gyermekintézmények, az iskolák munkarendjéhez — ami nem változik, de vajon váltoZhlat-e a gyermekek nagyjából természetes életritmusának megzavarása nélkül ? Továbbá: a teljes foglalkoztatottság egyértelműen a kétkeresős családmodell! jelenti. A magyarországi bér- és kereseti viszonyok nem engedik, hogy családonként csak az úgynevezett „családfő” vállaljon kereső állást. S mert manapság az aktív keresőik nagy többsége — megint csak a bér-, és kereseti viszonyok miatt — a főálláson kívüli mellékmunkaviszony vállalására is rákényszerül, a családok időgazdálkodása rendkívül feszített. A munkavállalókat érintő lényeges munkaidőreform könnyen felboríthatja a családok nagy nehezen kialakított időgazdálkodását, s mert ez felismert veszély, mit tesznek a családok? Ódzkodnak mindenfajta — központilag kezdeményezett, ám végül is saját időbeosztásukat veszélyeztető — munlkaidőreformtód. Még továbbá: a korszerű munkaidőrendszerek bevezetése és alkalmazása — az érvényes jogszabályok értelmében — vállalati belügy. De csak látszólag! A korszerű munkaidő- rendszerek általánossá tétele ugyanis csaíkis rendszerszemléletű szervezési megoldásokkal képzelhető el. Röviden és nagyon egyszerűen: X vállalat hiába határozza el a lehető legkorszerűbb elvek alapján szervezett rugalmas munkaiidőrend bevezetését, ha egyszer a bölcsőde és az óvoda, az iskola és az üzlet, a hivatal és a hatóság, a szolgáltató vállalat és az ügyfélszolgálat nem igazodik X vállalat elhatározásához. Nem is igazodhat, mert a korszerű munkaidőrendszerekkel kapcsolatos szervezési megoldások nem korlátozódhatnak az egymástól elszigetelt gazdálkodói egységekre; s persze e gazdálkodó egységek mögött álló infrastrukturális hálózat sem igazodhat az egyes gazdálkodók szervezési elhatározásaihoz. Vagyis nagyobb szervezési rendszerekben kellene gondolkodni, és ez még mindig nem elég. Valamennyire — és intézményesített megoldásokkal — enyhíteni kellene a családok időbeosztásának feszültségeit. Persze nem úgy, hogy asszonyok, lányók, vissza a konyhába. De legalább oly módon, hogy aki teheti, csakis részmunkaidős munkát vállalhasson, illetve legalább átmenetileg és ideiglenesen a családok egy részének megadassák az egy kereső keresményéből való megélhetés lehetősége is. Talán most, ez ügyben történt némi elmozdulás, a január elsejétől érvényes keresetszabályozás bevezetésével. Talán, most — és e szabályozás eredményeként — esetleg sikerül megállítani a főmunkaidőben végzett miunka napjainkra egyre aggasztóbb elértéktelenedését, s ezzel párhuzamosan enyhítem a családi időgazdálkodás manapság már alig elviselhető feszültségeit. S ha mindez valóban ígéretes változásokat hozna — no és persze, ha ígéretes tehetségű, ám még csak nagyon keveset bizonyított szervezőink is komolyan vennék a feladataikat — akkor esetleg előbbre léphetnénk a korszerű munkarendszerek alkalmazásával. V. Cs. A PAKSI ATOMERŐMŰ VÁLLALAT felvételre keres víztechnológiai berendezéskezelői váltóműszakos munkakörbe — VEGYIPARI TECHNIKUS, — VEGYIPARI SZAKMUNKÁS végzettségű szakembereket. Havi bérezés a besorolási rendelet szerint, + műszakpótlék, + munkahelyi pótlék és rendszeres prémium. Munkaidő heti 36 óra. Munkásszállítást 50 km-es körzeten belül tudjuk megoldani. Szükség esetén munkásszállást biztosítunk. 40 éven aluliak jelentkezését várjuk. Jelentkezés személyesen vagy írásban — részletes szakmai tevékenységre is kiterjedő önéletrajzzal — az üzemgazdasági főosztály terv- és munkaügyi osztályára kérjük. Cím: 7031 Paks. Pf.: 71. (916)
